Ellenőr, 1931 (18. évfolyam, 1-14. szám)
1931-01-17 / 1. szám
ELLENŐR Ami a kolozsvári városházán történik az éppen úgy elszomorító, mint felháborító. Egy kis csoport, amely a város lakosságának egytizedrészét sem képviseli, megakadályozza a tanácskozások rendjét, a munkát ,szóval azt, hogy valami eredménye is legyen a tanácskozásoknak, gyűléseknek. Ezek az úgynevezett blokkisták legutóbb Szegedre, Budapestre ,majd tajtékzó dühükben a văcăreşti fegyházba küldték a kisebbségeket, azért, mert magyarul mernek beszélni. Ha egy svájci, vagy amerikai végignézné a kolozsvári városi tanács üléseit, semmiesetre sem hinné el, hogy ezeket az urakat a lakosság küldte a város parlamentjébe s hogy ez a botrányos veszekedés Erdély legnagyobb városának városi tanácsülése lenne. A nyelvhasználat jogát akarják elvenni tőlünk, akik ma is többségben vagyunk ebben a városban. Egész gondolkodásukat, kisebbségi politikájukat betetőzi az a kijelentésük, hogy, aki nyugdíjas, tehát pénzt kap az államtól, az ne beszéljen magyarul. Ezt kiáltották a tanács egyik tagjának, aki mint táblabíró, egyenesen miniszteri felkérésre foglalta el az impériumváltozás után bírói székét és tisztességesen megdolgozott munkaévei után kap nyugdíjat az államtól. Ezekkel az urakkal, akik a román nép kizárólagos képviselőinek tarják magukat, igazán felesleges lenne vitatkozni. Aki ilyen véleménnyel van a kisebbségekkel szemben, az igazán messze van attól, hogy vitába lehessen vele bocsátkozni. Egyenesen nevetséges lenne azt bizonyítani, hogy a kolozsvári városházán jogunk van magyarul beszélni. Az adó és közterhek ellenében, amelynek nagy részét a kisebbségek viselik. Mi csak egyet nem érthetünk és ez az, hogy a város feje, a polgármester miért nem védi meg a tanácskozások rendjét s miért engedi, hogy egy kis csoport minden alkalommal botrányok színterévé tegye a tanácskozó termet. Mert ez nem mai keletű dolog, ez a kitört álnemzeti lelkesedés hosszú idő óta szabadon tombolja ki magát a városházán. A tanácsülések, a karzatról nézve kabaréelőadásoknak tetszenek, amelyen pokolian mulathatna az idegen, de nincs oka mulatni rajta a kolozsvári polgárnak. Összetartás, egymás értékelése és megbecsülése kellene elsősorban ahhoz, hogy a város érdekében a mai időkben ez a testület tehessen valamit, alkothasson, terveket megvalósíthasson. Amia városházán történik, mindenkit érdekel, aki ebben a városban él s nem hisszük, hogy akadna valaki, aki tiszta fejjel gondolkozva, helyeselné ezt a munkát megakadályozó, ellentéteket kiélesítő, gyűlöletre uszító politikát. Igen tisztelt blokkista urak, ennek a városnak jövője és sorsa nem azon fordul meg, hogy mi anyanyelvünkkel akarjuk jogaink kihangsúlyozásával használni, mert amit az anyanyelvéhez ragaszkodó kisebbség akar és programjába vett, az mindenkinek, a város minden lakójának érdekeit kívánja szolgálni. ”