Mezőgazdasági Népoktatás, 1939 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1939. január hó. MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS Örvendetes a javulás a tanítóképzésnél, ahol már külön foglalkoznak gazdasági szaktárgyakkal, úgy, hogy így megoldódik a feladat. A magyar ember alaptermészete, hogy nem szeret kérdezni, és ezért a tanító a kis illetmény földecskéjén — bármilyen méretű legyen az — mintát mutatva önkénytelenül is felfigyelésre ösztökélje a gazdát. Mindenesetre az idősebbek megnyerése nehéz lesz, de van a tanító kezében egy fegyver, amely munkáját sikerre viheti, ez az iskola. Megállapított elv az, hogy az elemi népiskola öncélú népiskola. Tehát hiába harcolnak a magasabb iskolák, mindegyik a maga számára hiába kíván az elemi iskolától előkészítést, ezt nem lehet, az öncél nem engedi. A gimnáziumok, más középiskolák megkívánják, hogy az elemi népiskola negyedik osztályát elvégzett tanuló kifogástalanul olvasson, a számolási alapműveletekkel teljesen tisztába legyen. Helyesírás, nyelvi magyarázat gyakorlati részét tökéletesen tudja alkalmazni, és így tovább, tehát minden tantárggyal szemben felállít bizonyos követelményeket. Pedig a négy elemit végzett tanuló a teljes elemiképzés derekán áll. Most az a kérdés, van-e kívánalma a mezőgazdasági népiskolának, mint olyannak, ahova a gyermekek teljes elemi képzés után jönnek. Tehát ha egyáltalán beszélhetünk arról, hogy az elemi iskola előkészít más tanulmányok végzésére, akkor feltétlen szem előtt kell tartanunk a mezőgazdasági népiskolát. Az elemi iskola ötödik és hatodik osztályos tananyaga adja az előkészítést. Itt a tanuló bizonyos természettudományi — fizikai, növénytani, stb. — ismereteket sajátít el, amelyeket később alkalmazni is képes mezőgazdasági tanulmányai folytán. Tehát tisztában kell lenni a tanulónak — — amikor a mezőgazdasági népiskolába iratkozik — pl. hogy mi az a hajszálcsövesség, ő ezt fizikai alapon tanulta ugyan, de tisztában van az alapelvvel, amit a mezőgazdasági népiskolában a talajismeret keretében tesz tudatossá. A baktériumok — bacillusok szerepe, mi okozza a bomlást? A levegő szerepe a növény és állat légzésénél ? A testek tulajdonságai ? A víz szerepe a természetben, olvadás — fagyás ? és még számos olyan kérdés, amire a mezőgazdasági népiskolai anyagot építeni lehet. Pl. : ha a talaj alakulását tanulja a tanuló, illetve tanítja a tanító, feltétlenül alapul veszi, amit az elemi iskolában tanult. Mennyivel más az eredmény, ha a tanítást nem a víz halmazállapotának különbözőségével, a növényi és állati test felépítésével, az őskori leletek magyarázásával, a vulkanikus erők megértetésével . . . stb. kell kezdeni, hanem ezeket alapul véve mindjárt rátérhetek a talaj kiformálódására. Aztán talajművelésnél a kapálás, a tanuló mindjárt tudja, hogy a hajszálcsövességet elrontom és nem engedem elpárologni a talajban lévő nedvességet, tehát nem kell külön egységben felvenni (hisz erre nincs is idő), hogy mi a hajszálcsövesség és miért párolog el a nedvesség, hanem mindjárt a hajszálcsövesség elvét a gazdasági ismeretek szolgálatába állíthatom és a kapálásnál így a hajszálcsövesség elrontása, illetve a nedvesség megtakarítása mellé odavehetem a gyomirtás fontosságát, tehát tulajdonképent egy egységet képező anyagot nem kell részletekben letárgyalnom. És így tovább minden kérdést boncolgatva okvetlen megtaláljuk a támaszt az elemi iskola tantervében. Természetesen ha azok a gyermek lelkében mélyen gyökeredzők, amit kiaknázva, új ismereteket ráépítve teljessé teszünk a gyermek lelkében. Most már az a kérdés, hogy az olyan helységekben, ahol a lakosság főfoglalkozása a földhöz van kötve, jogos-e az a kívánalom, hogy az a földet művelő gazdagyerek már az elemi iskolában megszeresse foglalkozását, megtanulja igazán csak az alapvető gyakorlati kérdéseket, hogy az életbe kikerülve hasznát vehesse, tehát már az elemiben ilyen irányban is életre nevelődjön. A fa törzsének, koronájának kialakítását nem akkor végezzük, amikor az már hajlíthatatlan erős fává nőtt, hanem amikor még fiatal a hajtás. Ezért neveljük még kicsiny korában a gyermeket. A gyermeken keresztül próbálja a tanító a köztudatba beültetni azokat a szakirányú ismereteket,