Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1952. január (7. évfolyam, 1-9. szám)

1952-01-03 / 1. szám

2 Komárom megyei DOIGOZOK LA­P­J­A 1952 január *. 1951, egymással 1952. E két év találkozott december 31-én. Ötéves tervünk második és harmadik, sza­bad életünk hetedik és nyolcadik éve. E találkozás pillanatában ott áll és ünnepel megyénk dolgozó népe. Olyan, ünneplő tömeg, mely ezelőtt tíz évvel még úgy­ üli Szilvesztert, hogy csak azért búcsúzott örömmel az elmúlt évtől, mert vége volt Magával vitte egy év keserveit, szenvedését­ mulatott elkeseredetten az újév Azért első óráiban, hogy a bor mámorában pár „kellemes" órát előlegezzen, kicsaljon a következő évből, mert többet úgy sem remélhet tőle. És ma? Ma büszke örömmel int bú­csút megyénk népe 1951-nek. Olyan esz­tendő ez, mely politikában, a belső és külső ellenség ellen, a békéért, a termelés emeléséért folyó harc győzel­meinek sorozatával lelte boldogabbá népünket, erősebbé hazánkat, bizto­sabbá jövőnket, megdönthetetlenné béketábor erejét. A harcokra emlékez­­­ve, a győzelmeken lelkesedve, az ered­mények felett érzett büszkeséggel kö­szönti népünk az 1952. évet, mely bol­dog életünk harmadik tervével tárja elénk. Tervet, mely világossá, mindig boldogabbá teszi egy évi életünk min­den lépését, napját. Egy év megvalósult és egy év megvalósításra való terve fekszik me­gyénk népe előtt. Az egyikről szám­adást készít, hogy erőt gyűjtsön a másikhoz. Mi is ezt csináljuk, végig vezetjük megyénk dolgozóit 1951-en. Január, február. Eddig sohasem lá­tott lendül lelkesedéssel megyénk munkába népe Hofherr-gyári dol­a­gozók kezdeménye­zésére indult mun­kaversenyben. To­­kodaltárón Varga Mihály, József, Fazekas Mihály vájárol Markos csa­patai vállalnak 20 százalékos tervtúl­­teljesítést. Az Esztergomi Szerszám­­gépgyárban Pásztor Károly sztahano­vista fúrós vállalja, hogy február 24-re befejezi első negyedévi tervét. A Tata­bányai Erőmű dobozai egy hónappal határidő előtt késítik el az ajkai táp­­szivattyús megtakarítást és ezzel 11.330.000 forint vállalnak. A Szőnyi MASZOLAJ dolgozói így készülnek a kongresszusra: „A fűtőolajfogyasztás­ban január és február hónapban 48 tonna megtakarítást érünk el." Az Eternitgyár dolgozói 489.390 forintos megtakarítási vállalásukat 1.012.833 forintra teljesítik. Magyar Miklós kő­fejtő-brigádja 277 százalékos átlag­­eredményt ért el. Battyánpusztai Vi­rágzó tszcs tehenészei a fejési átlagot 6 literről 15 literre emelik. Értékes felajánlások és vállalások túlteljesítésével ünnep­ik megyénk dolgozói győzelmeink szervezőjének, a Magyar Dolgozók Pártjának második kongresszusát. A kongresszus új erőt ad. Hosszú időre irányt mutat né­­pün­knek. „Mi, magyar kommunisták rajta le­szünk — mondotta Rákjai elvtárs a kongresszuson —, hogy a lehetőségek­kel éljünk dolgozó magyar népünk ja­vára és így szolgáljuk meg legjobban a béke, a szocializmus ügyét.’.’ És a kongresszus után a párt veze­tésével, soha nem látott ütemben gaz­­dagodik megyénk. Dömös kultúrházat, szövetkezeti boltot, Dorog többek között általános­­iskolát, kilenc népboltot, vágóhidat, hűtőházat, Tokod kenyérgyárat, új la­kásokat, Bajna kutat, népboltot, Héreg kultúrházat, Tarján tehénistállót, mun­kásszállót, Tatabánya 16 népboltot, két áruházat, 22.565.000 forint érték­ben lakásokat, Környe kultúrházat, Orosz­ány 208 új lakást, Bököd boltot, Vérteskethely kultúrházat, Kis­bér általános iskolát, Tárkány tanács­házat, Bábolna borjúnevelőt, Tata kultúrházat, Lábatlan nyolc darab két­emeletes lakóházat, Nyergesújfalu négy népboltot kapott. Napról napra gazdagodva az új épületek százait emelve, egyre több szenet termelve, szívében a Szovjet­unió iránti mély hálával és szere­tettel készül me­gyénk népe legnagyobb ünnepünkre, április 4-re, a felszabadulás ünnepé­nek napjára. Tóth András nyolcholdas tatai­ dol­gozó paraszt ezt írja ekkor: „A felsza­badulás tette lehetővé, hogy szabadon éljünk, gondolkozzunk és dolgozzunk." A szabad élet büszke tudata a gon­dolkozás szabadsága lendíti munkára a bányászok fejtőkalapácsát, értelmi­ségi dolgozóink tollát. A munka sza­badsága teszi a termelésben elért ki­váló eredményekkel felejthetetlen ün­neppé április 4-ét. A tatabányai XII-es akna bányá­szainak napi 150 csillés terv túlteljesí­tése, a Lábatlani Cementgyár dolgo­zói 1801852 forint értékű felajánlásá­nak túlteljesítése, a dorogi új bá­­nyászlakások, a tokodi két új népbolt, a skörnyei állami gazdaság új nevelő­háza, az oroszlányi bányászlakások százai,­ a bokodi új általános iskola, a kisbéri méntelep új, hatalmas kocsi­színje, a bajnai tízkilométeres új út megépítése váltja ki többek között a Tito-banda és a nyugati imperialisták dühödt acsarkodását, véres tajtékzá­­sát, háborús bömbölését, mellyel, né­pünk boldogságát látva, új vérfürdőt készítenek elő. Erre a vadállati toporzékolásra me­gyénk népe vidám, de kemény munká­val, a békeívek alá­írásával válaszol. Amikor Olej Kál­mán, a perjéspusz­tai állami gazda­­ság dolgozója aláírja a békeívet, ezt mondja: „Az fáj az imperialistáknak, hogy én már nem vagyok cseléd.’­ A múlt gyűlölete, a jelen szeretete és a boldog jövő védelme irányítja az alá­írók százezreinek tollát A békeívek alá­írása,­ a munkaver­seny fokozása lendületének köszöntötte közben gyénk dolgozóit me­a béke ünnepe, má­jus 1. tétlenül A felejthe­pompás f­el­vonul­áson hat­a­­­ más termelési ered­ményeket hirdető transzparensek, száz­ezrek boldog ünneplése, egy szabad megye, szabad népének vidám dalo­lása, tá­nca hirdette. Május 1 a mi ünnepünk, a béke ünnepe és az is marad, mert a békét mindenáron megvédj­ük. 1951 nyara. Fe­lejthetetlen boldog nyár! Dolgozó pa­rasztságunk évek óta példanélküli bő termést arat. Lesz kenyér a kö­vetkező évben! Ünneppé magasz­tosul az aratás, a cséplés munkája. Parasztságunk tekintetének boldog csillogása hirdeti, hogy falun is, mint városon, ünneppé vált a munka munkával ünnepelünk legboldogabban,és A békearatás után hosszú sorok­ban indulnak feldíszített kocsik a a terményraktárak felé. Kenyeret visz­nek. Kenyeret bányászoknak, akik a a széncsata eddig nem tapasztalt, lelkes lendületével ün­nepük alkotmányunk születésének év­Szeptember 2. Megyénk minden dolgozója együtt ünnepel Dorog, To­kod, Tatabánya, Oroszlány hős bá­nyászaival. Szere­tettel és megbe­csüléssel tekint a bányászokra, akik a szocializmus épí­tőinek első soraiban haladnak. Ezt az élenjárást bizonyítják a bányásznapi verseny eredményei is. Az oroszlányi aknák 104.1, a tatabányai XV-ös akna 115.1, a dorogi I-es akna 106,9 szá­zalékra teljesítette előirányzatát. bányásznapi verseny kimagasló har­­­cosai közt találjuk­­ Vasas Ferenc, Szűr István, Pallagh Nándor, Pallagh Sándor, Sági József, Mészáros Béla bányászokat és száz és száz társukat. Pártunk­ és kormányunk megbecsülését hirdeti az, hogy 522 bányászt tün­tettek ki megyénkben a bányásznapon és ugyanakkor 2.718.190 forint hűség­jutalmait osztottak ki a széncsaták hő­sei közt. A tatabányai XV ös akna tizenöt tagú szenelő DISZ-brigádja nevében vál­lalta Fehér Ferenc, hogy a bányász­nap tiszteletére a Nagy Októberi Szocialsta Forradalom évfordulójára teljesítik évi tervüket. És így kapcso­lódott minden aknában, üzemben, ál­lami gazdaságban, községben, ter­melőszövetkezetben a verseny kö­vetkező szakasza. Bányásznap, no­vember 7, december 21, azok az i­n nepi állomások, melyek az évi terv teljesítéséért folyó harc győztes fejeze­teit jelzik. fordulóját, és készülnek nagy ünne­pünkre, az első bányásznapra. sorsolása bizonyítja, hogy hazánk erős, hogy a párt és­­ a nép álla­mának szava olyan, mint a kőszikla. Tízezrek vásárolnak boldogan a sor­solásokon nyert hatalmas összegekből. A második békekölcsön jegy­zés során népünk egy emberként tesz hitet a béke mellett. Ünnep és harc a köl­­csönjegyzés egyszerre. Erőnk és győ­zelmeink ünnepe, a béke biztosításáért vívott harc. Az október 21-i tatabányai bá­nyásztanácskozás,­ Rákosi elvtárs be­széde és útmutatá­sa a tanácskozá­son, ad újabb len­dületet a terv tel­jesítéséért folyó havcnnak. Kormányunk és pártunk 30 új autóbusz ajándékozásával az élel­mezés döntő megjavításával gondos­kodik a bányászról. Bányászaink ugyanakkor kimagasló termelési ered­ményekkel viszonozzák a messzemenő gondoskodást és ünnepl­ik november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. Ezek az eredmé­nyek és a Sztálin elvtárs születés­napja tiszteletére indított és végzett jó munka, a mun­kafegyelem megja­­vulása, a bányász­tanácskozás ered­ményeként jelentkezik.­ Megyénk az elmúlt évben több mint 150 olyan létesítménnyel gazdagodott, melyek boldogabbá, szebbé tették dol­gozóink életét Gépek százai tet­ték könnyebbé bányák és a mező­a gazdaság dolgozói­nak munkáját. És mindezekre ráadásképen szinte kap­tuk a párt és a mi­nisztertanács ha­Szeptember október hónap és a békeharc három újabb győzelmé­nek ünnepével ajándékozta meg megyénk népét. A tervkölcsön és az első békekölcsön sorozatát a jegyrendszer megszünte­tését. Az üzletek előtti sorbaállást a bol­dog vásárlók tö­mege váltotta fel. A határozat­ létre­jötte kemény har­cok hatalmas ered­ménye. A dolgozók ellenségei hazugsá­gaik özöne után fogvicsorgatva voltak kénytelenek beismerni, hogy a jegy­rendszer megszűnése békeharcunk bizo­nyítéka és győzelme. A jegyeket bol­dogan szabadon sárba tipró, vásárló, egy év eredmé­nyein örülő nép ünnepelte felszaba­dítójának, békénk őrének, a nagy Sztálinnak 72. szü­letésnapját. Hálával és szeretettel for­dul felé és számtalan formában fejezi ki határtalan ragaszkodását. És ez a hálás, boldog nép áll most két év találkozásán. Amikor így vé­gignéztük az elmú­t év eredményét meg kell emlékeznünk annak hiányai­ról is. Vannak aknáink, üzemeink, és köz­ségeink között olyanok, melyeknek dolgozói lelkiismeretfurdalással bú­csúznak 1951-től, mert adóssággal lép­nek 1952-be. Adóssággal népünkkel és államunkkal szemben. Megyénk minden dolgozójára — de az adósokra kü­lönösen — komoly feladatok várnak a következő évben. Ötéves tervünk egyik éve előtt legdöntőbb állunk. Múlt évi munkánk komoly bírálatával, a szocializmust építő emberek öntuda­tával zárkózunk fel pártunk mögé, hogy az új évben új nagy győzelmek­re vezessen bennünket Rákosi elv­­társ. fű*­­.. PCÖ*Í JA MOS ócrof A pártoktatás sikeréért folyó harcban felelősségteljes munka a politikai iskolák ellenőrzésének munkája Hónapok teltek el már a párt poli­tikai iskoláinak első előadása óta. Hétről hétre keménykezű üzemi mun­kások és dolgozó parasztok hallgat­ják pártunk tanait, tanulnak, hogy munkahelyükön eredményesebben helytálljanak a békéért folyó harc rájuk eső szakaszán. A pártoktatás si­keréért folyó harcban felelősségteljes munka, a politikai iskolák ellenőrének munkája. Tudja ezt Horváth Géza elvtárs is. Épen ezért, mikor a tatai járási pártbizottság megbízta a tatai politikai iskolák ellenőrzésével, kemé­nyen munkához látott. Öt politikai iskolát látogat Horváth elvtárs. Végighallgatja valamennyit, így á­llapítja meg, hogy milyen for­mában nyújtson segítséget. Ha lemor­zsolódás van az iskolákon, akkor Horváth elvtárs is beszél a hallga­tókkal, megmagyarázza, hogy aki nem képezi magát eléggé, az az el­lenség ellen nem tudja felvenni ke­ményen a harcot, nem ismeri fel an­nak káros munkáját. A középfokú politikai iskolát minden héten csütörtökön tartják a tatai kul­­túrotthonban. Nemes elvtárs, az is­kola előadója minden előadására jól felkészül és a jegyzetelést a hallga­tóktól is megköveteli. Először nem fordított a jegyzetelésre nagy gondot, de Horváth elvtárs megmagyarázta, hogy a helyes jegyzetelés megkön­­nyíti a tanulást. Mivel Horváth elv­társ minden előadásra elmegy, a hall­gatók a hétközben felvetődött problé­mák megoldásához is tájékoztatást kérnek. Az elmúlt hónapok alatt mindössze két hallgató hiányzott egy pár elő­adáson és Horváth elvtárs már sze­mélyesen beszélt velük, így hozta vis­­­sza a politikai iskolára Istvánt és Borbély Gyulát is, Bognár akik kétszer nem jelentek meg az előadá­son. De nem mindegyik politikai isko­lára fordított ilyen nagy gondot Hor­váth elvtárs. A két alapfokú politikai iskola még meg sem indulhatott ren­desen, amikor az előadókat áthelyez­ték, illetve iskolára küldték, új adókról viszont nem gondoskodott senki. Horváth elvtárs kétszer is meg­jelent a tanács alapfokú politikai is­koláján, de a pártszervezetnél nem sürgette, hogy új előadókat küldjenek. A DISZ politikai kör ellenőrzése is Horváth elvtárshoz tartozik. Itt legnagyobb hiba már a beindításnál a az volt, hogy a politikai kört olyan napra tették, amikor a fiatalok nagy­részének a kultúrcsoportba is próbája van. Ez a beosztás lemorzsolódáshoz vezetett. Az 1951-es év befejeződött. Horváth elvtárs nem akarja úgy megkezdeni az újévet, hogy a hibákat is átvigye. Még az elmúlt héten beszélt a DISZ poli­tikai iskola vezetőjével, és új mun­kamódszert dolgoztak ki. A kultúrott­hon igazgatójával pedig megegyezett, hogy arra a napra, amikor­ a DISZ- fiatalok politikai oktatása folyik, nem tesznek kultúrcsoport foglalkoztatást, amely elvonná a fiatalokat az iskolá­tól. Az újévet a DISZ politikai kör a teljes létszámmal akarja megkezdeni, mint a beinduláskor. A DISZ politikai kör munkájának a megjavításával azonban még nem fe­jezte be Horváth elvtárs munkáját A két alapfokú iskolát is újból meg kell indítani. Az I. párt­körzet veze­tősége segít Horváth elvtársnak. Ki­értesítik a hallgatókat mégegyszer és az újévben új előadók kezdik meg az előadást az alapfokú politikai iskolái­kon. A politikai iskolák ellenőrzése, az új évben még tőbb munkát ad, mert a lemorzsolódott politikai iskolákat nem­csak meg kell indítani, hanem segí­teni kell további fejlődésüket és vi­gyázni kell, hogy az elmúlt évihez hasonló hibák többé elő ne fordul­janak. Ezért tanul Horváth elvtárs is, ezért képezi magát, hogy ellenőrző munkáján keresztül segítse a politi­kai iskolák munkáját, hogy még több kádert neveljen a hazának.

Next