Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. február (8. évfolyam, 10-17. szám)

1953-02-04 / 10. szám

2 Komárom megyei DOLGOZÓK LAPJA A baji Vörös Brigád termelőszövetkezet pártszervezete az elmúlt év hibáin okulva segíti a tavaszi munkák beindítását Sok baj volt az elmúlt évben a baji Vörös Brigád termelőszövetkezetben. Éppen ezért a zárszámadáskor nemcsak az egész évi munka eredményeit és hiányosságait mérték fel a szövetkezet tagjai, hanem mérlegre tette évi munkáját a termelőszövetkezet pártszervezetének vezetősége is. Épülő hazánk, szépülő életünk iránytűje a párt. A Vörös Brigád tsz-ben is olyan volt a munka az elmúlt évben, ahogyan azt a pártszervezet irányította, ahogy példát mutattak a kommunisták. A termelőszövetkezet 90 tagja közül 61 párttag. Nem mondhatjuk azonban, hogy mind a 61 szövetkezeti párttag úgy is dolgozott, mint ahogy azt a kommunistáktól várni lehetett volna. Sok hiba volt a munkafegyelemmel. A szőlészeti dolgozók például csak hosszas vita után voltak hajlandók segíteni a növénytermesztőknek a legfontosabb munkák idején, aratáskor. Maga az a tény, hogy a szövetkezet 24 tagja alig dolgozott valamit, szintén a munkafegyelem lazaságát mutatja. Vagy például: az ősz folyamán az állattenyésztők már akkor is takarmánnyal etették az állatokat, amikor még legeltethették volna. A betakarításikor különösen sokan kihúzták magukat a munkából. Ezért maradt kinn a földeken a sok kukoricaszár, amit pedig silózni lehetett volna. A baji Vörös Brigád egyik legrégibb termelőszövetkezet megyénkben. Itt vezették be legelőször a szalmafeltárást is, azonban egyszercsak abbahagyták s ma sem alkalmazzák. A szövetkezet tagjai közül sokan, köztük kommunisták is sokat vitatkoztak a munkabeosztásokkor. Mindig a könnyebb, több munkaegységet biztosító munkát keresték. A munkafegyelem terén mutatkozó lazaságok oka a kommunista példamutatás hiánya és a párttagoknak a brigádokba való helytelen és tervszerűtlen beosztása volt. Alig akadt 5—6 olyan párttag a tagság között, akik valóban kommunistákhoz méltó példamutatással végezték munkájukat és nem ijedtek meg a nehézségektől. Szapu Géza szőlészeti dolgozó, ifj. Illés József gombatenyésztő, Boros István kertészeti brigádjaig, Szapu Alajos növénytermesztő, Kutak Imre és Ludas József tehenészek jó példáját nem igen követték a többiek. Egy évvel ezelőtt a pártszervezet vezetősége kevés gondot fordított a párttagok brigádonkénti és munkacsapatokénti, lákványos elosztására. Addig, amíg a gombatenyésztő brigád 11 tagja közül 9 volt párttag, a szőlészeti brigád 8 tagja közül csupán három. Mindezek a hibák az elmúlt évi pártoktatás hiányosságaira vezethetők vissza. Persze más kár is származott az oktatás, a tanulás elhanyagolásából. A termelőszövetkezet tagjai nem egy esetben szembefordultak az új, fejlett szovjet termelési módszerek alkalmazásával, de nem álltak ki azok mellett a kommunisták sem. Ez az oka annak, hogy nem alkalmazták a szövetkezetben a pótbeporzást, objektív akadályokra hivatkozva nem vezették be sem az egyedi takarmányozást, sem a háromszori fejést. A megkezdett szalmafeltárás is abbamaradt. Az őszi vetéskor is vitatkozással töltötték a drága időt, ami aztán azt eredményezte, hogy a búzának is és az ősziárpának is mindössze 50 százalékát vetették keresztsorosan. A másodvetést pedig egyszerűen vetőmagpocsékolásnak tartották. A szalmafeltárás elhanyagolásának kérdése és az ekörül folyó vita hozta felszínre a pártszervezetnek és a szövetkezet vezetőségének egymáshoz való helytelen viszonyát. Bár a taggyűlés határozatot hozott a szalmafeltárás elhanyagolásának megszüntetésére és a mulasztást elkövetők megbüntetésére — ezt a csoportértekezlet is jóváhagyta — a termelőszövetkezet vezetősége ezt a határozatot nem hajtotta végre. Ezeket látta a Vörös Brigád pártvezetősége, amikor számotvetett egyévi munkájával. A felszínre került hibák ugyanakkor megvilágították a pártszervezet további feladatait is. Az első és legfontosabb feladat volt: a párttagok politikai öntudatának, képzettségének növelése. Egy II. éves politikai iskolát és egy I. éves Párttörténeti-tanfolyamot szerveztek. Mindegyikre 22—22 tagot vontak be. A pártszervezet fontos feladatának tekintette, hogy ezek valamennyien részt is vegyenek az iskolákon, úgy, hogy az előadásokról, az oktatás megindulása óta ketten-hárman hiányoznak, de ezek is igazoltan. A múlt évi pártmunka komoly felmérésének, a hibák feltárásának és az oktatási munka gyökeres megjavításának eredménye most már tényekben jelentkezik, melyek hatékonyan segítik a tavaszi munkák sikeres beindítását. A szemináriumokon állandóan foglalkoznak a tavaszi munkákkal. A taggyűlésen egyhangúlag határozták el: tavaszi árpát keresztsorosan, a a kukoricát és napraforgót négyzetesen vetik. Bátran bírálják a Vörös Brigád kommunistái a gépállomást is, mely nagy részben oka volt annak, hogy nem tudnak minden tavaszit ősszel mélyszántott földbe vetni. A pártszervezet vezetősége, de most már a tagok egy része is sürgeti vetőmagok tisztítását és előkészítését, a gépek, mezőgazdasági felszerelések kijavítását. S amíg készül a szövetkezet évi termelési terve, tervet készít a pártszervezet is Számba veszi a legöntudatosabb kommunistákat s a brigádokba, munkacsapatokba úgy osztja el őket, hogy mindenütt a termelőmunka lendítői legyenek. Egy év alatt sokat tanult a baji Vörös Brigád termelőszövetkezet pártszervezetének vezetősége, de a tagsága is. Amit tanultak, azt hasznosítani fogják ebben az évben. Elsősorban azt tanulták meg, hogy az elkövetett és felfedett hibákat nem szabad még egyszer elkövetni. A hibákat felismerni, a helyes utat tisztán látni viszont csak úgy tudják, ha tanulnak, képezik magukat. A DISZ évi statisztikájának jelentősége A DISZ első országos értekezletén Farkas Mihály elvtárs felszólalásában rámutatott arra a rendkívül fontos feladatra, hogy az 1953-as évben a DISZ-t ténylegesen a termelés rohamcsapatává kell tennünk. A pont e nagyszerű célkitűzését szervezeteink csak úgy tudják megvalósítani, ha soraikat rendezik s felmérik erejüket. Ezt a célt szolgálja a DISZ évi statisztikájának pontos összeállítása. Az évi statisztika alapján tudjuk kétséget kizáróan lemérni egyévi munkánk eredményeit, de a munkánk során megmutatkozó hiányosságokat is. Az évi statisztika azt is megmutatja, hogy a vezetőségek hogyan dolgoztak egész éven át, mit kell tenniök az elkövetkezendő időkben azért, hogy az ifjúság minél nagyobb tömegeit vonják be a DISZ soraiba. Ezért fontos, hogy minden alapszervezetünk alaposan átvizsgálja tagnyilvántartó könyvét, leellenőrizze a taglétszámot, és ahol szükséges javítsa a hiányos adatokat. A nyilvántartókönyvek átvizsgálása adja meg a biztos alapot a statisztikák helyes összeállításához. A nyilvántartás átvizsgálása után alapszervezeteink vezetősége külön vezetőségi ülésen vitassa meg az alapszervezet létszámát, összetételét, és azt, hogy milyen feladatok megoldását tartja szükségesnek a DISZ-en még kívülálló fiatalság bevonása érdekében. A statisztikai jelentést minden alapszervezetnek, az 1953 február 1-i állapotnak megfelelően kell elkészítenie. Szervezeteink különös gonddal ügyeljenek arra, hogy minden egyes DISZ-tag belekerüljön a nyilvántartó könyvbe és a statisztikai kimutatásba. Nem szabad egyetlen DISZ-tagot sem kihagyni, még abban az esetben sem, ha az illető nem jár el rendszeresen a taggyűlésekre, vagy nem fizeti pontosan a tagdíjat Az ilyen fiatalokhoz menjenek el az ifjúgárdisták, beszélgessenek el velük és győzzék meg őket, hogy ott a helyük a boldogabb jövőért küzdő harci szervezet, a DISZ soraiban. A helyesen kiállított, jól elkészített, pontos statisztikai jelentéseket az alapszervezetek február 15-ig vigyék be a városi, járási DISZ-bizottságokhoz. Bizottságaink legfontosabb feladatai most, hogy a statisztikai jelentés elkészítése időszakában még fokozottabb mértékben tartózkodjanak kint az alapszervezeteknél és közvetlenül segítsék ezeket, hogy az összesítések a legpontosabbak legyenek. Ne feledjék, hogy a statisztika tükrözni fogja egész évi munkánkat és komoly segítséget nyújt további munkánkhoz Bereczky János, a komárom megyei DISZ-bizottság szervezőtitkára. AZ ÉN MUNKAMÓDSZEREM A tokodi Erzsébet-akna 112-es csapatának szakszervezeti bizalmija vagyok. Geröely Ars a K V. előtt elmondott, november 29-i beszéde világosan megszabta az én feladatomat is: gazdájává válni a munkaversenynek. A mi csapatunk december 4-től naponta 60 csillével szárnyalta túl 90 csillés napi tervét. Ezt úgy értük el, hogy a csapat kommunistái és én magam is, a bizalmi, naponkint megbeszéltük a politikai eseményeket, a többtermelés és a békeharc összefüggéseit. Egyszóval jó felvilágosító munkát végeztünk a verseny érdekében. Előzőleg arra kértem e beszélgetések érdekében a csapat tagjait, hogy leszálláskor az első kassal szálljunk le, így a munkát is előbb kezdhetjük, kihasználhatjuk a 480 percet. Az elvtársak szívesen beleegyeztek ebbe. Bizalmi naplót fektettem fel, ahová naponta beírtam az előirányzatot és ugyanilyen áttekinthetően az elért eredményt is, százalékban is kivetítve, Így aztán elértem, hogy naponkint be tudtam számolni társaim előtt a tervteljesítés alakulásáról és az elvégzett munkáról. A bizalmi naplóba bevezetek minden olyan eseményt, ami a munkát, az egyenletes termelést akadályozza vagy késlelteti. Beírom például: január 11-én 3—4-ig nem kaptunk üres csillét. Belekerül a naplóba hogy mikor jelentettem, milyen intézkedés történt a hiányosságok kiküszöbölésére. Ha semmit nem tettek ennek érdekében, akkor ezt írom be és újra szóváteszem a dolgot s aláíratom a naplóban a jelentést azzal a felelős személlyel, akinek a hibát orvosolnia kell. így aztán a termelési értekezleteken konkrét formában tudok rámutatni a hibákra, vagy eredményekre s meg tudom nevezni a felelősöket is. Ez is nagyon fontos a munkaverseny egészséges kibontakozása szempontjából. Azt szeretném, ha többen is megírnák módszeüket és a Dolgozók Lapjában tapasztalatcsere formájában segítenénk egymás munkáját. Kérem a megye bányaüzemeinek bizalmijait, írjanak ők is munkamódszerükről. SÁSKA FERENC vájár, a tokodi Erzsébet-akna 112-es csapatának bizalmija 1953 február 4. GYŐZELMES ÜTKÖZET Hétfőn volt tíz éve, 1943 febr. 2-án a Szovjet Hadsereg — teljesítve Sztálin elvtárs hadparancsait — befejezte a Sztálingrádnál körülkerített hitlerista csapatok szétverését. Ezen a napon végetért az a hatalmas ütközet, amelyben a németek 330.000 főnyi válogatott hadserege teljesen megsemmisült: elpusztult, vagy fogságba esett. Sztálin elvtárs így értékelte a csata jelentőségét: „Sztálingrád volt a német fasiszta hadsereg alkonya. A Sztálingrádi csata után, mint ismeretes, a németek nem tudtak többé magukhoz térni ” 1942 nyarán a német tábornokok jellegzetesen kalandorterv megvalósításába kezdtek. Mivel a Moszkva ellen nyugatról indított támadás 1941—42 telén kudarcba fulladt, más tervet agyaltak ki a szovjet haza fővárosának elfoglalására: Moszkvától délre át akarták törni a szovjet csapatok védelmi vonalát, aztán észak felé akartak fordulni és keleti irányból szerettek volna benyomulni Moszkvába. Sztálingrád azonban helytállt! A város hős védői közel öt hónapon át törhetetleneknek bizonyultak és a hitleristák minden eszeveszett rohamát visszaverték. Hiába vetették be a legerősebb fasiszta csapatokat, hiába dobták naponta a városra a bombák ezreit, indítottak közel hétszáz rohamot, hiába küldték a harckocsik légióit. A fasiszták minden elfoglalt talpalatnyi földért, házért, romért rettenetes árat fizettek. 1942 november 19-én azután fordulat állott be a sztálingrádi harcokban. Sztálin elvtárs parancsot adott a Szovjet Hadsereg csapatainak, hogy indítsanak ellentámadást, kerítsék be az ellenséget és semmisítsék meg az fasiszta hadcsoportosítást.egész November 19-én indult meg a hatalmas ellentámadás és november 23-án már bezárult a gyűrű a Sztálingrád térségében lévő hitlerista hadosztályok körül. Megkezdődött az ádáz küzdelem a bezárt csapatok felmorzsolásáért. A németek mindent elkövettek, hogy megmentsék válogatott csapataikat, de sem a kitörési kísérletek nem jártak eredménnyel, sem kívülről tudták áttörni a gyűrűt, nem A szovjet főparancsnokság — 1943 január 8-án — megadásra szólította fel a bezárt hitlerista erők főparancsnokát, Paulus tábornokot. Paulus az ultimátumot elutasította. Négy hét múlva, február 2-án, a Szovjet Hadsereg csapatainak feltartóztathatatlan erejű csapásai nyomán teljesen megsemmisült a fasiszta hadsereg. Sztálingrád harcosai izzóan gyűlölték a fasisztákat. Gyűlöletüknek tettekkel adtak kifejezést. Zajcev mesterlövész néhány hónap alatt 230 fasisztát pusztított el, Csehov mesterlövész pedig az egyik tereprészről teljesen kiirtotta a németeket. Csehov a saját életét is számtalanszor kockára tette, hogy kedvező tüzelőállást biztosítson magának a fasisztákkal szemben. Felkúszott például egy romház ötödik emeletére és onnan kémlelte ki a hitleristákat. Ebben az akciójában 17 németet pusztított el. A ragyogó hőstettek közül is kiemelkedik a harminchárom szovjet harcos legendás hírűvé vált csatája hetven német harckocsi ellen. A 33 tagú szovjet páncélelhárító csoport gránátokkal és más kézi fegyverekkel vette fel a harcot s ádáz küzdelemben 27 német harckocsit, 150 német gyalogost elpusztított. A csatából mind a harminchárom hős élve került ki. Setesültjük is mindössze egy volt. Példát mutattak. Sztálingrád hős kommunistái és komszomolistái abban is, hogyan kell mintaszerű szervezeti életet teremteni a legnehezebb viszonyok között. Egy alkalommal taggyűlést tartott a tűzvonalban az egyik század pártszervezete. A gyűlés kezdetén támadást kezdtek a németek, ezért félbe kellett szakítani a tanácskozást. A támadás visszaverése után folytatták a taggyűlést, de a németek újra rohamra indultak. A jelenlévők újra visszaverték a fasisztákat. A tag gyűlést ötször egymás után meg kellett szakítani a támadások miatt, de a fasiszták egy lépéssel sem jutottak előbbre. Ezen a taggyűlésen 14 kiváló tisztet és harcost vettek fel a pártba. A szovjet harcosok erejüknek jelentős részét éppen abból a politikai nevelőmunkából merítették, amelyet a harcok idején a kommunisták és komszomolisták végeztek a harcoló csapatok között. Sztálingrád kivívta az emberiség háláját és megbecsülését. A szovjet kormány a „hős város” címmel tüntette ki. Sztálingrád neve örök példakép marad: a hazaszeretet és hősiesség példaképe a szabadságszerető népeknek — a biztos pusztulás jelképe, történelmi lecke az imperialista agresszorok számára. Az új Sztálingrád. Hatalmas új lakóház épült a Béke utca és Komszomol utca sarkán. Képünkön az épület egy része. Február 18-án kezdődik a magyar-szovjet barátság hónapja A Magyar-Szovjet társaság összehívta második országos kongresszusát Népünk felemelkedésének, állandóan szépülő, új ételünknek legerősebb, legbiztosabb támasza, segítője, erőforrása a nagy Szovjetunió barátsága. Nincs olyan magyar dolgozó, akii saját munkájában ne látná mindennap ezt a segítséget, nincs életünknek egyetlen olyan területe sem, ahol ne tapasztalnánk állandóan a Szovjetunió támogatásának erejét. Ebben az évben külön jelentőséget ad a barátság hónapjának az a tény, hogy február 18-án lesz ötödik évfordulója a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának. Ez az egyezmény új életünk egyik legfontosabb állomása, s az aláírása óta eltelt öt év kézzelfoghatóan megmutatta, mit jelent népünk számárai a szovjet népek baráti kézszorítása. A barátság hónapját közvetlenül megelőzi a Magyar-Szovjet Társaság második országos kongresszusa. Ezen a kongresszuson a termelésiben élenjáró sztahanovisták, a szovjet tapasztalatokat sikerrel alkalmazó mezőgazdasági dolgozók, kiváló tudósok, művészek számolnak majd be arról, mit jelentett számukra a szovjet nép segítsége , s egyben elmondják azt is, mit tettek eddig a magyar-szovjet barátság elmélyítéséért, hogyan akarják még jobban megnövelni népünk szeretetét, háláját a Szovjetunió iránt. A kongresszust február 14-én és 15- én tartják. Február 18-án a magyarszovjet barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának 5. évfordulóján ünnepi díszelőadással nyílik meg a magyarszovjet barátság hónapja. A barátság hónapjára küldöttség érkezik hazánkba, amelyben kiváló tudósok, művészek, kiváló sztahanovisták, élenjáró kolhozparasztok, a sport mesterei vesznek részt. A küldöttség tagjai elátogatnnk majd üzemeinkbe, építkezéseinkre, meglátogatják falvainkat, iskoláinkat, intézményeinket, hogy átadják tapasztalataikat, megismertessék a magyar dolgozókat a kommunizmus építésének diadalmas módszereivel. A barátság hónapja alatt sokszáz előadáson, bemutatón ismerheti meg népünk a szovjet dolgozók mindennapi életét, munkáját, a legfejlettebb szovjet tudomány és technika gazdag kincstárának tapasztalatait. Filmszínházainkban a legújabb szovjet filmeket vetítik a szovjet film ünnepén; színházaink több szovjet darabot mutatnak be. A magyar-szovjet barátság hónapja újabb alkalom lesz a magyar dolgozók számára, hogy egyre közelebbről lássák a komunizmust építő, baráti szovjet nép mindennapi életét, a mi jövőnket.