Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1952. március (7. évfolyam, 18-26. szám)
1952-03-02 / 18. szám
3 Kunsárom megyei ORIGO/ÜK IAPJA Bezimenszkij szovjet költő verse: RÁKOSI Mint a hegyről lezúgó sziklatömb, Szavai a termet beroppantották. S a vádlottak padján ott nyöszörgött A magyar „független” bíróság. Egyszerűen, nyugodtan, óriásként Átlőtt a tajtékzó ellen előtt.Tiszteletet parancsolt a „börtöntőteték” S a fasiszták foglya népvezérré nőtt. Akár az orkán, szava úgy zengett, Egetett és vádolt. Körötte milliós — örvénylő tömegek Törvénye rázta a világot. A tömegek nevében mondotta beszédét S úgy villant a szó, mint fényben a kard. Ők duzzasztották Rákosi erejét. A dolgozó világ most ítéletet tart. Eleven szavak, ütnek és karcolnak. S hirdetik a kommün diadalát. Száz határon át hallják hangodat: Egy új világ győzelmes, büszke dalát! Te leszel a bosszú lobogó zászlója. Futnak az évek, eljön az idő. S te leszel az ítélet végrehajtója. Ha majd a számolás órája jő! 1952 március 1. RÁKOSI ELVTÁRS TALÁLKOZÁSA LENIN ELVTÁRSSAL Pártcsoportok a kolhoz-brigádokban Rákosi Mátyás elvtárs a Magyar Tanácsköztársaság, a magyar szabadságharc egyik legkiválóbb vezére volt. A forradalom bukása után, mint a Vörösőrség főparancsnoka biztosította az Ausztriába menekülő kormányzótanács tagjainak visszavonulását és átvágva magát az ellenforadalmárok gyűrűjén, augusztus 2-án átlépte az osztrák határt. Amint Bécsbe érkezett, az osztrák kormány azonnal letartóztatta és sok más társával együtt Karlsteinba internálta. AUSZTRIÁBAN akkor is a szociáldemokraták voltak kormányon. Nem kis részük volt abban, hogy a Tanácsköztársaságot az imperialistáknak sikerült vérbefojtaniok. Ezek a munkásárulók, akik a Tanácsköztársaság harci ideje alatt nyílt állami támogatást adtak az Ausztria területén tartózkodó forradalmároknak — a Bécsbe menekült magyar kommunistákat internálták. De arra nem volt gondjuk a bitangoknak, hogy az internáltakat az ellenforradalmárok merényletei ellen biztosítsák. Horthy terroristái mérget csempésztek az internált kommunisták ételébe. A mérgezett ételtől a legsúlyosabban Rákosi elvtárs betegedett meg. 24 órán keresztül élet és halál között lebegett... 1920 áprilisában Rákosi elvtárs és társai éhségsztrájkkal tiltakoztak a már több mint 8 hónapja tartó internálás ellen. A bécsi munkásság nyomására, amely támogatta ezt a követelést, m osztrák kormány kénytelen volt a magyar dolgozók vezetőjét szabadon engedni. 1920 MÁJUS 1-ÉN Rákosi elvtárs beszédet mondott a bécsi kommunisták májusi ünnepén. Másnap ismét letartózatták és Steinhofba internálták. Az internáló tábor kapuit most a trieszti munkások nyitották ki. A trieszti munkások küdöttsége közölte az osztrák kormánnyal, hogy amíg Rákosi Mátyást fogva tartják, Ausztria Trieszten át egy harapás élelmet sem kap. Az osztrák kormány kénytelen volt Rákosi elvtársat másodszor is szabadon engedni. De ugyanakkor „örök időkre”kiutasította Ausztriából. Útlevelet azonban nem adott neki. Az osztrák munkások csempészúton vezették át Rákosi elvtársat az osztrák-cseh határon, a cseh munkások a cseh-német határon, így került a weimari Németországba. Berlinbe utazott, ahol megismerkedett a német kommunisták vezetőivel: Wilhelm Pieck Klara Zetkin, Ulbricht elvtársakkal. Megismerkedett a weimari Német Köztársaság gazdasági és politikai helyzetével. A szovjet föld ellen háború folyt. Az irinerialisták csapatai tengeren és szárazon blokád alá vették. Nehéz volt odajutni, de a szovjet kormánynak sikerült kiharcolnia, hogy a Németországban tartott hadifoglyokat hazaszállítsák orosz földre. Rákosi elvtárs egy napot töltött Pétervárott, ahova hadifoglyokat szállító hajóval jutott ki, majd utána Lenin hívására elindult a forradalom fővárosa, Moszkva felé. Rákosi elvtársat a moszkvai pályaudvaron a Kommunista Párt Központi Vezetőségének képviselői fogadták. Közölték vele: Lenint már értesítették arról, hogy ő Moszkvába érkezett. Kora reggel megtudta, hogy Lenin már várja. LENIN AZZAL FOGADTA Rákosi elvtársat hogy nagy elfoglaltsága miatt csak 30 percig beszélhet vele. Másfél órán át tárgyaltak. Meglepő volt, hogyy Lenin elvtárs a blokád ellenére, amely azt is megakadályozta, hogy külföldi könyvek és újságok jussanak el Moszkvába, milyen pontosan, a legkisebb részleteiben is ismeri a magyar forradalom történetét. Lenint viszont az lepte meg, hogy a fiatal magyar elvtárs milyen világosan látja a magyar kommunisták által elkövetett, hibákat, milyen bátran mond kritikát és önkritikát, milyen világos szemmel és milyen derűlátással néz a jövőbe. Rákosi elvtárs először azokról a magyar kommunistákról beszélt, akik az ország határain kívül vannak, majd azokról, szólott, akik Magyarországon maradtak. Börtönben, az akasztófa árnyékában, ülnek, vagy internáló táborba. : senyvedniek. Azok számára kért segítséget, erényes diplomáciai beavatkozást, mialatt kifejtette, hogy miképpen lehetne kinyitni a börtönajtókat, Lenin hallgatott. De az arca a szeme megmondotta, hogy helyesli Rákosi elvtárs tervét és örül a tervek merészségének. — Kérem Rákosi extársa még ma keresse fel a külügyi népbiztost és mondja meg neki, hogy én arra kérem, legyen mindenben a segítségére magának, a magyar elvtársaknak. MINT ISMERETES a szovjet kormány csere útján a magyar kommunista harcosok százait mentette meg Horthyék karmai közül, a bitófa alól, a fegyházakból, börtönökből. — Nem értettük meg a párt szerepét — állapította meg Rákosi elvtárs — áttérve a Magyar Tanácsköztársaság tanulságaira. — Súlyos, nagyon súlyos hibát követtünk el, amikor egyesültünk a szociáldemokrata párttal, amelynek vezetősége jórészt jobboldali szociáldemokratákból és ingadozókból állott... Nem osztottuk fel a nagybirtokot ... Nem voltunk elég kemények az ingadozókkal szemben ... Lenin egy-egy fejbiccentéssel erősítette meg a kritikát és önkritikát. Aztán ő vette át a szót. — Egyetlenegy kommunistának sem szabad elfelejtenie a Magyar Tanácsköztársaság tanulságait. Tanulni fogunk az elkövetett hibákból. Nem fogjuk azokat megismételni. Magyarország igen kicsiny ahhoz, hogy egyedül, elszigetelten szembeszálljon valamennyi ellenségével. De a szabadságért harcoló magyar nép nem marad egyedül. Most e bukott a magyar forradalom, a szociáldemokraták elárulták, az imperialisták vérbefojtottak. De én hiszek a magyar forradalom győzelmében, Rákosi elvtárs! Maga látni fogja a magyar forradalom, a magyar nép győzelmét!... Rákosi elvtárs a beszélgetés során nemcsak a magyar forradalom tanulságairól számolt be, de elmondotta azt is, amit Ausztriában és Berlinben tapasztalt. Lenin már az első találkozáson nemcsak megismerte, de meg is szerette Rákosi elvtársat. Mindvégig nagyrabecsülte és igen fontos, jelentős feladatokat bízott rá. ERRŐL AZ ELSŐ találkozásról és arról, hogy milyen szeretettel és nagyrabecsüléssel tekintett Lenin Rákosi elvtársra, Krupszkaja, Lenin elvtárs felesége 1925-ben Szovjet-Oroszország Közoktatásügyi Népbiztossága dolgozóinak értekezletén beszélt. Az ülést az akkor Horthy vérbírósága előtt álló, halállal fenyegetett Rákosi Mátyás érdekében hívták össze. Az ülés előadója ,rupszkaja volt, Lenin özvegye, 40 percen át beszélt. Nem a maga véleményét mondotta el Rákosi elvtársról, hanem Lenin véleményét — azt, amit Lenintől hallott. — Lenin — ismételte többször is Krupszkaja — nagyon szerette és igen nagyra becsülte Rákosi Mátyás elvtársat... — Vlagyimir liftes — mondotta Krupszkaja — nagyon jó emberismerő volt. Lenin — folytatta Krupszkaja —, amikor először találkozott Rákosival! ezt mondotta róla: Az ilyen elvtársak győzelemre egész világon viszik a nép ügyét az — Ismétlem — így Krupszkaja —, Vlagyimir Iljics hinnö emberismerő vott. III. A brigád, az állattenyésztő telep pártcsoportja sokat elérhet, bármely nehézséget legyőzhet, ha maga köré tömöríti a pártonkívüli aktívákat, a kitűzött rendszabályok megvalósításában az aktívára támaszkodik. Sok pártcsoport jól megérti a pártonkívüli aktíva erejét, gyakran összehívja az aktívát, termelési kérdésekben tanácskozik vele, a pártcsoport nyilvános gyűléseire meghívja az élenjáró kolhozparasztokat. Az aktíva nevelésének, fejlődésének fontos eszköze az, ha a növénytermesztés és állattenyésztés novistáit, az öregebb, tapasztalt sztahakolhozparasztokat és más pártonkívüli aktívákat bevonunk a megbízatások teljesítésébe (például felkérjük őket előadások tartására, újságfelolvasásra, faliújságszerkesztésre stb.) A pártcsoport az alapszervezet vezetőségének irányításával dolgozik. A pártcsoportvezető kötelessége, hogy szorosabbra fűzze azt az állandó kapcsolatot, amely a pártcsoport és pártvezetőségi titkár között fennáll, ügyeljen arra, hogy a csoport minden kommunistája részt vegyen az alapszervezet gyűlésein, aktívan kivegye részét a felvetett kérdések megvitatásában és eldöntésében. A pártcsoport az alapszervezet terveivel és a tőle kapott feladatokkal összhangban építi fel munkáját, de ugyanakkor saját kezdőméryezését is fel kell mutatnia. A pártcsoportnak széles lehetőségei vannak a kezdeményezésre, az alkotó tevékenységre. Vegyünk példát. A Tambov-területi egy konkrét szosznovoi kerület Lenin útja kolhozában az egyik növénytermesztő brigád pártcsoportja érzékenyen felfigyel minden értékes javaslatra, amely a kolhozparasztoktól és kolhoznőktől indul ki, támogatja és előmozdítja ezeket a javaslatokat, így a pártcsoport elérte azt, hogy a kolhozparasztoknak az a javaslata, amelyet közvetlenül a cséplőgép alól a magkezelés futószalag módszerének bevezetésére tettek, megvalósult és ez meggyorsította a gabona elszállítását. A brigád kommunistái a brigád szérűin éjszakai ügyeletes szolgálatot vezettek be, elindították a brigádok versenyét az őszi mélyszántásnál. A pártcsoportnak nem kell lemásolnia azokat a formákat és módszereket, amelyeket az alapszervezet alkalmaz. Helytelenül járnak el például azok a pártcsoportok, amelyek hosszúlejáratú átfogó terveket dolgoznak ki; erre nincs nagy szükség, viszont néha elvonja a pártcsoport kommunistáit azoktól az időszerű kérdésektől, amelyeket az élet vet fel. Nincs szükség arra sem, hogy a gyűlésről minden alkalommal jegyzőkönyvet vezessünk; elegendő, ha emlékeztetőül és számontartás végett a pártcsoportvezető naplójában feljegyzi. Helyesen járnak el a pártcsoport« vezetők, ha állandóan érdeklődnek az agitátorok munkája iránt, segítik a kolhozparasztok körében végzett politikai agitációt. Nem szabad azonban, amint ez néha előfordul, az agitátorok instruálását a pártcsoportokra átruházni. Az agitátorok kiválasztása és jóváhagyása, instruálása, irányítása — az alapszervezet kötelessége. Fentiek a pártoktatásra is vonatkoznak: a pártcsoportnak érdeklődnie kell a kommunisták aziránt, hogyan emelik eszmei és elméleti színvonalukat, hogy olvasnak-e, milyen segítségre van szükségük stb A pártoktatás megszervezésére — tanulókörök és iskolák létesítésére, a kommunisták egyéni tanulásának — azonban az alapszervezet vezetésére hivatott. A pártcsoport munkájának sikere nagymértékben a pártcsoport vezetőjétől, a pártcsoportvezető felkészültségétől, tapasztaltságától és szervezési képeségétől függ. A kolhozbrigádokban és állattenyésztő telepeken a pártcsoport — új dolog, és természetes, hogy a pártcsoportvezetőknek mindennapos nagy segítségre van szükségük. A pártvezetőség, az alapszervezet párttitkára számára a pártcsoportok vezetése nem jelenti egyszerűen azt, hogy irányelveket, utasításokat ad. Rendszeresen össze kell hívni a pártvezetőket, fel kell őket fegyverezni a pártmunka tapasztalataival, támogatni kell jó kezdeményezéseiket, meg kell előzni a hibákat. Sok alapszervezetnél így is tesznek. A vezetőségi tagok, a párttitkárok, részt vesznek a pártcsoportok gyűlésein és a helyszínen vannak segítségükre a különböző kérdések megoldásában. A pártcsoportvezetők nevezéseiben sokat kell tenniük a kerületi pártbizottságnak: összehívják a pártcsoportvezetők szemináriumait, a vezetőségi üléseken meghallgatják a pártcsoportok beszámolóit, valamint az alapszervezetek beszámolóit a pártcsoportok vezetéséről. A kerületi bizottság tagjai a kolhozokban tett látogatáskor tanulmányozzák a pártcsoportok tapasztalatait és a pártcsoportok vezetőinek megadják a szükséges segítséget. Sajnos előfordul az is, hogy közömbösek más csoportok működése iránt, nem hallgatják meg beszámolóikat, a pártcsoportvezetők részére nem tartanak szemináriumokat és értekezleteket. Néha elnéznek olyan eseteket, amikor a pártcsoportvezetőket nyílt szavazással választják meg, vagy pedig a pártcsoportvezetőket nem a pártcsoportgyűlésen, hanem az alapszervezetek gyűlésén választják meg. Az ilyen és ehhez hasonló helytelenséget meg kell szüntetni és a kerületi pártbizottságok dolga arra ügyelni, hogy betartsák a pártcsoportvezetők választásáról szóló rendet. A kolhozpártszervezetek a brigádokban és állattenyésztő telepeken a pártcsoportok megalakításával fokozott hatást gyakorolnak a termelőszövetkezet gazdaságának minden ágára, még szélesebben kifejlesztik a szocialista munkaversenyt, méginkább megjavítják a politikai tömegmunkát. A kerületi pártbizottságok sürgető feladata, hogy minden módon megjavítsák a pártcsoportok vezetését, terjesszék tapasztalataikat, gondosan neveljék és fejlesszék a pártcsoportvezetőket és ezzel is emeljék a kolhozokban a pártalapszervezetek működésének színvonalát. Rákosi elvtárs szavai új erőt adnak a további munkához (Elmondta: Tájbor András munkaérdemrendes, sztahanovista vájár) Két évvel ezelőtt találkoztam először Rákosi elvtárssal a sztahanovisták első országos tanácskozásán. Az ország minden részéből eljöttek a sztahanovisták, hogy beszámoljanak, hogyan érték el eredményeiket Sztálin elvtárs születésnapján és hogyan szélesítik tovább a munkaverseny mozgalmat. Sokszor elgondolkoztam azon, hogyha egyszer látom Rákosi elvtársat, mit fogok neki mondani, hogyan mondom el üzemünk nehézségeit és eredményeit. Ott ültem az elnökségben, nem messze Rákosi elvtárstól. Amikor az én felszólalásomra került a sor, zavartan álltam fel, de Rákosi elvtárs biztatóan intett, hogy nyugodtan beszéljek és ettől elmúlt minden zavarom. Elmondtam, hogy 1949-ben 204,8 százalékra teljesítettem évi tervemet és Rákosi elvtárs akkor közbeszólt: — Csak így tovább — is én akkor megígértem, hogy így fogok tovább harcolni. házban Másnap az országRákosi elvtárs mindenkihez odament elbeszélgetni, így mihozzánk is. Csak pár szó volt az egész, amit beszéltünk, mégis örökre emlékezetemben maradt. Azóta már sokszor láttam Rákosi elvtársat, tanácskozásokon, ünnepségeken, többször beszéltem is már vele, de az első találkozás mégis a legmélyebb nyomot hagyta bennem. Amit a megígértem tanácskozáson Rákosi elvtársnak, azt teljesítettem. 1950-ben évi tervemet 187 százalékra teljesítettem. Nagy eredmény volt ez, de én nem voltam megelégedett, annál is inkább, mert november 26-án az első országos bányásztanácskozáson Rákosi elvtárs személyesen nyújtotta át a Munkaérdemrend aranyfokozatát. Jóformán nem is hallottam, mikor a nevemet szólították, annyira meglepődtem. Az emelvényen ott állt Rákosi elvtárs, kezében az aranyéremmel és jóságos mosollyal nézett rám. Elsőnek gratulált. Kétszer megszorította a kezemet. Mint aki álomban jár, úgy mentem le az emelvényről. Sokan gratuláltak, de én mindig csak Rákosi elvtárs nyugodt hangját hallottam és akkor elhatároztam, hogy munkamódszeremet átadom a gyengébben teljesítő csapatoknak is. Munkahelyemen minden dolgozónak elmondtam, mit mondott Rákosi elvtárs, mert hiszen nemcsak nekem mondotta, hanem az mindenkinek szólt. Aztán a pártkongresszuson láttam Rákosi elvárását, de akkor csak messziről néztem és hallgattam beszédét, amely új erőt öntött mindenkibe. A bányásztanácskozás előtt Rákosi elvtárs váratlanul eljött Tatabányára. Én is ott álltam, mikor megérkezett. Odajött hozzám is, érdeklődött, hogy vagyok, nem vagyok-e beteg, vigyázzak aztán a munkáról magamra, kérdezősködött. Rákosi elvtárs atyai szavai új lendületet adtak a munkámhoz. A bányásztanácskozáson aztán megfogadtam, hogy a hozzám beosztott új munkásból sztahanovistát nevelek. És Pócos János januárban megkapta a sztahanovista oklevelet. Sztálin elvtárs születésnapjára nagy termeléssel akartam készülni, de a kezemet véletlenül megsebesítettem és nem tudtam dolgozni. Felkötött karral mentem el az országos termelési értekezletre, ahol Rákosi elvtárs azonnal észrevett. Rákosi elvtárs mellett ott ült Czottner elvtárs. Előbb tőle érdeklődött, hogy mi történt velem, de Czottner elvtárs nem tudta és erre odaírt hozzám, hogy „mi történt, nagyon vigyázzak magamra”. I Én nem voltam egyedüli és kivételezett, aki iránt Rákosi elvtárs érdeklődött, mert mindenkivel ugyanilyen kedvesen és melegen elbeszélgetett. Mindenkitől megkérdezte, hogy milyen nehézségei vannak és miben várnak segítséget. Rákosi elvtárs azt mondta, hogy több szén kell a hazának. És én több szenet akarok adni, minél több szenet, hogy zavartalanul termeljenek üzemeink, hogy épüljenek az erőművek, az új gyárak. Ezért csatlakoztam a Loy-mozgalomhoz is. Az eddig elért legmagasabb eredményem 410 százalék. Negyedévi tervemet február 22-én befejeztem és most munkatársammal, Pócos Jánossal elhatároztuk, hogy Rákosi elvtárs születésnapján minden eddigi eredményeinket túlszárnyaljuk, így köszöntjük Rákosi elvtársat, így kívánunk minden jót 60. születésnapjára. „Mi leszek ha nagy leszek" Pályám megválasztásában még nem döntöttem, mert még úgy érzem, minden szeretnék lenni. A legnagyobb vonzalmat az erdészet iránt érzek. Édesapám is erdész. Olyan gyönyörű vadászkalandokat mesél, hogy szinte látom, amint húznak fölöttünk a szalonkák mesélés közben, szinte hallom a vaddisznók röfögését és a szarvasok bőgését is. Az a sok-sok szép élmény, amit édesapám elmesélt, vonz nagyon az erdészeti pályához. Erdészmérnök szeretnék lenni, de tudom, hogy sokat és szorgalmasan kell tanulnom. Tudom, hogy a fa milyen fontos anyag. Ma már olyan fejlett a tudomány, hogy a fából bámulatos dolgokat tudnak elővarázsolni. A bányák sem létezhetnének fa nélkül. Ha a bányákra gondolok, úgy érzem kell is, hogy erdész legyek, mert én a legfinomabb bányalét termelném és a csemetést a legnagyobb gonddal ápolnám. A jó bányafa megkétszerezi a szén termelését. A szén az ipar kenyere, és így lesz nekünk cipőnk, ruhánk, kenyerünk így lesz az én hazám boldog ország.és Nagy Vince Ady Endre áll. ált. ide. VI. b.