Református Polgári Leányiskola, Kiskunhalas, 1945
tunk ebben az ügyben, megelőzve a hasonló tartalmú miniszteri intézkedést. A szülők igen nagy megértést mutattak az önkéntes megajánlásokban és nagy áldozatkészséget tanúsítottak akkor, amikor a magánháztartások kisebb-nagyobb, néhol igazán szegényes készletéből hozták a felajánlott fűtőanyagot. De — amint mondták — szívesen hozták ezt az áldozatot azért, hogy gyermekük taníttatása ne szüneteljen a téli hideg hónapok alatt sem. Így — a már említett korlátozásokkal — meg tudtuk oldani a folyamatos tanítást. Iskolai szünet tanítás közben a hivatalosan előírt szünet napokon kívül nem volt. A pünkösdi szünet is csak 2 napig tartott. Kirándulásra fordítottunk egy napot május hónapban, amikor egy közeli kis erdőbe mennünk ki kocsikon és szekereken nótaszóval, vidáman. Akkor és ott tartottuk meg a „Madarak és fák ünnep“-ét is. Délután pedig az egyes osztályok külön-külön kis önálló műsorral, — versenyszerűen igyekezve túlszárnyalni egymást — szórakoztatták az elég nagyszámú közönséget. A második félév négy utolsó hónapjában az a változás történt a tanításban, hogy a szabadságon levő Karsay Sándorné Szabó Róza tanárt Szarka Istvánná Babay Olga szaktanár helyettesítette lelkiismeretes buzgósággal. Nagy köszönettel tartozunk neki azért, hogy tanulóink szakszerű helyettesítést kaphattak. Az év végi munkarend a következő volt: Az összefoglaló ismétléseket június 17-én és 18-án tartottuk. Június 20-án volt a záróünnepélyünk. 22-én a következő tanévre jelentkezetteket jegyeztük elő. 152 beiratkozott tanulónk közül bizonyítványt kapott 138. A beiratkozott tanulók száma csökkenést mutat ugyan, mert 4 tanulóval kevesebb jelentkezett, mint előző évben, de az osztályozott tanulók száma viszont négygyel több. A tanulók fegyelmezhetősége tekintetében nagyobb kifogást nem emelhetünk kislányaink ellen. És ha meg is lazult itt ott kissé a régi fegyelem, s annak helyét nem foglalta még el az önfegyelmezésen és önkormányzaton alapuló rend, más részről kárpótlást nyújtott nekünk az, hogy a leánykák lelke formálhatóbb, megindíthatóbb lett, jobban észreveszik, jobban átérzik a nyomort, készebbek a segítésre, amint azt számtalan esetben önfeláldozóan be is bizonyították. A mulasztások száma nem volt feltűnően nagy. Ruházati felszerelés hiánya miatt egyetlen tanulónk sem mulasztott. Volt ugyan olyan leányka, aki meleg téli ruháinak hiányát csak tanulótársai segítségével tudta pótolni, társai azonban tapintatos szeretettel segítették át ezen a nehézségen. Annál több volt a cipőjavíttatás miatti egy-két napos mulasztás. Iskolánkat két ízben is meglátogatta dr Várnyi Ferenc egyházkerületi tanügyi előadó úr, a Baár-Madas leánygimnázium igazgatója, aki meghallgatta, megvizsgálta bajainkat és ellátott bennünket szakértő tanácsaival. Meg kell még mindenesetre emlékezni arról az áldozatkészségről, amelyiket — saját nehéz körülményei között is — fenntartó egyházunk sietett segítségünkre minden olyan esetben, amikor áldozatok árán kellett munkánk folyását lehetővé tenni Hála a jó Isten kegyelmének , az egyház és a szülők áldozatkészsége árán, a tanári kar önfeláldozó munkája segítségével més csak eredményesebb munkát végezhettünk, mint az előbbi zaklatott, nehéz esztendőben, és nyugodtabban dolgozhattunk, mint sok más istenn, ahol még ebben az évben is sokkal súlyosabb nehézségei és akadályai voltak a tanitásnak, mint nálunk.