Ellenőr, 1933 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1933-02-10 / 1. szám
4 ELLENŐR s amiért az egyik budapesti lap ide leszaladt és egyoldalúan érintkezett, egyismeretlen tudósítója a lapjában felelőtlenül le is vágott és el is ítélt engemet... Mi lesz, ha a négy székely megye tiszta magyarlakta területét, most már takarékosság és nem politika eímén lesorvasztva, egy megyévé alakítják át s lefaragva arról a vegyesnek mondott községeket, ott mégis fentartják magyar községiköltséggel a román tannyelvű és kizárólag román többségi szellemű állami iskolát? Ellenben a mi lelkészi és iskolai, tanítói államsegélyeink leszállítását, esetleg megvonását ugyancsak takarékosság szempontjából folytatni fogják tovább, midőn oly jó cím állami szempontból az „economia“, mely nem is sovinizmus s mely ellen „joggal“ panaszkodni, ugye, nem is lehet? Hogy aztán így nem az államsegélyes, jogszerű székely egyházi és iskolai autonómia, hanem a „székelyek csak elmagyarosított románok“ mesterséges jelszava felé haladunk, azt minden jóhiszemű és becsületes jótétlélek beláthatja. És azért minden tőlünk kitelhető erővel a parlamentben és a kormánynál azon kell lennünk, hogy mindezt hitvallásos és kisebbségi szempontból alkotmányos és jogos uton megakadályozzuk, vagy legalább is ellensúlyozzuk annál inkább, mert a község lakossága teherviselő képességének apadtával a hitvallásos iskola sorsa is mind nehezebbé válik, melynek nagy áldozatokkal való fentartása önerőnkből pótolta és pótolja még eddig a kisebbségiszerződésben számunkra biztosított, de a valóságban még eddig meg nem adott, illetve végre nem hajtott székely egyházi és iskolai autonómiát. Egyébként adja Isten, hogy mindezek csak rémlátások és a gyermekeit, vagy testvéreit féltő atya, vagy testvér aggodalmai legyenek éntőlem. Kivált akkor, mikor a viszonyok nyomása következtében a közönség közgazdasági állapota úgyis élénk ellentétbe jutott az állam finánc-érdekeivel, mely tátongó űrön még eddig nem lehetett segíteni, midőn a mi országos anyagi krízisünk csak része, habár fokozott része a világ materiális ésszociális válságának, amit a világháború gyönyörűsége idézett elő s amin a folyton ismétlődő külföldi kongresszusok, konferenciák stb. az „éves“-eken kívül még eddig nem tudtaksemmit javítani. Még legjobb volna talán, ha az valósulna meg, amit ez iskolai hírekkel kapcsolatban az egyik jólértesültnek látszó bukaresti román lap állított, hogy legyen a községnek olyan jó, vagy rossz iskolája, amilyent fenn tud tartani. De akkor az állam főfelügyelete és főleg segítsége mellett, ami kisebb, mint az állami iskola fentartása s amit joggal követelhetünk is, hagyjanak minket szabadon fejlődni és szeretetlen és tudatos úgynevezett „ellenőrzések“-kel és a nyilvánossági jog megvonásával ne erőszakoljanak reánk a mi költségünkkel oly iskolát, amilyet nem kívánunk. Mert az emberi szív és lélek örömmel és készséggel áldoz még erején felül is olyanra, ami neki kell, ami legszentebb erkölcsi, szellemi és természetes élettani, biológiai s még inkább öröküdvösségi érdekeivel megegyezik és azt kielégíti. Éppen ebből kifolyólag vármegyéink érintetlen fentartásával és régi önkormányzata visszaállításával, másfél évtized múlva megfelelő államsegéllyel adják meg már nekünk a székely egyházi és iskolai autonómiát. Egyházi főhatóságainkkal egyetértésben ésszeretettel majd eligazítjuk mi ezt a kérdést is! . .. Siessen mindenki alkalmi ajándékarcképét a FOTOFILM műtermében megrendelni, ahol kevés pénzért szép és művészies arcképet kap. CLUJ, Regina Maria No. 6. Telefon 8—26.