Kiskunsági Közlöny, 1942 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1942-08-01 / 1. szám
4. oldal. itejvgy, díSz,oggaz Nagyságos Asszonyom! — emlékszik rá, — hogyne, hiszen pár hét előtt volt, amikor együtt mentünk az utcán és Maga panaszkodott, hogy szörnyű a helyzet, mert semmit sem lehet kapni, nem lehet egy kis tejfölhez, cukorhoz jutni, pedig annyira kellene és ez a zsír dolga is borzasztó, meg ez a cipőtalp ... . Rémes, hogy az embernek mennyi baja, gondja van és . Weis Maga, Nagyságos Asszonyom folytatta egészen a varrónő kapujáig, amíg el nem váltunk. Igaz, hogy a panaszkodás még nem rémhírterjesztés, csak a könyökével súrolja azt, különösen, ha a panaszkodás nem jogos és olyan valaki panaszkodik, kinek erre semmi oka sincs. Én azonban nem akarok ebben rémhírterjesztést látni, csak felületes ítélkezést a helyzeten, mert én a helyzetet egyáltalán nem látom olyan sötétnek, mint Maga, különösen nem a Maga helyzetét Nagyságos Asszonyom, mert később én megtudtam, hogy az a kis tejfel és cukor, meg zsír nem is egy kis szerény, családi ebéd elkészítéséhez kellett, hanem névnapi vacsora készült, amihez valóban több tejfelre, zsírra, cukorra van szükség, mint egy szerény ebédhez, vagy vacsorához. Aztán azt is megtudtam, hogy Maga Nagyságos Asszonyom azóta pár hetet lent töltött Erdélyben, mert háziorvosa környezetváltozást ajánlott és Maga, Nagyságos Aszszonyom kétheti környezetnek a Gyilkos-tó vidékét választotta, ahol az embert valóban felüdíti a jó hegyi levegő, a víz, az erdő és az új emberek társasága, bár kétlem azt, hogy nagyon ki lett volna fáradva az idegrendszere, mivel még azt sem tudja, mit jelent egyetlen éjszakát is ébren virrasztani át a bölcső mellett, vagy futni az orvos után, mert a „Csöppség“ — beteg. Amikor találkoztunk és együtt mentünk az utcán, Maga Nagyságos Asszonyom az új ruháját, sőt ruháit ment fel próbálni, szóval készült a névnapi vacsorához és az elutazáshoz. Ezeket azonban elhallgatta előttem, pedig én megértő lélek vagyok és részvéttel osztoztam volna a Maga fájdalmában a szörnyű helyzet felett. Ez azonban csak kötelező udvariasság lett volna, mert — ismétlem— én egészen más pápaszemmel nézek; igaz, hogy az igényeimet is leszállítottam a mai időkhöz mérten és teljesen magamévá tettem Arany János híressé lett bölcs tanácsát: „Földi ember kevéssel beéri. Vágyait ha kevesebbre méri!“ Igen, én nem tartok névnapi vacsorát, nem megyek a Gyilkos-tó mellé, hanem megülök itthon és nyugodtan várom a jobb időket és amit vásárolni tudok, azt egyszerű családi ebédnél és vacsoránál fogyasztom el és nem panaszkodom a „szörnyű“ helyzet miatt, már csak azért sem, nehogy most is beleleváljak ebbe a gondolatba, amivel ártok embertársamnak is, hazámnak is. Próbálja meg Nagyságos Asszonyom Maga is és gondoljon arra, hogy más országban három ember közt csak egynek van tűrhető cipője és naponta nem tudnak jóllakni és télen dideregnek a lakásban és nem csináltatnak havonta új toalettet; közben azonban gyermeket nevelnek, de mindig és mindig abban a gondolatban, hogy most ennek így kell lennie, nem KISKUNSÁGI KÖZLÖNY Szombat, 1942. augusztus 1. A közönség figyelmébe! Ma reggel óta egy árnyalattal színesebb, egy hanggal erősebb a félegyházi utca: elindult útjára a Kiskunsági Közlöny. Vezércikkünkben elmondottuk, hogy melyek azok a célkitűzések, amik bennünket irányítanak és amik megvalósításáért ezekben a rendkívüli időkben vállaltuk mindazokat az igen súlyos terheket, amelyek egy komoly újság megjelenésével kapcsolatban felmerülnek. Jó lapot akarunk a közönségnek csinálni, olyan újságot, melynek hasábjain maga az eleven élet lüktessen. A Kiskunsági Közlöny az egész Kiskunságnak, az itteni polgárság érzéseinek, véleményének és kívánságának lesz mindig hű kifejezője és bátor harcosa. Ennek a városnak az érdekeiért, előhaladásáért küzdünk s ezen a téren nem ismerünk semmiféle akadályt. Jól tudjuk, hogy tennivaló van itt bőven. Nem idegenből irányított lesz ez az újság, ha nem ízig-vérig kiskunsági emberek szerkesztik, akik állandóan rajta tartják kezüket ennek a vidéknek az ütőerén, ismerik a bajokat és kívánságokat. Minden közérdekű dologgal érdeme szerint foglalkozunk és nem hallgatunk el semmit, ami nyilvánosságra való. Szeretettel megszerkesztett, komoly újságot adunk minden szombaton reggel olvasótáborunk kezébe, hogy az nélkülözhetetlen legyen minden házban. Eleven, tartalmas és élvezetes lesz a Kiskunsági Közlöny. A szűkebb körű szerkesztőbizottságon kívül a környékbeli községekben mindenütt saját tudósítónk működik és így meg van a lehetőségünk arra, hogy valóban az egész környék érdekeinek legyen a szószólója. Magyar szívvel kopogtat a Kiskunsági Közlöny minden polgár ajtaján és kéri, hogy fogadja őt mindegyik társadalmi osztály mint jóbarátját, aki tisztes hangon elbeszéli a hét eseményeit, gondol mindenki gondjával, mindenről informál és szórakoztat. Azok a fillérek, amelyek hozzánk a lap eladásából befolynak, nyújtanak lehetőséget arra, hogy soha sem adjuk fel függetlenségünket, minden időben és minden helyzetben, mint Kiskunfélegyháza és vidéke közönségének képviselői állhassák meg helyünket. A Kiskunsági Közlöny előfizetési ára egy évre 6 pengő, negyed évre 1 pengő 50, példányonkénti ára 12 fillér. Abban a biztos hitben, hogy áldozatvállalásunk és becsületes szándékunk megértésre és támogatásra talál, vesszük kezünkbe a tollat, hogy elinduljunk a magyar élet útján előre a boldogabb Magyarországért. A KISKUNSÁGI KÖZLÖNY szerkesztősége és kiadóhivatala. iHiaflaflaaaMflaauflaaHBMMMnaaaiiHaMíUiaiaaaaaMfla«#«» M-&tnSoJzáKa a (taj&m&t! StnJ&eAi szövik, a izgulj a&Á ^á&oJuls hA&cuutyxigot — Józsi mehet a szerkesztő úr haja az első osztályosok közé! — kiáltja éles beretváját villogtatva a derék figaró, miközben a pöttöm inas serényen sepri az olajos padlóra hullott felesleges díszemet. Vájjon miféle elsőosztályba viszik a hajamat, töprengtem magamban s ebbéli gondolataimat röviden közöltem a derék mesterrel is, aki nagy titokzatosan megsúgta, hogy szövet lesz a hajamból. Nagyon meglepődhettem, mert a mester mingjárt magyarázni kezdte, hogy minőség szerint három osztályba sorozzák az értékes nyersanyagot s Budapestre szállítják, ahol jó pénzt adnak kilogramjáért. Hajamat itt szövetté dolgozzák fel, mert a legutóbbi kutatáson arra az eredményre vezettek, hogy az emberi haj a legjobb szövet-pótanyag! Ugyancsak nekilelkesedtem az ügynek s most már a szakmát jellemző kíváncsisággal kezdtem érdeklődni elhullatott, illetve lenyírt emberek miatt, hanem az élet örök törvénye szerint, amely mióta ember él a földön, háborút írt elő számára. Aztán gondoljon arra, hogy véreink odakint küzdenek, harcolnak, néha éheznek és fáznak és Magáért is, Nagyságos Asszonyom, „nyersanyagom“ további sorsa iránt.Józsi elmondotta, hogy 28—30 fejről kerül le egy kilogram hajhulladék, amelyért minőség szerint két-három pengő között fizet a hajbeváltó. — Nekünk nem valami nagy üzlet, de az egyre vékonyodó borravalók helyett mégis csak pótol valamit, — mondja a „személyzet“, amelynek minden tagja részesedést kap a haszonból. HA MAJD A HAJAM A GYAPJÚVAL VETEKSZIK Úgy látszik, a hajhulladék váratlanul felbukkant nagy karrierje kitartóan üldöz engem. Mintha valami végzetszerűség lenne az egész ügyben. A szerkesztőségbe érve a kezembe kerül a „Magyar Közgazdaság“ című szaklap, amely folytatta az egész témát ott, ahol Józsi inas abbahagyta. — Lám-lám nem tudok megszahogy Maga itthon nyugodtan aludjon. És ha mindezt nyugodtan elgondolja, nem fogja szörnyűnek tartani azt a helyzetet, mikor nehezen lehet tejfölt, tojást, cukrot, zsírt keríteni egy névnapi vacsorához. badulni a riport elől, mondogattam magamban, miközben olvasom az érdekes cikket: vitéz Kiss Lajos posztógyári vezérigazgató nyilatkozatát az emberi hajó feldolgozásáról ,— Tény, hogy kísérletek folytak hosszú időn át, de be is fejeztük azokat, mégpedig, teljes sikerrel — mondja az igazgató. — Az emberi hajat, amelyet vidéki fodrászoktól szerzünk, savakkal, főzési eljárásokkal megtisztítjuk, baktériummentessé tesszük. Nyugodt lélekkel állíthatom, hogy mire az emberi haj e speciális eljárások útján gyapjújelleget kap, teljesen steril lesz. Az így nyert gyapjúszerű anyag tartósság és rugalmasság szempontjából vetekszik a gyapjúval. Ezt a pótanyagot körülbelül fele-fele arányú keveréssel elsősorban takarók gyártására fogjuk felhasználni, de tovább folynak a kísérletek, hogy ezt a pótanyagot fehéríteni lehessen, vagy különböző szinekre megfesteni és akkor nemes anyagokkal keverve női és férfi kabátokra is fel akarjuk használni. Itt azután megakadtam az olvasásban. Gondolataim az őszi ruhabeszerzés gondjain kalandoztak s már láttam magamat a tükör előtt, amikor először felveszem a hajamból készült kabátot. Most már csak egy kétely kínoz napok óta: Vájjon fésülni, vagy kefélni kell az új ruhát? mSm A Magyar Élet Pártja hívei Budapesten az új városháza tanácstermében nagygyűlést tartottak, melyen a megjelentek impozáns tömegéhez a miniszterelnök úr is szózatot intézett. Városunkból a frontharcosokat, tűzharcosokat és nemzetvédelmi kereszteseket dr. Tóth József országgyűlési képviselő vezetésével küldöttség képviselte a nagygyűlésen. A küldöttségben résztvettek: Zentay Mihály gimnatanár, Blaskovics Jenő nagytőzsdés, Szijjártó Gyula rézműves és Tóth János cipészmester. Vezetői értekezlet városunkban. A MEP helyi vezetősége vezetői értekezletet tartott, melyen dr. Tóth József országgyűlési képviselő is, a helyi sajtó, nemkülönben a járásban a minisztérium által átengedésre kötelezett zsidó birtokok kérdését ismertette. A kiküldött dr. Szőke Bálint közp. vármegyei titkár a szervezkedési és bajtársi szolgálatot tette szóvá s átadta a vezetőségnek a pártélet terén önzetlen tevékenységükért kitüntetettek névsorát, valamint a miniszterelnök úr aláírásával ellátott kitüntető okleveleket, melyek a közeljövőben kerülnek kiosztásra. Szánka Móricgát község szervezete választmányi értekezletet tartott, melyen a megjelent dr. Tóth József országgyűlési képviselő a község panaszait hallgatta meg, majd pedig a móriéi tanyákban tett látogatást. Képviselői látogatások. Ezúton hozzuk a járás községeinek tudomására, hogy országgyűlési képviselőnk 1942 augusztus 1-je napján megkezdi látogatásait az összes községeiben.