Állami Bessenyei gimnázium, Kisvárda, 1918

az év elején a tanárok maximális óraszáma mellett sem vol­tunk képesek heti 43 órát betölteni, az év vége felé senki sem tanított 10 —13 heti óránál többet. Mondanom sem kell, hogy az első éppen olyan egészségtelen és káros állapot, mint a második. A sűrű tanárváltozás kellemetlenségétől eltekintve, az isk­­ér lefolyása mégis nyugodtabb, ha nem is könnyebb volt, mint az előző. Az oláh megszállás nyűge és nyomora elzsibbasztotta a lelkeket; a világító anyag hónapokig tartó hiánya megbéní­totta a tanulók házi munkáját; a fűtő­anyag szűke, mely a fűtést a hiányosan helyreállított épületben nagyon megnehezí­tette, sőt két ízben (jan. 17.—febr. 2. és febr. 23.—márc. 3.) a tanítást félbeszakítanunk kényszerített, valamint átvonuló oláh csapatok megszállása (febr. 24.—28.), majd a felszabadító ma­gyar csendőrség beszállásolása az intézetbe (márc. 8—II.) és az ezeket követő tisztogatási munka, mindmegannyi zavaró és káros körülmény volt a tanítás menetében. De leküzdöttük erős akarattal és lélekemelő jelenet volt, amikor március 8-án reggeli 9 órakor, a szünet alatt meglátták a tanulók az első bevonuló magyar csendőr-előőrsöt és lelke­sedéssel összegyülekeztek az 1. osztály termébe, ahol rázendí­tették 11 hónap múlva először: „Isten áldd meg a magyart.“ Az ellenséges megszállástól való első, hazafias örömtől izzó megnyilatkozás volt a március 1­5-iki ünnepély, melyet intézetünk ifjúsága a város színháztermében rendezett. A gazdag műsorú, tartalmas estély óriási közönség előtt és oly lelkes hangulatban folyt le, hogy nagyszabású tüntetésnek látszott magyar voltunk mellett, de csattanó válasznak is az egy éve, ugyanazon a napon a lélekmérgezők rendezte vörös ünnepségre. Az isk. év hátralévő része serény munkában telt el. Ady Lajos, tank. kir. főigazgató április hó 27.—május 1. napjain látogatta meg hivatalosan az iskolát és annak munkáját az átélt nehéz idők után is elismerésre méltónak ítélte. Az isk. évet bezáró munkálatok a vonatkozó miniszteri rendeletek sze­

Next