Kiskunsági Közlöny, 1942 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1942-08-01 / 1. szám

4. oldal. itejv­­­gy, d­íS­z,oggaz Nagyságos Asszonyom! — em­lékszik rá, — hogyne, hiszen pár hét előtt volt, amikor együtt men­tünk az utcán és Maga panaszko­dott, hogy szörnyű a helyzet, mert semmit sem lehet kapni, nem lehet egy kis tejfölhez, cukorhoz jutni, pedig annyira kellene és ez a zsír dolga is borzasztó, meg ez a cipő­­talp ... . Rémes, hogy az embernek mennyi baja, gondja van és . W­eis Maga, Nagyságos Asszonyom foly­tatta egészen a varrónő kapujáig, amíg el nem váltunk. Igaz, hogy a panaszkodás még nem rémhírter­jesztés, csak a könyökével súrolja azt, különösen, ha a panaszkodás nem jogos és olyan valaki panasz­kodik, kinek erre semmi oka sincs. Én azonban nem akarok ebben rémhírterjesztést látni, csak felüle­tes ítélkezést a helyzeten, mert én a helyzetet egyáltalán nem látom olyan sötétnek, mint Maga, különö­sen nem a Maga helyzetét Nagysá­gos Asszonyom, mert később én megtudtam, hogy az a kis tejfel és cukor, meg zsír nem is egy kis sze­rény, családi ebéd elkészítéséhez kellett, hanem névnapi vacsora ké­szült, amihez valóban több tejfelre, zsírra, cukorra van szükség, mint egy szerény ebédhez, vagy vacsorá­hoz. Aztán azt is megtudtam, hogy Maga Nagyságos Asszonyom azóta pár hetet lent töltött Erdélyben, mert háziorvosa környezetváltozást ajánlott és Maga, Nagyságos Asz­­szonyom kétheti környezetnek a Gyilkos-tó vidékét választotta, ahol az embert valóban felüdíti a jó he­gyi levegő, a víz, az erdő és az új emberek társasága, bár kétlem azt, hogy nagyon ki lett volna fáradva az idegrendszere, mivel még azt sem tudja, mit jelent egyetlen éj­szakát is ébren virrasztani át a bölcső mellett, vagy futni az orvos után, mert a „Csöppség“ — beteg. Amikor találkoztunk és együtt men­tünk az utcán, Maga Nagyságos Asszonyom az új ruháját, sőt ru­háit­­ ment fel próbálni, szóval ké­szült a névnapi vacsorához és az el­utazáshoz. Ezeket azonban elhall­gatta előttem, pedig én megértő lé­lek vagyok és részvéttel osztoztam volna a Maga fájdalmában a ször­nyű helyzet felett. Ez azonban csak kötelező udva­riasság lett volna, mert — ismét­lem­­— én egészen más pápaszem­mel nézek; igaz, hogy az igényei­met is leszállítottam a mai időkhöz mérten és teljesen magamévá tet­tem Arany János híressé lett bölcs tanácsát: „Földi ember kevéssel be­éri. Vágyait ha kevesebbre méri!“ Igen, én nem tartok névnapi vacso­rát, nem megyek a Gyilkos-tó mellé, hanem megülök itthon és nyugod­tan várom a jobb időket és amit vásárolni tudok, azt egyszerű csa­ládi ebédnél és vacsoránál fogyasz­tom el és nem panaszkodom a „szörnyű“ helyzet miatt, már csak azért sem, nehogy most is bele­le­váljak ebbe a gondolatba, amivel ártok embertársamnak is, hazám­nak is. Próbálja meg Nagyságos Asszonyom Maga is és gondoljon arra, hogy más országban három ember közt csak egynek van tűr­hető cipője és naponta nem tudnak jóllakni és télen dideregnek a la­kásban és nem csináltatnak havon­ta új toalettet; közben azonban gyermeket nevelnek, de mindig és mindig abban a gondolatban, hogy most ennek így kell lennie, nem KISKUNSÁGI KÖZLÖNY Szombat, 1942. augusztus 1. A közönség figyelmébe! Ma reggel óta egy árnyalattal színesebb, egy hanggal erősebb a félegyházi utca: elindult útjára a Kiskunsági Közlöny. Vezér­cikkünkben elmondottuk, hogy melyek azok a célkitűzések, amik bennünket irányítanak és amik megvalósításáért ezekben a rendkí­vüli időkben vállaltuk mindazokat az igen súlyos terheket, ame­lyek egy komoly újság megjelenésével kapcsolatban felmerülnek. Jó lapot akarunk a közönségnek csinálni, olyan újságot, mely­nek hasábjain maga az eleven élet lüktessen. A Kiskunsági Közlöny az egész Kiskunságnak, az itteni polgárság érzéseinek, véleményé­nek és kívánságának lesz mindig hű kifejezője és bátor harcosa. Ennek a városnak az érdekeiért, előhaladásáért küzdünk s ezen a téren nem ismerünk semmiféle akadályt. Jól tudjuk, hogy tenni­való van itt bőven. Nem idegenből irányított lesz ez az újság, ha­ nem ízig-vérig kiskunsági emberek szerkesztik, akik állandóan rajta tartják kezüket ennek a vidéknek az ütőerén, ismerik a bajo­kat és kívánságokat. Minden közérdekű dologgal érdeme szerint foglalkozunk és nem hallgatunk el semmit, ami nyilvánosságra való. Szeretettel meg­szerkesztett, komoly újságot adunk minden szombaton reggel olva­sótáborunk kezébe, hogy az nélkülözhetetlen legyen minden házban. Eleven, tartalmas és élvezetes lesz a Kiskunsági Közlöny. A szű­­­kebb körű szerkesztő­bizottságon kívül a környékbeli községekben mindenütt saját tudósítónk működik és így meg van a lehetőségünk arra, hogy valóban az egész környék érdekeinek legyen a szószó­lója. Magyar szívvel kopogtat a Kiskunsági Közlöny minden polgár ajtaján és kéri, hogy fogadja őt mindegyik társadalmi osztály mint jóbarátját, aki tisztes hangon elbeszéli a hét eseményeit, gondol mindenki gondjával, mindenről informál és szórakoztat. Azok a fillérek, amelyek hozzánk a lap eladásából befolynak, nyújtanak le­hetőséget arra, hogy soha sem adjuk fel függetlenségünket, minden időben és minden helyzetben, mint Kiskunfélegyháza és vidéke kö­zönségének képviselői állhassák meg helyünket. A Kiskunsági Közlöny előfizetési ára egy évre 6 pengő, negyed évre 1 pengő 50, példányonkénti ára 12 fillér. Abban a biztos hitben, hogy áldozatvállalásunk és becsületes szándékunk megértésre és támogatásra talál, vesszük kezünkbe a tollat, hogy elinduljunk a magyar élet útján előre a boldogabb Ma­gyarországért. A KISKUNSÁGI KÖZLÖNY szerkesztősége és kiadóhivatala. iHiaflaflaaaMflaauflaaHBMMMnaaaiiHaMíUiaiaaaaaMfla«#«» M-&tnSoJzáKa a (taj&m&t! StnJ&eAi szövik, a izgulj a&Á ^á&oJuls hA&cuutyxigot — Józsi mehet a szerkesztő úr haja az első osztályosok közé! — kiáltja éles beretváját villogtatva a derék figaró, miközben a pöttöm inas serényen sepri az olajos pad­lóra hullott felesleges díszemet. Vájjon miféle elsőosztályba viszik a hajamat, töprengtem magamban s ebbéli gondolataimat röviden kö­zöltem a derék mesterrel is, aki nagy titokzatosan megsúgta, hogy szövet lesz a hajamból. Nagyon meglepődhettem, mert a mester mingjárt magyarázni kezd­te, hogy minőség szerint három osztályba sorozzák az értékes nyers­anyagot s Budapestre szállítják, ahol jó pénzt adnak kilogramjáért. Hajamat itt szövetté dolgozzák fel, mert a legutóbbi kutatáson arra az eredményre vezettek, hogy az em­beri haj a legjobb szövet-pótanyag! Ugyancsak nekilelkesedtem az ügynek s most már a szakmát jel­lemző kíváncsisággal kezdtem ér­deklődni elhullatott, illetve lenyírt emberek miatt, hanem az élet örök törvénye szerint, amely mióta em­ber él a földön, háborút írt elő szá­mára. Aztán gondoljon arra, hogy véreink odakint küzdenek, harcol­nak, néha éheznek és fáznak és Magáért is, Nagyságos Asszonyom, „nyersanyagom“ további sorsa iránt.­­Józsi elmondotta, hogy 28—30 fejről kerül le egy kilogram hajhul­ladék, amelyért minőség szerint két-három pengő között fizet a haj­beváltó. —­ Nekünk nem valami nagy üz­let, de az egyre vékonyodó borra­valók helyett mégis csak pótol va­lamit, — mondja a „személyzet“, amelynek minden tagja részesedést kap a haszonból. HA MAJD A HAJAM A GYAPJÚVAL VETEKSZIK Úgy látszik, a hajhulladék várat­lanul felbukkant nagy karrierje ki­tartóan üldöz engem. Mintha valami végzetszerűség lenne az egész ügy­ben. A szerkesztőségbe érve a ke­zembe kerül a „Magyar Közgazda­ság“ című szaklap, amely folytatta az egész témát ott, ahol Józsi inas abbahagyta. — Lám-lám nem tudok megsza­hogy Maga itthon nyugodtan alud­jon. És ha mindezt nyugodtan el­gondolja, nem fogja szörnyűnek tartani azt a helyzetet, mikor nehe­zen lehet tejfölt, tojást, cukrot, zsírt keríteni­­ egy névnapi va­csorához. badulni a riport elől, mondogattam magamban, miközben olvasom az érdekes cikket: vitéz Kiss Lajos posztógyári vezérigazgató nyilatko­zatát az emberi haj­ó feldolgozásá­ról­ ,— Tény, hogy kísérletek folytak hosszú időn át, de be is fejeztük azokat, mégpedig, teljes sikerrel — mondja az igazgató. — Az emberi hajat, amelyet vidéki fodrászoktól szerzünk, savakkal, főzési eljárások­kal megtisztítjuk, baktériummentes­sé tesszük. Nyugodt lélekkel állít­hatom, hogy mire az emberi haj e speciális eljárások útján gyapjújel­leget kap, teljesen steril lesz. Az így nyert gyapjúszerű anyag tartósság és rugalmasság szempontjából ve­tekszik a gyapjúval.­­ Ezt a pótanyagot körülbelül fele-fele arányú keveréssel elsősor­ban takarók gyártására fogjuk­ fel­használni, de tovább folynak a kí­sérletek, hogy ezt a pótanyagot fe­héríteni lehessen, vagy különböző szinekre megfesteni és akkor nemes anyagokkal keverve női és férfi ka­bátokra is fel akarjuk használni. Itt azután megakadtam az olva­sásban. Gondolataim az őszi ruha­beszerzés gondjain kalandoztak s már láttam magamat a tükör előtt, amikor először felveszem a hajam­ból készült kabátot. Most már csak egy kétely kínoz napok óta: Vájjon fésülni, vagy kefélni kell az új ruhát? mSm A Magyar Élet Pártja hívei Budapesten az új városháza ta­nácstermében nagygyűlést tartot­tak, melyen a megjelentek impo­záns tömegéhez a miniszterelnök úr is szózatot intézett. Városunkból a frontharcoso­kat, tűzharcosokat és nemzetvé­delmi kereszteseket dr. Tóth Jó­zsef országgyűlési képviselő ve­zetésével küldöttség képviselte a nagygyűlésen. A küldöttségben résztvettek: Zentay Mihály gimna­tanár, Blaskovics Jenő nagytőzs­­dés, Szijjártó Gyula rézműves és Tóth János cipészmester. Vezetői értekezlet városunkban. A MEP helyi vezetősége veze­tői értekezletet tartott, melyen dr. Tóth József országgyűlési képviselő is, a helyi sajtó, nemkü­lönben a járásban a miniszté­rium által átengedésre kötelezett zsidó­ birtokok kérdését ismertet­te. A kiküldött dr. Szőke Bálint közp. vármegyei titkár a szervez­kedési és bajtársi szolgálatot­ tette szóvá s átadta a vezetőség­nek a pártélet terén önzetlen te­vékenységükért kitüntetettek névsorát, valamint a miniszter­­elnök úr aláírásával ellátott ki­tüntető okleveleket, melyek a kö­zeljövőben kerülnek kiosztásra. Szánka Móricgát község szervezete választmá­nyi értekezletet tartott, melyen a megjelent dr. Tóth József or­szággyűlési képviselő a község panaszait hallgatta meg, majd pedig a móriéi tanyákban tett látogatást. Képviselői látogatások. Ezúton hozzuk a járás közsé­geinek tudomására, hogy ország­­gyűlési képviselőnk 1942 augusz­tus 1-je napján megkezdi látoga­tásait az összes községeiben.

Next