Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1952. március (7. évfolyam, 18-26. szám)

1952-03-02 / 18. szám

3 Kunsárom megyei ORIGO/ÜK IAPJA Bezimenszkij szovjet költő verse: RÁKOSI Mint a hegyről lezúgó sziklatömb, Szavai a termet beroppantották. S a vádlottak padján ott nyöszörgött A magyar „független” bíróság. Egyszerűen, nyugodtan, óriásként Átlőtt a tajtékzó ellen előtt.­­Tiszteletet parancsolt a „börtöntőteték” S a fasiszták foglya népvezérré nőtt. Akár az orkán, szava úgy zengett, Egetett és vádolt. Körötte milliós — örvénylő tömegek Törvénye rázta a világot. A tömegek nevében mondotta beszédét S úgy villant a szó, mint fényben a kard. Ők duzzasztották Rákosi erejét. A dolgozó világ most ítéletet tart. Eleven szavak, ütnek és karcolnak. S hirdetik a kommün diadalát. Száz határon át hallják hangodat: Egy új világ győzelmes, büszke dalát! Te leszel a bosszú lobogó zászlója. Futnak az évek, eljön az idő. S te leszel az ítélet végrehajtója. Ha majd a számolás órája jő! 1952 március 1. RÁKOSI ELVTÁRS TALÁLKOZÁSA LENIN EL­VTÁRSSAL Pártcsoportok a kolhoz-brigádokban Rákosi Mátyás elvtárs a Magyar Tanácsköztársaság, a magyar szabad­ságharc egyik legkiválóbb vezére volt. A forradalom bukása után, mint a Vö­rösőrség főparancsnoka biztosította az Ausztriába menekülő kormányzótanács tagja­inak visszavonulását és átvágva magát az ellenforadalmárok gyűrűjén, augusztus 2-án átlépte az osztrák ha­tárt. Amint Bécsbe érkezett, az osztrák kormány azonnal letartóztatta és sok más társával együtt Karlsteinba in­ternálta. AUSZTRIÁBAN akkor is a szociál­demokraták voltak kormányon. Nem kis részük volt abban, hogy a Tanács­­köztársaságot az imperialistáknak si­került vérbefojtaniok. Ezek a munkás­­árulók, akik a Tanácsköztársaság harci ideje alatt nyílt állami támogatást ad­tak az Ausztria területén tartózkodó forradalmároknak — a Bécsbe mene­kült magyar kommun­istákat internál­ták. De arra nem volt gondjuk a bi­tangoknak, hogy az internáltakat az ellenforradalmárok merényletei ellen biztosítsák. Horthy terroristái mérget csempésztek az internált kommunisták ételébe. A mérgezett ételtől a legsú­lyosabban Rákosi elvtárs betegedett meg. 24 órán keresztül élet és halál között lebegett... 1920 áprilisában Rákosi elvtárs és társai éhség­sztrájkkal tiltakoztak a már több mint 8 hónapja tartó inter­nálás ellen. A bécsi munkásság nyo­mására, amely támogatta ezt a köve­telést, m osztrák kormány kénytelen volt a magyar dolgozók vezetőjét sza­badon engedni. 1920 MÁJUS 1-ÉN Rákosi elvtárs beszédet mondott a bécsi kommunisták májusi ünnepén. Másnap ismét letar­­tózatták és Steinhofba internálták. Az internáló tábor kapuit most a trieszti munkások nyitották ki. A trieszti mun­kások kü­döttsége közölte az osztrák kormánnyal, hogy amíg Rákosi Má­tyást fogva tartják, Ausztria Trieszten át egy harapás élelmet sem kap. Az osztrák kormány kénytelen volt Rákosi elvtár­sat másodszor is szabadon en­gedni. De ugyanakkor „örök időkre”­­kiutasította Ausztriából. Útlevelet azonban nem adott neki. Az osztrák munkások csempészúton vezették át Rákosi elvtársat az osztrák-cseh hatá­ron, a cseh munkások a cseh-német határon, így került a weimari Német­országba. Berlinbe utazott, ahol meg­ismerkedett a német kommunisták ve­zetőivel: Wilhelm Pieck Klara Zetkin, Ulbricht elvtársakkal. Megismerkedett a weimari Német Köztársaság gazda­sági és politikai helyzetével. A szovjet föld ellen háború folyt. Az irinerialisták csapatai tengeren és szá­razon blokád alá vették. Nehéz volt odajutni, de a szovjet kormánynak si­került kiharcolnia, hogy a Németor­szágban tartott hadifoglyokat haza­szállítsák orosz földre. Rákosi elvtárs egy napot töltött Pétervárott, ahova hadifoglyokat szállító hajóval jutott ki, majd utána Lenin hívására elindult a forradalom fővárosa, Moszkva felé. Rákosi elvtársat­­ a moszkvai pálya­udvaron a Kommunista Párt Központi Vezetőségének képviselői fogadták. Közölték vele: Lenint már értesítették arról, hogy ő Moszkvába érkezett. Kora reggel megtudta, hogy Lenin már várja. LENIN AZZAL FOGADTA Rákosi elvtársat hogy nagy elfoglaltsága miatt csak 30 percig beszélhet vele. Másfél órán át tárgyaltak. Meglepő volt, hogyy Lenin elv­társ a blokád el­lenére, amely azt is megakadályozta, hogy külföldi könyvek és újságok jus­sanak el Moszkvába, milyen pontosan, a legkisebb részleteiben is ismeri a m­agyar forradalom történetét. Lenint viszont az lepte meg, hogy a fiat­al magyar elvtárs milyen világo­san látja a magyar kommunisták által elkövetett, hibákat, milyen bátran mond kritikát és önkritikát, milyen világos szemmel és milyen derűlátással néz a jövőbe. Rákosi elvtárs először azokról a ma­gyar kommunistákról bes­zélt, akik az ország határain kívül vannak, majd azokról, szólott, akik Magyarországon maradtak. Börtönben, az akasztófa ár­­nyékába­n, ülnek, vagy internáló tábor­­ba. : senyvedniek. Azok számára kért segítséget, erényes diplomáciai beavat­kozást, mialatt kifejtette, hogy mikép­pen lehetne kinyitni a börtönajtókat, Lenin hallgatott. De az arca a szeme megmondotta, hogy helyesli Rákosi elvtárs tervét és örül a tervek merész­ségének. — Kérem Rákosi ex­társa még ma keresse fel a külügyi népbiztost és mondja meg neki, hogy én arra kérem, legyen mindenben a segítségére magá­nak, a magyar elvtársaknak. MINT ISMERETES a szovjet kor­mány csere útján a magyar kommu­nista harcosok százait mentette meg Horthyék karmai közül, a bitófa alól, a fegyházakból, börtönökből. — Nem értettük meg a párt szere­pét — állapította­ meg Rákosi elvtárs — áttérve a Magyar Tanácsköztársa­ság tanulságaira. — Súlyos, nagyon súlyos hibát követtünk el, amikor egye­sültünk a szociáldemokrata párttal, amelynek vezetősége jórészt jobboldali szociáldemokratákból és ingadozókból állott... Nem osztottuk fel a nagy­birtokot ... Nem voltunk elég kemé­nyek az ingadozókkal szemben ... Lenin egy-egy fejbiccentéssel erősí­tette meg a kritikát és önkritikát. Az­tán ő vette át a szót. — Egyetlenegy kommunistának sem szabad elfelejtenie a Magyar Tanács­­köztársaság tanulságait. Tanulni fo­gunk az elkövetett hibákból. Nem fog­juk azokat megismételni. Magyar­­ország igen kicsiny ahhoz, hogy egye­dü­l, elszigetelten szembeszálljon vala­mennyi ellenségével. De a szabad­ságért harcoló magyar nép nem ma­rad egyedül. Most e bukott a magyar forradalom, a szociáldemokraták el­árulták, az imperialisták vérbefojtot­­tak. De én hiszek a magyar forradalom győzelmében, Rákosi elvtárs! Maga látni fogja a magyar forradalom, a magyar nép győzelmét!... Rákosi elvtárs a beszélgetés során nemcsak a magyar forradalom tanul­ságairól számolt be, de elmondotta azt is, amit Ausztriában és Berlinben ta­pasztalt. Lenin már az első találkozá­son nemcsak megismerte, de meg is szerette Rákosi elvtársat. Mindvégig nagyrabecsülte és igen fontos, jelentős feladatokat bízott rá. ERRŐL AZ ELSŐ találkozásról és arról, hogy milyen szeretettel és nagy­rabecsüléssel tekintett Lenin Rákosi elvtársra, Krupszkaja, Lenin elvtárs fe­lesége 1925-ben Szovjet-Oroszország Közoktatásügyi Népbiztossága dolgo­zóinak értekezletén beszélt. Az ülést az akkor Horthy vérbírósága előtt álló, halállal fenyegetett Rákosi Mátyás ér­­dekében hívták össze. Az ülés előadója ,rupszkaja volt, Lenin özvegye, 40 percen át beszélt. Nem a maga véle­ményét mondotta el Rákosi elvt­ársról, hanem­ Lenin véleményét — azt, amit Lenintől hallott. — Lenin — ismételte többször is Krupszkaja — nagyon szerette és igen nagyra becsülte Rákosi Mátyás elvtár­sat... — Vlagyimir liftes — mondotta Krupszkaja — nagyon jó emberismerő volt. Lenin — folytatta Krupszkaja —, amikor először ta­l­ál­kozott Rákosival! ezt mondotta róla: Az ilyen elvtársak győzelemre egész világon­ viszik a nép ügyét az — Ismétlem — így Krupszkaja —, Vlagyimir Iljics hinnö emberismerő vott. III. A brigád, az állattenyésztő telep pártcsoportja sokat elérhet, bármely nehézséget legyőzhet, ha maga köré tömöríti a pártonkívüli aktívákat, a ki­tűzött rendszabályok megvalósításában az aktívára támaszkodik. Sok pártcso­port jól megérti a pártonkívüli aktíva erejét, gyakran összehívja az aktívát, termelési kérdésekben tanácskozik ve­le, a pártcsoport nyilvános gyűléseire meghívja az élenjáró kolhozparaszto­kat. Az aktíva nevelésének, fejlődésé­nek fontos eszköze az, ha a növény­­termesztés és állattenyésztés novistáit, az öregebb, tapasztalt sztaha­kol­hozparasztokat és más pártonkívüli ak­tívákat bevonunk a megbízatások tel­jesítésébe (például felkérjük őket elő­adások tartására, újságfelolvasásra, faliújságszerkesztésre stb.) A pártcsoport az alapszervezet veze­tőségének irányításával dolgozik. A pártcsoportvezető kötelessége, hogy szorosabbra fűzze azt az ál­landó kapcsolatot, amely a párt­csoport és pártvezetőségi titkár között fennáll, ügyeljen arra, hogy a csoport minden kommunistája részt vegyen az alap­szervezet gyűlésein, aktívan kivegye részét a felvetett kérdések megvitatá­sában és eldöntésében. A pártcsoport az alapszervezet terveivel és a tőle ka­pott feladatokkal összhangban építi fel munkáját, de ugyanakkor saját kezdő­mér­yezését is fel kell mutatnia. A pártcsoportnak széles lehetőségei van­nak a kezdeményezésre, az alkotó te­vékenységre. Vegyünk példát. A Tambov-területi egy konkrét szosznovoi kerület Lenin útja kolhozában az egyik növénytermesztő brigád pártcsoportja érzékenyen felfigyel minden értékes ja­vaslatra, amely a kolhozparasztoktól és kolhoznőktől indul ki, támogatja és előmozdítja ezeket a javaslatokat, így a pártcsoport elérte azt, hogy a kol­hozparasztoknak az a javaslata, ame­lyet közvetlenül a cséplőgép alól a magkezelés futószalag módszerének bevezetésére tettek, megvalósult és ez meggyorsította a gabona elszállítását. A brigád kommunistái a brigád szé­rűin éjszakai ügyeletes szolgálatot ve­zettek be, elindították a brigádok ver­senyét az őszi mélyszántásnál. A pártcsoportnak nem kell lemá­solnia azokat a formákat és módszere­ket, amelyeket az alapszervezet alkal­maz. Helytelenül járnak el például azok a pártcsoportok, amelyek hosszúlejára­tú átfogó terveket dolgoznak ki; erre nincs nagy szükség, viszont néha el­vonja a pártcsoport kommunistáit azoktól az időszerű kérdésektől, ame­lyeket az élet vet fel. Nincs szükség arra sem, hogy a gyűlésről minden al­kalommal jegyzőkönyvet vezessünk; elegendő, ha emlékeztetőül és számon­tartás végett a pártcsoportvezető naplójában feljegyzi. Helyesen járnak el a pártcsoport« vezetők, ha állandóan érdeklődnek az agitátorok munkája iránt, segítik a kolhozparasztok körében végzett politikai agitációt. Nem szabad azonban, amint ez néha előfordul, az agitátorok instruálását a pártcsoportokra átruházni. Az agitáto­rok kiválasztása és jóváhagyása, in­­struálása, irányítása — az alapszerve­­zet kötelessége. Fentiek a pártoktatásra is vonatkoznak: a pártcsoportnak érdek­lődnie kell a kommunisták aziránt, hogyan emelik eszmei és elméleti színvonalukat, hogy olvasnak-e, milyen segítségre van szükségük stb A párt­oktatás megszervezésére — tanulókö­rök és iskolák létesítésére, a kommu­nisták egyéni tanulásának — azonban az alapszervezet vezetésére hivatott. A pártcsoport munkájának sikere nagymértékben a pártcsoport vezetőjé­től, a pártcsoportvezető felkészültségé­től, tapaszta­ltságától és szervezési ké­peségétől függ. A kolhozbrigádokban és állattenyésztő telepeken a pártcsoport — új dolog, és természetes, hogy a pártcsoportvezetőknek mindennapos nagy segítségre van szükségük. A párt­vezetőség, az alapszervezet párttitkára számára a pártcsopor­­tok vezetése nem jelenti egysze­rűen azt, hogy irányelveket, uta­sításokat ad. Rendszeresen össze kell hívni a párt­­vezetőket, fel kell őket fegyverezni a pártmunka tapasztalataival, támogatni kell jó kezdeményezéseiket, meg kell előzni a hibákat. Sok alapszervezetnél így i­s tesznek. A vezetőségi tagok, a párttitkárok, részt vesznek a pártcso­­portok gyűlésein és a helyszínen van­nak segítségükre a különböző kérdések megoldásában. A pártcsoportvezetők nevezéseiben sokat kell tenniük a kerületi pártbi­zottságnak: összehívják a pártcsoport­­vezetők szemináriumait, a vezetőségi üléseken meghallgatják a pártcsopor­­tok beszámolóit, valamint az alapszer­vezetek beszámolóit a pártcsoportok vezetéséről. A kerületi bizottság tag­jai a kolhozok­ban tett látogatáskor ta­­nulmányozzák a pártcsoportok tapasz­talatait és a pártcsoportok vezetőinek megadják a szükséges segítséget. Saj­nos előfordul az is, hogy közömbösek más csoportok működése iránt, nem hallgatják meg beszámolóikat, a párt­­csoportvezetők részére nem tartanak szemináriumokat és értekezleteket. Néha elnéznek olyan eseteket, amikor a pártcsoport­vezetőket nyílt szavazás­sal választják meg, vagy pedig a párt­csoportvezetőket nem a pártcsoport­­gyűlésen, hanem az alapszervezetek gyűlésén választják meg. Az ilyen és ehhez hasonló helytelen­séget meg kell szüntetni és a kerü­leti pártbizottságok dolga arra ügyel­ni, hogy betartsák a pártcsoportveze­tők választásáról szóló rendet. A kolhozpártszervezetek a brigádok­ban és állattenyésztő telepeken a párt­csoportok megalakításával fokozott ha­­tást gyakorolnak a termelőszövetkezet gazdaságának minden ágára, még szé­lesebben kifejlesztik a szocialista mun­kaversenyt, méginkább megjavítják a politikai tömegmunkát. A kerületi pártbizottságok sürgető feladata, hogy minden módon megjavítsák a pártcsoportok vezetését, terjesszék ta­pasztalataikat, gondosan neveljék és fejlesszék a pártcsoportvezetőket és ez­zel is emeljék a kolhozokban a párt­al­apszervezetek működésének szín­vonalát. Rákosi elvtárs szavai új erőt adnak a további munkához (Elmondta: Tájbor András munkaérdemrendes, sztahanovista vájár) Két évvel ezelőtt talál­koztam először Rákosi elv­társsal a sztahanovisták első országos tanácskozá­sán. Az ország minden ré­széből eljöttek a sztahano­visták, hogy beszámoljanak, hogyan érték el eredmé­nyeiket Sztálin elvtárs születésnapján és hogyan szélesítik tovább a munka­verseny mozgalmat. Sokszor elgondolkoztam azon, hogyha egyszer lá­tom Rákosi elvtársat, mit fogok neki mondani, ho­gyan mondom el üzemünk nehézségeit és eredményeit. Ott ültem az elnökségben, nem messze Rákosi elv­társtól. Amikor az én fel­szólalásomra került a sor, zavartan álltam fel, de Rákosi elvtárs biztatóan intett, hogy nyugodtan be­széljek és ettől elmúlt minden zavarom. Elmond­tam, hogy 1949-ben 204,8 százalékra teljesítettem évi tervemet és Rákosi elvtárs akkor közbeszólt: — Csak így tovább — is én ak­kor megígértem, hogy így fogok tovább har­colni. házban Másnap az ország­Rákosi elvtárs mindenkihez odament elbe­szélgetni, így mihozzánk is. Csak pár szó volt az egész, amit beszéltünk, mégis örökre emlékezetemben ma­radt. Azóta már sokszor láttam Rákosi elvtársat, tanácskozásokon, ünnepsé­geken, többször beszéltem is már vele, de az első ta­lálkozás mégis a legmé­lyebb nyomot hagyta ben­nem. Amit a megígértem tanácskozáson Rákosi elv­társnak, azt teljesítettem. 1950-ben évi tervemet 187 százalékra teljesítettem. Nagy eredmény volt ez, de én nem voltam megelé­gedett, annál is inkább, mert november 26-án az első országos bányász­­tanácskozáson Rákosi elv­társ személyesen nyújtotta át a Munkaérdemrend aranyfokozatát. Jóformán nem is hallottam, mikor a nevemet szólították, an­­­nyira meglepődtem. Az emelvényen ott állt Rákosi elvtárs, kezében az arany­éremmel és jóságos mo­sollyal nézett rám. Elsőnek gratulált. Kétszer megszo­rította a kezemet. Mint aki álomban jár, úgy men­tem le az emelvényről. So­kan gratuláltak, de én mindig csak Rákosi elvtárs nyugodt hangját hallottam és akkor elhatároztam, hogy munkamódszeremet átadom a gyengébben tel­jesítő csapatoknak is. Munkahelyemen minden dolgozónak elmondtam, mit mondott Rákosi elvtárs, mert hiszen nemcsak ne­kem mondotta, hanem az mindenkinek szólt. Aztán a pártkongresszuson láttam Rákosi elv­­árását, de akkor csak messziről néztem és hallgattam beszédét, amely új erőt öntött mindenkibe. A bányásztanácskozás előtt Rákosi elvtárs várat­lanul eljött Tatabányára. Én is ott álltam, mikor megérkezett. Odajött hoz­zám is, érdeklődött, hogy vagyok, nem vagyok-e be­teg, vigyázzak aztán a munkáról magamra, kérde­zősködött. Rákosi elvtárs atyai szavai új lendületet adtak a munkámhoz. A bá­nyásztanácskozáson aztán megfogadtam, hogy a hoz­zám beosztott új munkás­ból sztahanovistát nevelek. És Pócos János januárban megkapta a sztahanovista oklevelet. Sztálin elvtárs születés­napjára nagy termeléssel akartam készülni, de a ke­zemet véletlenül megsebe­sítettem és nem tudtam dolgozni. Felkötött karral mentem el az országos ter­melési értekezletre, ahol Rákosi elvtárs azonnal észrevett. Rákosi elvtárs mellett ott ült Czottner elvtárs. Előbb tőle érdeklő­dött, hogy mi történt ve­lem, de Czottner elvtárs nem tudta és erre odaírt hozzám, hogy „mi történt, nagyon vigyázzak ma­gamra”. I Én nem voltam egyedüli és kivételezett, aki iránt Rákosi elvtárs érdeklődött, mert mindenkivel ugyan­ilyen kedvesen és melegen elbeszélgetett. Mindenkitől megkérdezte, hogy milyen nehézségei vannak és mi­ben várnak segítséget. Rákosi elvtárs azt mondta, hogy több szén kell a ha­zának. És én több szenet akarok adni, minél több szenet, hogy zavartalanul termeljenek üzemeink, hogy épüljenek az erőművek, az új gyárak. Ezért csatlakoz­tam a Loy-mozgalomhoz is. Az eddig elért legma­gasabb eredményem 410 százalék. Negyedévi terve­met február 22-én befejez­tem és most munkatársam­mal, Pócos Jánossal elha­tároztuk, hogy Rákosi elv­társ születésnapján minden eddigi eredményeinket túl­szárnyaljuk, így köszöntjük Rákosi elvtársat, így kívá­nunk minden jót 60. szüle­tésnapjára. „Mi leszek ha nagy leszek" Pályám megválasztásában még nem döntöttem, mert még úgy érzem, min­den szeretnék lenni. A legnagyobb vonzalmat az erdészet iránt érzek. Édesapám is erdész. Olyan gyönyörű vadászkalandokat mesél, hogy szinte látom, amint húznak fölöttünk a sza­lonkák mesélés közben, szinte hallom a vaddisznók röfögését és a szarvasok bőgését is. Az a sok-sok szép élmény, amit édesapám elmesélt, vonz nagyon az erdészeti pályához. Erdészmérnök sze­retnék lenni, de tudom, hogy sokat és szorgalmasan kell tanulnom. Tudom, hogy a fa milyen fontos anyag. Ma már olyan fejlett a tudomány, hogy a fából bámulatos dolgokat tudnak elővarázsolni. A bányák sem létezhet­nének fa nélkül. Ha a bányákra gon­dolok, úgy érzem kell is, hogy erdész legyek, mert én a legfinomabb bánya­lét termelném és a csemetést a legna­gyobb gonddal ápolnám. A jó bánya­fa megkétszerezi a szén termelését. A szén az ipar kenyere, és így lesz ne­künk cipőnk, ruhánk, kenyerünk így lesz az én hazám boldog ország.és Nagy Vince Ady Endre áll. ált. ide. VI. b.

Next