Elemi Népiskola, Kolozs, 1889

Az iskolaszék jelentése az 1889-90. tanévről. A kolozs-alagúti elemi iskola működésének ötödik évét alig fejezhetnék be méltóbban, mintha jelentésünk élén mindjárt a hálás konzönet adóját rójjuk le — örvendetes számban gyarapo­dott — jóltevőink iránt. A m. kir. államvasutak igazgatósága a lefolyt évben is atyai jósággal támogatta iskolánkat és világító és tüzelő anya­gokkal díjmentesen látván el azt, s az iskolai növendékek részére a szabad átázás kedvezményét is meghagyván, újból a legbenső há­lával adósává tette az iskolaszéket. Testületek és egyesek jótékonysága ez évben fokozottabb mér­tékben fordult iskolánk felé. Az E. M. K. E., a hazafias magyar szellemben vezetett oktatás méltánylásául ez évben is meghozta 100 frt segélyével elismerő­ ál­­dozatát. A­­m. n. államvasutak alkalmazottainak takarék-, előlegezés-, végkielégítési és halálozási segély­ével egybekötött egylete, mint szövetkezet Budapesten I­1. évi márczius 25-én tartott XII. rendes közgyűlése — Kacsóh Lajos közgyűlési tagnak az egylet hazafias érzületű­ igazgatósága ré­széről pártolva előterjesztett indítványa folytán — hálára kötelező készséggel 50 frtot szavazott meg iskolánknak. Oly kegyeletes adományról is szólhatunk, mely Erdély egyik legfényesebb nevét véste be oltárunk talpkövére. Dicsőült Lossonczi Báró Bánffy Katalin áldásos életét befejezvén, az emlékezetét minden időkre biztosító nagymérvű jó­tékony alapítványok és hagyományok sorában a kolozs-alag­­úti iskolát is 50 frt hagy­o­mán­y n­y a­­ tette nemes szive kin­cseinek örökösévé. Fény nevére, áldás emlékére!

Next