Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1915 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-03 / 1. szám

FÉLEGYHÁZI HÍRLAP egyesült FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ 1915. január 3.­­ Hiszünk saját erőnkben! Kiskunfélegyháza, 1915. január hó 2. Talán sohasem volt oly bensőséges, oly erős hitből, bizalomból és szeretetből fakadó, hogy egymásnak boldog uj évet kívánjunk, mint most, midőn beléptünk az uj esztendőbe. Nagy történelmi időket élünk. A világhistór­ia legvéresebb lapjait írjuk éles fegyvereinkkel, neki feszült izmainkkal. Soha, mióta a világ áll, soha mióta az emberiség gyilkos fegyverekkel tört egymásra, ily erőfeszítéssel még nem harcoltak. Milliók állnak milliók ellen a Kau­kázustól kezdve végig egész Európán, egész a flandriai partokig keleten és nyu­gaton, északon és délen. Feneketlen sár­ban, dermesztő fagyban, zuhogó záporban, vízzel telt lövészárkokban, csuda módon megerősített várakban, éjjel és nappal milliós hadseregek mérik össze éles fegy­vereiket. A szent Karácsony ünnepein sem szűnt meg a csatazaj. Míg hőseink a szent estén a tábortüzek mellett a fenyő erdők ágaiból az otthon melegét oda varázsolva karácsonyfát állítottak, a vad orosz hadak milliói minden erejük meg­feszítésével a legvadabbul támadtak. És az ő vérük festette pirosra a ka­rácsonyi havat­­ . . A szeretet nagy ünnepén a viharzó gyűlölet tombolt. Da erős karunk lesúj­tott a szentségtörőkre. Ezrek haláláért felelnek majd az égben a nagy Isten itélőszéke előtt az orosz cár s a beugra­tott francia s az angol zsiványbanda ve­zérei. Az emberség próbateterresek nagy tragédiáját játszuk most a világ színpa­dán s a fellázadt pokol tüze,semmi ahoz, ahogy ágyúink tüze szolgáltatja hozzá a sokszínű világítást. Nagy kultur nemzetek hazudtolták meg magukat, de lerángattuk a leplet az arcátlan kalózokról és kufárszellemű kal­márokról, akik a más véréből akartak hasznot húzni. A nagy tragédia két felvonását már végig játszottuk. A nagy orosz kolosszus már megin­gott, a fáradt francia csalatkozott a se­­segítségül hívott sárga japánban, az an­golnak győzhetetlen nagy ereje megté­pázva kínlódik mindenfelé s a mohame­dánok szent háborúja a torkát fojtogatja. A nagy tragédiában napról-napra erősebben válik ki, mint a kohó izzó tü­­zétől a folyékony szinarany, a magyarság duzzadó ősereje, megbízhatósága, bámu­latot keltő vitézsége, teljesítő képessége, elragadó hazaszeretete s a fajok nagy erőfeszítésében is erősen észrevehető súlya. Bár a letűnt év Szilveszter éjjelen mámoritó mulatság helyett ezer meg ezer ártatlan kisded sirt távol szerető apja után, bár a bölcsek ezrei fölé zokogó özvegyek borultak s a felfeszítés nagy kínjait élték át az anyák, az ágyú­dörgés, a csataorditás, a halálhörgés nagy és megrendítő khaoszából is felvillant a hit és remény, hogy a vérből élet fog fakadni, a szenvedésből megváltás lesz, s az­­összeomló hamvakból uj élet fog fakadni­­.. Hiszünk a saját erőnkben ! Hiszünk a magyar nemzet ősere­jében 1 . . Hiszünk nagy ügyünk szent igazsá­gában 1 . . Hiszünk nemzeti eszméink kioltha­­tatlan győzelmében 1 . . És ebben a megingathatatlan szent hitben és meggyőződésben kívánunk min­den magyar testvérnek s az egész ma­gyar nemzetnek . Boldog uj évet! . . Egy rendelet meghosszabbítása. A bort, sört és egyéb szeszes italt tartalmazó zárt palackok mennyiség-tartalmának kötelező megjelölése tárgyában az 1911. évi de­cember hó 2- án 91912. szám alatt ki­adott rendelet 11-ik §-ában maghatározott és a folyó évi december hó 3- én lejáró azt az átmeneti időt, mely alatt „a pa­lackban tartalmazott szeszes italmennyi­ség megjelölése a megjelölésért felelős személy nevét és telephelyét feltüntető címkék mellett utólag alkalmazott külön címkék útján is történhetik,“ — tekintet­tel a beállott rendkívüli viszonyok követ­keztében felmerült nehézségekre, a keres­kedelmi miniszter 1916. évi január hó­­­ig meghosszabbította. Újabb kolerarendelet. A kolerafertőzé­­sek, bár jelentékenyen csökkentek, de azért a veszedelem még mindig komolyan fenyeget. A védekezés érdekében a bel­ügyminiszter újabb rendeletet intézett a vármegyékhez, így Pest megyéhez is. Meddig jár a hadisegély? A hadba­­vonultak családjainak segélye csak a be­­vonultnak a katonaságtól való végleges hazabocsátása, illetve szabadságoltatása esetén szüntetendő be. Az tehát, hogy a bevonult sebesülése esetén otthoni ápo­lásban részesül, a segély beszüntetésére indokul nem szolgálhat. Karácsonyfa ünnepélyek: a találékony szeretet, mely a jó lelkeknél főleg a megpróbáltatás nehéz napjaiban nyilatkozik meg, a karácsonyi szent estén is megtalálta módját, miként pótolja a szegény sebesült katonáknak az ez alkalommal megszokott családi otthont s annak örömteljes melegét. A társada­lom áldozatkészsége folytán városunkban lévő mind a három kórházban volt ka­rácsonyi ünnepély. Az első délután három órakor a Gazdasszonyok Egyesülete által föntartott kórházban volt, mely alkalommal az ér­deklődő közönség közül is sokan jelentek meg, köztük a zárda itt ünneplő növen­dékeivel a kedves apáca nővérek is. A gyönyörűen feldíszített karácsonyfa mel­lett álltak fel a meghatott vitézek, kik — mint Toldy Jenő p. kamarás, esperes­plébános szép alkalmi beszédjében —kifej­tette — valóban érezték is a ma tettekké vált igaz magyar testvéri szeretetneknek bensőségét, melegét. Gorócz Ilona tan. kép, növendék lendületes, megható költe­ményt szavalt, a zárda növendékei pedig a náluk megszokott precizitással szebbnél­­szebb énekekkel tették a szent estét ün­nepélyesebbé. Majd az ajándékok kiosztása követ­kezett, melyből bőven jutott minden se­besültnek. E referádánk alkalmával a legtel­­jesebb elismerésünket és hálánkat fejez­zük ki őnagysága dr. Hoffer Józsefné úrasszony iránt, ki úgyszólván semmiből hozta létre s páratlan gondossággal és körültekintéssel szervezte és szerelte fel a kórházat, s tette impozánssá ez ünne­pélyt is. Hála és elismerés mindazoknak, kik őt e nemes munkájában segítették, főleg Waymár Gizike úrnő őnagyságának, ki fáradságot nem kimélve, minden ide­jét a kórháznak és sebesülteknek szenteli. * Négy órakor a város által fentartott hadikórházban volt a karácsonyfa ünne­pély. Tekintve az itt levő sebesültek nagy számát, öt teremben állott ka­rácsonyfa, közöttük a rengeteg ajándék — főleg élelmiszerekben, — mely külö­nösen a város polgármesterének s kedves nejének lelkes agitációja és munkája foly­tán az áldozatkész közönség jó lelkűsé­­géből jött össze. Az öt helyen dr. Mol­nár Béláné, dr. Porst Kálmánné, Kukányi Lajosné, dr. Lederer Lajosné és Mun­­záth Terézia úrnők látták el a rende­zés és ajándékkiosztás nagy munkáját. Toldy Jenő és Zámbó Dezső esperes­plébánosok pedig lelkes beszédben szóltak a hős ifjakhoz az ünnepély jelentőségéről. A közönség az esti órákig hullámzott a tágas termekben s vett részt az örömben, mely a katonák szivét eltöltötte. * A világháború öldöklő zajában a szeretet és béke ünnepét ülni: milyen kiáltó paradoxon! De épp ez a félszeg elentét okozta, hogy az emberek milliói még soha sem ünnepelték annyi szívvel, meghatottsággal, annyi érző melegséggel a szent békés estét, mint most. Ez a ben­­sőségteljes meghatottság és melegség ha­totta át a Vörös Kereszt kórház sebesült­jeinek karácsonyesti ünnepségét is. A kórház vezetősége itt is gondoskodni kí­vánt arról, hogy a vérző hősök számára — akik az otthonuktól, családjuktól el­szakítva, várják a felépülést — legalább néhány órára idevarázsolja a családi ott­hon meleg karácsonyesti hangulatát. Az ünnepség d. u. 5 órakor vette kezdetét; a feldíszített nagy kórteremben felállított és minden jóval megrakott karácsonyfát a sebesülteken kívül igen nagyszámú kö­zönség vette körül. A polgári iskola és a Constantinum növendékei Hammerscsick Mária Amabik­a vezetésével karácsonyi an­gyali jelenetet és énekeket adtak elő. A költeményt Faddy Mária Augusztina fő­­nöknő tanította be, az angyalok costum­­jéről Hirmann Mária Margit gondoskodott. Majd pedig Toldy Jenő pápai kamarás, plé­bános magyar, Sebők Lajosné úrnő pedig német nyelvű megható beszédet intéztek a katonákhoz. Alig maradt szem szárazon. Majd a Hymnus eléneklése után az aján­dékok szétosztása következett. Minden katona süteményfélén kívül szivart, ciga­rettát, dohányt, dohányzacskót, fapipát, zsebkést, pénztárcát, öngyújtót, tükröt, fésűt, tábori lev.­lapokat, irónt és egyébb hasznos apróságot kapott.­­ A kiosztás végeztével a katonák meghatottan mon­dottak köszönetet a kórház vezetőségének, amely sokat­ buzgólkodott az ünnepség rendezésén.* Az ünnepélyek végén felhangzott a mi nemzeti imádságunk : a Hymnus, s összeolvadó, szinte szent érzésben szállt fohászunk a megváltó Szeretet nagy ün­nepén az égbe a sokat szenvedett ma­gyar hazáért, s nemzetért, melynek győz­nie kell, mert ilyen lelkes katonái, ilyen áldozatkész polgárai vannak, mint a­kik e feledhetetlen ünnepélyeken adták az együvé tartozás és szeretet tanujelét. S. Előfizetési felhívás. Lapunk mai számával a XXXII— XXI. évfolyamba lép. Hosszú reklám­­cikk helyett csak néhány igaz és őszinte szóval fordulunk városunk közönségéhez. Nemzetünk a megpróbáltatások nagy napjait éli. Most is világhivatását telje­síti. A kultúráért küzd, a békéért harcol, a haladásért feszíti izmainak erejét. Ezt teszi lapunk is, mint a küzdő magyar nemzet egyetemének csekély pa­ránya. Erejét a város közönségének támo­gatásából meríti, melynek előnyeiért egész pályafutásán át ideálisan, anyagi hasz­nokon felül emelkedve, önzetlenül küzdött.

Next