Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1935 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-06 / 1. szám

2 Újévi gondolatok írta: vitéz Marton Béla országgyűlési képviselő. A nagy görög bölcs és tudós po­litikus szavaival élve „ha ember el­múlt dolgokról gondolkodik rendesen a földre tekint le, ha pedig a jövőről, az egekbe néz fel.“ Ebből a szem­szögből tartsunk seregszemlét a múlt bajainak végső okai s a jövendő re­ményei és teendői felett. Egy szörnyű kettősség vezetett az Ember válságához és az emberi intéz­mények eltorzulásához, mely intézmé­nyek végeredményben mindannyian csak az emberi szellem „meghoszabbított árnyai“. A fehér ember erkölcsi, jogi és politikai berendezkedései a maguk kulturális összességében a krisztusi alapokon nyugszanak közel kétezer év óta, de ugyanekkor a gazdasági be­rendezkedések és technikai cilivizáció ezekkel az alapokkal homlokegyenest ellenkező vonalon fejlődtek. Nem a kultúra, nem is a cilivizáció van vál­ságban, hanem a kettőnek össze nem hangolható struktúrája vitte mindkettő­nek hordozóját az Embert oly lelki válságba, melynek romboló hatását világrengető megrázkódtatások alakjá­ban két évtizede szenvedjük. Az egész „emberiséget“ említettem, mert a háborúnak kizárólag csak le­­győzöttjei voltak és vannak mind a mai napig s mert nincs nemzet, mely meg ne érezte volna az ezzel járó súlyos megrázkódtatásokat. "Egyébként azonban, ha meg akarjuk érteni a mai káoszból kivezető lehetőségeket, szem előtt kell tartani, hogy a Teremtőnek bizonyára módjában állott volna egy­­faju, egynyelvű és egyvérű ember­típussal megkoronázni a föld teremtmé­nyeit és ha nem ez történt, akkor ezzel bizonyára meg voltak a céljai. Soha még az emberiség történelmének folyamán nem mutatkozott meg olyan világosan ez a szó „emberiség“, lehet nyelvtani kifejezés, lehet embertani fogalom, de a történelem csak nyel­vükben, kultúrájukban, céljaikban és ideáljaikban különálló életet élő és egymással való nemes versenyre hi­vatott nemzeteket ismer. Csak a nem­zetek azok a valóban létező és önma­gukban zárt egészet képező, saját kul­túrájukban megcsiszolt darabok, ame­lyekből az „emberiség óriási mozaikja adódik. Innen van az, hogy a nagy társadalmi és politikai mozgalmak alapját mindenütt a nemzeti öntudatra­­ébredésben kell keresnünk. Ha ezek a mozgalmak még nem tudtak mindenütt oly légkört teremteni, mely a válságba jutott emberiségnek vissza tudta volna adni lelki egyensúlyát, akkor az onnan van, mert a keresztény kultúra és az anyagelvű civivizáció diszharmóniájá­ból keletkező bajok tömege túlságosan nagy volt ahhoz, hogy aránylag ily rövid idő alatt győzelemre lehessen vinni egy korszerű és minden tekintet­ben tisztult idealizmus zászlaját. Min­denütt, ahol a nemzeti mozgalmak megindultak, egyetlen egy világos és egyszerű tételre vezethetők vissza cél­kitűzéseik : minden nemzet teremtse meg a maga sajátosságaihoz illő, krisztusi alapra helyezett szociális életét: ez az a gondolat, mely körül a nem­zeti mozgalmak elméleti formulái és gyakorlati megnyilvánulásai kristályo­sodtak. A magyar nemzetre nézve, mely ma megint egyszer a történelem válasz­útán áll, inkább életkérdés az, hogy meg tudja-e találni a helyes utat, mint bármelyik más, nagyobb nemzetre nézve. Ha itt sikerül minden rendelkezésre álló erkölcsi és anyagi erőnek mara­déktalan összefogása, vagyis sikerül a nemzet egységének olyan megalapo­zása, mely minden várható veszede­lemmel szemben biztosítja a nemzet ellenállóképességét, akkor a nemzet megtette kötelességét önmagával — és ugyanakkor Isten és a keresztény kul­túra szellemével szemben is. A magyarság keresztény mivoltá­nak ősi jele, melyben győznie kell : az apostoli kettőskereszt, épen úgy szimbóluma a magyar lélek Krisztus­követésének, mint a Nemzeti Egység mozgalmának. Ezer éven át kettős volt a kereszt, amelyet a magyarság a tör­ténelem legtöbbször kálváriás útján hordani kényszerült, mert ezer esztendőn át kellett küzdenie azért, hogy védel­mezze a Nyugat és az önmaga keresz­tény mivoltát és ugyanannyi ideig azért, hogy az maradhasson, ami ön­­célúságát igazolja és örök életét bizto­sítja : sajátos kultúrája magyar! FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1935 január 6 Figyelem ! Jön! Figyelem ! Jön a mindenki által várva-várt világfilm! Tarzan és pajtása PÉNTEKEN, szombaton, vasárnap és HÉTFŐN, január 1I, 12, 13 és 14-én mutatjuk be a MOZIBAN. Gazdavéttesem­ meghosszabbítása A legújabban megjelent rendelet­ben a kormány él ezzel a jogával és bizonyos esetekre felfüggeszti és el­halasztja a védettség törlését és a már elrendelt végrehajtásokat. A kormányrendelet a védettség törlésének felfüggesztésére azt rendeli, hogy a felfüggesztést 1935. szeptem­ber 30-ig el kell rendelni, ha a gazda­adós az adóhivatal tanúsítványával iga­zolja, hogy az idei aszálykár miatt évi földadójának egyharm­ad részét vagy már elengedték, vagy el kellett volna en­gedni, ha kérte volna. Hozzáteszi azon­ban a rendelet, hogy ilyen felfüggesz­tésnek csak akkor van helye, ha az aszály nagy mértékben csorbította az adós gazdaságát, hogy az aszálykár miatt nem tudta teljesíteni azokat a fizetéseket, amelyek a védettség fenn­tartásához szükségesek voltak. A rendelet második része az ár­verések elhalasztásáról intézkedik. Az olyan ingatlanokra, amelyeknek védett­ségét a bíróság a fizetések nem tel­jesítése miatt szüntette meg és ezekre a fizetésekre már kitűzték az árverést. A gazda kérelmére az árverést 1935 március 31-ig el lehet halasztani. A gazdának azonban igazolnia kell, hogy a hitelezők hozzájárulnak az ár­verés elhalasztásához. El kell halasz­tani az árverést a gazda kérésére min­den olyan ingóságokra, amelyek nél­külözhetetlenek a rendes gazdálkodás továbbvitelére, vagy amelyek az adós gazda lakásának nélkülözhetetlen be­rendezési tárgyai. A magyar politika újéve! A Félegyházi Hírlap egyik, közelmúlt­ban a törvényhatósági választás napján, meg­jelent számában a következőket írtuk: Gömbös miniszterelnök és Eckhardt Tibor, a Független Kisgazdapárt vezére között megszilárdult a jóbarátság s keresik a közös plattformot, amelyen a Kisgazdapárt „értékes rétegeit“ átmenthetnék a Nemzeti Egységpártba. Ebben a cikkben megjósoltuk, hogy a Kisgazdapárt napjai meg vannak számlálva, a párt napról­­napra újabb és újabb vérveszteséget szenved. Magától értetődik, hogy a Kisgazdapárt helyi frakciója, amely jelenleg még dr. Horváth Zoltán és régi negyvennyolcas híveinek sze­mélyében testesül meg, kétségbeesetten cáfolta kézzel-lábbal cikkünk állításait s úgy tüntette fel a dolgot, mintha a Kisgazdapárt lenne Magyarország egyetlen kormányképes poli­tikai pártja. Megmondottuk azt is, hogy a Kisgazda­­pártot nemcsak helyben, de országos viszony­latban is csak személyi ellentétek választják el a Nemzeti Egységpártól, mert a két párt programja alig különbözik egymástól, hiszen a titkos választójogot a Nemzeti Egységpárt is magáévá tette. Minden józan politikai belátással bíró ember előre látta ezt, csak dr. Horváth Zoltán és frakciója nem volt hajlandó a beismerés útját választani. Eckhardt újévi nyilatkozata Eckhardt Tibor, a Független Kisgazda­­párt vezére újévi nyilatkozatában a követ­kezőket mondotta: „Nemcsak évfordulóhoz érkeztünk, ha­nem politikai fordulóponthoz is. Az elvek tekintetében Gömbös miniszterelnökkel teljes megegyezésre jutottunk. A miniszterelnök és az én felfogásom között hajszálnyi eltérés nincsen. Ez az elvi egyetértés biztosítéka annak, hogy az elkövetkezendő hetekben a nemzet érdekeit kielégítő olyan becsületes megoldás következik, amely a nemzet életében sorsfordulót jelent.“ Aki már olvasott politikai nyilatkozatot, az Eckhardt Tibor, a Független Kisgazdapárt vezérének most ismer­tetet­t nyilatkozatából azt merítheti tanúságul, hogy a hónapok óta bomladozóban levő Független Kisgazdapárt felszámol­t heterogén tagjait a politika viharai szerteszórják oda, ahonnan összesereglettek. Mi lesz a félegyházi Független Kisgazdapárttal és dr. Horváth Zoltánnal ? Egypárszor már ráolvastuk dr. Horváth Zoltánra és táborára, hogy szélkakas politikát folytatnak s a napraforgó csodálatos ösztöné­hez hasonlóan mindig oda igyekeznek for­dulni, ahonnan politikájuk melegítő napjának feljövetelét várják. Az már más lapra tartozik, hogy politikai tájékozó szervük velük együtt megöregedett, mint az egész negyvennyolcas politika. Dr. Horváth Zoltánt egész politikai múltja távoltartja a kormánypárti elgondolás­tól, a katonai és királykérdésben elfoglalt s a Félegyházi Hírlap által nemrégiben ismer­tetett s általa sem tagadott álláspontja szöges ellentétben áll a kormányzás mentalitásának követésétől. Neki kormánypártban helye nincs , ezt bizonyítja egész politikai pályafutása. Dr. Horváth Zoltán valamikor a 48-as Függetlenségi pártra, majd a Károlyi pártra, egy időben a pártonkívüli pártra, majd a Kossuth pártra esküdött, hogy a Kisgazdapárt révében kössön ki nyugtalan vérű s örökké ellenzéki vizeken evező bárkájával. A magyar politikai élet tengerét most a szokottnál is nagyobb hullámok szántják végig, amelyek az erős kormányost nélkülöző hajókat a mélységbe sodorják. Ez a sors vár a félegyházi független kisgazdapárti szer­vezetre is, ha csak át nem eveznek ismét nyugodtabb vizekre elveiknek fenntartásával, amit már annyiszor megtettek. Kíváncsian várhatja a város közvéleménye, hogy ez az örök opportunista politikai tár­saság, amely az elhalasztott decemberi vá­rosi képviselőválasztás előtt az egész város­házát felosztotta önzetlen s állásokra dehogy is áhítozó tagjai között, a polgármesteri ál­lástól kezdve a legegyszerűbb utcaseprőig, hová fog orientálódni elvei csorbulása nélkül. Nekünk az a hitünk, hogy Kiskunfél­egyháza városa most megszabadul ettől a

Next