Katolikus gimnázium, Kisszeben, 1913

Diákasztal. Minden komolyan és józanul gondolkodó ember azon fárad, hogy jövedelme ne csak elég legyen a szükséges folyó­kiadások fedezésére, hanem hogy okszerű beosztás mellett félre is tegyen — előre nem látott esetekre és öreg napjaira. Tehát nemcsak a felesleges kiadásoktól óvakodik, de a szük­ségeseknél is azt nézi, azt keresi, hol és miként lehet ugyan­azt olcsóbban beszerezni. És ma, mikor mindenki akarja taníttatni fiát-lányát, — de kell is taníttatnia, — mert minden pályán bizonyos fokú ta­­nultságot kíván meg a haladó kor ; és mert a tanitatás bizony nem csekély áldozattal jár : minden szülő, a fentebb említett ta­karékossági elv alapján, keresi, hol és miben lehetne az isko­lai költségeket ad minimum redukálni. A tandíjmentességért kétszer annyian folyamodnak, mint a­mennyien megkaphatják. Igen, de ez szegénységi bizonyít­ványhoz, jó magaviselethez és jó előmenetelhez van kötve. Ezen kívül a középiskoláknál meg van határozva a percent is, hogy a tanulók létszámához mérten hányan kaphatják meg a tandíjmentesség kedvezményét. A segélyző egyesület ingyen könyveit meg az ifjúság 3A-e kéri. De minthogy az intézet e célra az ifjúsági ünnepé­lyek tiszta jövedelmét leszámítva alig rendelkezik valamiféle segédforrással, nem is adhat, csak nagyon korlátolt példány­ban annyival is inkább, mert a törvény úgy rendeli, hogy a tanulók csak a legújabb kiadású tankönyveket használhatják, emiatt a segélyzőegyesület ócska könyveket ki nem oszthat , de még azért is, mert ezek baktérium miatna, fertőző csirák terjesztői lehetnek. A könyvkiadók is megvonták a segélyző egyesületektől az ingyen könyvek adományozását és csak 50% árengedményt adnak, mert e címen annyira igénybe vették őket, hogy kénytelenek voltak az ingyen könyvadományokat beszün­tetni.

Next