Kohászok Lapja, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-01 / 1-2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! KIADJA A KOHÁSZATI III. ÉVFOLYAM 1. — 2. SZÁM 1959. FEBRUÁR 1. ÁRA: 50 FILLÉR (jMid&lato) a Kohász Szakszervezet Bizalmi Akadémiáinak munkálatát S­zakszervezetünk Elnöksé­ge néhány kohászati üzemben a bizalmiak to­vábbképzése, ismereteinek bő­vítése érekében bizalmi aka­démiát szervezett. Célunk az volt, hogy az évenként meg­tartott rendszeres bizalmi ok­tatáson kívül néhány fontos kérdésben kiváló előadók se­gítsék a bizalmiak munkáját, hogy ezzel is növeljék egyes fontos kérdésekben tájékozott­ságukat. A szakszervezeti bi­zalmi — mint ahogyan azt a II. Országos Bizalmi Tanács­kozás megállapította — „a közvélemény formálója kell, hogy legyen.” E feladatának a bizalmi csak­ úgy tud eleget tenni, ha a közvéleményt ér­deklő kérdésekben maga is já­ratos, tájékozott. A­z eddig megszervezett bi­­­­­zalmi akadémiák téma­terve igen változatos. A nemzetközi politikai kérdések­től kezdve megtalálhatjuk a a tervekben a szakszervezeti munka egyes problémáit­ ma­gyarázó előadásokat, valamint világnézeti, kulturális témájú kérdéseket. A tapasztalatok azt bizo­­n­nyítják, hogy helyes volt bizalmi akadémiákat megszervezni, mert azok hasz­nosak, segítik a bizalmiakat munkájukban Néhány üze­münkben előadásról­ előadásra növekszik az érdeklődők szá­ma és sokan keresik fel a szak­­szervezeti bizottságot, hogy ők is hallgatói lehessenek a bi­zalmi akadémiáknak. Azt ta­pasztaltuk, hogy a bizalmiak az előadásokon hallottakat to­vább adják az üzemekben és pl. a megtartott nemzetközi kérdésekről szóló előadás után az üzemekben felszólaltak a taggyűléseken a bizalmiak és a hallottakat ismertették a je­lenlevőkkel. f~T7V gondoljuk, hogy a bi­­­­­zalmiak továbbképzésé­nek egyik helyes mód­szere a bizalmi akadémiák rendszere és a tapasztalatok összegezése után a bizalmiak véleményének, kívánságaik­nak figyelembevételével a jö­vő oktatási évben is helyes lesz azokat megszervezni. Azt kérjük a bizalmi elvtársaktól, hogy látogassák szorgalmasan az akadémiákat, hiszen az ott elhangzott előadásokat a SZOT Elnökségének, tagjai, osztályvezetői, szakszerveze­tünk Központi Vezetőségének, Elnökségének tagjai tartják, akik saját tapasztalatukból merítve számos jó módszert ismertetnek. Reméljük, hogy a bizalmi akadémiák­ rend­szere mind népszerűbbé válik a bizalmi elvtársak körében és munkájukhoz valóban segítsé­get fog nyújtani. Lázár János | Egy eredményben gazdag év számvetése a kohászatban Ha visszapillantunk a vaskohászat elmúlt évi tevékenysé­gére, nyugodtan mondhatjuk: eredményekben gazdag évről készíthetünk számvetést, összefoglalva: 1958-ban a vaskohászat üzemeiben tovább erősödött a vállalati önállóság és ezzel együtt járt a termelési lehetőségek jobb kihasználása, a minőség javu­lása. A vállalatoknak adott nagyobb önállóság lehetőségei az év folyamán fokozatosa­n realizálódtak és számokban is kifejez­­hetőek. Vegyük elsőnek talán a kohászat termelésére legjellem­zőbb mutatót, a programszerűséget. 1956 első 9 hónapjában a hengerelt áruk programszerűsége 91,1 százalék volt , 1958- ban pedig 93 százalék fölött van. A programszerűség emelke­dése nemcsak a hengerművek, hanem az acélművek munkájá­nak javulására is mutat. Nagyobb vállalati önállóság Már az előbbiekben szó esett arról, hogy az 58-as esztendő további fejlődést hozott a vállalati önállóság kiterebélyesedésé­­ben is. Ennek eredményei lemérhetőek nemcsak a vállalati gaz­dasági­ és műszaki vezetők jogkörének kiszélesítésében, hanem a gazdasági élet eredményeiben is, így például a kohászati vál­lalatok rendszeresen felülvizsgálták az import készáru-rendelé­seket, és több esetben vállalták a korábban importból fedezett anyagok egészének, vagy egy részének belföldi gyártását. Ilyen kezdeményezések voltak az elmúlt év folyamán többek között a Lenin Kohászati Művekben és a Salgótarjáni Acélárugyárban. Ezek a kezdeményezések a vállalatoknál születtek , és a gyá­rak realizálták is azokat, a vaskohászati igazgatóság segítségével. Csökkent a importszükséglet A nagyobb vállalati önállóság­ adta lehetőségek és a gazda­ságosságra törekvés eredményei mutatkoznak meg a kohászat belső importjának jelentékeny csökkentésében is. A Dunai Vas­műben például elkezdték a frissítő tömörí­tv­én­y gyártását. Az itt gyártott tömörítvénnyel import frissítő ércet helyettesítenek. 1959-ben feltehetően a többi kohászati üzemben is rá tudnak térni a frissítő tömörítvény felhasználására. A frissítő érc helyet­tesítése tömörítvénnyel komoly deviza-megtakarítást tesz lehe­tővé. Ha devizában számolunk, a tömörítvény körülbelül felébe kerül a frissítő érc világpiaci árának. A Dunai Vasműben kezd­ték el az elmúlt év folyamán a hazai sziderit ércek és a pirit­­pörk üzemszerű felhasználását is. A Lenin Kohászati Művek­ben eredményesen kísérleteztek az albán ércek nikkel-tartalmá­nak kinyerésével, pontosabban, a megfelelő nikkel-tartalmú acélművi betétanyag gyártásával. A­­ kísérletek eredményei biz­tató lehetőségekkel kecsegtetnek az elkövetkező évek eredmé­nyes munkájához. Kevesebb acélból — több készáru Jóllehet az eddigiekben elmondottak is szorosan összefügg­nek a termelés gazdaságosságának alakulásával, mégsem tük­rözik pontosan az eredményeket, amelyeket kohászatunk az el­múlt évben elért. Ugyanis jelentősen javult egész kohászatunk­ban az anyag­felhasználás. Ez pedig elsőrendű tényező, miután a kohászati költségek több mint háromnegyed részét teszi ki az anyagköltség. A fajlagos koksz-felhasználás a tervezettnél ala­csonyabb volt. Az anyagfelhasználásra legjellemzőbb a készáru-kihozatal javulása. A kohászatban általában minden hengerműnél javult a kihozatal, és különösen kedvezően alakult a Csepeli Csőgyár­ban. Az egész kohászatban tapasztalható kedvezőbb anyag­felhasználás eredménye: 1958 második felében 30 ezer tonnával csökkenthettük az acéltermelést — jóllehet, tovább növekedett a készáru-termelés. A fajlagos anyagfelhasználás kedvező ala­kulásának kihatása egész éves összefüggésben 50 ezer tonna acél megtakarítása. Forintértékben kifejezve, ez a megtakarítás mint­egy 900 családi ház építési költségeinek felel meg. De a forint­értékben mérhető gazdasági eredményeken kívül említésre ér­demes az is: kohászatunk az elért kihozatali eredményeivel megközelítette a fejlett ipari országok modern berendezéseinél elért színvonalat. Növekvő feladatok Az elmúlt év gazdálkodására jellemző eredmények után néhány szóban szeretnénk foglalkozni a kohászat 1959-es fel­adataival. Itt első helyein kell megemlíteni, hogy az idén minden eddiginél magasabb a kohászat hengerelt acél gyártási terve. A tervszámokban kitűzött feladat a valóságban nagyobb, mint amire a számokból lehet következtetni, ugyanis a hengerelt acél gyártás mennyiségi növekedésével egyidőben komoly kiesések­kel járó átépítési munkák kezdődnek, így például már az idén elkezdik a Lenin Kohászati Művek blokk-sorának rekonstruk­ciós átépítését. Ez a munka 1960-ban fejeződik be. Ózdon a gyors drót­sor és a finom sor előnyújtóját építik át. A Dunai Vasmű­ben pedig sor kerül az egyes nagykohó első átépítésére. Az emlí­tett néhány példa is mutatja, hogy az átépítések erőteljesen zavarják majd a kohászati üzemek munkáját, és ennek ellenére a feladatok nőnek. így például a hengerelt acélgyártás mennyi­ségi növelésén kívül a programszerűség 1—1­2 százalékos javí­tását irányozza elő a terv. A kohászat 59-es terveinek műszaki feladatai közül csupán néhányat említünk meg Ilyen például a többi között a megfelelő minőségű hengereik, a nagy folyás­határú, jól hegeszthető szerkezeti anyagok, a saválló acélleme­zek gyártása és a szálló p­or feldolgozhatóvá tétele pelletezéssel Az 1959-es év számottevő kohászati beruházásai közül emlí­tésre érdemes az ózdi Martin átépítése, amelyet még az idén el­kezdenek. Erre a munkára ebben az évben körülbelül 60 millió forintot fordítunk. A Dunai Vasműben a meleg­hengermű épí­tésére 175 millió forintot irányoz elő a terv. 59-ben két és fél­millió forintos beruházással oldják meg Borsodnádasd vízellátá­sát. 16,2 millió forintot fordítunk a már meglévő üzemegységek egészségügyi és munkavédelmi beruházásaira. Korner János Értesítés 1959 januárjától lapunk terjesztését a Népszava Lapkiadó (a Szakszervezetek Országos Tanácsa Lapkiadó Vállalata, (Buda­pest, VII., Rákóczi út 54.) vette át. Kérjük szakszervezeti bizottságainkat, hogy a lap árát ezentúl — késedelem nél­kül — havonként, fenti címre, a mellékelt csekkbefizetési lap felhasználásával küldjék be. Előfizetés ügyében ugyancsak a Lapkiadóhoz forduljanak. Dolgozóink kiváló termelési eredményei ez évben is gazdagí­tani fogják 3 éves tervünk sikereit ♦ ♦ ♦ ♦ *♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ^J­ellitoas ♦ A 31-es Vörös gyalog- 5 ezred volt katonái, akik ♦ 1919-ben Nagykőrösre vo­♦­nultak be és a Felvidék (Mis­♦­kolc — Hernádkércs — Kas­♦­sa) valamint román front­♦ szakasz harcaiban részt vet­­­­tek, találkozó megbeszélése és megrendezése céljából ♦ közölték címüket Forgács + Béla volt zászlóaljparancs­ ♦­nokkal. Budapest, V., Vá­­­­rosház u. 9—11. földsz. 12. ♦ Telefon: 189—650 (Fővá­­­­rosi Tanács). ^ ♦ ♦ ♦ ♦

Next