Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1917 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-07 / 1. szám
Fiu-i ÜrúrxshÁZI HÍRLAP egyesült FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ 1917. január 7. S azok a felügyelők nyilatkoztak a legszebb elismeréssel, kik hivatala vizsgálatára felejártak. E munkakör mellett még egész széles kör várakozott reája, melynek dolgait szintén a legpontosabban elintézte. Szolgálata vége felé már betegsége mindjobban erőt vett szervezetén, úgy hogy a munkától vissza kellett vonulnia. Nyugalomba vonulva kereste betegsége orvoslását, de szervezetén az már annyira erőt vett, hogy egészségét s régi erejét többé visszaállítani nem lehetett. Betegsége az utóbbi időben egészen ágyba döntötte s ha napokra javulás mutatkozott is nála, szerető családja aggódva látta, hogy ereje miként fogyatkozik, napról napra. Rokonai és jóbarátai át-át járogattak hozzá Szentesre s hogy mennyi jóbarátot szerzett magának, legjobban mutatta az az mély részvét és megilletődés, mellyel halála hírét fogadták városunkban. A városi elöljáróság, amint haláláról értesült, a városháza ormára azonnal felhuzatta a gyászlobogókat s úgy a város, mint azok a közintézmények, melyeknél köztevékenységét fejtette ki, siettek, hogy koszorúikat letegyék a rokonok és jóbarátok nagyszámú koszorúi közé, melyek koporsóját egészen elborították. Koporsóját haza szállították, hogy hűlt teteme itt szülővárosa földjében térhessen örök pihenőre. Temetése nagy részvét mellett ment végbe szerdán, e hó 3 án délután 3 órakor. A vasúti állomásnál végzett gyászszertartás végeztével megindult a temetési menet a főutcán keresztül, hogy a derék s igazi melegen szerető szivater földi maradványait végső nyugvó elyére kisérje az alsó városi temetőbe. Legyen áldott emlékezete! A halálesetről a mélyen megszomorított család a következő gyászjelentést adta ki. Csák Zoltán, Csák Rózsa s férje, Dongó Orbán a maguk s gyermekeik: Katinka és Kámánka valamint az egész rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy fonón szeretett édesapjuk, illetve jó após, áldott nagyapa Csák Kálmán Kiskunfélegyháza város ny. tb. főjegyzője és anyakönyvvezetője hosszú, kínos szenvedés s a halotti szentségek felvétele után folyó évi január hót én reggel 3 órakor, életének 64. esztendejében 9 évi özvegység után Szentesen szelíden elhunyt. Drága halottunkat a gyászházban (III. Horváth Gyula u. 9.) folyó hó 2 án délelőtt 10 órakor a r. kath. egyház szertartásai szerint leendő beszentelése után hazavisszük Kiskunfélegyházára s ott f. hó 3 án d. u. 3 órakor a vasúti állomástól kisérjük az alsó temetőben levő sir kertbe örök nyugalomra. Az elhunyt lelki üdvéért az engesztelő szent mise f. hó 4 én d. e. 8 órakor a kiskunfélegyházi uj plébánia temploméban fog az Egek Urának bemutattatok Szentes, 1917. január hó 1 én. Fáradhatatlanul munkás életed után nyugodj csendesen, jó Apánk ! Emlékedet hálás kegyelettel őrizzük ! Ezen kívül a következő gyászjelentéseket adták ki a Népbank s az Egyesült Gőzmalom Részvénytársaság, melyeknek felügyelő-bizottsági tagja volt. A Kiskunfélegyházi Népbank Részvénytársaság igazgatósága, felügyelő-bi - zottsága, választmánya és tisztikara mély megilletődéssel tudatja Csák Kálmán úrnak az intézet felügyelő bizottsági tagjának f. évi január hót én történt gyászos elhunytét. A megboldogult intézetünk egyik alapítója és megalapítása óta tevékeny,, érdemdús tagja volt, kinek elvesztését mélyen fájlaljuk és emlékét minden időben meleg szeretettel fogjuk megőrizni. Kiskunfélegyháza, 1917. január hó 2-án. Béke hamvaira A Kiskunfélegyházi Egyesült Gőzmalom Részvénytársaság igazgatósága, felügyelő-bizottsága, választmánya és tisztikara mély megilletődéssel tudatja Csák Kálmán úrnak a vállalat felügyelő-bizottsági tagjának f. évi január hótén történt gyászos elhunytét. A megboldogult évtizedeken át fáradhatatlan tevékeny tagja volt vállalatunknak. Elhunyta felett mély fájdalmat érezünk s emlékét szeretettel őrizzük. Kiskunfélegyháza, 1917. január hó 2 án. Béke hamvaira ! Német birodalom katholikusai. Az 1910. dec. 1 én tartott német népszámlálás alkalmával a katholikusok száma 23.821.453, a nem katholikusoké pedig 41.104.540 volt. Újabb hozzávetőleges adatok szerint a katholikusok száma 24,215.032, a nem katholikusoké körülbelül 40,724.000. Doktorrá avatás. Szabó Bélát, a m. kir. 30. honvédgyalogezred Signum Laudisszal kitüntetett t. hadnagyát, kit felesége Rózsa Irénke révén kedves családi kötelékek fűznek városunkhoz, karácsony szombatján avatta az államtudományok doktorává a budapesti m. kir. Tudományegyetem tanácsa. Koronázási ünnepség. IV. Károly apostoli király megkoronázása alkalmából e hó 3-án d. e. Va 9 órakor a Costantinum-intézet a következő műsorral hódolt : 1. Kölcsey Himnusz. Énekelte az intézeti ifjúság. 2 Kozma A. Dal a királyra. szavalta: Bíró Klárika Hítel. 3. Haubner Károly. Magyar királyhimnus . Énekelte az intézet énekkara. 4. Dalmady Gy. Az igazi király. Szavalta: Stróbl Sárika IV. polg. 5. „Királyunkért esdeklőnk.“ Énekelte az intézeti ifjúság. 6. Ünnepi beszéd ; mondotta : Toldy Jenő intézeti igazgató. 7. Chován: Induló. Zongorán előadta Kiss Gizella IV. é. 8. Faludi Árpád: Koronázásra. Szavalta Katona Margit III. é. n. 9. Fóthi dal. Énekelte az intézet énekkara. 10. Vörösmarty : Himnusz. Szavalta Kovács Mária III. é. n. II. Vörösmarty : Szózat. Énekelte az intézeti ifjúság. A harmonikusan lefolyt kedves ünnepség keretében Toldy Jenő igazgató díszbeszéde volt a fénypont. Hazafiias érzelmektől áthatva gyönyörű szavakkal ecsetelte a magyar szent korona nemzetátfogó jogi jelentőségét, mely páratlan a maga nemében. Majd a királynak és a királynénak a magyar nemzethez való őszinte közeledéséből, ígéreteiből következtetve felkeltette hallgatóságában a jobb jövőbe vetett reményt. A ünnepség a király, királyné és a kis trónörökös éltetésével záródott. Megyegyűlés. Vármegyénk holnap, e hó 8 án évnegyedes rendes közgyűlést tart. Ezt a rendes közgyűlést rendkívüli közgyűlés előzi meg, melyet vármegyénk a koronázás emlékére tart. Önálló helyi káplánság. Az izsáki plébániához tartozó Orgovány községben önálló helyi káplánságot szerveztek. A megyés püspök ennek vezetésével Tóth Imre kecskeméti Erzsébet-templomi segédlelkészt bízta meg. Mért nem kapta meg Apponyi az aranygyapjas rend kitüntetését ? Nemcsak a Budapesti Hírlap december 29. i számában, de sokak lelkében felvetődött a kérdés: mért nem részesítette a királyi kegy Andrássy hűséges osztályosát, Apponyit is ezen legmagasabb kitüntetésben? Erre a kérdésre akarunk rövid felvilágosítással szolgálni, midőn hiteles értesülés alapján jelenthetjük, hogy az aranygyapjút egyegy családnak mindig csak egy tagja kaphatja. Az Apponyi nemzetségben már van egy, aki ezt a legnagyobb rendjeletviseli. Megemlítjük, hogy ezen rendkívüli jeles kitüntetést csak katholikus nyerheti el s a király nem veszi igénybe a t Arct. A koronázás főpróbáján, Nem történt olyan ragyogó pompával, fényes keretben, mint bizonyára másnapi, valahogyan melegebb, közvetlenebb, fesztelenebb, intimebb volt a koronázásnak dec. 29. én tartott főpóbája. Őfelsége egyenes parancsára a nyilvánosság kizárásával tartatott meg, így aztán nem csoda hogy a szereplőkön kívül ez alkalommal, egy kis élelmesség folytán és kiváló kegyképen mindössze huszonnégyen voltunk jelen e rendkívüli érdekes szertartáson a koronázó teplomban. Pazar fényárban úszik a különben félhomályos templom, az egész szinte ki van bélelve a tizenötezer méter plüssel és selyemmel, melyet díszítésire fordítottak. Megkapó szépségű a baldachinos főoltár és trónusok; a hajóban két oldalt emelkedő vörös drapériákkal díszítt tribünök közt lépteink alatt süppedő szőnyegek terülnek el. A szentélyben a főpapok készülődnek, tanácskoznak a zászlós urakkal. A templom hajójának elején a „koronázatlan király trónjától“ jobbra a miniszterek gyülekeznek. Közvetlenül mellettük foglaltunk mi is helyet. Jó mag in éppen a kabinet egyik legrokonszenvesebb tagja, a végtelenül barátságos és szíves Balogh igazságügyminiszter mellé kerültem, ki a legnagyobb készséggel mutatta meg az egyes szereplőket. Tőle balra Sándor belügyminiszter állott Később góf Tisza, a nádor helyettes, majd Jósika Samu báró a főrendiház elnöke, gróf Széchenyi Béla koronaőr és Csekonics Endre gróf főasztalnokmester jöttek a miniszterek közé s élénken tárgyalták a tenni valókat. Csekonics gróf panaszszal említi, hogy a nyakában arany zsinóron lógó párna (melyen szt. István kardját hozza) igen nehéz. A diskurzus azonban nem soká tart; a királyi palotából jelzik, hogy a királyi pár indul a főpróbára. Felállnak sorban mindenki elfoglalva helyét s a főbejáratnál vrnak. Kilenc óra pár pecer fekete zárt autó mobil áll meg a portálénál, melyből Őfelsége a király és királyné szálltak ki. Cernoch János dr. bibornok hercegprímás és Várady Árpád kalocsai érsek fogadják őket, mialatt kialakult a menet. Elől Walter Gyula dr. c. püspök az apostoli kereszttel, aztán gróf Bánffy György főajtón álló mester. Majd Tisza István gróf nádor helyettes, ki ez alkalommal biborvánkoson a szent korona utánzatát hozta. Ugyan csak biborvánkosokkat a koronázási jelvények számra: gróf Apponyi Sándor országbíró, gróf Csekonics Endre és báró Skerlecz Iván horvát bán. Pár lépéssel utánuk vonult be tábornoki ruhájában az ifjú IV. Károly király jobbján a hercegprímással, balján a kalocsai érsekkel, majd a bájos Zita királyné Hornig báró bíboros és Glattfelder Gyula dr. püspök kíséretében. Aztán jöttek az udvarhölgyek : Nostitz grófnő, Kállay Erzsébet grófné, gr. Andrássy Sándorné és herceg Eszterházy Miklósné főudvarmesternő, valamint gróf Eszterházy Sándor a királyné főudvarmestere, gróf Schönborn Károly, a király főudvarmestere, herceg Lobkovitz Zdenkó főhadsegéd, majd a többi főpap és főrendek, végül a szárnysegédek s a festői ruházatú testőrök. A király és királyné a trónushoz jöttek s kezükben a szertartás rendjét magában foglaló könyvvel a legprecízebben csináltak végig minden adtust élénk figyelemmel kisérve Kiinda praelatus szertartásmester irányítását. Miután a már ismeretes szertartásnak vége volt, a király kíséretével a templom hajójának közepére ment s ott mondott el pár mondatot a hercegprimás által előolvasott eskümintából csengő hangon a legtökéletesebb magyar kiejtéssel. Aztán visszajött a királynéhoz s mindketten érdeklődéssel fesztelen társalgásban nézegették a templom díszét és ragyogó pompáját. Előttünk mennek el alig egy lépéssel, mi mélyen meghajlunk a király fejével int, az igazán fejedelemi természetű, bájos szép királyné végtelenül kedves mosollyal s gyenge főhajtással viszonozza mélységes hódoló köszöntésünket. A kijárathoz érve pár szót váltanak meg a hercegprímással, aztán búcsút intve a notabilitásoknak autóba szállnak s az ezalatt összegyülekezett ezrek éljenrivalgása közt visszatértek a királyi palotába. Mint egy álom tűnt le a próba másfél órája, de sohasem fogom elfeledni egyetlen momentumát sem; mélyen lelkembe, agyamba vésődött annak a mosolygós, fiatal felséges párnak alakja, páratlanul kedves, természetes, minden merev etiquettet kizáró megjelenése és magatartása. Sille István.