Református Gimnázium, Kisújszállás, 1890

Néhány szó a mathematika előadásához. Sokszor hallottuk azt a panaszt, hogy a gymnasium­­ban előadatni szokott tantárgyak között a mathematika a legnehezebb, a legszárazabb, és — mondjuk ki azt a szót is, a­mely nekünk leginkább zokon esik, — a gyakorlati életben legkevesebb hasznot hozó tantárgy, vagy, hogy a gyermeket a maga nevén nevezzük, a mathematika az, a­melynek legkevesebb hasznát veszszük a gyakorlati életben, mert csupa elméleti tételekből és igazságokból áll! És tényleg kevesen vannak a tanuló ifjak között olya­nok, a­kik szeretettel esü­ggnek a mathematikán és annak a tanárán. Sajátságos vonása ez teljesen realistikus irányú ko­runknak, hogy azt a tárgyat, a­mely az összes emberi ismeretek között a legelőkelőbb helyet foglalja el, s a­mely összes reál­ismereteinknek, existentiánknak úgyszólván alap­ját, képezi, önmagáért, anyagi értelemben véve a dolgot, legkevésbbé reális czéljáért ítéli el, — teljesen ügyeimen kivül hagyván e helyen a gymn.­oktatás végczélját, — attól csökönyösen idegenkedik, mert érthetetlennek, élvez­hetetlennek és haszontalannak találja. Nem czélunk e helyen a mennyiségtanról, mint tudo­mányról, dícsbeszédet tartani, hiszen egy kis elfogulatlan, önzés nélküli ítélet azonnal meggyőz bennünket egyrészt arról, mennyire belenyúl az a polgári élet minden viszo­nyaiba, és épen e miatt megérdemli méltánylásunkat, becsü­lésünket, másrészt pedig arról, hogy egy kezdő vagy azt felületesen értő csak később ítélhet fölötte alaposan , mind­amellett lássuk, vált­ott bírnak-e némi alappal az említett

Next