Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1923 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1923-04-01 / 13. szám

n este szálló ben tő és , Tóni mellett ígletét er tónál fég a kedés 11. SZ. friss So mos en . szám. stö ztitó nagyérdemü fára hozni, izán, Wes­­zám alatt stö ztitó Szakértei­m ról, hogy a i.a legszebb sben fogom tani. — Ta­li s külföldi a s igy a g pártfogó­,Jenő y tisztitó. H. vagy ru­­iszruhára a munkások és kisemberek érdeke csak az ő oldalukon talál megértésre, mint igyekez­nek éket verni egyfelől a gazdatársadalom és az iparosság meg a kereskedők közé, másfelől a középbirtokosok közt — csak­hogy az elégedetlenek vállain diadalmunk kikü­zdhető legyen. Pedig, hogy ez milyen veszedelmes tűzzel való játék, igazolja a háború utolsó éveinek tapasztalata: mikor a harctéren nem bírtak a magyarral, min­denfajta propagandával saját sorainkat, a társadalmi osztályokat uszították egymás ellen. És sajnos, ez az offenzíva sikerült. Ennek az offenzívának volt következménye a forradalom és volt következménye az a siralmas állapot, amelybe a csonka ország jutott. Ha nem akarunk egy harmadik for­radalmat, ki kell küszöbölnünk sorainkból az osztályellentéteket, hogy magyar a ma­gyar mellé állva, vállvetve dolgozhasson. És valóban, a keresztény párt méltóan keresztény jelzőjéhez egyenlőséget akar ember és ember közt, egyenlőséget a mun­kában, kölcsönös megbecsülésben, városunk­hoz való ragaszkodásban és a haza szere­­tetében. Közgazdasági és adminisztrációs téren a párt kitűzött feladatait nehéz volna itt részletezni. Új csapásokat akar vágni, fo­kozni kell a termelést, mert egyes üzemek nevetségesen keveset jövedelmeznek, taka­rékoskodni kell, mert az mégis csak ab­szurdum, tiszta lehetetlenség, hogy egyik jövedelem forrására, a fogyasztási adóra ráfizessen a város majdnem két milliót s a helypénzre pedig 236 ezer koronát. Itt valahol hibának kell lenni. Új jövedelmi forrásokat kell nyitni, egyes intézményeket meg kell tisztítani a könnyelműség és ha­nyagság rettentő bűnétől. Egyszóval: helyre kell állítani az egyensúlyt az adózók súlyo­sabb megterhelése nélkül. Akinek szemei vannak a látásra, vá­laszthat. A bal párton osztályérdek és köny­­nyelmű ígéretek,­­ a jobb párton egyenlő­ség és komoly munka. A kötelességed azt parancsolja: válaszd a jobbat. A becsületes igazságnak győzni kell! Turul. HÍRE­K. Preludium Uram maradj velem, mert est akar lenni és a nap hanyatlásnak indult! Ha a nap ragyogását nem érzem és ha elhalványulnak a szemhatár színei, ak­kor úgy érzi szivem, hogy az est rám is lebocsátja sötét függönyét és hirdeti a ma­­gábaszállás óráját. A föld, az ég, a víz mind csak ezt jelenti és nem zárkóztatom el híradása elől. Ilyenkor átérzem, hogy ez a világ a vad viharok világa, mit csak a szépség zenéje tart féken. A sötétségnek csillagos ege alatt ilyenkor lerázom földi bilincseimet és el­merülök az éji homály messzeségeibe, nyüzsgő nappali vándorutam esti magá­nyába. Az én napom elmúlt, olyan vagyok, mint a partra vont hajó, hallgatva a ten­gerár ütemes dalát, a föld zajongását és a levegő muzsikáját. A nyugalom és béke birodalmában az éjszaka csöndjében, hallom a világ szí­vének dobogását. Jól tudom, hogy ez élet csak átkelés a tengeren, hol mindnyájan egy szűk ha­jón találkozunk. A halálban elérjük a par­tot és ki-ki megy a saját világába, a nyu­galom és boldogság örökhazájába ! Oly jól esik elképzelnem, hogy van egy ama csil­lagok között, mi átvezeti életemet a sötét ismeretlenen. Uram ! hadd szóljon még egyszer hárfádon az édes dal ! hadd köszöntse lelkemet a meny­béli szférák angyali zenéje! mint egykor boldog ifjúságom pirkadó hajnalán! Csak a Te muzsikád tudja meggyógyítani meg­tört szívemet és minden szennytől megtisz­títani vajúdó lelkemet. . . Uram, Te új dolgokat alkothatsz ! — de vájjon van-e hatalmad, hogy ujja, erőssé és naggyá teremtsd azt, ami önmagát pusz­tította el ? ? . . . Lelkem templomában megcsendült az esti harangszó! Köszönöm Uram, hogy el­jöttél hozzám estém homályában és elhoz­tad múltam virágait,­ a hervadhatatlan em­lékek örökzöld koszorújában. Fél lelkem! Eljött az idő, hogy hajóra szállj és a szelíd favalmak szárnyán eljuss a csöndes imádat végtelen tengerére. Keresztül mentem a tűzön, ami ég­hető volt, hamuvá hamvad­, ami megma­radt , halhatatlan. Bűnöm elmerült a szen­vedések mélységében. Ó élet! Ó halál! Ó Isten! némán haj­tok fejet szent titokzatosságod örök végte­lensége előtt. Föltámadás. Néma lett a harang ... a sir sziklalapja A Megváltó sebzett testét betakarta. . .. Jöttek a katonák s a sir mellé álltak. Nappal és éjszaka szüntelen strázsáltak ... Feltámadt a sírból mégis: az igazság! Nem tudta megölni a lándzsa, a gazság... * * * Nemrég... egy nemzetet csendben eltemettek, Sírjára egy durva kőlapot is tettek . . . S akik megkívánták piros, hulló vérét, Sanda félelemmel, sírjáig kisérték. Hogy fel ne támadjon, ők is épp úgy tettek: Három bocskorost a kőlapra ültettek . . . Elnémult a harang... elnémult az ének... De a bocskorosok reszketnek meg félnek, Tudják, nem maradhat itt soká a gazság, Feltámad sírjából az örök igazság! Tövis. — Május 20-iki országos Petőfi-ünne­­pélyünk ideje dübörögve közeledik. Ország­­világnak tudomása van már a hatalmas arányokat öltő nemzeti ünnepünkről. Azon a napon, melyen Jézusnak ígérete szerint a Szentlélek az Apostolokra aláküldetett, lépett Petőfi Sándor is a dicsőség mezejére. Ezen a napon ébresztette fel Petőfi Sándor az alvó Magyarországot és azokat, kiknek haláluk a bűn s semmit sem tudnak, vagy nem akarnak tudni az életről. A megc­sú­­folt nemzeti lelkiismeret felcsapódó lángjá­nál, Budavár bevételének napján, amikor az egész nemzet virágot hint tövises út­jára, már hallja a pokol gúnykacaját, már látja közeledni a fenyegető orosz rémet, de már látja a segesvári Golgota útját is. És még­sem tántorodik meg. Szivében az igaz­ság fáklyája lobogva ég, jobbjában Csaba vezér kardja tündököl, mint a hallhatatlan­ság csalhatatlan symboluma. Budapesttől — Segesvárig . . . Mennyi szomorúság, lemon­dás és fájdalom tövises útjában e rövid 70 nap alatt... Itt vonul el szülővárosa előtt ... A felújuló gyermekkori emlékek vájjon mit ébreszthettek háborgó lelkében, ki az életet nem spekulációnak tekintette, hanem szentségnek, melynek ideálja a szeretet és tisztítótüze az áldozat. * A helybeli Petőfi-szobor bizottság lá­zasan készülődik a magasztos ünnepre. Március 28 án tartott ülésén felhatalmazta az elnökséget a kis zászlók megrendelésére. A művészi kivitelű címerek elkészítésén a helybeli ifjúságunk, a jövő nemzedéke, már serényen dolgozik Vízhányó Károly tanár lelkes irányítása és tervezése mellett. Az elnök indítványára, hogy a bizottság küld­jön ki három tagot, kik a budapesti Petőfi­ Társasággal, a székesfőváros és városunk polgármesterével lépjenek személyes érint­kezésbe, hogy az ünnepség részleteit meg­beszéljék: dr. Porst Kálmánt, Vízhányó Károlyt és Kneffel Bélát küldik ki, kik a Petőfi szoborbizottság április 7-iki ülésén részletesen és írásban fognak beszámolni megbízatásaik eredményéről. Egyben uta­sítja a bizottság az elnököt, hogy a város polgármesterét kérje fel a főváros polgár­­mesterével való hivatalos érintkezésre a kölcsönzászlók és díszletek ügyében. Dr. Porst Kálmán bejelenti, hogy dr. Kovács Lajos premontrei igazgató, városunk fia, Petőfi Sándort dicsőítő, helyi vonatkozású 3 felvonásos színdarabot irt, egyidejűleg ajánlja, hogy ez irodalmi becsű munkát a kiskunfélegyházi Petőfi szobor bizottság adja ki. A bizottság a szerzővel folytatandó tár­gyalásokra kiküldi Drexler Imrét, dr. Szirák Ferencet és Szirnák Ferencet, kik a nyert eredményről tegyenek a Petőfi szobor bi­zottságnak írásbeli jelentést. — Eljegyzés: Szigethy Bálint alezredes és neje Horváth Anna bájos és kedves le­ányát, Ancikát, eljegyezte dr. Molnár Sán­dor ügyvéd. — Az ébredők táncmulatsága. Az Éb­redő Magyarok nagy érdeklődéssel várt tánc­­mulatságukat husvét vasárnapján fogják megtartani a Korona összes helyiségeiben. Ezt megelőzően előadásra kerül Szabó Er­zsike irredenta színműve „mi a magyarok szent ügye.“ Az ébredők színész gárdája már több alkalommal tanúságot tett kitűnő előadóképességéről s ez a körülmény, vala­mint a rendezés gondos és lelkes munkája előre biztosítja az est fényes sikerét.­­ A legújabb Petőfi-kép. Petőfi­­cen­­tennáriumának emlékére Szenes Fülöp, a legelső magyar arcképfestő megfestette hal­hatatlan költőnk arcképét. A nagyértékű és kiválóan sikerült festmény Petőfiről fenn­maradt képekhez és leírásokhoz híven, de mégis eredetien ható művészi felfogással és a költő egyéniségét sokoldalúan vissza­tükröző, megkapó vonásokkal örökíti meg Petőfit. A kiváló műalkotás eredetije a nagy­váradi premontrei főgimnázium tulajdona. Hogy a legújabb és legjobb Petőfi kép is­meretessé válhasson, kicsinyített nyomat készül róla és a félegyházi országos Petőfi­­ünnepen fog forgalomba kerülni. — A Horthy akció véget ért a múlt hó végén. Köztudomású, hogy az ősszel egy igen nemes irányú akció indult meg a leg­magasabb helyről, minek célja az önhibá­jukon kívül munka nélkül maradt egyének segítése volt. Minthogy a munkaalkalom újra előállott, a segítő akció április 1-re véget ért. Igyekezzék tehát mindenki mun­kához jutni, mert munkanélküliség címén a jelzett időtől kezdve senki sem részesülhet segélyben. — A Kath­. Gazdaleányok Egylete és a Kath. Legény Egylet ifjúság­a gondos ren­dező bizottság vezetése alatt szorgalmasan készül az április 8 án, este 8 órakor tar­tandó műsoros előadására. Az ifjúság jó törekvése magában is támogatást érdemel, de a város előkelőségének védnöksége is széles körökben biztosítja részükre az ér­deklődést és a méltó erkölcsi sikert. — Petőfi délután. A Petőfi propaganda­­bizottság, mely az országos Petőfi-ünnepély útját egyengeti, a múlt vasárnap tartotta meg második Petőfi délutánját az áll. ta­nítóképző tornatermében lelkes hallgatóság előtt. Városunk közönsége nem mutat nagy érdeklődést s nem sokat törődik Petőfi kul­tuszával, pedig ezáltal is dokumentálni kel­lene hogy Petőfi városunk szülötte. Az ott nem lévők egy pótolhatatlan délutánt mu­lasztottak el. Dr. Szirák Petőfi szerelmét és házasságát ismertette lebilincselő stílu­sával, melyet a „Polgári Daloskor“ dalai­val tett oly megkapóvá és felejthetetlenné. Különösen megkapó volt az „Itt születtem én ezen a tájon . . .“, melyet Haubner Ká­roly karnagy zenésített meg. A legközelebbi Petőfi délután­i értesülésünk szerint — április 8 án lesz s reméljük, hogy városunk közönsége nagyobb számban fogja megtisz­telni nagy fiát, Petőfi Sándort. -- A villany árát március hóra a szén drágulása miatt a tanács hektówattonként 19 - 20 fillérben állapította meg. — Felhívás. Felhivatnak mindazon urak, akik március hó 2- án d. e. 11 órára a Gazda Körbe piros meghívót kaptak, hogy április hó 6 án d. e. 11 órára ugyanott to­vábbi megbeszélés végett jelenjenek meg. — Meghívó. A Magyar asszonyok Nem­zeti Szövetsége húsvét vasárnapján dél­­után 5 órai kezdettel műsoros délutánt rendez, melyre szeretettel meghívjuk váro­sunk érdeklődő közönségét. Műsor: 1. Him­nusz. 2. Boleszny Antalné ismerteti a Mansz célját és működési körét. 3. Feltámadunk! Irta Kiss M. Szavalja: N. N. 4. Zeneszám: Szerelemhegyi Dali. Víg monológ. Előadja: Biró Irénke. 6. Magyar dalok. Énekli: Ul­rich Annuska. 7. „A fonóban.“ Élőkép. Zongora kíséretet játsza: Sóhalmy Dódy.. Helyárak: ülőhely 100 K, állóhely 50 K. Külön meghívó nincs. A Mansz elnöksége. — A dohányárak drágulását a jóváté­­teli bizottság parancsolta. A dohányáruk újabb ötven és százszázalékos megdrágu­lásának oka az a parancs, amelyet a párisi jóvátételi bizottság küldött a magyar kor- 1923. április 1. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 3

Next