Katolikus Marianum intezet, Kolozsvár, 1913
Beszéd. A Mária-Kongregáció 1913. december hó 8-án tartott Immaculata ünnepélyén elmondotta Gróf Apponyi Albert, v. b. t. t., ny. vallás- és közoktatásügyi miniszter. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Nem minden megilletődés nélkül állok itt e közönség előtt, mely többnyire hölgyekből és fiatal leányokból áll s kérdezem magamtól, hogy milyen jogcímen szólalok én föl eme társaság előtt? Minő jogcímen szólok ehhez a hallgatósághoz, amelyhez szólni hivatva talán csak azok volnának, akik erre Istentől különös küldetést nyertek. Vagy talán az volna jogcímem, hogy egy hosszú élet tapasztalásai állanak mögöttem? Vagy talán az volna a jogcímem, hogy nemzetemnek életéből és küzdelmeiből kivettem a magam részét? (Lelkes éljenzés.) És hogy ennek a nemzetnek a nők is hasznos, fontos tagjai és hogy talán a nemzeti élet tapasztalásainak e nézőpontjáról akarjam megvilágítani ezt a mai ünneplést? — Ezért hát ebből a szempontból akarom fölfogni az én helyzetemet, ebből a nézőpontból kívánok a hallgatósághoz szólni. — És valóban az, amit itt ma este magunk előtt látunk, megindítja a gondolkozást. Körülvesznek minket itten a modernség összes kellékei megvalósítva. Vagyunk itt egy épületben, melynek egész megtervezése, melynek egész hygienikus és technikai berendezése modern vívmányok tökélyét tünteti föl előttünk. Vagyunk itt egy szellemi légkörben, amely a fiatalabb, serdülő nőt bevezeti a modern szellemi élet minden elágazásába, nyújt néki általános műveltséget a mai nap tudományos vívmányok mindenikének felhasználásával, nyújt néki gimnáziumi műveltséget, nyújt néki kereskedelmi szakoktatást. A modernség-