Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1917 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-07 / 1. szám

Fiu-i ÜrúrxshÁZI HÍRLAP egyesült FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ 1917. január 7. S azok a felügyelők nyilatkoztak a legszebb elismeréssel, kik hivatala vizsgálatára fe­lejártak. E munkakör mellett még egész széles kör várakozott reája, melynek dol­gait szintén a legpontosabban elintézte. Szolgálata vége felé már betegsége mind­jobban erőt vett szervezetén, úgy hogy a munkától vissza kellett vonulnia. Nyu­­galomba vonulva kereste betegsége orvos­lását, de szervezetén az már annyira erőt vett, hogy egészségét s régi erejét többé visszaállítani nem lehetett. Betegsége az utóbbi időben egészen ágyba döntötte s ha napokra javulás mutatkozott is nála, szerető családja aggódva látta, hogy ereje miként fogyatkozik, napról napra. Roko­nai és jóbarátai át-át járogattak hozzá Szentesre s hogy mennyi jóbarátot szer­zett magának, legjobban mutatta az az mély részvét és megilletődés, mellyel ha­lála hírét fogadták városunkban. A városi elöljáróság, amint haláláról értesült, a vá­rosháza ormára azonnal felhuzatta a gyász­lobogókat s úgy a város, mint azok a közintézmények, melyeknél köztevékeny­­ségét fejtette ki, siettek, hogy koszorúikat letegyék a rokonok és jóbarátok nagy­számú koszorúi közé, melyek koporsóját egészen elborították. Koporsóját haza szál­lították, hogy hűlt teteme itt szülővárosa földjében térhessen örök pihenőre. Teme­tése nagy részvét mellett ment végbe szerdán, e hó 3 án délután 3 órakor. A vasúti állomásnál végzett gyászszertartás végeztével megindult a temetési menet a főutcán keresztül, hogy a derék s igazi melegen szerető sziva­t­­er földi marad­ványait végső nyugvó elyére kisérje az alsó városi temetőbe. Legyen áldott emlékezete! A halálesetről a mélyen meg­­szomorított család a következő gyászje­lentést adta ki. Csák Zoltán, Csák Rózsa s férje, Dongó Orbán a maguk s gyermekeik: Katinka és Kám­ánka valamint az egész rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy fonón szeretett édesapjuk, illetve jó após, áldott nagyapa Csák Kálmán Kiskunfélegyháza város ny. tb. főjegyzője és anyakönyvvezetője hosszú, kínos szenvedés s a halotti szent­ségek felvétele után folyó évi január hó­t én reggel 3 órakor, életének 64. eszten­dejében 9 évi özvegység után Szentesen szelíden elhunyt. Drága halottunkat a gyászházban (III. Horváth Gyula u. 9.) folyó hó 2 án délelőtt 10 órakor a r. kath. egyház szertartásai szerint leendő beszen­telése után hazavisszük Kiskunfélegyhá­zára s ott f. hó 3 án d. u. 3 órakor a vasúti állomástól kisérjük az alsó teme­tőben levő sir kertbe örök nyugalomra. Az elhunyt lelki üdvéért az engesztelő szent mise f. hó 4 én d. e. 8 órakor a kiskunfélegyházi uj plébánia templomé­ban fog az Egek Urának bemutattatok Szentes, 1917. január hó 1 én. Fáradha­tatlanul munkás életed után nyugodj csen­desen, jó Apánk ! Emlékedet hálás ke­gyelettel őrizzük ! Ezen kívül a következő gyászjelen­téseket adták ki a Népbank s az Egyesült Gőzmalom Részvénytársaság, melyeknek felügyelő-bizottsági tagja volt. A Kiskunfélegyházi Népbank Rész­vénytársaság igazgatósága, felügy­elő-bi -­­ zottsága, választmánya és tisztikara mély megilletődéssel tudatja Csák Kálmán úr­nak az intézet felügyelő bizottsági tagjá­nak f. évi január hó­t én történt gyászos elhunytét. A megboldogult intézetünk egyik alapítója és megalapítása óta tevé­keny,, érdemdús tagja volt, kinek elvesz­tését mélyen fájlaljuk és emlékét minden időben meleg szeretettel fogjuk megőrizni. Kiskunfélegyháza, 1917. január hó 2-án. Béke hamvaira­­ A Kiskunfélegyházi Egyesült Gőz­malom Részvénytársaság igazgatósága, felügyelő-bizottsága, választmánya és tiszti­kara mély megilletődéssel tudatja Csák Kálmán úrnak a vállalat felügyelő-bizott­sági tagjának f. évi január hó­t­én tör­tént gyászos elhunytét. A megboldogult évtizedeken át fáradhatatlan tevékeny tagja volt vállalatunknak. Elhunyta felett mély fájdalmat érezünk s emlékét szere­tettel őrizzük. Kiskunfélegyháza, 1917. január hó 2 án. Béke hamvaira ! Német birodalom katholikusai. Az 1910. dec. 1 én tartott német népszámlálás al­kalmával a katholikusok száma 2­3.821.453, a nem katholikusoké pedig 41.104.540 volt. Újabb hozzávetőleges adatok szerint a katholikusok száma 24,215.032, a nem katholikusoké körülbelül 40,724.000. Doktorrá avatás. Szabó Bélát, a m. kir. 30. honvédgyalogezred Signum Laudis­­szal kitüntetett t. hadnagyát, kit felesége Rózsa Irénke révén kedves családi köte­lékek fűznek városunkhoz, karácsony szombatján avatta az államtudományok doktorává a budapesti m. kir. Tudomány­­egyetem tanácsa. Koronázási ünnepség. IV. Károly apos­toli király megkoronázása alkalmából e hó 3-án d. e. Va 9 órakor­ a Costanti­­num-intézet a következő műsorral hódolt : 1. Kölcsey Himnusz. Énekelte az intézeti ifjúság. 2 Kozma A. Dal a királyra. sza­valta: Bíró Klárika Hít­el. 3. Haubner Károly. Magyar királyhimnus . Énekelte az intézet énekkara. 4. Dalmady Gy. Az igazi király. Szavalta: Stróbl Sárika IV. polg. 5. „Királyunkért esdeklőnk.“ Éne­kelte az intézeti ifjúság. 6. Ünnepi be­széd ; mondotta : Toldy Jenő intézeti igaz­gató. 7. Chován: Induló. Zongorán elő­adta Kiss Gizella IV. é. 8. Faludi Árpád: Koronázásra. Szavalta Katona Margit III. é. n. 9. Fóthi dal. Énekelte az intézet ének­kara. 10. Vörösmarty : Himnusz. Szavalta Kovács Mária III. é. n. II. Vörösmarty : Szózat. Énekelte az intézeti ifjúság. A harmonikusan lefolyt kedves ünnepség keretében Toldy Jenő igazgató díszbe­­széde volt a fénypont. Hazafiias érzelmek­től áthatva gyönyörű szavakkal ecsetelte a magyar szent korona nemzetátfogó jogi jelentőségét, mely páratlan a maga nemében. Majd a királynak és a király­nénak a magyar nemzethez való őszinte közeledéséből, ígéreteiből következtetve felkeltette hallgatóságában a jobb jövőbe vetett reményt. A ünnepség a király, ki­rályné és a kis trónörökös éltetésével záródott. Megyegyűlés. Vármegyénk holnap, e hó 8 án évnegyedes rendes közgyűlést tart. Ezt a rendes közgyűlést rendkívüli közgyűlés előzi meg, melyet vármegyénk a koronázás emlékére tart. Önálló helyi káplánság. Az izsáki plé­bániához tartozó Orgovány községben önálló helyi káplánságot szerveztek. A megyés püspök ennek vezetésével Tóth Imre kecskeméti Erzsébet-templomi segéd­­lelkészt bízta meg. Mért nem kapta meg Apponyi az arany­­gyapjas rend kitüntetését ? Nemcsak a Bu­dapesti Hírlap december 29. i számában, de sokak lelkében felvetődött a kérdés: mért nem részesítette a királyi kegy An­­drássy hűséges osztályosát, Apponyit is ezen legmagasabb kitüntetésben? Erre a kérdésre akarunk rövid felvilágosítással szolgálni, midőn hiteles értesülés alapján jelenthetjük, hogy az aranygyapjút egy­­egy családnak mindig csak egy tagja kaphatja. Az Apponyi nemzetségben már van egy, aki ezt a legnagyobb rendjelet­­viseli. Megemlítjük, hogy ezen rendkí­vüli jeles kitüntetést csak katholikus nyer­heti el s a király nem veszi igénybe a t Arc­t. A koronázás főpróbáján, Nem történt olyan ragyogó pompá­val, fényes keretben, mint bizonyára más­napi, valahogyan melegebb, közvetlenebb, fesztelenebb, intimebb volt a koronázás­nak dec. 29. én tartott főp­óbája. Őfelsége egyenes parancsára a nyilvánosság kizá­rásával tartatott meg, így aztán nem csoda hogy a szereplőkön kívül ez alkalommal, egy kis élelmesség folytán és kiváló kegy­képen mindössze huszonnégyen voltunk jelen e rendkívüli érdekes szertartáson a koronázó teplomban. Pazar fényárban úszik a különben félhomályos templom, az egész szinte ki van bélelve a tizenötezer méter plüssel és selyemmel, melyet díszítésire fordítottak. Megkapó szépségű a baldachinos főoltár és trónusok; a hajóban két oldalt emel­­­kedő vörös drapériákkal díszít­­t tribünök közt lépteink alatt süppedő szőnyegek te­rülnek el. A szentélyben a főpapok készü­lődnek, tanácskoznak a zászlós urakkal. A templom hajójának elején a „koronázatlan király trónjától“ jobbra a miniszterek gyü­lekeznek. Közvetlenül mellettük foglaltunk mi is helyet. Jó mag in éppen a kabinet egyik legrokonszenvesebb tagja, a végte­lenül barátságos és szíves Balogh igazság­ügyminiszter mellé kerültem, ki a legna­gyobb készséggel mutatta meg az egyes szereplőket. Tőle balra Sándor belügymi­niszter állott Később g­óf Tisza, a nádor helyettes, majd Jósika Samu báró a fő­rendiház elnöke, gróf Széchenyi Béla ko­ronaőr és Csekonics Endre gróf főasztal­n­ok­mester jöttek a miniszterek közé s élén­ken tárgyalták a tenni valókat. Csekonics gróf panaszszal említi, hogy a nyakában arany zsinóron lógó párna (melyen szt. István kardját hozza) igen nehéz. A dis­kurzus azonban nem soká tart; a királyi palotából jelzik, hogy a királyi pár indul a főpróbára. Felállnak sorban mindenki elfoglalva helyét s a főbejáratnál v­rnak. Kilenc óra pár pe­c­er fekete zárt autó mobil áll meg a portálénál, melyből Őfel­sége a király és királyné szálltak ki. C­er­­noch János dr. bibornok hercegprímás és Várady Árpád kalocsai érsek fogadják őket, mialatt kialakult a menet. Elől Wal­ter Gyula dr. c. püspök az apostoli ke­reszttel, aztán gróf Bánffy György főajtón álló mester. Majd Tisza István gróf nádor helyettes, ki ez alkalommal biborvánkoson a szent korona utánzatát hozta. Ugyan csak biborvánkoso­kkat a koronázási jelvé­nyek szám­ra: gróf Apponyi Sándor or­szágbíró, gróf Csekonics Endre és báró Skerlecz Iván horvát bán. Pár lépéssel utánuk vonult be tábornoki ruhájában az ifjú IV. Károly király jobbján a herceg­prímással, balján a kalocsai érsekkel, majd a bájos Zita királyné Hornig báró bíboros és Glattfelder Gyula dr. püspök kíséreté­ben. Aztán jöttek az udvarhölgyek : Nos­­titz grófnő, Kállay Erzsébet grófné, gr. Andrássy Sándorné és herceg Eszterházy Miklósné főudvarmesternő, valamint gróf Eszterházy Sándor a királyné főudvarmes­tere, gróf Schönborn Károly, a király fő­udvarmestere, herceg Lobkovitz Zdenkó főhadsegéd, majd a többi főpap és főren­dek, végül a szárnysegédek s a festői ru­házatú testőrök. A király és királyné a trónushoz jöttek s kezükben a szertartás rendjét magában foglaló könyvvel a leg­­precízebben csináltak végig minden adtust élénk figyelemmel kisérve Kiinda prae­­latus szertartásmester irányítását. Miután a már ismeretes szertartásnak vége volt, a király kíséretével a templom hajójának közepére ment s ott mondott el pár mon­datot a hercegprimás által előolvasott eskümintából csengő hangon a legtökéle­tesebb magyar kiejtéssel. Aztán visszajött a királynéhoz s mind­ketten érdeklődéssel fesztelen társalgás­ban nézegették a templom díszét és ra­gyogó pompáját. Előttünk mennek el alig egy lépéssel, mi mélyen meghajlunk a király fejével int, az igazán fejedelemi természetű, bájos szép királyné végtele­nül kedves mosollyal s gyenge főhajtás­sal viszonozza mélységes hódoló köszön­tésünket. A kijárathoz érve pár szót vál­tanak meg a hercegprímással, aztán búcsút intve a notabilitásoknak autóba szállnak s az ezalatt összegyülekezett ezrek éljen­­rivalgása közt visszatértek a királyi pa­lotába. Mint egy álom tűnt le a próba más­fél órája, de sohasem fogom elfeledni egyetlen momentumát sem; mélyen lel­­kembe, agyamba vésődött annak a mosoly­gós, fiatal felséges párnak alakja, párat­lanul kedves, természetes, minden merev etiquettet kizáró megjelenése és maga­tartása. Sille István.

Next