Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1952. október (7. évfolyam, 81-89. szám)
1952-10-01 / 81. szám
KOMÁROMMEGYEI VILÁG PROLETÁRJA/ EGYESÜLJETEK ! Dolgozók Lapja | A KOMÁROMMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA | A még boldogabb jövőért küzdjenek a fiatalok a békekölcsön jegyzés győzelemre vitelével Ifjúságunk nagy feladata és hivatása, hogy segítse győzelemre vinni pártunknak a békekölcsönjegyzés nagy ügyét. A DISZ akkor válik a párt szilárd és hűséges segítőtársává, ha most is a párt politikája szellemében indul harcba a győzelemért Az elmúlt napok eredményei a békekölcsönjegyzésben azt mutatják, hogy fiatalságunk megértette ezt a feladatot és egy sorban halad a jegyzésben a kommunistákkal és sok helyen példamutatóan élenjárva mutatja az utat a többi dolgozóknak is. Megyénk ifjúsága lelkesen, büszkén adja kölcsön pénzét államunknak. Tudja, hogy ebből a kölcsönből új iskolák épülnek számára, új bölcsődék létesülnek, ifjúságunk munkalehetősége még jobban kiszélesedik az új gyárak üzembeállításával. Tudja, hogy a kölcsönadott pénzből létesülnek az új traktorok a mezőgazdaságban, amelynek nyergében ijúságunk ül és magának a dolgozóknak szántja a földet. Ifjúságunk azért sorakozott fel egyöntetűen a békekölcsönjegyzés győzelméért, mert tudja, hogy a terv nemcsak a jövőjét teremti meg, hanem boldog jelent is adott az ifjúságunknak. A tatabányai XV-ös aknán ezért jegyzett Gallai Jakab ifjúmunkás, a 48-as DISZ-brigád tagja 2500 forintot, ezért adtak 2000— 2000 forintot kölcsön államunknak a VI-os akna ifjúmunkásai, Demeter József és Pőcze József sztahanovista vásárok. A Homoküzemnél Hernádi Rozália 650 forintos fizetéséből 1000 forintot jegyzett, a komáromi Junka" Vasöntödében Fehérvári Ignác ifjúmunkás 1000 forintot. A munkásfiatalok példáját követve megállják helyüket állami gazdaságaink és termelőcsoportjaink fiataljai is. A DISZ-szervezeteknek és aktivistáinak továbbra is úgy kell harcolniok a jegyzés befejezéséig, hogy valamennyi fiatal átérezze a jegyzés jelentőségét, hogy a békekölcsönjegyzés győzelméért küzdve, pártunk útmutatásait valósítják meg, amely minden ifjúmunkás számára tiszteletteljes megbízatás. Pártunk azt is elvárja a fiataloktól, hogy segítsék megmagyarázni a lemaradó fiataloknak is, hogy lemaradni ma, amikor békecsatáinkat vívjuk, szégyen. Tervünk következő éveiben az ifjúságunk által kölcsönadott forintokból még több új vájártanulóotthon épül. Ez évben adják át Oroszlánon az új vájártanulóotthont. Augusztusban adták át a lábatlani legényszállót rendeltetésének és ősszel adták át a tatabányai bányatechnikum tanulóinak az új kétemeletes diákszállót. Ezek az építkezések, ezek a létesítmények újból és újból bebizonyították fiatalságunknak, hogy kölcsönadott pénzük kamatozik államunknál, mert nemcsak pénzben kapják vissza a sorsolások alkalmával, hanem a felépült iskolákkal, kollégiumokkal, legényszállókkal, kultúrotthonokkal is gazdagodik megyénk. Pártunk bízik megyénk DISZ fiataljaiban, ezért szólította harcba ifjúságunkat és ezért szólítja még a hátralévő napokban is újabb lendületes harcra, hogy vigyék győzelemre a békekölcsönjegyzést, hogy a Harmadik Békekölcsön jegyzés győzelmével szilárdítsa békénket, gyönyörű jövőnk alapját. „Köszönöm a néninek, hogy az én boldog jövőmért jegyzett...“ A komáromi óvodák vezetői úgy határoztak, hogy a gyerekeket elviszik egy-egy üzembe, hogy ott felköszöntsék a békekölcsönjegyzőket. Verset is tanultak hogy azt elmondják és virágot kaptak, hogy azt odaadják példamutatóan a jegyzőknek. A Komáromi Lenfonógyárban a nyújtógépek egyikénél pirosarcú, 40 év körüli asszony dolgozik, Németh Józsefné. Hadiözvegy, férje a háború áldozata lett. Két gyermeke már elkerült a házból, de négy kis gyermekét és öreg szüleit maga tartjak. Hatszáz forintot keres havonta, 400-at jegyzett békekölcsönre. Éppen arról beszél, hogy műhelyéből két munkás már sztahanovista, ő most 110 százalékra teljesíti az előirányzatát, a Bolsevik Párt XIX-ik Kongresszusára el akarja érni a 120 százalékot, aztán még tovább emeli a termelését, mert sztahanovista akar lenni, amikor piros virágcsokorral édes kis szőke lány áll meg előtte. Rá emeli csodálkozó nagy szemeit és elmondja a megtanult gondosan szavakat: „Köszönöm a néninek, hogy az én boldog jövőmért jegyzett. Cseppet sem zavarta, hogy „néni" a nagymamája volt. Franciaországban is javítani kell a térképet: sok falut egyszerűen le kell radírozni a térképről, mert az amerikaiak parancsára lerombolták azokat. Repülőterek kellenek a háborúra, erre adják a kölcsönt is. A képet Bordeauxból küldték. Itt egykor falu volt. Ma, „Tilos az átjárás — amerikai katonai terület!” — hirdeti a tábla. A falu nincs többé... Közel 30 millió forintot jegyeztek megyénk dolgozói a békekölcsön jegyzés első négy napján A Harmadik Békekölcsön jegyzésében nemes versengés folyik megyénk üzemei, városai, falvai, termelőcsoportjai, állami gazdaságai és gépállomásai között. A kölcsön jegyzés eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy ott érnek el jó eredményeket, ahol jó a népnevelő munka, ahol nem úgy kezdenek a jegyzésgyűjtéshez, hogy „úgy is látja mindenki az eredményeket". A kölcsönjegyzésben mindenütt a kommunisták mutatnak példát - ahol pedig a kommunisták példamutatása és a népnevelő munka nem kielégítő, az az üzem, vagy község lemarad a jegyzésben. A megyék között folyó országos versenyben Zala, Baranya és Bácskiskun megye jár az élen, az elmaradók között van Komárom megye, Nógrád és Tolna megye. Megyénk dolgozóinak az elmaradás behozása érdekében javítani kell a népnevelő munkát, erőteljesebben vissza kell verni az ellenség támadásait. Megyénken belül azonban egyes üzemekben és községekben nagyszerű eredmények születtek, amelyek bizonyítják dolgozóink szeretetét államunk iránt. Megyénk jegyzése vasárnap estig 29.961.900 forint összeget tesz ki. Ez 11.049.400 forinttal több, mint a legutóbbi jegyzés első négy napjának jegyzése. Az eredmény mutatja gazdasági fejlődésünket, de mutatja megyénk dolgozóinak politikai fejlődését is. A járások községei közti versenyben a tatai járás községei járnak az élen, a dorogi járás a második, a komáromi a harmadik. A komáromi és a dorogi járásban a népnevelőknek meg kell magyarázni a dolgozóknak, hogy most, amikor a béke nagy csatája folyik, nekik is ott a helyük az élenjárók között. Üzemeink között a tatabányai szénbányák közül a síkvölgyi akna dolgozói az elsők, akik átlagosan 1124 forintot adtak kölcsön államunknak. Az oroszlányi XVI-os akna dolgozói a másodikok, akik 1100 forintot jegyeztek átlagosan, a tatabányai VI-os akna dolgozói pedig 1034 forintos fejátlagukkal a harmadikok a jegyzésben. Leggyengébb a tatabányai X-es akna, ahol a párttagok példamutatásának hiánya miatt maradtak le a jegyzésben. Dorogon a csolnoki szénbányáknál a dolgozóknak mindössze 42 százaléka jegyzett idáig, az Annavölgyi szénbányáknál 33 százalékban jegyeztek le vasárnap estig. Ezeknek az üzemeknek is fel kell zárkózni az élenjáró bányaüzemek mögé. Külüzemeink közül a Sport árugyár, az almásfüzitői Ásványolajipari Vállalat és az ászári Keményítőgyár az elsők. Tatabánya eddig 10.054,600 forint*** adott kölcsön államunknak. Dorog 10 és fél millió forintot. A síkvölgyi-akna Béke-brigádja vezet a munkaversenyben és kölcsönjegyzésben egyaránt A síkvölgyi-aknában a békea kölcsönjegyzés második napján, 111 -es számú Béke-brigád volt a békeőrség Nyerges József vásár legjobbja, vezetésével pénteken is 41 csillével szárnyalta túl napi tervelőirányzatát a hattagú Békebrigád. Nyerges József szakja a kölcsönjegyzésből is példamutatóan vette ki részét. Nyerges József 3200, Ötvös József pedig 3500 forintot jegyzett. vásár A hattagú Béke-brigádból szombaton délután két óráig öten jegyeztek békekölcsönt. A Béke-brigád öt tagja összesen 20.700 forint békekölcsönt jegyzett Ezzel a jegyzésükkel nemcsak a Síkvölgy-aknában, hanem Tatabánya valamennyi szerelő csapata közül is a legjobb jegyzési átlagot érték el ezidáig. A Béke-brigád a termelésben is élenjár. Szombaton délig az hónapra előirányzott 1171 csille e szén helyett 2030 csille szenet termelt a brigád és havi átlagban 170 százalékot értek el. Jó jegyzőből jó népnevelő Csiszár József a tatabányai Villas akna sztahanovista, vására 2000 forintot jegyzett. Úgy érezte azonban, hogy ezzel nem tett meg még mindent, ami tőle telik. Elhatározta, hogy nemcsak pénzével, hanem munkájával is elősegíti a békekölcsön jegyzésének sikerét. Műszak után amikor a harmadik, az éjjeles műszak állt munkába, nem ment haza, ott maradt segíteni a népnevelőknek. Csiszár elvtárs arról beszélt, amit aznap délelőtt a Központi Anyagraktár udvarán látott. — Elvtársak, mindenki járt már köztelek is az anyagraktárban. Azelőtt nem láttunk ott egyebet, csillekerekeknél, csöveknél, síneknél. Én a felszabadulás óta most jártam ott először. Tudom én hallásból, meg tapasztalom is, hogy gépesítünk, levesszük az emberről a munka nehezét. Mégis meglepett, amit láttam. Annyi gépet még soha nem láttam, mint ami ott van. Tucatszámra a fúrógépek, meg a festőkalapácsok. Sokszáz méteres gumiszalagok amelyek olyan szélesek, mint a futószőnyegek, kaparószalagok, szivattyúk, sok iszapolócső. Az a legszebb az egészben, hogy mind hazai gyártmány, a magyar ipar terméke. Hogy ezt láttam nagy büszkeséget éreztem magamban s a kölcsönre gondoltam. Akkor határoztam el, hogy 2000 forintot jegyzek. — Azt is megkérdeztem — folytatta — milyen hamar viszik el az aknák a sok gépet. Elmondták, hogy két hét alatt sokkal több gépet kapnak a bányák, mint azelőtt öt esztendeig. Azok a dolgozók, akik Csiszár elvtárs körül voltak és hallgatták beszédét, Borsi József 1500, Balogh Tibor 1600, Kiss István pedig 1.200 forintot, [ egy havi keresetet — jegyzett. A Szentgyörgy-pusztai tsz dolgozói valamennyien jegyeztek Megyénk termelőszövetkezetei a között folyó jegyzési versenyben szentgyörgypusztai Dózsa tsz vezet. Az Eszterházyak egykori cselédei tudják mivel tartoznak a hazának. Szépülő életüket nemcsak munkával, hanem kiváló jegyzésükkel is megakarják köszönni. Ma a pusztán 47 család él. Olyan emberek, akik látástól vakulásig dolgoztak, mint napszámosok, kommenciós cselédek a grófi földeken. Életük a felszabadulás óta egyre szebbé válik és sok falu, tanya népe vehet most példát a szentgyörgypusztaiaktól. A termelőszövetkezeti tagok csütörtökön felvonultak a tsz irodája elé és beüzentek az elnöknek, hogy máris jegyezni akarnak. A népnevelők éppen indulni készültek, hogy sorra járják a házakat. Az indulásból azonban nem lett semmi. A jegyeztető ívek előkerültek a kabátzsebekből. Keresztes István párttitkár pedig elbeszélgetett az emberekkel. — Nem elég, hogy az ívre odaírja valaki a nevét, meg az összeget, amit kölcsön ad az államnak, hanem tudni kell azt is, hogy miért adja a hazának. Értse és érezze mindenki, hogy öröm adni most, amikor végre van miből. Jócskán a délelőttbe nyúlt a beszélgetés, a kölcsönjegyzés után. Mindenki arról beszélt, hogy miért jegyez többet, mint az elmúlt évben. A Szöllősi család, apa, anya és gyereke kétezer forintot jegyeztek. Tellik nekik, mert dolgos ember valamennyi. Ezeregyszáz munkaegységük volt az elmúlt évben is. Szöllősi bácsi összehasonlítja a régi kommenciót a szövetkezeti jövedelemmel és az arány mindenképpen a szövetkezeti élet javára dől el. De nemcsak a búza, meg tengeri és a takarmány mázsáján mérik az életet. Van itt más is: a villanyfény, amely szétoszlatta a nyomasztó sötétséget a pusztán. A kultúrház. Az asszonyok sorolják a többit: földművesszövetkezeti boltjuk is van, nem kell bejárni a faluba, ha venni akarnak egy kiló sót. Iskolát építettek, nem kell kilenc kilométert gyalogolni már a gyerekeknek. — Még ez sem minden — veti közbe Mike István. — Mindennél több a becsület, hogy megbecsülik a munkánkat. — Az ám — sorolja Molnár Mihályné — nem kell már sárba veszni, három méterrel az úttól. Az intéző úr, aki itt ebben a házban lakott, ahol most az iroda meg az iskola van, megtiltotta, hogy az úton járjunk Környére, mert hogy besározzuk. Az út mellett dagasztottuk a sarat. Az úr nem adta ki a kommencióját annak, akit rajta csípett, hogy az útra lép. Az iroda előtt alig vannak már, azok is sorra mondják, hogy mennyit jegyeznek. A legutolsó jegyző, már útban a földek felé hajtja meg, ahol a búzának most készíti a jó meleg, téli ágyat, hogy Keresztes párt- Viká bemondja a telefonba! szentgyörgypusztai Dózsa tsz dolgozói kivétel nélkül eleget intek kötelezettségüknek. A BÉKEKÖLCSÖNJEGYZÉS HÍREI Ahogy nő a békekölcsön jegyzés személyenkénti átlaga az Esztergomi Sportárugyárban, úgy nő a munka termelékenysége is. Nagy Béla sztahanovista lakatos, aki 2000 forintos fizetése mellett 3000 forintot jegyzett, a kölcsönjegyzés óta négy újítás alkalmazásával napok óta munkadarabon egy új 4790 százalékra teljesíti a normáját.* A dorogi új X-es aknán a szakszervezeti funkcionáriusok nem mutatnak példát a békekölcsönjegyzésbem Az oroszlányi Szeptember 6 négycsaládos aknán a Boros Antal knttal vájár 4000 főjárult hozzá országunk erősítéséhez, Szűr István vájár 3500 forinttal, Garai Pál vájár pedig 3000 forintot adott kölcsön államunknak. A nődolgozók közül Hegedűs Istvánné háromgyermekes anya 1500 forintot adott kölcsön államunknak. Az MNDSZ asszonyai virággal köszöntik a Tokodi Erzsébet-aknán a jól jegyző bányászokat. A Tokodi Üveggyárban és a tatabányai Alukohóban rigmusbrigádok pedig köszöntik a jegyzésben élenjáró dolgozókat. A tatabányai Óterepi Gépüzemben Bugyi Mária példát mutat az üzem dolgozóinak a jegyzésben. 7—800 forintos átlagos keresetéből 1200 forintot adott kölcsön államunknak. Pfiszterer Mátyás, aki ugyancsak 800 forintot keres, 1500 forintot. Kovács Lajos,né, aki nemrég dolgozik a gépműhelyben, 1200 forintot jegyzett. A Dorogi Általános Iskola VIII-ik osztályos úttörői ünnepélyes csapatgyűlést tartottak, ahol Selmeci Lívia, a csapattanácselnök javaslatára elhatározták, hogy iskolájukban is megindítják a kölcsönjegyzést. békeAz úttörők között megindult a versengés és a nemes vetélkedésben a VIII/b osztály ,25 . úttörője tűnt ki, akik azonnal összeadták pénzüket és lejegyezték az első 50 forintos kötvényt. Az úttörőcsapat többi tagjai azonban nem hagyták, hogy megelőzzék őket. Várvölgyi Zsuzsa, a Vörös Csillag őrs vezetője megszervezte a gesztenyeszedést. A gesztenyét eladták és az árán egy 100 forintos kötvényt jegyzett a Vörös Csillag Örs. Kultúrbrigádot is szerveztek, hogy felkeressék a dolgozókat és így köszönjék meg, hogy példamutatóan járultak hozzá az ő jövőjük biztosításához is. A leányiskola úttörői: Horváth Éva, Dojcsán Erzsébet, Dorner Ilona és a többiek megszervezték a gyengébb tanulók segítését is. Spalding Guidó a piszkén lakik, a Lábatlani Cementgyár munkása volt. Most már nyugdíjas, 86 éves. A békekölcsönjegyzés első napján türelmetlenül várta a népnevelőket, másnap, amikor a népnevelők végre megjelentek, alig megvigasztalni, tudták úgy megsértődött, mert nem az első napon keresték fel őt. 600 forint nyugdíjat kap, ebből 500 forintot jegyzett. Leánya, Borsodi Andrásné külön jegyzett. Neki ugyan nincs keresete, de — „a 300 forintot — mondta —, amit jegyzek, majd megtakar** tom a háztartáson.**