Mezőgazdasági Népoktatás, 1936 (21. évfolyam, 11-12. szám)

1936-11-01 / 11. szám

A nevelés terén körülöttünk mindenütt lázas munka folyik. Az elemi iskolától kezdve egész fel az egyetemig mindenütt reformokat látunk. Nép­oktatásunk hatalmas méretű átalakításához az első lökést az 1925. évben kiadott iskolai Tanterv és Utasítás adta. Ez elődeihez képest teljes pedagógiai felszabadulást hozott. Új célok, új kitűzések, új nevelői, módszertani elvek vannak benne lefektetve. Az új Tanterv egy új embertípus, a jellemes, ön­tudatos, akarattal bíró ember kiművelését kívánja Nagynevű kultuszminiszterünk Hóman Kannt jövőbelátó tekintetével az ifjúsági nevelés zászla­jára ezt a jelszót írta: „Intenzívebb jellemképzést az iskolában“. „Nem csupán tanutami, hanem ne­velni is kell“ adta ki a kormány nevelési pro­gramját. E gyönyörű gondolatok jegyében született meg az 1935. évi VI. tc. E törvény minden sora ennek a vezérgondolatnak szolgálatába van állítva. A közoktatásügyi igazgatást a mainál lényegesen egyszerűbbé kívánom tenni — mondja előszavá­ban a VKM. úr - s a köznevelés irányításában és felügyeletében az egyszerűséget és szakszerű­séget óhajtom biztosítani“. Nagyszerű két elv mely talán soha sem volt olyan időszerű, mint épen napjainkban, amikor világnézetek harca dúl, amikor ezekért borzalommal halomra áldosik egy­mást a testvérnépek. . . . . A törvény végrehajtási utasításai megjelentek. Azok mindannyiunk előtt ismeretesek. Nem is célunk ezeket ismertetni, csak a törvény 14. §-a alapján kiadott 7000/1935. évi. sz. alatt kiadott Utasítás 9. §-ával óhajtunk foglalkozni, mely köte­lezővé teszi, hogy „minden egyes tanító a nép­iskola jellegére és fokozatára való tekintet nélkül óráinak eredményes megtartására írásban, rend­szeresen előkészülni tartozik“. Az iskolásügye­­k különös gonddal tartoznak ellenőrizni, hogy ki­vétel nélkül minden tanító tanítói és nevelői teen­dőinek pontos, helyes és öntudatos elláthatása érdekében napról-napra rendszeresen előkészült-e. A tanításról vázlatot készített-e?“ . Az Utasítás 2. §-a ugyan az elemi iskolai körzeti iskolalátogatók működési köréből az önál­ó gazdasági népiskolákat kivonta, mégis úgy érezzük, hogy iskoláink számára megjelenő tanulmányi és felügyeleti Utasítás is ugyanezeken a nyomokon készül el. Támogatja véleményünket az a tény is, hogy az óráról-órára való előkészület, illetve vázlat­­készítés nemcsak az elemi, de a polgári és egyéb középfokú iskolákban is kötelező. Az új tanévben tehát már az összes iskolákban e rendelkezés je­gyében indult meg a munka. Úgy érzem, mulasz­tást követnénk el, ha a vázlatkészítést mellőznénk. A várható intenzívebb iskolai felügyelet tekinteté­­ből is kívánatosnak látszik, hogy kiki saját jól­­felfogott érdekében készítsen tanítási vázlatokat. A fenti Utasítás hivatkozott szakasza szerint minden tanító köteles a tanítandó tárgyak mind­egyikéből minden tárgyalás alá kerülő tanítási egységről írásban lehető rövid, de szabatos váz­latot készíteni. A vázlatok készülhetnek külön-külön lapon, vagy sorozatosan füzetben, vagy külön­­külön­ tantárgyak, vagy egy-egy tanítási nap, eset­eg hét szerint is. A tanítási vázlat megoldásának külső alakja, formája, terjedelme, belső tartalma tekinte­tében a tanító szabad elhatározása bontakozzék ki abban szabadon a tanító egyéni felfogása, ön­állósága, tanítói és nevelői lelkisége érvényesüljön. Teljesen ter­vszerű és minden tekintetben áttekint­hető lesz a vázlat akkor, ha abban az anyag el­rendezése, a szemlélet és eszközei, a célkitűzés, a tárgyalás, az összefoglalás és begyakorlás menete, a célkitűzésben pedig a tanítási cél, ezen kívül az elérni kívánt nevelői mozzanat is külön van fel­tüntetve“. Ez az utasítás fontosabb rendelkezése. Ezekből kiindulva talán fölösleges bővebben magyaráznunk e rendelkezés értelmét.­Ma már minden haladó szellemű, kötelességtudó nevelő tisztában van azzal, hogy készületlenül az iskola küszöbét átlépni nem tanácsos. Tisztában van azzal, hogy nem lehet eredményes a tanítás, ha az ötlet­szerű, részletei összefüggéstelenek. Az ilyen tanítói munka csak üres szalmacséplés, falra hányt borsó. Az önálló gazdasági népiskola 13—15 éves korban lévő tanulóinál különben sem könnyű fel­­adat megfelelő eredményt elérni. A tanulók nem mindennap járnak iskolába, így elszoknak az is­kolától. Tanulóink a legveszedelmesebb fejlődő kamaszkorban vannak. Az élet már sokat rontott rajtuk, sok olyan káros ismeretre tettek szert, melyeket nem könnyű dolog lefaragni. Ily körül­mények között leghatalmasabb fegyver a tanításra való alapos előkészület. Ha a tanuló érzi, hogy vele komolyan, felkészültséggel, jóindulattal sze­retettel foglalkoznak, úgy hamarosan beadja de­rekát és komoly munkára fogható. Ellenben ha mindezek nélkül történik a tanítás, úgy az érdek­lődés megcsappan, a fegyelem meglazul, gyötrelem lesz a tanító feladata. Előbb-utóbb kialakul az iskola iránti ellenszenv, mely talán gyűlöletté is fajul. Ez esetben a tanítás még nehezebbé válik, az iskolát úgy a tanulók, mint azok szülei felesleg nyűgnek tekintik. Széltében-hosszában szidalmazzák és a legellenszenvesebben viseltetnek irányában. A mai korban egy iskola sem állhat fenn, ha azt a szülők és a közönség elítéli. Nem képzelhető el eredményes munka ott, ahol az iskola munkáját a szülői ház minduntalan lerombolja. Az ilyen in­tézmény felesleges, megszüntetésre megért . Igenis megállapíthatjuk, hogy az eredményes munka elérése végett legelső és legfontosabb fel­adat a tanításra való alapos előkészület. Nem elég e tekintetben a tanítási egység anyagának tartal­mát és mennyiségét előre megállapítani. Szükséges a tanítás egész menetét, felépítését jól átgondolni, módszertani elveit, fokozatait előre lerögzíteni. Csak az ilyen tanításunk lehet eredményes, áldásos, a tanító szempontjából könnyű. . A tanítás menetének lerögzítése a tanítási vázlatokban történik. Erre a vázra épül fel az

Next