Katolikus Algimnázium, Kisszeben, 1898
Szolimán kitakarodta után nem is titkolta trónravágyódását, mit neveltetése után nem csodálhatunk. Midőn 1490-ben a rendek a választandó király egyéniségére megegyezni nem tudtak, atyja embermagasságra emelvén, így szólt: «Volnál már csak fiam ekkora, most magyar királylyá tennélek». Anyja, Hedvig, tescheni herczegasszony, rendesen azzal végezte imádságát, vajha Isten megérnie engedné, hogy fia még életében megkoronáztassék. Ily előzmények után érthető, ha már a mohácsi vész előtt sem titkolta trónravágyódását, mit leginkább az 1505-iki országgyűlésen nyilvánított. E gyűlésen ugyanis a pártjára nyert nemesség által Ulászlónak Miksával kötött szerződését érvénytelennek nyilváníttatta, a távollevő beteges királynak pedig azon ajánlatot tetette, hogy miután főörököse nincs, felgyógyulásához pedig kevés a remény, jegyezze el neki leányát, Annát. Ugyancsak az ő érdekében mondotta ki az 1505-iki rákosi gyűlés, hogy azon esetben, ha Ulászló fiörökös nélkül halna el, a királyválasztásnál mellőztessenek az idegenek, kik a nemzetnek sem nyelvét, sem szokását nem értvén, ennek csak kárára válnak. Időközben a királynak fia született, aki meg is koronáztatott. Szapolyai ennek daczára sem mondott le tervéről. Most húgát, Borbálát, Zsigmond lengyel királynak, Ulászló öcscsének akarta eljegyezni, hogy így általa valósíthassa meg tervét. Zsigmond 1512-ben nőül vevén Borbálát, munkálkodott is Szapolyai érdekében, de midőn így sem kaphatta meg a királyleány kezét, erőszakhoz nyúlt. Midőn látta, hogy így sem boldogul, lemondott a királyleányról, de annál erősebben buzdította a nemességet a király ellen. A nemesség, különösen a pórlázadás bevégezte után, még jobban ragaszkodott hozzá, az ország megmentőjének nevezte, némelyek pedig egész nyíltan hangoztatták, hogy Ulászló helyébe választassák meg királynak. A király tétlenül állt e párttal szemben, daczára, hogy a kuruczok ellen jött cseh haddal megsemmisíthette volna e gőgös pártot. A mohácsi vész után tervét a még csak 21 éves királyné keze által iparkodott elérni; e czélból Bekényi Benedeket, majd Thurzó Eleket küldé hozzá, de Mária — mivel bátyja Ferdinánd is igényt emelt a trónra — nem fogadta el ajánlatát. E tervet mások is pártolták azon reményben, hogy így a magyar nemzet s a Habsburgok között békés megoldás jön létre. Magának VII. Kelemen pápának is tetszett az eszme, Mária azonban nemet mondott: «Inkább koldulni megyek, vagy apáczának» — mondotta. Idegenke-