Ellenőr, 1933 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1933-02-10 / 1. szám

4 ELLENŐR s amiért az egyik budapesti lap ide leszaladt és egyoldalúan érintkezett, egy­­ismeretlen tudósítója a lapjában felelőtlenül le is vágott és el is ítélt engemet... Mi lesz, ha a négy székely megye tiszta magyarlakta területét, most már takarékosság és nem politika eímén lesorvasztva, egy megyévé alakítják át s lefaragva arról a vegyesnek mondott községeket, ott mégis fentartják ma­gyar községi­­költséggel a román tannyelvű és kizárólag román többségi szel­lemű állami iskolát? Ellenben a mi lelkészi és iskolai, tanítói államsegélyeink leszállítását, esetleg megvonását ugyancsak takarékosság szempontjából foly­tatni fogják tovább, midőn oly jó cím állami szempontból az „economia“, mely nem is sovinizmus s mely ellen „joggal“ panaszkodni, ugy­e, nem is lehet? Hogy aztán így nem az államsegélyes, jogszerű székely egyházi és iskolai autonómia, hanem a „székelyek csak elmagyarosított románok“ mesterséges jelszava felé haladunk, azt minden jóhiszemű és becsületes jótétlélek belát­hatja. És azért minden tőlünk kitelhető erővel a parlamentben és a kormány­nál azon kell lennünk, hogy mindezt hitvallásos és kisebbségi szempontból alkotmányos és jogos uton megakadályozzuk, vagy legalább is ellensúlyozzuk annál inkább, mert a község lakossága teherviselő képességének apadtával a hitvallásos iskola sorsa is mind nehezebbé válik, melynek nagy áldozatokkal való fentartása önerőnkből pótolta és pótolja még eddig a kisebbségi­szerződésben számunkra biztosított, de a valóságban még eddig meg nem adott, illetve végre nem hajtott székely egyházi és iskolai autonómiát. Egyébként adja Isten, hogy mindezek csak rémlátások és a gyermekeit, vagy testvéreit féltő atya, vagy testvér aggodalmai legyenek éntőlem. Kivált akkor, mikor a viszonyok nyomása következtében a közönség közgazdasági állapota úgyis élénk ellentétbe jutott az állam finánc-érdekeivel, mely tátongó űrön még eddig nem lehetett segíteni, midőn a mi országos anyagi krízisünk csak része, habár fokozott része a világ materiális és­­szociális válságának, amit a világháború gyönyörűsége idézett elő s amin a folyton ismétlődő kül­földi kongresszusok, konferenciák stb. az „éves“-eken kívül még eddig nem tudtak­­semmit javítani. Még legjobb volna talán, ha az valósulna meg, amit ez iskolai hírekkel kapcsolatban az egyik jólértesültnek látszó bukaresti román lap állított, hogy legyen a községnek olyan jó, vagy rossz iskolája, amilyent fenn tud tartani. De akkor az állam főfelügyelete és főleg segítsége mellett, ami kisebb, mint az állami iskola fentartása s amit joggal követelhetünk is, hagyjanak minket szabadon fejlődni és szeretetlen és tudatos úgynevezett „ellenőrzések“-kel és a nyilvánossági jog megvonásával ne erőszakoljanak reánk a mi költségünk­kel oly iskolát, amilyet nem kívánunk. Mert az emberi szív és lélek örömmel és készséggel áldoz még erején felül is olyanra, ami neki kell, ami legszen­tebb erkölcsi, szellemi és természetes élettani, biológiai s még inkább örök­­üdvösségi érdekeivel megegyezik és azt kielégíti. Éppen ebből kifolyólag vár­megyéink érintetlen fentartásával és régi önkormányzata visszaállításával, másfél évtized múlva megfelelő államsegéllyel adják meg már nekünk a szé­kely egyházi és iskolai autonómiát. Egyházi főhatóságainkkal egyetértésben és­­szeretettel majd eligazít­juk mi ezt a kérdést is! . .. Siessen mindenki alkalmi ajándékarcképét a FOTOFILM műtermében megrendelni, ahol kevés pénzért szép és művészies arcképet kap. CLUJ, Regina Maria No. 6. Telefon 8—26.

Next