Vágóhíd, 1926 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-10 / 1-2. szám
A világtörténelmi sorsfordulattal aléltságig fejbevert magyarság csodatévő szivárvány után kutat. Grünfeldék leszerződtetik Révész Róbert és a legzseniálisabb lapadminisztrátorok egyikét, aki bevezeti a koronás újságot Erdélyszerte s szivárvány helyett ..Brassói Lapok“ kerül a búsuló magyar szeme elé. Kötetet lehetne megtölteni a Br. L. számainak idézeteivel bebizonyítva, hogy Románia minden pártjának alányalt az azóta lepergett idő alatt. Ám a búsuló magyarnak tetszett, hogy a csendőrkáplár brutalitásáról hasábokat zengett szent Házi Áldásként fogadott újságja s ugyanazon szám vezércikkét — melyben valamelyik román pártot simogatták a jeles kiadók füttyére tárogatózó szerkesztők — nem olvasta el emberünk. A kiadók écesze beütött, a szerkesztőség parírozott s a Br. L. sokmilliós vállalattá nőtte ki magát. A magyarság nem gondolkodott, vette és ette a Házi Áldást. A magyarság koronáiból és fejeiből nagyra nőtt Br. L. pedig az erdélyi irodalom feltűnt őstehetségeinek művei helyett kiadta a magyarság iránti szerény hálája jeléül a ponyva detektív- regényeket, Pesten élő s a megélhetési gondoktól fuldokló íróknak 1000 lejeken megvásárolt húszéves regényeit s hasábjain, melyen szentéletü katolikus papok cikkeztek, hirdette és hirdeti a világirodalom pornografikus termékeit. Gyűltek a milliók s a lap mégis csúszni kezdett. Jobban szerkesztett magyar lapok kerültek a székely atyafiak asztalára s a nehézkes koponyák látni kezdették, hogy nem mind arany, ami Grünfeldéknél fénylik s hogy más magyar újság is megírja az igazat, de még hogy jobb olvasnivalókat is közöl. Félévi mérleg után gyakrabban jött az olló, kevesebb eredeti cikkel a lap szahána Bukarestben kezdett szaglászni friss halak után. Mi akadt horgára, mi nem, érdektelen hagy egy- előre minket. Kormánypénzre nincs szükségük, inkább sok elnézésre. Veszélyes vállalkozás kormánypénzen magyar lapot indítani. Annál ők jobb üzletemberek, biztosabb minden kormánypénznél a magyar fejőstehén. Amíg el nem rúg! Mert akkor tárogatózhatik Szeles vakarhatja tőgyét Grünfeld-Kahána, az úristennek le nem adja többet a tejet! A Bulevardul Elisabeta nemsokára rikkancsok zengzetes magyar szavától lesz hangos s Bukarest legnagyobb magyar könyvesboltjának ablaka mögül Kahána Berci lesi a harisnyás székelyt, aki Bukarestbe utaztában bizonyára el nem mulasztja felkeresni bizodalmának letéteményeseit! — Ugyebár jó /e/ősteheneim ? ! 5. oldal onÉíMiíl Éi'dlpmia lépett a Jágónnf, mely az ország legrégibb, legolvasottabb s legmagyarabb riportlapja. Hetenként 36—52 oldalon jelenik meg érdekes cikkekkel, tudósításokkal az ország minden részéből. Nincs az a kis községe az országnak, ahol ne olvasnák a „Vágóhíd“-t, s a naponta hozzánk tömegesen beérkező levelek mutatják, hogy a közönség panaszaival, sérelmeivel, melyeket feltárni egyetlen lap sem mer, bizalommal fordul a „Vágóhíd“-hoz. A „Vágóhíd” igazán a közönség lapja. Meghallgat minden panaszt, utánajár mindennek s ha a közre tartozik, bátran és őszintén megírja. Tulajdonképpen csak ez a titka a „Vádóhíd“ népszerűség