Katolikus Polgári Leányiskola, Kiskunhalas, 1937

„ Üdvözölt légy Krisztus testi, táplálj minket szent kenyért Aqu. Szt. Tamás A fővárosunkban május havában lezajlott ünnepségek visszhangjaként ajánljuk e pár sort, mint iskolai értesítőnk bevezetését, a Szeretet Királyának. Az Úr Jézus az utolsó vacsorán szeretetének legnagyobb jelét adta az Oltáriszentség szerzésével. Természetfeletti országának lakóit, a lelkeket, nem hagyhatta árván, táplálék nélkül. Hiszen a földi uralkodók is gondoskodnak alattvalóikról. Ha vagyuk jólétben, bőségben látni kicsinyeket és nagyokat egy­aránt. A szociális problémák megoldásának lehetősége foglalkoztatja értelmü­ket, a részvét, segíteni akarás érzelme tölti be szívüket. De nemcsak az anyagi, testi megélhetőség biztosítása az egyetlen államfői gond, hanem a nemzet er­kölcsi, lelki jóléte is. „Minden ország támasza, talpköve a tiszta er­kölcs“ — mondja a költő, melyet féltékenyen, állandóan őrizni kell. A lelkek királya megosztotta az uralkodók ezirányú aggodalmát, amennyiben vállalta az ostya igénytelen leple alatt az emberek lelki táplálását, fejlődését, nevelé­sét, erősítését, sőt örök éltetését is, ha Neki ezt megengedik. Mikor a 7—8 éves gyermek lelkében az első szentáldozás pillanatában elfoglalja trónusát, megkezdi uralkodói munkáját. Jöjj máskor is asztalomhoz, ezt a vágyat ülteti lelkébe. Engedjétek őket hozzám jönni, — mondja a szülőknek. Ifjúkorban a virágszirom finomságú, harmatos lelket, csak Ő tudja meg­őrizni a kisértés zivatarában. S ha a lélek enged a belső lelki vágynak,­­ mily tevékeny munka folyik a lélekben! Mennyi bűntől tartózkodik, a hibákat, rossz hajlamokat irtogatja az ember, ha gyakran készül az Úr asztalához. Hol­nap áldozni fogok s ha nem óvom tiszta lelkem, akkor nem mehetek, — ez­zel a gondolattal, biztos tudattal nevel a legfőbb Pedagógus erkölcsös, szellemi életre. Bár minden gyermek és ifjú, de minden felnőtt is engedné, hogy táp­lálója, nevelője, erősítője, bűntől visszatartója, lelki szépségét ápolgatója és a halál óráján útitársa lehessen Jézus, az Oltáriszentségben. Vannak ugyan sokan, akik önmagukon tapasztalják az Eucharisztia ne­velő hatását, érzik, hogy epedő vággyal kívánják az angyali eledelt. A lelkek birodalmában számtalan sok megérti a szentáldozás föltétlen szükségességét, mint a mennyország felé vezető út biztos útjelzőjét. Az ostyár Úr Jézus bámulatos statisztikát tudna kiállítani! Milliós szá­mokban fejezhetné ki, mennyien nyertek vigaszt, erőt, kitartást, örök életet az Oltáriszentség vételétől, meglátogatásától. Légy üdvöz nevelői munkásságodért Krisztusunk! Győzelmedről, eddig elért eredményeidről zengjen himnuszunk a Világkongresszus után is és ké­rünk folytasd tevékenységedet továbbra is: „táplálj minket szent kenyér!“

Next