Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-02 / 1. szám

1921. január 2. _____FÉLEGYHÁZI HÍRLAP helyben jár. Ez az idő. Nem jár, csak mi hisszük róla, hogy fárad­ miattunk, olyan mint a nap, az égi nap, keze nincs, nem munkás ő, minek is neki láb és kéz, ti jótállótok és kezeskedtek helyette. Az éj­felek éjfélén, amikor a gavallérok kihúzzák mellényzsebeikből órácskáikat, párrá esküvő társaságok állanak lesbe, ahogy Szilvesz­tert kiöntik ólommal az ő láthatatlanságá­ból. Szilveszter előveselkedik, letelepszik a XII. felé és lesz a tizenharmadik a tucatos számon, lélegzettartva hallgatják, mikor percenti az utolsó percet? Odakünn nagyot üt a nagy toronyóra Szilveszter hátára és mintha mi sem történt volna, ő elfisteleg a cigarettek páráiban. Nem történt más, mint ami mindennap minden pillanatán meg­­újrázódik: itj kerül a régi helyébe. Csak­hogy ez az egy pillanat megszemélyesül a sokak közül és a ravasz Szilveszter! egyper­ces picurka fiókát Czent oda a maga hűlt he­lyére. Valahányan vannak, azok mind bol­dog újévet kívánnak rá egymásra és hogy egészséges legyen az újszülött, meg ne haljon elébb! (mikor egy hetes, úgyis meg­keresztelik) poharak koccannak össze. Ti­tokban mindnyájan boldog régi évet gon­dolnak helyette, az uj helyett, boldog régi országot az uj helyett, régit, régit, csak régit minden uj helyett. Valamelyik hölgy udvartartásából egy komoly úriember emancipálja magát az egész társaság számára . . . „Legyen unal­­masság, Szilveszternek lassan kell múlnia. A vérözön előtti korban egy sült malachoz fogtam egy malacbandát akkor még voltak ilyen különlegességek, magunk között ezzel megcsináltuk Szilveszter végrendeletét. Úgy éjfél fele h­ozzám dörgölődzik a Sanyi öntés közben, hogy náccságos uram, egy óra kellene, akármilyen, hogy azs ujezszendőt pontosan megköszöntsük. Nesze, odatettem eb­bük a zsebórámat, majd kaptak hozzá lesipecsenyét. Pontban rárántották azok a tust, az általános kavarodás után még jöt­tek is tenyerezni: egy kis serencse pizst... fp rnAg V£H1* O­VSZ órám ? — Áj­áj, náccságos uram, azs a Sil­­vister elvitte, azs a Silvister. De irigylem én a náccságos urat, mindig serencséje les azs ezstendőben . . . — De te Szilveszter Sanyi, majd el­­raklak én téged a jövő Szilveszterig! — Nem én, nem én, azs a náccságos Petőfi ur volt a Silvister Sanyi. — Nono, belemarad a béredbe. Ha felkel a nap, majd meglátjuk. — Újévi haj­nalon hozzám kujtorog: ígérte a méltósá­­gos ur azs lesipecsenyét, meg valamit jövő Silvisterig . . . Úgy tett, mintha sietnékje volna ... A biró ur náccságát musáj hazsa kisirni. — Helyes cigány, csakugyan ígértem. Mától a 36- ik holnapig minden éjfélkor el kell hozzám jönnöd és megmutatni a saját órádon az időt. Mindennap tanítasz egy nó­tára, mert különben téged kisér a biró úr és tanuttat mindennap egy nótára . . . Tiétek a lesipecsenye. Pont. — Nem lett fintoros, parolát csapott a tenyerembe, engedtem neki mindent. De mennyi bajom gyűlt vele! Az anyjukra folyton üzengetett tőle valamit valamiért, mondtam neki, hogy legényember vagyok, lássa, nincs nekem háztartásom, erre úgy vigasztalt, hogy milyen jó is ne­kem, bárcsak ő lehetne ilyen legény még egyszer! Az asztalom, a pénztárcám, a szekrényem az mind szolgált neki, én let­tem a mecénása. Soha el nem maradt volna, féltem már, hogy rám hordja a pereputtyát. S az órája! Az mindig többe került, mint ő. Mintha csak etette volna, dorbézolt volna vele, mintha orvosára költött volna, ápol­tatta volna. Annak nem volt szabad egy napig rosszul lenni, azt meg kellett az órásnak iz­omban iszkábálni, annak az órá­­nak tok kellett, tisztítás kellett, puha mel­lény kellett, mert különben oda lenne az ő keresete! Jött végre a háború. Örültem neki, amikor vettem a behívómat, a meg­­szabadítómat, mert a móré oda már nem kísértett az éjféleken. Akkor is hagyaték kellett az órájára. Kedvvel róttam le a köte­lességemet, hadd hozza utoljára nótámat. S a móré? Az olaj­fronton már mellém került egy századnál. Hozta akkor is a he­gedűjét. Kérdem az órát: Ali, náccságos fő­hadnagy úr, otthon hagytam, biztosítottam, elzsárattam, órásnak adtam, az­ viseli gondját, ha felkel reggel, lefekszik este. Nem mertem én az utat ide hurcolni, nehogy megsebesüljön segényke! Tizennyolcban éppen Szilveszterkor menekültünk vele, a legényem volt. Legényem, ahogy vágyta, az agglegény mellett. Csak a hegedűjét mentette az olajözönből, ott szigorgatta a hóna alatt. Közel sopogtunk immár a Maros­hoz ; ez a cigányok szent folyója, lehet, ő is érzett valamit ? Megszólalt: Főhadnagy úr, főhadnagy úr. Maros vizse folyik csen­desen. Silvister van, hány óra van? Hege­dülni seretnék főhadnagy ur . . . — Ne szuszogj ember, mert beledob­lak a vízbe . . . Nem hallod lövöldöznek? Huccu, a dereglyébe! Csetlünk le vele a parton, a cigány megroggyan, tárja felém a hegedűjét, vacog a nyelve: Jájjájj, a devla, a devla. Elvis a Silvister, elvis a Silvister, mint azs órát elvitte. Főhadnagy úr ne hagyjon, ne hagyjon. A komoly úriember bocsánatot kér, oda fordul a sarokba, egy kis fekete kopor­sóféle tokhoz, lefordítja a fedlét, kivesz belőle egy korhely hegedűt, senkit se néz és mindenki őt nézi, úgy áll ott, mint egy tolvajló, akit megloptak és ő megesküdött Szilveszternek, hogy bosszút szerez, meglop mindenkit nótával, búval, mert olyan most a nóta, mint a cigány, lop, csal, gyújtogat. Maros vize folyik csendesen, Krasznahorka büszke vára. Szegény székely nép, akár hová mégy . . . Talán igy szerencénk lesz az uj esztendőben. Vajda József. HÍREK. — Lapunk 1. olvasóinak­­­oldog újévet kívánunk! — Lapunk az­ újévi ü­­op miatt nem szombaton, hanem pénteken délelőtt je­lent meg. — Lapunkra a mai számtól kezdve új előfizetést nyitunk. A lap előfizetési ára — házhoz kézbesítve — negyedévre 20 korona. Egynegyed évnél hosszabb előfize­tést a kiadóhivatal jelenleg nem fogad el, mivel az újságpapír folytonos drágulása, valamint az előállítási költségek emelkedése ezt most nem teszik lehetővé. Kérjük igen­tisztelt előfizetőinket, hogy az előfizetéseket a kiadóhivatalban megújítani szívesked­jenek. — Városi közgyűlés. A képviselőtestü­let december hó 31-én, pénteken délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, melyről lapunk legközelebbi számában hozunk tudósítást. — Jótékonycélu előadás. A kath. Er­zsébet Nőegylet a most alakult Leány Klub­bal karöltve január 8-án, szombaton este­­­8 órakor a „Korona“ dísztermében mű­soros előadást tart, melynek tiszta jöve­delme a helybeli szegények felsegélyezé­sére fog fordittatni. Az előadást tánc kö­veti. Jegyek előre válthatók a MOVE iroda­­helyiségében (Hoffer ház, emelet). Hideg büfféről és italokról, — melyet a Nőegylet tagjai adnak össze, — gondoskodva lesz. — A népszámláló biztosoknak a szám­láló lapokat kiosztották. A népszámlálás, mint már jeleztük, az egész város területén újév napján veszi kezdetét. Miért kerül most egy üveg Diana sósborszesz 22 koronába ? Azt kérdi min­denki. A válasz egyszerű, mert ma még az eddiginél erősebb, hatásában páratlan, ere­jében felülmúlhatatlan minőségben készült. Mindenki tudja, hogy azok a finom, részben tengerentúli anyagok, melyekből a Diana sósborszesz össze van téve, a világháború kitörése óta több százszorosan megdrágultak. A kormány pedig elrendelte, hogy ezentúl az eddiginél erősebb minőségben kell gyár­tani a Diana sósborszeszt. — Adományozás. Őszentsége a pápa magyarországi követe, Schioppa Lőrinc, a budapesti központi kath. Misszió Egyletnek 50,000 K-t adományozott, melyből az a kiskunfélegyházi kath. Erzsébet Nőegylet csecsemővédelmi szakosztályának 1000 K-t juttatott. — Karácsonyi pásztorjáték a zárdá­ban. Ritkán látott a zárdának színházul szolgáló tornacsarnoka oly nagy számú közönséget falai között, mint karácsony két ünnepén. E napokon adták elő az intézet képezdésznövendékei a „Szobaleány“ c. egy felvonásos darabot és az ott működő leány­egyesület a „Betlehemi bakter“ c. pásztor­­játékot, mind a kétszer zsúfolt ház előtt, pedig a közönség egy része be sem jutha­tott már. Sajnos, nincs terünk rá, hogy az egyes szereplőkről külön-külön szóljunk, meg kell azonban állapítanunk, hogy min­két darab megjátszása várakozáson felül állott. Már az első darab egészséges humo­rával, víg jeleneteivel, a szereplők termé­szetes játékával megnyerte a jelenvoltak tetszését, a pásztorjáték pedig valósággal elragadta. A fenséges eszmét, a Megváltó születésének misztériumát a pásztoréletnek sokszor humoros mozzanatokban gazdag keretében varázsolta elénk annyi kedves­séggel és közvetlenséggel és oly tökéletes megjátszással, hogy bármely színpadnak becsületére vált volna. Fokozta a hatást a jelmezek hűsége s a fülbemászó énekek pompás melódiája. Végtelenül bájos jelen­ség volt a darab végén a kis Jézusnak négy-öt éves megszemélyesítője, amirőt ál­dást osztva édes csicsergéssel szólt az emberekhez: „szeressetek jobban, mint eddig; béke, béke, az én békém legyen veletek.“ A szereplők mellett méltó elis­merés illeti meg Maristella nővért, ki a betanítás, vezetés és rendezés nagy mun­káját végezte. Tekintettel arra, hogy az annyi élvezetet nyújtó darabokat még sokan meg akarják nézni, kik a két napon be nem juthattak, új­év napján, szombaton d. u. 4 órakor ismét előadják. — A katonák karácsonya. Hálás köszö­netet mondok mindazoknak, kik hozzájárul­tak ahhoz, hogy a szent estét és a kará­csonyi ünnepeket a helyben állomásozó katonáknak boldoggá és kellemessé tegyék. A nőegyletnek és két lelkes fáradhatlan gyűj­tőnek Rácz Jánosn­é urhölgynek és Darányi Ilonka urleánynak, valamint a leányklubbnak, mely előbb 3003 koronát és nagymennyi­ségű szeretetadományt, utóbb 2000 koro­nát adományozott. Továbbá köszönetet mon­dok dr. Hoffer József, Fantoly Gyula, Jeno­­vai Dezső, Kiasz Sándor, Majláth József, Ujszászi János, Sztrika Sándor, Ulrik Fe­­rencné, Beck Ferencné, Német Károly, Kiss József, Kiss Gábor, Fekete Jánosné, özv. Szabó Jánosné, Ficsór Mihály, özv. Ferák Ferencnének, kik részben pénzben,részben természetben járultak hozzá. Szápits Mik­lós, alezredes zászlóalj parancsnok. — Hymen. Facskó Ferenc eljegyezte Fábián László leányát, Pöszikét. — A kath. népszövetség helyi alaku­latának 26-án volt a tisztújító gyűlése a főgimnázium tornatermében. A népes köz­gyűlést, mely 11 órakor vette kezdetét, Szelepcsényi András nyitotta meg lelkes szavakkal. A lemondó Trungel Károly igaz­gató és Bertha János elnök helyébe egy­hangúlag megválasztották Szelepcsényi Andrást igazgatónak, dr. Sallay János nem­zetgyűlési képviselőt elnöknek, Hornyik Jánost jegyzőnek. A megválasztottak meg­köszönték a bizalmat. Dr. Sallay János tar­talmas beszédben fejtette ki a tömörülés szükségességét és védelmi harcra hívta fel a jelenlevőket vallásunk és magyarságunk támadóival szemben. Toldy Jenő plébános üdvözölte az új elnököt és köszönetet mon­dott a volt elnök és igazgató érdemes fá­radozásaiért. Csoportvezetők lettek a követ­kezők : Fekete Sándor, Kurdics Károly, Kis Anna, Szabó László, Németh Károly, Koós Antal, Zsigó János, Palatínus Pál, Berta László, Kis Szabó Mátyás, Hideg Antal, Drozdik Mihály, Karsai Zsuzsanna, Holló Ilona, Kiasz Sándor, Kis Sándorné, Hideg Vince, Drozdik György, Kis Imre, Seres János. A gyűlés a Himnusz eléneklésével végződött. 3

Next