Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-08-01 / 36. szám

Bolozsvár* \ 1 e^j* 1 ^i?ik. e’ jelen cínmn a Kolozsvári Híradó i«tenkint négyszer : Vasárnap, Kedden,Csötörtökön is Pénteken. I elöfizetési ára helyijén házhoz hordással 6 frt, a’ nélkül 5 fr.40 kr. Postán négyszer küldve (1 fr. 40 kr., kétszer0 fr.zengőben. *2© Kedd alig S. 1848.,« KOLOZSVÁRI Iliiletese kul.ja egyszer. I —10 sorig 20 kr. lelni mind.n sor 3 kr. e~znsten, másodszori és harmadszori ismétlésért e díjnak fele. — o— Teljes számai példányokkal még szolgálhatunk. Tartalom. Megjárórszág. Nemzeti gyűlés. Követ választás. Austria.. Külföld. Anglia, olaszhon. I hirdetmények. rt .’t.Ví ■.. -------— ül /I G Y il K O R S Z I G. nemzeti gy ülés. Kossuth jul. 20-ai alsóházi beszéde kiegészítéséül közöljük a’ ministeri tanács juhoki könyvét. . Az országgyűlési trónbeszédrek a külügyekre, különösen az olaszországi háborúra vonatkozó része, végtanácskozás alá vétetvén . A’ ministeri tanács, tekintetbe vevén az országnak több oldalról megtámadott állapotát, és tekintetbe vevén azon körülményt, hogy az ország épsége ’s önállásának és szabadságának biztosítása, a’ védeszközök kiállításában az országgyűléstől rendkívüli áldozatok igénybevételét teszi szükségessé, a’ hazát fenyegető veszélyek elhárításának kötelessége tehát mindenekfelett azt parancsolja, hogy a’ trónbeszédben semmi olyas ne mondassék, a’ mi az indulatok felzaklatásával a’ haza megmentésére szükséges védeszközök gyors és lelkesült kiállításában akadályul szolgálhatna : ,,Abban állapodott meg, hogy ő fenségét megkérje, miszerint az olasz dolgokra vonatkozólag a’ trónbeszédben egyszerűen azon ténynek megemlítésére szorítkozni váékóztassék , hogy a* lombardvelenczei királyságban, hol ő felségének sergeit a’ sardiniai király ’s némely más hatalmasságok sergei is megtámadák , a’ háborút még bévégezni nem lehetett. ..Midőn azonban a’ ministerium ő fenségének ezen javaslatot teszi, egyszersmind közakarattal jegyzőkönyvbe iktatni elhatározá, miként ezt koránt sem kívánja oly értelemben vétetni, mintha a’ pragmatica sanctioból, melynek alapján a’ birodalom kapcsolatának épségben tartását az 1848. 3-k. ez. 2-ik szakasza is kikötötte, — Magyarországra háruló azon kötelezettséget, miszerint ó felségét külö megtámadás ellen védeni tartozik, kétségbevonni akarná. ,,Sőt inkább az ő felsége iránti hűségre ’s törvény iránti engedelmességre letett esküje szerint kinyilatkoztatja a’ ministerium, hogy mihelyt a’ magyar koronának territoriális épsége tökéletesen biztosítva, annak őrületét, a’ kapcsolt országokat s a határőrvidékeket is világosan ide értve, a" rend és törvényeink iránti engedelmesség helyreállítva és bátorságba helyezve, nem különben hazánk törvényes önállása és szabadsága minden csorbítás! törekvések felhagyásával tökéletesen megóva, ’s az ausztriai kormány részéről is, jogszerűség, igazság ’s a’ köztünki szövetség természete szerint nyiltan és minden kivétel és hátratartott gondolat nélkül elismerve, szóval hazánknak és királyunk koronájának materiális és morális integritása teljes biztosságba helyezve lesz, a’ ministerium öszszesen én egyenként az országgyűlés irányában állását is kész ahoz kötni, hogy az országbani rendes hadseregnek azon része, mely az országbani rendnek, békének ’s a’ nemzet jogainak és szabadságának védelmére nem szükséges, ő felségének külmegtámadás ellen dispositiotjára bocsáttassék , a’ pragmatica sanctio értelmében. ..És midőn János főherczeg különös meghívása következtében, gróf Batthyány Lajos ministerelnök, ő fenségével a horvát bon)odaírnak iránti személyes értekezés végül most Bécsbe megyen, és külügyministeriumunkat János főlig. ő fenségének jun. 27-ről s az ausztriai ministeriumnak junius 29-ről kelt közlései tárgyában a’ ministeriumnak julius 4-ről kelt állapodásai nyomán személyes béfolyásával tároogatandja: a’ ministerium egyszersmind megbizza a’ ministerelnököt, hogy a’ fentebbi pontban foglalt ígéretet a’ szükséghez képpest kijelenthesse ; ’s ő fenségét János főliget, mint császári képviselőt és az ausztriai ministeriumot figyelmeztesse, miként ezen ígéretnek valósítása már most szorosan attól függ, hogy az ausztriai ministerium azon barátságtalan politikát, melyet irányunkban követni látszik , nemcsak merőben barátságossá változtassa, hanem a’császári hatalom ’s a’ dynastia minden tagjai is sikeresen közredolgozzanak, hogy a’ magyar korona területén a’ törvényeink iránti hű engedelmesség ’s rend és béke, mihamarább helyreálljon, ’s hazánknak törvényes önállása és szabadsága minden tekintetben, a’ pénz és hadügyek önálló, független és minden idegen avatkozásoktól ment kormányzatát is világosan ide értve, nyíltan őszintén elismerve ’ megóva legyen*, anynyival inkább, minthogy a’ miisterium az öszszes nemzettel egyetértőleg, változhatlanul el van határozva, a' magyar nemzetnek ő felsége által is szentesitett önállásából semmi áron egy hajszálnyit sem engedni ; s a’ szövetséges barátságra hasonló barátsággal, ellenségeskedésre jogszerű viszszatorlással felelni. Midőn azonban a’ ministerium az országbani rend és béke biztos helyreállításának és az ország önálló materiális és morális épségének biztosítása esetére ő felségének különegtámadás elleni oltalmazására a’pragmatica sanctio értelmében ígérkezik , világosan megjegyezni kivánja, miként az ellen, hogy ezen igéret a’ lombard-veler.dei olasz nemzet elnyomásában részvét szándékára magyaráztassék, világosan tiltakozik ; s ez ügyben csak arra lehet a’ fentebbi esetben segédkezet nyújtani hajlandó, hogy a’ lombárd velenczei nemzettel oly béke és egyesség megkötése eszközöltessék, mely egyrészt ő felsége méltóságának , másrészt az olasz nemzet jogainak, méltányos kivánatainak egyaránt megfelel.“ Kossuth után Irinyi J. emelt szón A’ ministerium olasz ügyben követett politikájához állását kötötte. Részéről ministeri crisist nem akar. Jó hazafi ezt nem akarhatja. Meggyőződéséből is áldoz inkább, ha szükség. De a’ ministeri politikát még sem pártolhatja. Igen nagy ár, melyen a’ crisis kikerülése lehetséges: a’ bé nem avatkozás elve, a’ civilisatio ügye. A’ ministeri politika azon feltételen nyugszik , hogy M.ország ai prágai, sanctionál fogva kötelezve van Austria háborúiban részt venni. (K o ss u th : Csak politikán nyugszik.) ,,A’ pragra. sanctionál fogva“ habár más szavakkal is ez volt mondva. Úgy de ez másképen áll. Az 1723. 1. t.cz. bevezetésében igenis ott van, hogy Austria háborúja M.orgé is. De ez nem egyéb, mint az akkori kir. propositio , és azon t.cz. , melyben az országgyülés kimondja, hogy mit fogad el, nevezetesen at IV. t.cz. gondosan kihagyja mindazon szavakat, melyekből az iménti állítás kimagyaráztathatnék. ’S ha a ministerium mégis igy állítja fel a’ kérdést, akkor nem tudja sz. miért ne vállalnák el a’ statusadósságot? miben áll önállóságunk ? miért nem bocsátjuk viszsza a pénz- és hadügyet? Miért idézzük hát a 1 791. 10. t.cz? Az 1741. 22. t.cz. melyben a’ hadizenésről van szó ezt mondja , hogy ha M.ország megtámadtatik. Van-é a’törvényekben más mint csupán M őrsi ág háborújáról szó ? Nem lévén tehát Austria háborúja a’ pragm. s notionál fogva M.országnak is kötelezettség szerinti háborúja: itt tisztán csak a’ béavatkozás elve forog fen; oly elv, melynek hasznosságát Európa diplomatájában hoszszas gykorlat mutatta meg. Ámde szónok teljességgel nem érti , miért kellene nekünk oly mozgalmakba, szabad akaratból interveniálnunk, mineknek köszönhetjük mi is uj életünket? Következetlenség is van a’ ministeri I.könyvben; először azt mondja, ha M. ország békéje helyreállittatik, nélkülözhető fegyveres erejét Austria rendelkezése alá bizza; másodszor, hogy 31.ország semmi esetre nem akar részt venni az Olaszország elleni háborúban, hanem csak becsületes békét akar eszközölni segíteni. Ha a’ rendelkezés szó csak anynyit tesz, hgy békét akarunk eszközölni, jó, de szó nem érti. A’ béke szó pedig vajmi csalóka. Hát ha az olaszok nem akarnak békét kötni? ekkor szokínunk kell, ’s mit tesz ez ha fegyvert nem használunk ? A’következetesség kivánandja tehát, hogy háborúhoz is nyúljunk. Márpedig ezt sz. kötelezettségnek nem ismerhetvén el, mivelhogy M.ország Austriának nem kiegészítő része, nem akarhatja; hanem ha tetszik, mint Maria Tér alatt, szabad akaratból megosztozni, az ő dolga. De mi ezélja is lenne a’ béavatkozásnak ? Horvátországi ügyünkkel tisztába jőni ? Szónok a’ pénzügyminister azon okoskodását , miszerint ha mi Austriát nem segéjük Olaszország ellen , akkor a horvátok ellen nekünk sem lehet felszólalásunk, meg nem állhatónak tartja. A’ mint amaz tisztán Austria ügye, tegyen vele a’ mit akar, úgy a horvát-ügy tisztán a’ miénk , ’s nem kívánjuk hogy beléavatkozzék senki. (Baloldalon helyeslés.) Szónok nem reméli azon czél elérését, mit a’ ministerium elérni vél, ha mi Austriának a’ segedelmet megígérjük. Talán intést adand Austria Jellachichnak, ’s megparancsolja, hogy egy időre hallgasson el, mikép M.ország erejét Olaszországba vihesse ? Vagy ha ez utósó nem történik is, ugyan kielégítié ez a’ bécsi ministeriumot ? hiszen neki pénzes hadügyünk is kell az olaszországi segély mellé. De hát ekkor is bizhatni oly ministeriumban,mely a lázitó horvátoknak pénzt küld, ’s mely nekünk nyilt ellenségünk ? A’ ministerium egyezkedése a’ bécsi fekete camaillával, ördöggeli szövetkezés az erény megmentésére. Azon camarillától szónok nem várja a’ horvát-ügy kiegyenlítését, de azt látja, hogy nemzeti becsslletünket minden valódi haszon és nyereség nélkül koczkáztatjuk. Sympathia-politikája nem tart semmit, politikában szovok érdekembere; nem azt nézi, hogy angol, francia mit gondol, de mit kivon a nemzetibe-