Vágóhid, 1924 (11. évfolyam, 1-25. szám)
1924-06-28 / 1. szám
4. oldal Lichtmannél öngyilkossága A kolozsvári napilapok két sorban írták meg, hogy Lichtmann Aladár budapesti tőzsdebizományos, nagy tőzsdevesztességei miatt agyonlőtte magát és meghalt. A budapesti távirat ebben az esetben is felületes volt, Lichtmann Aladár nem halt meg, a golyó ezúttal is szerencsés utat csinált egy emberi testben s Lichtmann Aladárt az orvosi tudomány megmentette. Lichtmann Aladárt Kolozsváron sokan ismerik, a háború alatt itt volt a Haditermény főtisztviselője, e sorok írójának pedig legjobb és legkedvesebb barátja, aki előtt elsötétültek a sorok, amikor ezt a katasztrófát olvasta. A kedves, elegáns kis Lichtmann megakart halni, mert nem sikerültek a spekulációi, melyekről közelebbről nem érdekel, hogy mennyiben csinálta a maga és más pénzével. Sokat vesztett s úgy tett, mint a kártyacsata után a kaszinólovag, elővette a revolvert, szippantott egyet még a cigarettájából s aztán a szivének engedte a golyót, hogy ezzel mindent rendezzen és helyrehozzon. Nem szökött meg senki pénzével, nem ment külföldre bujkálni, mint egy egész csomó letört pesti bankár, halálra ítélte magát ez a kedves, tehetséges huszonkilenc éves fiú. Lichtmann Aladárnak nemcsak az orvosok, hanem egy Kolozsváron élő barátja is mentésére sietett. Az illető — közismert üzletember — az öngyilkosság hírére rögtön felutazott Budapestre s tárgyalásokat kezdett Lichtmann hitelezőivel. A tárgyalások úgy hallják, eredményre vezettek s Lichtmann Aladárt kolozsvári barátja néhány hét múlva pihenni egy erdélyi fürdőhelyre hozza le. A „Színház és Társaság“ nyári szünete. Az ország legnagyobb, legolvasottabb képeslapja, a „Színház és Társaság“ legutóbbi számában bejelentette a közönségnek, hogy a nyári szezon alatt megjelenését szünetelteti. A „Színház és Társaság“ augusztus végén lép ismét a közönség elé átszervezve és az eddiginél is tetszetősebb külsőben. Ügyfeleinek és előfizetőinek a lap addig is minden színházi ügyben rendelkezésére áll. Vágóhíd Mádai Fái nem volt Ostenburg tiszt Érdekes riport jelent meg a héten a „Keleti Ujság“-ban a kitűnő Győri Ernő tollából, aki temesvári útja alkalmából felkereste a híres Ostenburg báró ezredest. Ostenburg ezredes családját jött meglátogatni a szívesen fogadta az újságírót s érdekes nyilatkozatokat tett. Kijelentette többek között, hogy a Somogyi-Bacsó gyilkosságba úgy keveredett a neve, hogy az ő nevében hamis igazolványokkal csalták ki a garegeból az autóját, melyen Somogyit-Bacsót elrabolták. „Soffőrtisztjeim, Mádai és Kovács gyanútlanul adták ki a kocsit stb.“ A közismert Mádai Pál, akiben mindenki az Ostenburg soffőrtisztét sejtette, a cikk megjelenésekor Kolozsváron tartózkodott. Mádai most egy nagyváradi autógyár igazgatója s üzleti ügyekben jött Kolozsvárra. Az utcán találkoztunk. — Olvastam, hogy Ostenburg ezredes soffőrtisztje volt. Ezt nem is tudtam. Ez volt a válasz. — A cikket tényleg be kellene küldeni a sziguranciának, hogy engem tegyen ki a határon. Mégis hallatlan, hogy minden alap nélkül ilyesmit írnak rólam. De igazolni tudom, hogy 1918 óta nem is voltam Magyarországon, hanem évekig Bukarestben. Izgatottan és idegesen tiltakozott „a vád“ ellen. Mádai, a humor nagymestere, aki, úgy látszik, azt már nem fogja fel humorosan, ha őt bántja valaki.