Református Gimnázium, Kisújszállás, 1890
Néhány szó a mathematika előadásához. Sokszor hallottuk azt a panaszt, hogy a gymnasiumban előadatni szokott tantárgyak között a mathematika a legnehezebb, a legszárazabb, és — mondjuk ki azt a szót is, amely nekünk leginkább zokon esik, — a gyakorlati életben legkevesebb hasznot hozó tantárgy, vagy, hogy a gyermeket a maga nevén nevezzük, a mathematika az, amelynek legkevesebb hasznát veszszük a gyakorlati életben, mert csupa elméleti tételekből és igazságokból áll! És tényleg kevesen vannak a tanuló ifjak között olyanok, akik szeretettel esüggnek a mathematikán és annak a tanárán. Sajátságos vonása ez teljesen realistikus irányú korunknak, hogy azt a tárgyat, amely az összes emberi ismeretek között a legelőkelőbb helyet foglalja el, s amely összes reálismereteinknek, existentiánknak úgyszólván alapját, képezi, önmagáért, anyagi értelemben véve a dolgot, legkevésbbé reális czéljáért ítéli el, — teljesen ügyeimen kivül hagyván e helyen a gymn.oktatás végczélját, — attól csökönyösen idegenkedik, mert érthetetlennek, élvezhetetlennek és haszontalannak találja. Nem czélunk e helyen a mennyiségtanról, mint tudományról, dícsbeszédet tartani, hiszen egy kis elfogulatlan, önzés nélküli ítélet azonnal meggyőz bennünket egyrészt arról, mennyire belenyúl az a polgári élet minden viszonyaiba, és épen e miatt megérdemli méltánylásunkat, becsülésünket, másrészt pedig arról, hogy egy kezdő vagy azt felületesen értő csak később ítélhet fölötte alaposan , mindamellett lássuk, váltott bírnak-e némi alappal az említett