Mezőgazdasági Népoktatás, 1937 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
1937. január hó. MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS- re szabot életüket. Szervezetlenül kiszolgáltatják magukat kisebb erőcsoportok önkényének, aminek lesújtó példáját láttuk a közelmúltban is. Parlagon hever az a felmérhetetlen anyagi és erkölcsi őserő, aminek tömörítésével, tudatossá tételével és okos felhasználásával, a természet rendjének megfelelve, idegen segítség nélkül állhatnánk talpra és foglalhatnánk méltó helyet a népek társadalmában. Szerény soraimmal az volna a célom, hogy körvonalazzam azokat a módozatokat, amelyekkel a gazdasági népiskola társadalmi úton — mint leghivatottabb — lerakhatja alapjait azon gazdaszervezeteknek melyekben tömöríthetők százszázalékban a saját és ezzel a nemzeti érdekeket is jól felfogó gazdák, hogy alkalmak adtán az ide koncentrált erő mindenkor biztosan, hathatósan és döntően mutatkozhasson. Be kell lássa a gazdatársadalom a létért való küzdelem érdekében az erőcsoportosítás szükségét. Ezt a nemzettel és önmagával szemben kötelességszerűen, kifelé pedig jogosan teszi. Tűrhetetlen, hogy ez az energiahalmaz kihasználatlanul hevertesse forrásait abban az időben, amikor annak minden cseppjére szükségünk van. Ha a világesemények szédítő hullámait szemléljük, feltétlenül észrevesszük a nemzeti szellem uralkodó vonalait. A nemzeti érdekek igazi felismerése kiábrándította a világ okos népeit a nemzetközi beteges ideálokból s katasztrófáiig volna, ha mi, a szerencsétlen, meggyalázott, széttépett és sárbatiport nemzet siránkoznánk világfájdalmunkban ahelyett, hogy a gyógyulásra gondolva, saját sebeinket kötögetnénk. A megszervezés kitartó és nehéz munkájában vezetőszerep juthat a gazdasági népiskolának. Tanerői az ambíció és az erre szánható idő feltétele mellett rendelkeznek minden vonásokkal, amelyek alkalmassá teszik erre a szerepre annál is inkább, mert az ilyen öntudatos életre nevelés már a gazdasági népiskolában veszi kezdetét akkor, amikor az ott adott tudás minden tekintetben vonatkozásba kerül az élettel. Iskolatípusunk teljes mértékben az életrevaló nevelést tűzte ki céljául, amit nagymértékben el is ért, mert ennek nyomán alakult ki általánosságban kívül állóknál is az a nézet, hogy a gazdasági népiskola „az élet iskolája“ és mint ilyen az iskola falain kívül is folytatólagosan tartaná fenn az összeköttetést volt növendékeivel. A gazdasági népiskola veszi át az elemi népiskolát elhagyó ifjúság nagyobb tömegét, hogy 15—17 éves korukig kézben tartsa meg azoknak nevelését. Ez idő alatt azonban nem végez az iskola befejező munkát, mert hiszen abban a korban még olyan hajlékony a lélek, hogy könnyen reagál minden külső behatásra és azok közül leggyakrabban a veszedelmesek hagynak nyomotottan, rövid idő alatt halomra döntve az iskola munkáját. Az ilyen káros befolyások elleni küzdelem leghathatósabb fegyvere a céltudatos tömörítés, az egyesületi, társadalmi együttélés szellemének kialakítása és megkedveltetése, aminek már a gazdasági népiskola után kell megkezdődnie. Igaz, hogy a népnevelésnek ez igen nehéz, kemény problémája, de okkal-móddal, kitartó és ügyszerető munkássággal fokozatosan megoldható. Fő elvnek kell itt elfogadnunk, hogy gazdatársadalmunk minden korosztályát állandóan kézben kell tartani. E kéznek, ennek az összefogó kapocsnak kellene lennie a gazdasági népiskolának, a község kultúrcentrumaként kellene szerepelnie. A mai nehéz világban, nyomasztó egyéni, családi- és hivatali gondok közepette, ezer és egy hivatali mizéria mellett igen rózsaszínűnek, túl ideálisnak tűnik fel ez a beállítás, és sokunknál talán gúnymosolyt vált ki, pedig letagadhatatlan axióma. A gazdasági népiskola életreszóló hatásait a gazdaleány- és legényegyesületi nevelésnek kell folytatnia. Az idetömörített emberanyagot teljes mértékben ismeri a gazdasági népiskola, mert hiszen kezéből került ki az az előző években. Bő alkalom kínálkozik itt úgy gazdasági, mint szépirodalmi, nemkülönben a művészeti tereken való munkálkodásra is. A gazdasági iskolai tudás elmélyítése, kiegészítése sorozatos előadásokkal, szórakoztató elbeszélésekkel, tanulságos filmek bemutatásával, szavalatok, jelenetek, színdarabok betanításával, azoknak önképzőkörszerű, sőt nyilvános előadásával, nemkülönben az utóbbiakkal kapcsolatos táncmulatságokkal olyan eredmények érhetők el, melyeknek morális értéke felejteti az ily irányú munkálkodás fáradalmait. A gazdalegény-, és leány egyesületekbe tartozó ifjúság itt szokja meg a társasági életet, az önművelés nyomán fakadó tudást sokkal jobban értékeli és önállóságra, alkotásra serkentik az ott adott irányítások. Az egyesület keretén belül megoldhatók a különböző háziipari tanfolyamok, ismeretgyűjtő kirándulások, a nemzeti érzést ápoló ünnepélyek, nemkülönben az iskolán kívüli népoktatás törvénybe befektetett kötelezettsége. Kiemeli az ifjúságot a sehova nem tartozás lélekrontó, az iskolai nevelést keresztülhúzó hatásaiból, ami már igen sok, alapjában jónak induló lelket vont el a társadalmi közösségtől. A már több helyen működő gazdaifjúsági egyesület olyan kulturmissziót teljesít, aminek méretei és a jövőbe kiható eredményei legalább is megbecsülendők. Tagjai a vasárnap- ünnepnap délutánokat az egyesületi helyiségekben töltik, ahol az ismereteknek minden ágában, a szórakozások legnemesebbjeiben részeltetnek, de időnként rendezett műsoros estéken a község, város egész gazdatársadalmát vonják egybe úgy, hogy az ily irányú igényeket teljesen kielégítve, nem kívánkoznak egyéb, pusztán éjszakázást és dorbézolást célzó, kétes rendezésű és összetételű bálokra.