Állami Bessenyei gimnázium, Kisvárda, 1940
Kelet és Dél hazatért! A történelem múzsája az 1940/41. esztendőről ezt az eseményt írta be hazánk történetébe : „Erdélyt és Bácskát, országunknak a világháborús győztesek esztelensége által elszakított keleti és déli részét, az igazság ereje visszaadta a magyar hazának.“ Minden igaz magyar szíve megdobbant annak láttára, hogy a huszonkét éve elszakított területek visszatérnek hozzánk, és magunkhoz ölelhetjük e földrészek sokat szenvedett magyarjait az ezeréves sorsközösségben élő testvérekkel együtt. Boldognak éreztük magunkat, mert lehullott a rabbilincs sokat szenvedett és sokszor megcsodált testvéreinkről. Huszonkét esztendőn át idegen járom alatt szenvedni, eltűrni zsarnokságot, jogfosztást, megalázást és idegen pénzzel esztelenül felzavart hírverést az alsóbbrendűségről csak olyan lelki erővel és lelki adottsággal lehetett, mint amilyennel Kelet és Dél elszakított magyarjai rendelkeztek. Annyi fájdalmat elszenvedni csak azért lehetett, mert Ázsiából hozott törhetetlen makacsságukkal hittek az igazság győzelmében, és bíztak a boldog jövendőben. A hit, bizalom és kitartás hozta meg számukra, de a mi számunkra is a feltámadást, a forró vágy beteljesülését. Huszonkét évig vártunk erre, és íme, az elmúlt hosszú két évtized lidércnyomásából hirtelen, de nem váratlanul, a valóság ragyogó színeire ébredtünk! A nagy napon, 1940. szeptember 4-én, majd 1941. április 11-én elhangzott a szó, a Kormányzó Ur Főméltósága szava : „Előre, az ezeréves határokra!“ A parancs nyomán megindult az új honvédsereg, hogy birtokába vegye az ősi földet. Kelet felé tíznapos virágos diadalmenet volt dicsőséges honvédeink útja a visszatért országrészen át. Dél felé azonban vérrel kellett öntözni az amúgy is sok vértől áztatott drága magyar földet. Akár diadalmenetben, akár harcban haladtak előre bátor honvédeink, megjelenésük alkalmával minden városban, minden faluban mámorosan izzó jelenetek sorozata várta őket, amelyeket sohasem lehet elfeledni, amelyeket lehetetlen a szívből kitörölni. Hiszen örömtől könnyező magyar anyák és apák, nők és férfiak, öregek és fiatalok lelkesedése fogadta, hiszen boldog testvérek ölelése várta őket ! Ebben az ölelésben leomlott minden választófal, minden kicsinyesség. Már az első percben megtörtént a lelki egybekapcsolódás, mert a műhatárok az elmúlt huszonkét év alatt sem tudták elválasztani, szétzül-