Katolikus Polgári Leányiskola, Kiskunhalas, 1937
„ Üdvözölt légy Krisztus testi, táplálj minket szent kenyért Aqu. Szt. Tamás A fővárosunkban május havában lezajlott ünnepségek visszhangjaként ajánljuk e pár sort, mint iskolai értesítőnk bevezetését, a Szeretet Királyának. Az Úr Jézus az utolsó vacsorán szeretetének legnagyobb jelét adta az Oltáriszentség szerzésével. Természetfeletti országának lakóit, a lelkeket, nem hagyhatta árván, táplálék nélkül. Hiszen a földi uralkodók is gondoskodnak alattvalóikról. Ha vagyuk jólétben, bőségben látni kicsinyeket és nagyokat egyaránt. A szociális problémák megoldásának lehetősége foglalkoztatja értelmüket, a részvét, segíteni akarás érzelme tölti be szívüket. De nemcsak az anyagi, testi megélhetőség biztosítása az egyetlen államfői gond, hanem a nemzet erkölcsi, lelki jóléte is. „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs“ — mondja a költő, melyet féltékenyen, állandóan őrizni kell. A lelkek királya megosztotta az uralkodók ezirányú aggodalmát, amennyiben vállalta az ostya igénytelen leple alatt az emberek lelki táplálását, fejlődését, nevelését, erősítését, sőt örök éltetését is, ha Neki ezt megengedik. Mikor a 7—8 éves gyermek lelkében az első szentáldozás pillanatában elfoglalja trónusát, megkezdi uralkodói munkáját. Jöjj máskor is asztalomhoz, ezt a vágyat ülteti lelkébe. Engedjétek őket hozzám jönni, — mondja a szülőknek. Ifjúkorban a virágszirom finomságú, harmatos lelket, csak Ő tudja megőrizni a kisértés zivatarában. S ha a lélek enged a belső lelki vágynak, mily tevékeny munka folyik a lélekben! Mennyi bűntől tartózkodik, a hibákat, rossz hajlamokat irtogatja az ember, ha gyakran készül az Úr asztalához. Holnap áldozni fogok s ha nem óvom tiszta lelkem, akkor nem mehetek, — ezzel a gondolattal, biztos tudattal nevel a legfőbb Pedagógus erkölcsös, szellemi életre. Bár minden gyermek és ifjú, de minden felnőtt is engedné, hogy táplálója, nevelője, erősítője, bűntől visszatartója, lelki szépségét ápolgatója és a halál óráján útitársa lehessen Jézus, az Oltáriszentségben. Vannak ugyan sokan, akik önmagukon tapasztalják az Eucharisztia nevelő hatását, érzik, hogy epedő vággyal kívánják az angyali eledelt. A lelkek birodalmában számtalan sok megérti a szentáldozás föltétlen szükségességét, mint a mennyország felé vezető út biztos útjelzőjét. Az ostyár Úr Jézus bámulatos statisztikát tudna kiállítani! Milliós számokban fejezhetné ki, mennyien nyertek vigaszt, erőt, kitartást, örök életet az Oltáriszentség vételétől, meglátogatásától. Légy üdvöz nevelői munkásságodért Krisztusunk! Győzelmedről, eddig elért eredményeidről zengjen himnuszunk a Világkongresszus után is és kérünk folytasd tevékenységedet továbbra is: „táplálj minket szent kenyér!“