Félegyházi Közlöny, 1937 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-23 / 21. szám

írdetiétyek TMÉNY gy a kir. adóhivatal az jövedelmi vagyonadó vényesités után kiadta. 25 től június 10 ig térré lesznek kitéve s azokatt bárki megtekintheti it írásban beadhatja. t’MÉNY dókat, akiknek gazdanényes iparosaik vanmunkáspénztárnál balejelentettek s a hozzánkat április 15 ig nem hozzájárulási díjat (cseább sürgősen fizessék nem fizetése miatt a követelhető, az ilyen idasági cselédnek teljes utezik s ebből súlyos ihat. A saját érdekében ki, aki a gazdasági csel. Felhívom azokat a idénymunkásai, tehát idasági nyári cselédei, inak, a szolgálat megnőtt 15 nap alatt ezeket jelentsék be s a hozsék be a bejelentés al, mert a be nem jelent díj befizetve nincs, balesetbiztosítási díjra 937. május 13. dór adóügyi tanácsnok TMÉNY I. Mollináry gy. e. érfja és legénysége az ála bajtársi viszonyt fog tartani és kéri a fenn élőzredbeli bajtárösszejövetelen is minél njenek meg. A jelent- Honsz helyi csoport ipsszi fel. A jelentkezései kell, hogy a rendezőőrs igénybevételére az időben megtehesse. TMÉNY ikosságának figyelmét,zt és nagy fontosságára fglalkozókat, az uccák, ott lévő eperfák tomlene akadályozza, vagy fas folyadékkal senki minden ilyen cselek. 95. § ába ütközik és fog megtoroltatni. TMÉNY gy a helybeli selyemjelentése szerint a köllemnyó peték kikeltek s a Kiczel Pálné Nádor is lakásán megkezdőenyésztéssel foglalkoznnk a fenti felügyelőhöz. TMÉNY gy a Szent László ucca idor féle házhely és az bői emelt felépítmény nyagiakkal rendelkező eladási feltételeket a fában a hivatalos órák TMÉNY egy a budapesti nagyszermelési arcképes iga'37. junius 30 án lejár, nyok kicserélése végett igyzőnél már lehet je 937. május 9. Dr. Ring polgármester XXXVI. évfolyam — 21. *zan XlBkudelsgynaza 1937. május 23. Előfizetési ár Fel évre 4 pengő, egész évre 8 pengő Egyes szám ára 12 fillér Szerkesztő: FEUER JÁNOS Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák Ferenc ucca 2. (Kossuth ucca saTokl ; Anyák napja Az egész világon egy érzés hatja át a szíveket, egy érzés indít el halára, tiszteletre, bizonyságtevésre az anyák elé: az irántuk érzett szeretet. Erről beszél az alig tipegő, mosolygó, gügyögő csöppségek kezében a virág. Ezt hirdeti iskolás gyermekek ajkán a dal, a vers. Ezt tükrözi vissza a tekintet, mellyel ifjak és öregedők észbevegyülő, gondbarázdás arcú édesanyjuk felé indulnak köszönő szóra, hála kézcsókjára vagy megbánás szülte bocsánatra. Ezzel az érzéssel hívjuk elő igen sokan édesanyánkat a sírhalomból, melyre ha mindennap rászórnánk is a hála virágait vagy életünk végig bánat könnyeivel öntöznénk is fejfáját, mégis adósa maradnánk. Áldott, szent gondolat volt életre hívni az anyák napját. Gyönyörű elhatározás volt ezt május vasárnapjára tenni. Az idén május 23 ára eső vasárnapot jelölték ki e szép megemlékezésül. Amilyen tiszta egy ragyogó, napsütéses májusi napon a kék égboltozat, olyan tiszta legyen a szívünk, ha édesanyánk elé állunk vagy ha reá gondolunk! Amilyen üde, egész énünket megújító, frissítő a májusi levegő, olyan üde és friss legyen a lelkünk az anyákat nemcsak ünnepelni, de szolgálatban követni, áldozataikat meghálálni is. Amilyen csattogó, égbetörő a májusi madárdal, olyan határozott, égbeszálló legyen imádságunk is, melyre először tanított meg az édesanyánk. Ezt a szivet, ezt a lelket, ezt az imádságot az élet piszka, kalmár szelleme, önző hiúság vására sohase fertőztesse meg. Ez az anyák vágya, ez az anyák legigazibb tisztelete. Az anyák napja szent,, tiszta, meleg érzések ünnepe. De ne maradjon az ünnep csak hangulat. Váljanak az érzések, elhatározások, cselekedetek forrásaivá. Tettek tegyenek majd bizonyságot mellettünk, hogy az anyákat nemcsak ünepnapokon ünnepelni, de hétköznapokon követni, áldozatukat, emléküket hozzájuk méltó cselekedetekkel viszonozni, megőrizni is tudjuk. Más megvalósítására való törekvés őszinte rokonszenvet és támogatást nyert a magyar nemzet legszélesebb köreiben. A világháború rövid időre szétválasztott bennünket, de alig múlt el egy-két esztendő a békekötés után, Olaszország ismét mellénk állt, igazságos követeléseinket teljes egészében elfogadta és hatékony segítséget nyújtott talpraállásunk előmozdítására. De nemcsak maga támogatott, hanem barátokat szerzett máshol is és a római jegyzőkönyvek formájában megteremtette azt az alapot, amelyen talán a nem is nagyon távoli jövőben felépülhet az egész Dunavölgy új rendezése és megvalósulásra fognak lelni az igazságos magyar követelések is. A háború óta első ízben látott királyi vendéget Magyarország és kétszeres az örömünk, hogy ez a vendég éppen az évszázados barát, a világhatalommá lett olasz nemzet uralkodója. A legnagyobb szeretettel és hódolattal teli ragaszkodással fogadtuk és köszöntöttük a mai kis magyar földön. S most, hogy búcsút vesz tőlünk, azt kérjük: őrizze meg szeretetét továbbra is irántunk és vigye haza hírűi nemzetének, hogy él itt a Duna völgyében egy életerős nemzet, amely híven ragaszkodik régi barátjához és vele együtt kíván munkálkodni az európai népek jobb és igazságosabb életviszonyainak biztosításán. Királyi vendégek Magyarország népe királyi vendéget fogadott, a hatalmas barát, az új világbirodalmat megalkotó olasz nemzet királyát, császárát várta, aki feleségével és leányával jött közénk, hogy visszaadja kormányzónknak nemrégiben történt római látogatását. A külső pompa minden fénye várta a magas vendégeket, de ezen túlmenően az egész magyar nemzet hódolata, őszinte szeretete és ragaszkodása veszi körül az uralkodópárt megérkezésük első percétől a búcsú utolsó pillanatáig. Évszázadokra visszanyúló régi barátság szálait fogja még szorosabbra fonni ez a látogatás, azét a barátságét, amely voltaképen már 1001 ben kezdődött, amikor II. Szilveszter pápa követe a Szent Koronát hozta Magyarországra és dicső emlékű Szent István királyunk fejére illesztette. A későbbi Árpádházi királyok alatt kissé meglazult ugyan az érintkezés, de újult erőre kapott a vegyesházbeli uralkodók idejében, Róbert Károly, Nagy Lajos király alatt, akik, bár őseik franciák voltak, a nápolyi királyságban töltött hoszabb idő után magukkal hozták és elterjesztették az akkor már magasfokú olasz műveltség számos ágazatát. Ez a folyamat Mátyás király alatt tovább fokozódott. A Beatrix-szal kötött házassága következtében is még sűrűbb, még gyakoribb lett a két nemzet fiainak egymást keresése: az akkoriban részekre tagolt Olaszországé és az egységes nagy Magyarországé. S amikor a XVIII. század vége és a XIX. század eleje meghozta a nagy nemzeti szabadságmozgalmakat, az egységes Olaszország a mnap a katolikus világnak “a legfényesebb és legdiadalmasabb ünnepe. A lobogó zászlók, az égő gyertyák s a virággal behintett uccák, a tömjénillat, a harangzúgás, a hívek buzgó éneke és a feldíszített oltárok oly érzékeny hangulatba ejtik a hívek ezreit, hogy e fenséges jelenet imádságra, hódolatra késztet mindenkit. Nem csoda. Hiszen nem közönséges halandó, hanem az ég és föld hatalmas Istene tartja diadalutját, hogy a Monstranciából seregszemlét tartson, áldást és kegyelmet osztogasson. Az Úrnap tehát nem közönséges parádé, hanem hódolat és imádás annak a Krisztusnak, akinek valóságos jelenlétét hiszi és vallja a katolikus világ abban az aranyozott szentségtartóban, amelyet az Úr szolgája visz sátorról sátorra. Krisztus kell a mai világnak. Krisztus, mert nagy beteg a világ. Bármerre nézünk, mindenütt csak panasz és elégedetlenség, mindenütt csak zűrzavar és rettegés egy közelgő katasztrófától, amitől csak Isten mentheti meg a világot. Tudom, hogy a szfinksz folyton talányokat ad fel, amikor, csendes álmatlan éjszakákon, a mindennapi élet tülekedésében elénk áll s kérdezi: ki vagy te, ember? honnan jöttél? hová mész? életed utolsó hulláma hol törik meg? Mi vár rád? Örökkévalóság, vagy semmi? — S ezekkel a talányokkal úgy vagyunk, mint Empedoklész, a nagy bölcselő, ki egész napokon át előrehajolva bámult az Etna kráterébe, hogy meglássa, mi történik annak belsejében. Az emberiség is így fáradozik, hogy beletekintsen abba a sötét űrbe, mely előtte tátong, ahol azonban semmit sem láthat, csak sejthet. A talánynak ez a gondja, ez a gyötrelme megragad minden embert s ez készteti egyiket másikat a babonaságra, hogy neki a spiritizmus, az asztaltáncoltatás, a kártyavetés mondja meg az igazságot. Ezt azonban senki elérni nem fogja. Az igazságot, az élet nagy problémáit csak az a Krisztus fejti meg, aki Úrnapján diadalútját tartja. S aki azt mondotta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet: aki Én bennem hisz, ha meghal is, élni fog.“ Mert mint Hettinger mondja: „Amióta a kér kai világnak megvan az Oltáriszentsége, azóta nem puszta a föld, nem siralomvölgye a világ, mert Krisztus szentségi jelenléte éltet, vigasztal és segít.“ Testvérem! aki küzdesz az élettel, aki számtalanszor feljajdulsz, mint Biron Káinja, ak csak sopánkodol, tördeled a kezed, menj Krisztusod után az urnapi körmeneten és ha kell’ sírva énekeld: „Áldd meg országunkat, mi magyar hazánkat. ..“ s akkor életed nem lesz keresztjáró, hanem urnapi körménél, mert Krisztus adja áldását fáradságodra, munkádra, családodra. Tegyen hitet Krisztus mellett mindenki: új és szegény, beteg és egészséges; vonuljon adiadalmas körmenetre ez a szenvedő, ezer , sebből vérző ország, mutassa meg bénaságát, nagy nyomorúságát és tegyen hitet minden magyar és minden keresztény, hogy Krisztus csókja és szeretete hozzon áldást egy szebb magyar jövendőre, íay Ballag már a vén diák... Az iskolákat végzett embereknek alig van kedvesebb, szívéhez szólóbb nótájuk, mint a „Ballag már a vén diák . ..“ kezdetű diáknóta, amely felidézi, emlékezetükbe hozza mindazt a szép és kedves emléket, amit az ifjak a legszebb korban, a gondtalan diákévekben eltöltöttek, véghezvittek. Az ifjúság mindent rózsaszínben lát, minden szürke dolog kedves, szép emléket, gondtalan bohóságokat szór az az élet hajnalán járó ifjúság lábai elé . . . Fájdalmas búcsú, érzékeny lelikvívódások után válnak meg a diákok a feledhetetlen Alma Matertől, ahol évekig tárulták, szívták magukba a tudomány kiapadhatatlan forrásának buzgó cseppjeit, hogy elkészüljenek az élet nehéz küzdelmeire.* A gimnázium VIII. osztályának ballagása hagyományos keretek között folyt le a múlt szombaton. A tizenegy búcsúzó „öreg“ diák nevében Eszik Mihály maturandus mondott magasan szárnyaló, de mély értelmű, közel félórás beszédet. Kedves szavakkal búcsúzott az intézet vezetőjétől, Boleszny Antal igazgatótól, aki — mint mondotta — a nyolc év alatt tapasztalt vasszigora mellett sem tudta elrejteni atyai szeretét és szívjóságát. Majd az intézet ifjúságának mondott Isten hozzád-ot, komoly munkára és törhetetlen kitartásra buzdította őket. Végül megható szavakkal búcsúzott volt osztályfőnöküktől, Iványi Antal tanártól. Az ünnepies hangulat meghatóságát fokozta az a körülmény, hogy az egy emberöltőn át diákjainak élő osztályfőnöknek ezvolt utolsó osztálya s mikor 1 1 „öreg“ diáknak utat mutat az életbe, ugyanakkor majd fél századig tartó idegölő munka után most vonul, a kiérdemelt nyugalomba. Az igazgató röviden, de komoly szavakkal bocsátotta el az Alma Mater falai közül a kisded csapatot, hangsúlyozva, hogy az élet acélakaratot és tökéletes jellemet kiván. Az I. osztály nevében Szímnak Ferenc I. o. tanuló búcsúzott öreg testvéreitől, talpraesett kis beszédben köszönve meg a gyöngéd figyelmet és szeretetet, mellyel e rövid egy év alatt a VIII.osok, mint a folyosók felügyelői őket az intézet nemes szellemének megfelelően nevelték és oktatták. Azután Tóth Károly szokás szerint átadta az intézet zászlaját a VII. osztálynak, figyelmeztetve őket, hogy a hazaszeretetet soha ne térvesszék szem elől. Utána tisztelegtek a gimnázium hősi halottainak emléktáblája előtt, majd végigjárták a volt tantermeiket, ahol a jelenlegi osztályok állva, néma hallgatással, a táblákon „Isten veletek“ felírással búcsúztak távozó testvéreiktől, akik minden teremben könnyes szemmel énekelték: „Ballag már, vén diák ..."* Szerdán délben 12 órakor ballagtak a tanító-* képző intézet „öreg“ diákjai. Szomorú, szív,vel vettek búcsút az intézet falaitól, az,alsó és felső tantermektől. Öt évet töltöttek váró-