Félegyházi Közlöny, 1923 (22. évfolyam, 2-52. szám)
1923-01-28 / 5. szám
- XXII. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1923. január hó 28. 5-ik szám. ELEGYHÁZI KÖZLÖNY Ára 10 korona. TÁRSADALMI HETILAP Ara 10 korona. Félegyháziak Petőfi hódolata. A kiskunfélegyháziaknak az az 50 tagú küldöttsége, amely dr. Szerelemhegyi Károly nyugalmazott polgármester vezetésével vasárnap reggel érkezett a fővárosba, délelőtt fél 10 órakor tisztelgett Horthy Miklós kormányzónál. A küldöttséghez csatlakozott dr. Endre Zsigmond nemzetgyűlési képviselő és Pekár Gyula, a Petőfi Társaság elnöke, ki a küldöttséget bemutatta a kormányzónak. Dr. Szerelemhegyi Károly, mint a küldöttség vezetője s mint a Petőfi szoborbizottság elnöke az alábbi beszédben hívta meg a kormányzót a március 15-én városunkban tartandó országos Petőfi ünnepélyre: „Kiskunfélegyháza város közönsége nevében jöttünk Főméltóságod magas színe elé, hogy a Kiskunság egykori fővárosának, a Duna — Tisza közti magyarságnak, Petőfi városának hódolatát, rajongó szeretetét és törhettem ragaszkodását Főméltóságod iránt kifejezésre jutassuk. Köszöntjük úgy is mint honalapítót, ki az ezer év után tönkretett hazát erős elhatározással és tetterővel újra talpraállította és egyidejűleg kijelölte azon helyes irányt, amelyen haladva szeretett hazánk szebb és boldogabb jövőjét megalapozhatjuk, amelyért a nemzet hálája Főméltóságod irányában soha meg nem szűnő. Főméltóságod hazafias cselekedete példát mutat nekünk arra, miként kell hazánkat szeretni és érette dolgoznunk. Ezen nemes példa növeli önbizalmunkat, a jobb jövőbe vetett reményünket és fokozza Főméltóságod iránt táplált hódolatunkat, soha meg nem szűnő hálánkat, törhetetlen ragaszkodásunkat. Midőn ezeket megismételjük, azon alázatos kérésselfordulunk Főméltó Ságodhoz, hogy a Petőfi centennáris ünnepségek sorozatában ez év március 15-én, midőn a Petőfi Társaság Félegyházán ünnepli a lánylelkű költőt, részeltessen bennünket azon legnagyobb kitüntetésben, hogy Főméltóságodat Félegyházán üdvözölhessük és az egész lelkes magyarságnak, az egész Kiskunságnak, az egész város közönségének rajongó szeretetét, hódolatát és törhettem, ragaszkodását Főméltóságodnak bemutathassuk. A magyarok Istene tartsa meg Főméltóságodat a magyar haza javára és dicsőségére, áldja meg tetteiben és magasztos terveiben. Isten éltesse!“ A kormányzó meleg közvetlenséggel fogadta a félegyháziakat s mindenki lelkébe markoló jelentős szavakkal idézte Petőfinek, a hazafinak és hazájáért hősi halált halt honvédnek, a magyar nemzet lánglelkű dalos titánjának szellemét, ami kell, hogy megihlessen ma is minden magyar embert. Az a nemzet, — mondotta — amelyik katonáit nem zárta lelkébe s nem igazi teljes szeretettel csugg rajtuk, az már megásta saját sirját. Végül megigérte a kormányzó, hogy hacsak halaszthatatlan állami ügyek viszsza nem tartják, március 15-én meg fog jelenni a kiskunfélegyházi Petőfi ünnepélyen. A küldöttség azután részt vett az országház kupolacsarnokában megtartott ünnepélyen, utána pedig déli 1 órakor megkoszorúzta Petőfi Sándor dumaparti szobrát. A koszorú kék-fehér kiskun színű szalagján a következő felirás olvasható : „Legnagyobb fiának, szülővárosa Kiskunfélegyháza.“ . A szobornál dr. Porst Kálmán főgimnáziumi igazgató emelkedett hangon a következőket mondotta: „ Midőn a nemzetnek legfenségesebb házában, az országházban a nemzet nagy szellemednek hódol, eljöttünk mi is, a Kiskunság fiai, hogy hódolatunkat kifejezzük, de emellett mást is: örömünket, — amely hasonló ahhoz, melyet az édesanya érez gyermeke felmagasztalásán. Mert mi Téged, amint magad is írtad és hitted — és mi is hisszük megingathatatlanul, a Kiskunság fia vagy s szülővárosod a mi városunk, ahonnan jöttünk, Kiskunfélegyházáról. Ez a föld levegője ihlette lelkedet, mint gyermeknek, midőn ama város porában játszadoztál s íme ezek közüll, akik most itt megjelentek, atyái Teneked játszótársaid voltak, akik Veled együtt keményen megülték a szilaj nádparipát és akiknek fülébe éppen úgy csengett, mint a Tiédbe dajkájuknak altatódala: „Cserebogár, sárga cserebogár.“ E vidéknek levegője telítette meg a Te gyermeklelkedet az Alföld szépségeinek szeretetével, ez népesítette be azt az Alföld délibábjával, ütött-kopott csárdáival, legelésző méneseivel és gulyáival, a csendesen folydogáló,írrel, az aranykalászokat ringató termőfölddel, az Alföld végtelenségével, mely lelkedben a szabadság végtelenségét ébresztette fel. A Te magasban szárnyaló gondolatod, miként a sas, a nagy végtelenségnek szivárványos egén csapong, de nemesen érző lelked, miként a természet vadvirága, itt pihent meg a Duna — Tisza közének himes völgye ölén, a Te lelked a magyar pusztáknak akácillatos, balzsamos levegőjét szívta magába, a Te lelked csak egy hazáért, egy nemzetért dobogott, mert Te nagy Petőfi Sándor csak egy hazáért, egy nemzetért, a magyar hazáért, a magyar nemzetért áldoztad 26 éves ifjú életedet. Te a nép hangján szólottál nemzetedhez! A népet Te emelted föl a nemzet magaslatára és a nemzet megértette szavadat s magához ölelte a népet. Te, korodnak irányadója s nem tolmácsa voltál, Te a szabadság evangéliumát hirdetted és nem utszéli igazságokat, Te meg merted mondani nemzetednek a keserű igazságokat és hibáit is oly eleven tűzzel tudtad szemére lobbantania, — de viszont szintoly hazaszeretetből, mellyel nemzeted dicsőségében és gyalázatában, erényeiben és bűneiben is ostoroztad és kikiáltottad a nagy világnak, hogy büszke vagy rá, hogy magyarnak születtél. Nem siratunk, hanem büszke lelkesedéssel üdvözöljük szellemedet, melynek még az ércoszlopnál is maradandóbb emléke halhatatlan műveidben, honszerelmednek a sírból is kitörő lángjában s az általa megújított magyar költészet nemzeti és világraszóló hajtásában van.“ Magas szárnyalásu beszédét azzal fejezte be: ha majd e bronz szoborban itt megelevenedik a budapesti Petőfi Sándor lelke s elharsogja, hogy: hiv a haza, a kiskunfélegyházi bronzbaöntött Petőfi Sándor, a honvéd-őrnagy is megindul oda, ahol elszórt csontjai porladoznak s követni fogja a Kiskunságnak csaták füzében megbámult haragos népe, hogy a székelyekkel kezetfogva, visszafoglalják a ősi haza vérrel áztatott minden szent rögét, mert a magyar szabadság lánglelkű dalnokának és vértanújának csontjai csak szabad magyar hazában pihenhetnek! A szép és lelkes ünnepséget a Himnusz eléneklésével fejezte be az időközben ott egybegyűlt közönség. A kiskunfélegyháziak küldöttsége előzőleg megjelent Pekár Gyulánál, mint a Petőfi Társaság elnökénél, akit Toldy Jenő pápai kamarás, apátplébános és Rákosi Jenőnél, akit Kneffel Béla üdvözölt és hívott meg a Kiskunfélegyházán tartandó ünnepélyre. A kiskunfélegyházi Petőfi-bizottság ez alkalommal meghívást kapott a Petőfi Társaság február 18-iki zárt ülésére, mely alkalommal véglegesen megállapítják a kitűzött magasztos ünnepély, — mely valami nagyszerűen megkapónak ígérkezik — teljes műsorát. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. Jó szerszám — tél munka! Gyerünk Horváthoz, ott készül a legjobb sámfa és minden béripari faszerszám! Állandóan raktáron tartok kapnis-, fejes és cipősámfákat, szíjgyártó varrószéket (küsiit), valkoló deszkát, klemmát, kerekszéket, tábori széket, diófa szabó-deszkát, szíjgyártó és szegező árnyeleket, valkoló gépet, kaptafát minden méretben. Az itt felsoroltakat megrendelésre ízlés szerint is készítem. HORVÁTHJÁNOS sámfakészítő, gróf Tisza István (ezelőtt Szegedip utca 13. sz. mégegyszer a kereseti adó. Az általános kereseti adó végrehajtása tárgyában kiadott rendelkezések tekintetében ma is tájékozatlan a közönség nagy része. Elsősorban az alkalmazottak kereseti adójáról kell ismertetést adnunk. A rendelet szerint úgy a házi-, mint agazdasági cselédek (kocsisok, béresek stb is) bejelentés kötelezettsége alá tartoznak. A bejelentéshez szükséges nyomtatványok a városi adóhivatalnál (városháza I. emelet 9) az előállítási költségek megtérítése ellenében beszerezhetők. Aki a bejelentési ívet nem tudja kitölteni, az vigye be a cselédkönyvet az adóhivatalhoz, ahol arról az ívet kiállítják. A tekintetben is tájékozatlan a közönség, hogy az alkalmazottak után milyen időpontban kell a kereseti adó első részletét befizetni. Sokan úgy tudják, hogy január 15-éig kellett volna befizetni az első részletet, holott ez csak február 1—15-ig esedékes. Eléggé izgatott a hangulat amiatt is, hogy a bejelentések módjával nincs tisztában a közönség.