Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1952. november (7. évfolyam, 90-98. szám)

1952-11-01 / 90. szám

•2 A PÁRTOKTATÁSRÓL A pártoktatás első tapasztalatai a kmáromi járás pártszervezeteiben A politikai bizottságnak az 1952—53-as pártoktatásról szóló határozata nagy feladatok elé állította a komáromi járás termelőcsoportjainak pártszerve­­z­eteit is. A határozat kimondja, hogy a párttagság neveléséért, ideológiai fejlődéséért a párt alapszervezetei a felelősek. A kádertanfolyamok kivételével a pártoktatás valamennyi for­májának szervezése és irányí­tása az alapszervezetekhez­­ tar­tozik. A nyár folyamán számos új termelőszövetkezeti csoport­tal gazdagodott járásunk. Az Új termelőcsoportok tagságának politikai neveléséért is a párt­­szervezetek a felelősek, munkájukon múlik, hogy a­ termelőcsoport tagsága ho­gyan érti meg a szövetke­zeti gazdálkodás előnyeit, milyen munkát végez a jövő esztendőben. A pártoktatás segítségével ter­mel­őcsop­ort­ja­ink tagsága poli­tikailag fejlődik, vissza tudja verni az ellenség támadásait és szívós harcosává válik csoport­jának. A járás termelőcsoportjai pártszervezeteinek egy része gondos munkával készítette elő a pártoktatást. A hallgatókkal való egyéni foglalkozást nem tekintette kampányfeladatnak, hanem azt a politikai oktatás megkezdése óta is végzi. A gondos munka eredményeként a nagyharkályi termelőcsoport­ban az oktatás megnyitójáról csak azok maradtak távol, aki­ket munkájuk a tszcs-n kívülre szólított. A má­sodik összejöve­telnél azonban a pártszervezet és az elbeszélgető bizottság a vezetőséggel való megbe­szélés alapján úgy végezte munkáját, hogy a hallga­tók kivétel nélkül megje­lentek a szemináriumom A battyánpusztai tszcs-ben az eddig megtartott politikai isko­lák előadásain a­ hallgatók 95­ százaléka megjelent. Az­ ünne­pélyes megnyitón a hallgatók megválasztották a bizalmit, aki­nek feladata, hogy a gyengébb hallgatókat segítse a tanulás­ban, ugyanakor figyelemmel kísérje az elmaradókat is. A pártszervezet a párttagság száz százalékát bevonta az­ oktatás­ba. A hallgatók már az első előadás után számos problémát vetettek fel, amelyet megtár­gyaltak. A thalypusztai tszcs párt szervezete az elbeszélgető bizottságok munkája ered­ményeként bztosítot'a hallgatók megjelenését.­ A propagandisták jó felkészülé­se biztosítja ezekben a párt­­szervezetekben a politikai isko­lák további jó munkáját is. A termel­őcsoportjaink párt­szervezeteinek egy része azonban nem tanulmányozta megfele­lően a Politikai Bizottság hatá­rozatát és nem alkalmazta azt gyakorlati munkájára. A bana­­melkovics-pusztai termelőcso­­portiban a hallgatók bevonását a pártoktatásbai nem az elbeszél­gető bizottságokkal oldották meg, hanem csoportértekezleten egyszerűen megkérdezték, hogy kik akarnak részt venni az ok­tatásban, aztán összeírták. Az ilyen előkészítő munka következményeként a hall­gatók hiányosan jelentek meg a politikai iskolán. Az alapszervezetek egy része nem gondoskodott megfelelően a propagandisták sem. Propagandisták kiképzéséről hiányában a politikai iskolák egy része későn indult be. Hiányos a politikai is­kolák propagandaanyag ellátása is. Az alapszervezetek­ nem ren­delték meg időben az anyagot és ezzel akadályozták a pártta­gok politikai fejlődését. Az ászári termelőcsoport alapszer­vezetében a propagandista azért nem tartott előadást, mert az alapszervezet csak október kö­zepén rendelte meg az anyagot. Az oktatási munka, a poli­tikai iskolák színvonala nagymértékben a propagan­disták lelkiismeretes felké­szültségétől függ. A propagandisták tudták, hogy a párt a párttagok és tagjelöl­­tek nevelését bízta rájuk s en­nek a feladatnak eleget akarnak tenni. A pártszervezetek adja­nak segítséget a propagandisták munká­jához és ne késleltessék a politikai iskolák beindítását anyag késői megrendelésével.az Terpier^cpd­ítjaink­, pártszer­vezeteinek’' feladata, hogy' az előkészítés hibáit mielőbb' fel­számolják, hogy a pártoktatás maradéktalanul megindulhasson minden tszcs alapszervezetében. Nem elégedhetnek meg azzal, hogy a párttagokat bevonták az oktatásba, a felvilágosító mun­kát most már azért kell foly­tatni, hogy a hallgatók végig teljes számmal látogassák az iskolákat. Szakácsi János Komárom JB ágit.­prop. tit. ­omárommes­yei BBLGCZ?K­IA­P­J A Pártmunkás-könyvtár alakult Komáromban A Politikai Bizottság 1951 május 17-i határozata értelmé­ben az ország valamennyi járá­sában, nagyobb városában és üzemében létre kell hozni a párt­munkás könyvtárat. Komárom­ban az elmúlt héten ünnepélye­sen nyílt meg a komáromi járás pártmunkás könyvtára. A könyv­tár megnyitásán részt vettek a járási pártbizottság, a városi és az üzemi pártszervezetek funk­cionáriusai. Kutrucz elvtárs, a járási pártbizottság titkára be­szédében méltatta a pártmunkás könyvtár feladatait. A pártmunkás könyvtár szín­vonalas elméleti és módszertani előadásaival, konzultációk, viták, tapasz­ta­la­tcserék megren­dezésé­­vel elsősorban a propagandis­ták, a pártok­tatásban résztvevő elvtársak, népnevelők és egyéb pártmunkát végző elvtársiak ré­szére nyújt segítséget. A könyv­tár a helyi vonatkozású adato­kat összegyűjti és szemléltető eszközök kidolgozásával segíti a propagandistákat és népnevelő­ket munkájuk elvégzésében. A könyvtárban megtalálhatók a marxizmus-leninizmus klasszi­kusai és olvasószobák tanulmányozásukhoz rendelkezésére­ állnak a tanulók Az új oktatási évben a járás üzemi és falusi propagandistái, konferencia, és t­ankör vezetői elvi és módszertani segítséget kapnak a pártmunkás könyvtár­ban működő elméleti tanács­adóktól. A propagandista szemi­náriumok mintaszerűvé fejlesz­tésével pedig segítik a propa­gandisták elméleti felkészültsé­gét. A mintaszemináriumokra más propagandista szeminárium­­vezetőket is meghívnak, akik a tapasztalatokat felhasználva, megjavíthatják munkájukat. A komáromi járás pártfunk­­cionáriusai örömmel fogadták az új könyvtárat, amelynek segít­­ségével, a tanultak felhasználá­sával eredményesebben végezhe­tik munkájukat. A pártmunkás könyvtárban rendszeres előadá­sokat is tartanak az időszerű kérdésekről, amelynek időpont­­ját a könyvtár vezetősége min­den esetben nyilvánosságra hozza. A pártmunkás könyvtár meg­nyitása megyénk politikai életé­ben újabb eseményt jelent. Ke­­mény fegyver az ellenség elleni harcban és ezt a fegyvert, a tu­dás fegyverét minden pártfunk­cionáriusnak fel kell használni munkájában. Éppen ezért képez­nie kell magát és ehhez nagy se­­gítséget nyújt a könyvtár. Értekezletet tartott Komáromban az Irodalomtörténeti Társaság komárom megyei csoportja Október 25-én délután a ko­máromi József Attila kultúrház­­ban tartottak összejövetelt a Ma­gyar Irodalomtörténeti Társaság megyei­ szervezetének tagjai, elő­­adói. Az értekezlet, előadója, a szakosztály vezetője, Dr. Hár­­sing Lajos volt. Értékelte az el­múlt év munkáját, ismertette az új oktatási év ismeretterjesztő előadásait, elsősorban az halomtörténeti előadásokat. K­o­El­mondotta, hogy milyen hiányos­ságok fordultak elő az elmúlt évben módszer és szervezés te­rén, javasolta, hogy az üzemek­kel is vegyék fel a szorosabb kapcsolatot az előadók, mert több üzem vezetősége nem szíve­sen rendez előadásokat, nem is­merték még fel mindenütt az előadások jelentőségét.. Ezt a dolgozókkal való beszélgetéssel könnyen ki lehet javítani. Az értekezlet legfontosabb pontja az egyik új téma megtár­gyalása volt. Ez a téma „A ma­gyar költészet antiklerikális ha­gyományai”, ennek az évnek egyik középponti előadása lesz. Hársing elvtárs ismertette a ma­gyar költők harcát a klérus nép­­elnyomó törekvéseivel szemben, majd javaslatot adott az előadás különféle feldolgozási módjáról. Ismertetését mozgalmas és lel­keshangú megbeszélés követte. Az értekezlet utolsó pontjaként az előadó elmondta, hogy a Szakosztálynak két munkaközös­sége a megye haladó irodalmi hagyományait dolgozza fel. Az egyik csoport József Attila tata­bányai útját, a másik csoport Jókai Komárom megye kapcso­latait. A Szmolnij hosszú folyosója. Sádrin jön, válláról szíjon lóg­­­ puskája, oldalán tarisznya, kezében ütött kopott bádog teáskanna. Egy ajtón elolvassa a felírást: „Tanári szoba­’. To­vább megy, újra megáll és ha­tározott mozdulattal benyit az egyik helyiségbe, ahol sűrű dohányfüstben emberek ülnek, állnak, a padlón fekszenek. Egy matróz írógépen kopog, fiatal, evikkeres nő diktál neki valamit. Három civilruhás épp egy térképet bont ki, a küszöb­nél este katona alszik a pad­lón. Sádrint észre sem veszik. Viszvázva csukja be az ajtót. Sádrin: Vezérkariak . (El­­jgon­dal­kozva áll.) A folyosón egyre jönnek­­mennek. Egy csapat katona és matróz vonul fegyveres végig. Most egyenruhás ember jön Sád­­rinnal szembe. Sádrin nekidu­­rálja magát hogy megszólítsa. Sádrin: Kérem igen tiszteli.... Az egyenruhás tovább megy, mintha dróton húznék. Sádrin: Akárcsak a [ronton.... (Elindul.) A folyosó távolabbi ajtót felől mesz.jelenik Lenin, Sádrin felé közeledik, Sádrin nézi, majd lát­va, milyen határozottan, tr­orsan lépked, kissé fél­rehúzódik út­­jából Sádrin: Kérem, igen tisztelt — hol kaphatnék itt egy kis teát? Lenin egyenesen az arcába néz, mire Sádrin kissé zavarba jön. Sádrin: Bocsánat, igen telt — de messziről jövök.tisz­Lenin: Már nagyon hiányzik a tea, ugye? Sádrin: ő, ne is mondja, igen tisztelt . Lenin: No, menjünk, megmu­tatom... Mondja, elvtárs, rég­óta katona? Sádrin (nagyot sóhajt): Har­madik éve, egyfolytában. Lenin (megáll): Mikor jött el a lövészárokból? Mögötte megjelenik és kissé távolabb megáll egy matróz. Sádrin: Tíz-tizenkét napja. Lenin: Baj van? Sádrin: Nagy baj. Lenin: És mégis ott ülnek az állásokban? Sádrin: Az még megjárja. Lenin: Hát a németeknél? Mit vett észre? Sadrin: Tapasztaltunk sze­rint ők is rosszul állnak. Lenin: És mi a maguk pasztalata? Nagyon érdekel­ta­Sádrin: Olyan kávé... ej, tudja... olyan cikóriaszaguk van. Behozunk egy-egy fog­lyot ... bizony, más lett a né­met. Lenin: Áfás? Belefáradt a német? Sádrin: De mennyire! Lenin: Egyezkednének? Sádrin: Azt nem mondom... no persze, ha a katonákról volna szó, a legénységről... Csakhogy cárjuk is van ám! Lenin: Minálunk nincs cár. Sádrin: Ez igaz. Lenin: Hát akkor mi lesz? Sádrin: Azt én nem tudom. Lenin: És ha a Szovjethata­lom azt mondja: katonák, ve­gyétek a háború és a béke ügyét a kezetekbe ... maga például megragadná a Szovjethatalom kezét? Sádrin: Kedves elvtárs... csak mondaná már ezt a Szov­jethatalom! Lenin: Nem fél? Sádrin: Kicsoda? Ert? Lenin: Például maga ... Lás­suk magát: most minden egyes katona felelős egész Oroszor­szág sorsáért. Sádrin: Ez bizony ijesztő dolog. Lenin: Maga nős? Sádrin: A­ős vagyok. Lenin: Gyerek van? Sádrin: Három. Lenin: Földje elég? Sádrin: Ugyan... Lenin: Lova? Sádrin: Van egy egész. Lenin: Tehene? Sádrin: Felfordult. van, elgondolkozva áll.)(Bánato­Lenin (felveti fejét, könnye­dén megérinti Sádrin puska­­szíját): Hát a puskát nem kel­lene eldobni?... Nos, nem kel­lene? Sádrin: Félek eldobni, elv­társ. Nem, nem dobhatom el. Lenin: Kerenszkij fegyverrel jön ellenünk. Sádrin: Afost hallom. Lenin: Kalegyin a Donnál gyűjti a kozákokat. Sádrin: Hát ha ezek emelnek elsőbb kezet a népre, akkor ... Lenin: Megint háború? Hi­szen a katonák fáradtak, nem?­ Sádrin: Attól függ, miért és hogyan kell harcolni! Lenin: A Szovjet hat­alom nem akar idegen földet elfoglalni, de ha a cári generálisok a föl­desurakat meg a kapitalistákat akarják Oroszország nyakára ültetni, akkor... no, maga mit gondol? Igen, mit gondol maga? Sádri­n: Akkor harcolni fo­gunk. Lenin: Harcolni már ma kell... azonnal... Sádrin: Akkor azonnal fogunk harcolni... Talán, nem hiszi el nekem, igen tisztelt? Ami en­gem illet, tiszta szívből mon­dom ... Lenin (kezet nyújtva búcsú­zik Sádrintól): elvtárs, bocsásson Viszontlátásra, meg, hogy feltartottam. Sádrin: Ugyan már... de­hogy is... Lenin: Teát pedig odafent kap ... Itt, ennél a lépcsőnél van az étkezőnk. Távozik azon az ajtón, lgen Sádrin előbb benyitott.ame­Sádrin (egyedül): Lám, mi­lyen emberek vannak ... no! (Megpillantja a matrózt.) Öcsém, ne félj tőlem ... a front­ról jövök .. . veletek tartok ... led.Matróz: Dehogy félek én te­Sádrin: Azt mondd meg, kivel beszéltem? Ki volt ez? Matróz: Hogy ki? Fiát Le­nin ... Sádrin (megtántorodik): Mért nem mondták ezt nekem elöbb? . .. Hiszen én neki.. Neki mindent elmondtam volna ... Matróz: elmondtál te min­dent ... Sádrin: Hallhass, (Ellöki a teáskannát.) matróz: Kinek kell most tea? Megyek, meg­mondom a katonáknak: épp most beszéltem Leninnel. Har­colni már ma kell, azonnal! Részlet Pogonyin: „Puskás ember“ című színművéből 1952 november 1. Magyar kormányküldöttség Berlinben A német nép nagy szeretettel, őszinte barátsággal fogadta a magyar kormányküldöt­séget, mely Rákosi Mátyás elvtárs ve­zetésével vasárnap reggel 9 órakor érkezett meg A magyar kormányküldöttség üdvözlésére a pályaudvaron Berlinben meg­jelent Otto Grotewohl miniszterelnök, Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt főtitkára s a Német Demokratikus Köztár­saság és a német főváros politikai, gazdasági és kulturális életé­nek vezető személyiségei. A magyar kormányküldöttség hétfőn délelőtt meglátogatta Ot­o Grotewohl minisztereln­ököt. Rákosi Mátyás elvtárs hétfőn délután Wilhelm Pieck­né­, a Német De­mokratikus Köztársaság elnökénél tett látogatást. Rákosi elv­­társ kíséretében volt Gerő Ernő államminiszter, Kiss Károly külügyminiszter és Hajdú József rendkívüli és meghatalmazott követ. A kormányküldöttség tagjai Ulbrecht elvtárs kíséretében hétfőn délután meglátogatták a Sztálén Allee (Sztálin sugárút) építkezését és ott sokáig elbeszélgettek az építkezés aktivistáival, legjobb dolgozóival. A magyar kormányküldöttség tiszteletére kedden délután a berlini Ném­et Sportcsarnokban nagygyűlést tartottak. A nagygyű­ésen sokezer főnyi közönség vett részt. Az ünnepélyesen feldíszített Sportcsarnokot a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság lobogói díszítették és fa­a,a német és magyar nyelven a követ­kező felirat volt olvasható: ,,A magyar és a német nép együtt küzd a Szovjetunió veze­te béke-világtáborban.“ Viharos éljenzés támadt, mikor a magyar kormányküldöttség a német elvtársak kíséretében a Sportcsarnokba lépett. A nagy­gyűlés közönsége feszült figyelemmel hallgatta Rákosi Mátyás elvtárs beszédét, s több ízben lelkes tapsviharral szakította meg azt. Rákosi Mátyás elvtárs hétfőn ünnepélyesen megkoszorúzta a Berlin felszabadításáért vívott harcban elesett szovjet hősök berln-treptowi emlékművét. A Német Demokratikus Köztársaság valamennyi lapja ve­zércikkben köszöntötte Rákosi Mátyást és kernel­ a magyar dolgozó nép nagy vezetőjének régi harcos kapcsolatait a német munkásmozgalommal. A demokratikus német sajtó rámutat arra, hogy Rákosi Mátyás látogatása új, hatalmas ösztönzést ad a német népnek a szocializmus felépítéséért, a béke biztosításáért és az egységes, demokratikus, békeszerető és független Német­ország megteremtéséért folytatott harcában. ,1 o Ej­­SZI-husfff/ülés 7. ülésszaka Az ENSZ politikai bizottsá­ga „a Korea egyesítésével és újjáépítésével foglalkozó ENSZ- bizottság jelentését" tárgyalta. A bizottság pénteki ülésén Achesonnak, az Egyesült Álla­mok külügyminiszterének be­szédén érezhető volt, hogy az Egyesült Államok uralkodó kö­rei nyugtalankodnak hogy a világ népei már amiatt, nem hisznek a hazug amerikai pro­pagandának és egyre erőtelje­sebben követelik a koreai h­obo­­rú megszüntetését. Acheson beszédében rágal­mazta a Szovjetuniót és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságot. Mindenképp igye­kezett elhárítani a felelősséget az Egyesüt Államok kormá­nyáról. Zsoltárokat idézett és álszenteskedve kijelentette, hogy „sajnálja" a koreai hábo­rú áldozatait. Az amerikai kül­ügyminiszter azonban nem vá­laszolt arra a javaslatra, ame­lyet a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság fegyveres erői és a kínai önkéntesek pa­rancsnoksága október 8-án a hadifoglyok hazaszállítására tett. Arra hivatkozott, hogy ezek a javaslatok „nem világo­sak”­ — szerinte — semmi újat nem tartalmaznak. Végül olyan értelmű határozati javas­latot terjesztett elő, hogy a közgyűlés helyeselje az ameri­kai parancsnokságnak a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon elfoglalt álláspontját és szólít­sa fel a kínai és a koreai kor­mányt, hogy fogadja el a hadi­foglyokra vonatkozó amerikai feltételeket.★ Pak Hen En, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere táviratot intézett Lester B. Pearsonhoz, az ENSZ közgyűlésének elnökéhez. Pak Hen En kormánya nevében fel­kéri Pearsont: hívja meg a ko­reai nép képviselőit, hogy részt­­vegyenek a baktériumfegyver koreai használatának az ENSZ közgyűlésein folyó vitájában s ne a koreai nép képviselői nél­kül folytassák le azt. A Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság Kormánya — írja a távirat —­ újból kijelenti, hogy nem is­meri el ebben az ügyben a ko­reai nép képviselőinek részvé­tele nélkül hozott határozato­kat. »ÉKET KOREÁBAN! A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya közzé tette a fegyverszüneti egyezménytervezet teljes szövegét. Ez az okmány visszatük­ör, a koreai nép békeakaratát s egyben meg­cáfolja az amerikaiak hazugságait, hogy „nem lehet megkötni a fegyverszünetet Koreában." A fegyverszüneti egyezmény legtöbb pontjában már létre­jött a megegyezés, pedig az amerikai küldöttség konokul útját állta az előrehaladásnak. De a koreai-kínai küldöttség rendíthetetlen békeakarata és a világ becsületes népeinek békekövetelése át­törte ezt a konokságot. Jelenleg már csak a hadifogolykérdésben nincs megegyezés a két küldöttség között. Ez a megegyezés nem azért nincs meg, mert a hadifogolykérdés igen bonyolult kérdés, hanem azért nincs meg, mert az amerikai imperialisták megátalko­dottan békeellenesek s minden eszközzel akadályozni igyekeznek a fegyverszünet megkötését Koreában. James Warburg amerikai pénzember kijelentette, hogy „az Egyesült Államoknak rövidesen jogos érdeke lesz, hogy ne legyen béke." Ez a Warburg úgy véli, hogy a háború, főként, a koreai háború megmenti az ame­rikai gazdaságot a válságtól. Az amerikai imperialisták Korea elleni agressziója jelen­leg a békét legközvetlenebbül veszélyeztető nemzetközi probléma. Az amerikai imperialisták általános távolkeleti háborúval vélik megoldhatni a növekvő gazdasági nehézségeiket. Az ENSZ köz­gyűlését arra akarják felhasználni, hogy szövetségeseiket meg­tévesztéssel, zsarolással rávegyék e politikájuk támogatására. A hősies harcot vívó koreai nép oldalán ott áll az egész békeszerető emberiség. A Szovjetunió hatalmas harcot folytat az ENSZ-ben a koreai békéén. Szovjetunió ezen harcát támo­gatja minden becsületes ember, a magyar nép is. Tudjuk, hogy a Koreára hulló bombák lángragyújtással fenyegetik az egész világot, a mi hatalmas alkotásainkat, szabad országunkat is. Éppen ezért a világ békeszerető népeinek mindent el kell követ­­nek, hogy rákényszerítsék az amerikai kormányt a koreai fegy­verszünet haladéktalan megkötésére.

Next