Katolikus Marianum intezet, Kolozsvár, 1916
I. Ferencz József. 1916. november hó 21.-én hatvannyolc évi uralkodás után csendesebb hazába tért pihenni Magyarország koronás királya és Ausztria császára. Szinte példátlan hosszú uralkodásának kezdete a történelmi múlt perspektívájába esik, vége pedig a nemzetek harcának legborzalmasabb idejére, s e két határ között hatalmasan, büszkén emelkedik ki a nagy történelmi átalakulások izzó tűzéből acélos, ifjú erővel kikerült s minden téren a haladás útjait járó Magyarország. Mindig elválaszthatatlan lesz nevétől ez a történelmi tény, ezért emlékét hálás kegyelettel zárja szivébe a magyar nemzet. Mert életét és uralkodói munkásságát törhetetlen akaraterejének minden buzgalmával arra a nemes célra szentelte, hogy nemzetünk anyagi, erkölcsi és szellemi javait gyarapítsa s nemzeti intézményeink megerősítésével alkotmányos, önálló állami életünk alapjait is megszilárdítsa. így lett hazánk ismét olyan nagy, milyen legnagyobb királyaink alatt volt s méltán helyezi majd a történelem a legnagyobb uralkodóink közé I. Ferencz Józsefet. A nagy emberi erények hosszú sorát tükrözteti vissza hosszú élete. Mértéken fölül sújtották a szenvedések, de sohasem törték meg, mert a sorscsapásai alatt roskadozó lelke mindig megtalálta a vigasztalást és a fölemelkedéshez szükséges erőt vallásunk magasztos tanításaiban. Nemeslelkűsége, erős akarata, bőkezűsége és igazságszeretete nagy és gazdag lelkének azon legnemesebb vonásai, melyek még életében páratlan tisztelettel övezték körül, a kötelességteljesítésben buzgó és a munkában fáradhatatlan élete pedig mindig példaképe lehet az ifjúságnak, ha életét boldoggá és tartalmassá óhajtja tenni. Hálával, kegyelettel és tisztelettel őrizzük mindig I. Ferencz József emlékét! !