Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1903 (21. évfolyam, 49-75. szám)

1903-06-21 / 49. szám

FÉLEGYHÁZI HÍRLAP egyesült FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ 1903. junius 21. 3 Nem riadtam vissza lapkiadó­vállalatommal sem költségtől, sem fáradságtól s anyagi áldoza­tokat hoztam, csakhogy oly lapot adhassak a nagy közönség ke­zébe, melyet az fejlett ízléssel méltán megkívánhat s a mely méltó a haladás utján nagy lé­péssel előre törő városunkhoz. A nagy közönség erkölcsi elismerésével nem is volt fukar irányomban sohasem. Ebből me­rítettem néha megszálló csü­gge­­déseim­ közepette az erőt és bá­torságot a további küzdelemre s haladtam előre törve a vidéki hirlapk­ás tövisektől behintett ne­héz útján. Az út nehézségét enyhítették önzetlen munkatársaim, kik anyagi előnyöket nem várva, ki­tartottak mellettem a jóügy iránti rokonszenvből, kiknek támogatá­sát újból kérem nehéz feladatom teljesítésében. Ezután is azon leszek, hogy többet adjak, mint amit ígértem. • Kitartó komoly munka árán kérem a nagy érdemű olvasókö­zönség szíves támogatását. Minél nagyobb lesz ez a tá­mogatás, annál inkább fogom azt a lap fejlesztésére fordítani, mint eddig is tettem. A­mi a lap technikai részét illeti, az ezután a volt „Félegy­házi Hiradó“ betűivel, beosztásá­­sával és terjedelmében jelenik meg, a szükséghez képest­ időn­ként mellékletekkel. Magamat és lapomat a n. é. olvasóközönségnek, városunk tár­sadalmának és munkatársaimnak szives jóindulatába ajánlva, ma­radok hazafias üdvözlettel Vesszösi József, a „Félegyházi Hírlap“ egyesült „Félegyházi Híradó“ felelős szerkesztője és lapkiadó tulajdonosa. A közigazgatás egyszerűsítése. A mi­niszterelnök, mint belügyminiszter most küldte szét minden törvényhatósághoz azt a rendeletét, mely az összes törvény­­hatósági és rendezett tanácsú városok, valamint az árvapénzek kezelésére feljo­gosított községek gyámpénztári kezelését július 1-től az egész országban egysége­sen, az egyszerűség követelményeinek megfelelően szabályozza. A rendelet töb­bek közt ezt mondja: Az eddigi eltérő és folytonosan módosítgatott helyható­sági szabályrendeletek nyomán a gyám­pénztárak kezelése körül a kiskorúak és a gondnokoltak kárára sok helyen törvény­ellenes gyakorlat kapott lábra ; a sza­bályellenes, hanyag eljárás miatt a ki­utalványozandó árvapénzeket évek hosz­­szú során önkényesen visszatartották, a kamatokat helytelenül állapították meg, de a rendszer nélkül való pénzkezelés, a helytelen naplózás és könyvelés gyakran a gyámpénztár megkárosítását is eredmé­nyezte, az ellenőrzés és felügyelet nem volt megbízható alapon teljesíthető. Az egységes új szabályzatok szabatosan megállapítják a munkabeosztást, a hatás­köröket és a felelősséget, rendelkezéseket foglalnak magukban pénztári kezelésre, az utalványozásnál, a naplók és a fő­könyvek vezetésénél és a pénztár vizsgá­latnál követendő eljárásra ; mindamellett az önkormányzati testületek törvényes jogait nem érintik, tehát az árvapénztá­rak elhelyezési módozatait a helyi viszo­nyok figyelmébe vételével jövőre is maga a város, vagy község határozza meg. Mi­vel pedig a gyámpénztári tartalékalapok­nak más célokra le nem kötött jövedel­mét ezentúl a két éven felüli elhagyott gyermekek gondozási költségeire kell for­dítani, remélhető, hogy a gyámpénztárak rendes kezelése közvetve a városok és a községek szegényügyi terheit is csökken­teni fogja. Az állatoknak sütővassal való bélyeg­zése ellen. A mészárosok, bőrkereskedők, bőrgyárosok ismételten panaszkodtak, hogy az állatoknak sütővassal a combon való bélyegzése miatt az állati bőrök so­kat vesztenek használhatóságukból. Leg­­utóbb e­miatt egyes nagyobb piacokon a kereskedők­ tartózkodtak Magyarországból származó bőrök vételétől. A földmivelési miniszter ez okból közrendeletileg utasí­totta a törvényhatóságokat, hogy az ér­dekelt gazdaközönséget a sütővassal való bélyegzés káros következményei felől vi­lágosítsák fel s figyelmeztessék, hogy a tüzes vassal való bélyegzést vagy telje­sen mellőzék, vagy pedig ilyen bélyege­ket az állat álkapcsára, esetleg szarvára alkalmazzák. Gazdaközönséget érdeklő elvi jelentő­ségű határozatok. 1. Gőzgéppel vizifecs­­kendő felállítása nélkül való csépléssel elkövetett kihágás miatt indított ügy el­bírálása a közigazgatási hatóság jogkö­­­rébe tartozik. (28.917 LM. sz.) — 2.Isme­retes, hogy a törvény szeptember és ok­­tóberben kiveszi a vetőmagot a zálogo­lás alól. Egyik erdélyrészi törvényható­sági bizottsághoz felebbezés érkezett, hogy a vetőmagnak jelzett gabonát le­foglalták és pedig augusztus havában. A pénzügyigazgatóság a foglalási dátummal igazolta a foglal­ is jogos voltát, mert csak szeptember és októberben nem sza­bad a gabonát lefoglalni. En­eje ellené­ben a közigazgatási bizottság arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy a törvény szelleme a vetőmagot akarta a foglalás alól kivonni s azt semmikor sem sza­bad zár alá venni. — 3. Erdőtulajdonos a saját erdejében termelt tűzifa elárusi­­tása után III. oszt. kereseti adóval meg nem róvható. (18,750. K. b ) — 4. A megrendelések gyűjtéséről szóló törvény végrehajtási rendeletének §-a szempont­jából „kisbirtokosok“ alatt értendők azon mezőgazdák, a kiknek (tulajdonos, bérlő,­­ haszonélvező) gazdasága a 100 kataszter­i holdat meg nem haladja. (Keresk. m. I 77862/903. sz.) —• 5. A kertészet nem tartozik az ipartörvény rendelkezései alá. (Keresk. m. 9544/900. sz.) — 6. Szőlő­csősznek gazdája ellen hátralékos­ bére iránt indított ügyének elbírálása habár a vármegyei szabályrendeletben nem cse­lédnek, hanem szegődményesnek van minősítve, a közig. hatóság hatáskörébe tartozik. (Minisztertanács 1902. évi szep­tember 13-án hozott határozata.) A földadó revíziója. A m. kir. pénz­ügyminisztérium most tűzeti ki az egész országban a minta terveket, amelyeknek alapján az uj földadó alapjául szolgáló kataszteri tisztajövedelem kipuhatolásá­­hoz szolgáló becsülések eszközöltetnek. Mihelyt a minta­tervek kitűzésével az országban készen lesznek, a földadó re­víziójára vonatkozó törvényjavaslatot a pénzügyminiszter az országgyűlés elé ter­jeszti, mi hogy mielőbb csakugyan meg­történjék, a birtokosok rég óhajtott törek­vése és az adózók jól felfogott érdeke. Városi közgyűlés. — 1903. junius hó 14-én. — Városunk képviselőtestülete f. hó 14 én, dr. Szerelemhegyi Károly polgár­­mester elnöklete alatt, tartotta meg ala­kuló, utána pedig junius havi rendes közgyűlést. A városháza közgyűlési terme ez alkalommal egészen megtelt. Teljes számmal vonultak fel az április havában megválasztott városi képviselők, kik iga­zoltattak az igazoló bizottság által. Az új városatyákat szép beszéddel üdvözölte az elnöklő polgármester. Szép hivatás vár reájuk. Az alatt a hat esz­tendő alatt, a­meddig megbízásuk tart, sok alkotás vár reájuk. Rajtuk áll, hogy megfontolt és higgadt cselekvésükkel, minden kicsinyes érdekeken felül emel­kedő önzetlen szavazataikkal előre segít­sék városunkat a haladás útján. Nemes és szép hivatás vár reájuk. Reméljük, hogy annak derekasan meg is fognak felelni. A rendes közgyűlés megkezdése előtt Tóth Imre interpellált a ma út mel­lett elhaladó nyári út és a vasúti átjáró ügyében, utánna pedig Eiiszriek György a gőzmalom tulajdonát k­­épező teleken felhalmozott szemét ügyében. Ezek után megkezdették a hosszú tárgysorozatot tárgyalni. A kezdetén öt törvényhatósági határozatot mutattak be: a behajthatatlanná vált 1901. évi köz­ségi pótadók törlése tárgyában; a város alatt elvonuló mű útnak állami kezelésbe leendő átadásáról; a Hattyú épületben levő és Varga István által bérelt bolthe­lyiség ügyében; az egyesült protestáns egyház részéről kért segély tárgyában; a felállítandó Petőfi szobor segélyezése ügyében. A tárgysorozatban szép számú be­mutatás is volt felvéve, így : Frank Ig­­nácnak és Krausz Józsefnek a Drasko­­vics-féle házban levő boltok bérbevéte­lére vonatkozó ajánlatai, az akasztófa la­posának bérbevételére benyújtott ajánlat, a legeltetési társulat által bérelt közle­gelő bérbevételére vonatkozó ajánlat. Mindezekkel a tárgyakkal a köz­gyűlés gyorsan végzett. Nagyobb vitát provokált azonban a vadászterületek bérbeadásáról felvett ár­verési jegyzőkönyv bemutatása. Ez a do­log már a tanács előtt sem ment simán, mert tudomásul vétele ellen már a ta­nácsban különvéleményt terjesztett elő Puky József tiszteletbeli tanácsnok. A do­log histórikuma az, hogy a vadásztör­vény előírja azt, hogy a vadászterületek bérbeadásáról szóló feltételeket a köz­gyűlés állapítja meg. Ez pedig nem tör­tént meg, így a felszóllalók azt vitatták, hogy az egész bérbeadás törvénytelen s annak eredményét a közgyűlésnek nem áll jogában tudomásul venni, sem az ár­verés feltételeit utólagosan magáévá tenni. Ez volt a véleménye a tiszti ügyésznek is, ki a maga igazát törvé­nyekkel és döntvényekkel igazolta. A közgyűlés többsége azonban más vélemé­nyen volt,­­ezt vitatta, hogy utólagosan a hibát kikorrigálhatja a közgyűlés an­nál is inkább, minthogy az árverés ered­ményében a múlthoz képest meghárom­szorozta a vadászterületekből befolyó jö­vedelmet. E két nézet között erős, tüzes és heves vita­ fejlődött ki, hol a szavak­nak még metsző éle sem hiányzott. A sok éles jogászelmék tüzes csatája között megjelent a béke olajágával Berta János képviselő, ki általános derültség között kérte a képviselőtestület „jó keresztény“ tagjait, hogy bár itt mindenki tisztában van azzal, hogy mindenik fél a maga szempontjából erősen érdekelve van, fo­gadják el a tanács je­lentését. De a vita még erre sem szűnt meg, végre is név­szerinti szavazással a képviselőtestület el­fogadta az árverés eredményét s a hatá­rozatot csak birtokon"­ kívül lehet me­gfel­lebbezni, így tehát Nimród utódai nyu­godtan vadászhatnak addig, míg majd a fellebbezési fórumok döntenek ebben a nehéz ügyben. E hosszan tartó v­ita után a többi tárgyakkal gyorsan végezték. A húscsarnok kérdésében a jövő közgyűlésen döntenek. Az általános tiszt-

Next