Állami Bessenyei gimnázium, Kisvárda, 1918
Május 2-án fogták el az oláhok Császy László h. igazgatót és Vári Emil r. tanárt. Kihallgatásuk a kommunista uralom alatt folytatott szereplésük körül másnapig tartott. Az érdekekben interveniáló tanári kart és több előkelő polgárt durván elutasították. Május 3-án vitték őket még öt fogolytársukkal Nyírbaktára az ott székelő román hadosztály hadbírósága elé, azonban hiteles szemtanuk vallomása szerint ki sem hallgatták, nem is ítélkeztek fölöttük, hanem megérkezésük után nyomban leszállították a szekérről és főbelövették mind a hét foglyot. A nyírbaktai „hadbíróság“ egyik rémtette volt ez, amelyet pár nap alatt még több mint harminc hasonló eset követett. Miért szemelték ki erre éppen Kisvárdát és környékét? Talán azért, mivel bevonulásuk előtt néhány nappal Pogány népbiztos megdicsérte a várost, mint az új eszmék egyik oszlopát ? A megszálló csapatok parancsnoka az intézetet be akarta záratni, a város közönségének közbelépésére azonban magához hívatta a szabadságolt igazgatót és az ő személyes jótállása mellett engedte meg további működését. Így foglalta el május 6-án állását, de az intézet tényleges működését csak 11 -én kezdhette meg, mivel átvonuló román csapatok lefoglalták az intézetet. A tanítás június 8-áig zavartalanul folyt, ezen a napon szállotta meg újból az oláh katonaság iskolánkat és ki sem ürítette augusztus hó 28-áig. A további tanítás tehát fennakadt. Ekkor helyesnek bizonyutt, hogy a tanári kar már június 5-én a maga tájékoztatására előzetes osztályozó értekezletet tartott az általános öszszefoglalások előtt. Ezen az alapon adhattuk ki a tanulók évvégi bizonyítványait. Minthogy minden összeköttetésünk még a tankerületi főigazgatósággal is megszűnt, az igazgató saját felelősségére rendelte el a többi évzáró munkálatokat. A szükséges helyiségeket a polgári leányiskola igazgatója kollegiális előzékenységgel bocsátotta rendelkezésünkre. Június 15-én tartottuk meg az évzáró istentiszteletet és osztottuk ki a rendes tanulók bizonyítványait. 16-án és 17-én