Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. március (8. évfolyam, 18-25. szám)

1953-03-04 / 18. szám

2 tekre váltsa fogadalmait, vállalt feladatait. — Fogadjuk meg, elvtársak a pártnak, fogadjuk meg Rákosi elvtársnak, vezérünknek és tanítómesterünknek, hogy megfelelően fogunk élni az előttünk álló, szinte korlátlan lehetőségekkel, jó szakszervezeti munkával, harcosan és fáradhatatlanul segítjük a párt történelmi jelentőségű küzdelmét az ötéves terv végrehajtásáért, a szocializmus alapjainak lerakásáért, hazánk felvirágoztatásáért, a béke megvédéséért! A főtitkári beszámolót vita követte, majd Gerő elvtárs állt a mikrofon elé. Kosmárom megyei OBIG HÖRLAPJA Gerő Ernő elvtárs a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében üdvözli a kongresszust Harustyák József elvtárs ezután bejelentette, hogy Gerő Ernő elvtárs kívánja üdvözölni a kongresszust. Gerő Ernő elvtárs a következőket mondotta: — Tisztelt Kongresszus! Elvtársak] A Magyar Dolgozóik Pártja Központi Vezetőségének nevében harcos kommunista üdvözlettel köszöntöm a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusát, s a szakszervezetek kongresszusa útján a magyar szervezett dolgozók több mint másfélmilliós hadseregét! Elvtársak! Népgazdaságunk, hazánk ipara és mezőgazdasága, országunk közlekedése, szociális és kulturális intézményeink hatalmas fejlődésen mentek keresztül azóta, amióta szabad ország lettünk, amióta — a nagy Sztálin parancsát megvalósítva — a dicsőséges Szovjet Hadsereg leverte népünk kezéről a fasiszta reakció bilincseit. Az elmúlt évben, 1952-ben hazánk egész ipari termelésének értéke 263 százaléka volt az 1938. évinek, gyáriparunk pedig háromszor annyit termelt, mint a második világháború előtt. 1952-ben kereken kétszerte volt nagyobb iparunk termelésének értéke, mint 1949-ben, a sikeresen megvalósított hároméves terv utolsó esztendejében. Ezek szerint: iparunk termelése rövid három esztendő leforgása alatt megduplázódott. Szédületes iramú fejlődés ez, »melyhez foghatót nemcsak Magyarország nem ismert egész történelme folyamán, de nem ismert, nem ismerhetett semmiféle tőkés ország gazdasága sem. Ez a rendkívül gyors fejlődés — ipari termelésünk értékének megduplázódása három év leforgása alatt — mindennél kézzelfoghatóbban bizonyítja szocializmust építő népi demokratikus rendünk fölényét a tőkés gazdasági rend felett. Bizonyítja, milyen grandiózus teljesítményekre képes egy szabad ország népe, amelyet forradalmi pártja Marx—Engels- Lenin—Sztálin útján vezet, s amely ország a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió önzetlen baráti segítségére támaszkodik és a Szovjetunióval, valamint a népi demokratikus országokkal való tervszerű együttműködés és kölcsönös segítés politikáját valósítja meg. Fényes bizonyítéka ez a szédületes iramú fejlődés a Szovjetunió által a népi demokráciáknak nyújtott gazdasági-műszaki segítség rendkívüli hathatósságáról szóló sztálini tétel igazának: egyetlen kapitalista ország sem tudna a népi demokratikus országoknak olyan igazi és magas színvonalú műszaki segítséget nyújtani — mondja Sztálin elvtárs — amilyet a Szovjetunió nyújt nekik. Nemcsak arról van szó, hogy ez a segítség a lehető legolcsóbb és műszakilag elsőrendű. Elsősorban arról van szó, hogy ennek az együttműködésnek alapja a kölcsönös segítésnek és a közös gazdasági fellendülés elérésének őszinte vágya. Az eredmény az, hogy ezekben az országokban az ipar igen gyors ütemben fejlődik.” A mi országunk fényesen bizonyítja ennek a tételnek az igazságát. Az ipar gyorsütemű fejlődése együtt járt az iparban foglalkoztatottak számának nagymértékű emelkedésével. Iparunkban 1952-ben 36 százalékkal többen voltak foglalkoztatva, mint 1938-ban. Ez évben az iparban foglalkoztatottak száma jelentékenyen tovább fog emelkedni, s el fogja érni az egymillió főt. A munkások és alkalmazottak száma egész népgazdaságunkban 1938-hoz képest kereken 40 százalékkal növekedett, s ennél sokkal-sokkal nagyobb mértékben nőtt a foglalkoztatott értelmiségi dolgozók száma. Ez évben az összes munkások és alkalmazottak száma népgazdaságunkban eléri a millió 400 ezer főt. Hatalmas szám ez a 9 és félmillió lakosú Magyarországon. Magyaroszág nem mezőgazdasági ország, nem elmaradott ország többé, hanem ipari ország. Elvtársak! Még alig háromnégy esztendő telt el csak azóta, hogy megszűnt a hazánkban végleg munkanélküliség, melytől oly sokat szenvedtek a régi nagytőkés-nagybirtokos Magyarország dolgozó tömegei. De ez alatt a három-négy esztendő alatt olyan hatalmasat léptünk előre, annyira megszoktuk, hogy népi demokratikus országunkban nincsen munkanélküliség, hogy sokaknak úgy tűnik, mintha a munkanélküliség szörnyű nyomora és létbizonytalansága legalábbis egy évszázaddal ezelőtt szűnt volna meg hazánkban! Népgazdaságunkkal, munkásosztályunkkal, értelmiségünkkel együtt fejlődött, izmosodott szakszervezeti mozgalmunk is. A régi szakmai alapon felépült, szinte céhjellegű szakszervezetek helyébe a szocialista építés korszakának megfelelő iparági szervezetek léptek. Szakszervezeteink kivették részüket a szocializmus építéséből. Mozgósították és mozgósítják a dolgozó tömegeket a népgazdasági tervek teljesítésére és túlteljesítésére. Szervezik a szocialista munkaversenyt, a Sztahanovmozgalmat. Hatalmas eredményeinkben, iparunk, közlekedésünk, népgazdaságunk gyorsütemű fejlődésében, összes sikereinkben kétségtelenül része van szakszervezeti mozgalmunknak, szakszervezeteink munkájának is! A magyar szakszervezetek annyiban és olyan mértékben voltak képesek hozzájárulni hazánk felemelkedéséhez, eredményeinkhez, amennyiben és amilyen mértékben híven és következetesen valósították meg a Magyar Dolgozók politikai irányvonalát! Pártjának Amilyen mértékben erősítették kapcsolataikat a dolgozó tömegekkel, küzdöttek a termelési terv teljesítéséért, védték a dolgozók jogos érdekeit, ápolták és terjesztették a proletárinternacionalizmus és a hazafiság szent eszméit, elmélyítették a dolgozókban a szeretetet a Szovjetunió iránt, küzdöttek a béke frontján az imperialista, háborús gyújtogatók elleni Az eddig elért eredmények azonban semmiképpen sem vezethetnek bennünket arra a téves következtetésre, hogy szakszervezeti mozgalmunkban, szakszervezeteink munkájában nem volnának igen komoly hiányosságok. Dolgozó népünk, munkásosztályunk, pártunk sokkal többet teinktől, mint vár szakszervezetmennyit eddig tettek. Azt várjuk szakszervezeteinktől, hogy még következetesebben és eredményesebben mozgósítsák a dolgozókat a termelési tervek teljesítésére és túlteljesítésére! Hogy az eddiginél jobban, eredményesebben szervezzék a szocialista munkaversenyt, a Sztahanov-mozgalmat! Hogy még következetesebben küzdjenek a munkafegyelem megszilárdításáért! Hogy valóban a szocializmus, a kommunizmus iskolái legyenek! Hogy szívós munkával megszervezzék a még szervezetlen munkásokat és alkalmazottakat! Hogy állandóan segítsenek emelni a dolgozók szakmai tudását és általános kultúráját! Hogy állhatatos küzdelmet folytassanak a dolgozók jogos kollektív szerződés érdekeiért, a megtartásáért! Hogy éberen őrködjenek a munkásosztály sorainak egysége felett, vegyenek észre, leplezzenek le, tegyenek ártalmatlanná minden ellenséges behatolást a munkásosztály soraiba s kérlelhetetlen eréllyel és szívóssággal küzdjenek a szociáldemokratizmus, a klerikatizmus, a cionizmus, a kozmopolitizmus és minden más ellenséges ideológiai és politikai befolyás ellen a szakszervezetekben, s a munkásosztályban! Hogy szilárd, mindenre elszánt harcosai legyenek a világot átfogó béketábornak, melynek élén a hatalmas Szovjetunió halad, s melyet nagy‘anítónk, Sztálin elvtárs lángesze vezérel! Szakszervezeteinknek mindenekelőtt az ezévi népgazdasági terv maradéktalan megvalósításáért és túlteljesítéséért kell mozgósítaniok a dolgozókat .Mindent el kell követniök, hogy április 4-re, hazánk felszabadulásának évfordulójára nőnünk és országunk legnagyobb ünnepére, felszámoljuk a lemaradást, amely ez év elején a termelésben több területen mutatkozik. Szakszervezeteinknek és szakszervezeti vezetőinknek szem előtt kell tartaniok és munkájukban figyelembe kell venniök, hogy ez évi népgazdasági tervünk teljesítése öt alapvető feltétel biztosításán múlik: 1. Be kell hoznunk a lemaradást a széntermelés tervének teljesítésénél. Minden körülmények között, maradék nélkül teljesítenünk kell a széntermelés ez évi tervét, ami azt jelenti, hogy széntermelésünket egyetlen év alatt 24 százalékkal kell növelnünk, és szénbányászainknak 23,5 millió tonna szenet kell adniok az országnak. Ez elvtársak, nehéz, de megvalósítható feladat. E feladat megvalósítása szénbányászaink, műszaki értelmiségünk, egész munkásosztályunk számára becsület és dicsőség dolga! 2. Be kell hoznunk a lemaradást a vaskohászat tervének teljesítésénél. Minden körülmények között, maradék nélkül teljesítenünk kell a vaskohászat ezévi tervét, ami azt jelenti, hogy acélnyersvas-termelésünket egy év alatt 44 százalékkal, martinacéltermelésünket 17 százalékkal, elektroacéltermelésünket 28 százalékkal, hengereltacél termelésünket pedig százalékkal kell növelnünk!15.6 Ez nehéz, de megvalósítható feladat! E nehéz feladat megvalósítása kohászaink és egész munkásosztályunk számára becsület és dicsőség kérdései 3. Teljesítenünk kell minden körülmények között és maradék nélkül exportkötelezettségeinket, de ez egyik alapvető feltétele annak, hogy iparunkat nyersanyaggal építkezéseink elláthassuk, s nagy számára olyan ipari felszerelést, gépeket biztosítsunk, amelyeket itthon még nem tudunk gyártani. Exportkötelezettségeink maradéktalan teljesítése mindenekelőtt kohászatunkon és gépgyártásunkon múlik. Ez nehéz, de teljesen reális feladat. E nehéz, de reális feladat megvalósítása üzemeink munkásságának, s mindenekelőtt a vasipari munkásságnak és műszaki értelmiségnek, de egész munkásosztályunknak is becsületbeli ügye! 4. Biztosítanunk kell minden körülmények között nagy beruházásaink tervszerinti megvalósítását! Olyan gigantikus építkezéseket, mint a Sztálin Vasmű és Sztálinváros, mint Diósgyőri Kohászati üzemek újjáalakítása, mint Komló új bányaváros és üzemei, mint , a Földalatti Gyorsvasút, mint Kazincbarcika, a sz inotai kooperáció, a tiszalöki öntözőrendszer, stb. Ez elvtársak, nehéz, de teljesen reális, megvalósítható feladat. E nehéz feladat megvalósítása, ép hómunkásaink, technikusaink, műszaki értelmiségünk, egész munkásosztályunk számára becsület és dicsőség dolga! 5. Maradéktalanul és időben el kell végeznünk a tavaszi mezőgazdasági munkákat: a még hátralévő szántást, a tavaszi vetést, a növényápolást! Sokkal jobban és szervezettebben kell ezen a tavaszon dolgozni a földeken azért is, mert a tavalyi rendkívüli mostoha időjárás következményeit kell szorgalmasabb, jobb, szervezettebb, fegyelmezettebb munkával felszámolnunk, s íly módon biztosítanunk kell népünk zavartalan ellátását, valamint könnyű- és élelmiszeriparunk nyersanyagán átását! A tavaszi mezőgazdaságii munkák időben és jó minőségben való elvégzése, az ősszel elmulasztottak maradéktalan pótlása, minden talpalatnyi föld gondos, szorgalmas réte nehéz, de teljesen megművereális, megvalósítható feladat. Ennek a feladatnak megvalósítása gépállomásaink és állami gazdaságaink dolgozói, termelőszövetkezeteink tagjai és egyénileg gazdálkodó parasztságunk számára nemcsak kötelesség, hanem egyben becsület és dicsőség dolga isi nek A szakszervezetekre, melyek kebelébe tartozik a MEDOSZ, a tavaszi munkák időben és jó minőségben való elvégzése terén igen komoly feladat vár és rájuk igen nagy felelősség hárul. Tisztelt Kongresszus! Elvtársak! Országunk, népgazdaságunk fejlődése nyolc év óta, hazánknak a hősi Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása óta töretlenül felfelé ívelő vonalat mutat. De most nem arról van szó, nem arra van szükség, hogy megnyugodjunk babérjainkon s átadjuk magunkat az önelégültség káros és veszedelmes hangulatának! Most a figyelmet az ez év eleji lemaradásra és az átmeneti nehézségekre kell összpontosítanunk! Most mindenekelőtt az szükséges, hogy gyorsan, szervezetten kijavítsuk a hibákat, felszámoljuk a kezdeti lemaradást — amelynek felszámolását egyébként már elkezdtük — biztosítsuk népgazdasági terveink teljesítését, ami az átmeneti nehézségiek kiküszöbölésének s a dolgozó tömegek további életszínvonalemelkedésének egyetlen szilárd alapja szocializmust építő országútakban. A szakszervezetek fő feladata most és a továbbiakban: a terv teljesítésének megszervezése a munkaverseny, s a Sztahanovmozgalom kifejlesztése, kiszélesítése és elmélyítése, s a munkafegyelem megszilárdítása révén. Ezt a feladatot, amely egyben a béke megvédéséért folytatott harcunk alapvető kérdése is, a Magyar Dolgozók Pártja biztos vezetésével meg tudják és kétségtelenül meg is fogják oldani! Éljen a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa! Éljen népünk győzelmeinek szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen soká és vezessen bennünket győzelemről győzelemre népünk szeretett vezére, a mi drága Rákosi elvtársurak! Üdv és dicsőség legigazibb barátunknak, bölcs tanítónknak, a béke és az emberi haladás zászlóvivőjének, a nagy Sztálinnak! Gerő Ernő elvtársnak a párt nevében mondott üdvözlő beszédét a kongresszus tagjai többször is megújuló, viharos tapssal fogadták és percekig tartó lelkes ünneplésben részesítették a béke és az emberi haladás zászlóvivőjét, a nagy Sztálint és a magyar nép szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. Harustyák József kongresszus köszönetét elvtársa fejezte ki az üdvözlő beszédért és a magyar szakszervezetek nevében ígéretet tett, hogy munkájukban szem előtt fogják tartani azt az útmutatást, amelyet a párt nyújt a szakszervezeteknek. Bertus Brandsen, a Szakszervezzti Világszövetség képviselőjének felszólalása A szakszervezetek XVIII. kongresszusának tanácskozásán felszólalt Bertus Brandsen, a Szakszervezeti Világszövetség képviselője, a Holland Szakszervezeti Szövetség főtitkára. Elvtársak! Nyolcvanmillió szervezett munkás nevében, aki a nagy és erős Szakszervezeti Világszövetségbe tömörül, hozok szívből jövő elvtársi üdvözletet a Magyar Népköztársaság szakszervezeteinek XVIII. kongresszusa alkalmából az itt egybegyűlt küldötteknek és Magyarország valamennyi dolgozójának. ség A Szakszervezeti Világszövetnevében kötelességemnek tartom, hogy ezen a kongresszuson kijelentsem: a magyar szakszervezeti mozgalom nagy segítséget nyújt a nemzetközi Munkásmozgalomnak azzal, hogy tevékenyen részt vesz a Szakszervezeti Világszövetség nemzetközi szakmai tagozatának munkájában, erősíti a nemzetközi szolidaritást, hogy ennek az országnak a szakszervezetei segítik a kapitalista és gyarmati országok munkásainak harcát a kizsákmányolók és elnyomók ellen. Bertus Brandsen elvtárs befejezésül arról beszélt, hogy a Szovjetunió és a szocializmust építő országok dolgozói a legmesszebbmenő szolidaritásukat fejezik ki a kapitalista országok kizsákmányolt dolgozói felé. A kongresszuson felszólalt Csín Cu-ming, a kínai szakszervezetek képviselője. A felszólalás után a kongresszus részvevői lelkes ünneplésben részesítették a kínai nép nagy vezérét, Mao Cs-tung elvtársat. 1953 március 4. Pavel Efanov, a szovjet szakszervezeti küldöttség vezetőjének felszólalása Pavel Efanov, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsa elnökségének tagja, kohászati dolgozók szakszervezetének elnöke köszöntötte a kongresszust. A szovjet nép a háború utáni években — mondotta Efanov elvtárs — nemcsak helyreállította a háború által elpusztított népgazdaságát, hanem jelentős mértékben előre is haladt és messze maga mögött hagyta a háború előtti gazdasági színvonalát. Történelmi jelentőségű esemény volt a szovjet nép életében a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1952 októberében megtartott XIX. kongresszusa amely egész népünk előtt új távlatokat nyitott. A párt XIX. kongresszusának határozatai, Sztálin elvtárs zseniális műve: „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” és Sztálin elvtárs beszéde a kongresszuson megadják a kommunizmus építkezéseinek programmját hazánkban és új munkahőstettekre lelkesítik e szovjet dolgozókat. Pártunk XIX. kongresszusának határozataival kapcsolatban — mondotta Efanov elvtárs — hatalmas feladataik vannak a szovjet szakszervezeteknek. Hazánk szakszervezetei a kommunista párt vezetésével még nagyobb energiával állnak a tömegek munkalendületének élére az ötödik sztálin ötéves terv határidő előtti teljesítéséért folyó harcban. A szovjet szakszervezetek a nemzetköziség elveihez híven, a szovjet dolgozókat a béke és a népek mében közötti barátság szellenevelik. Szakadatlanul erősítik nemzetközi kapcsolataikat, aktívan részt vesznek a Szakszervezeti Világszövetség munkájában. A szovjet nép nagy örömmel figyeli a szocializmust építő népi demokratikus országok sikereit. Ezek az országok a Szovjetunióval együtt alkotják e hatalmas, demokratikus tábort.békeszerető. Engedjék meg, — mondotta befejezésül Elanov elvtárs —, hogy további sikereket kívánjak önöknek és a Magyar Népköztársaság minden dolgozójának az ötéves terv teljesítésében, a szocializmus építésében, a békéért és a népek közötti barátságért folytatott harcban. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK SVÁJCI ÚJSÁGÍRÓ LELEPLEZÉSEI AZ AMERIKAIAK HÁBORÚS ELŐKÉSZÜLETEIRŐL EURÓPÁBAN Fred Simson svájci újságíró, a berni „Bund” című lap párizsi tudósítója könyvet írt „Megvédjük Európát" címmel. Ez a könyv fellebbenti a titokzatosság fátylát és felnyitja a szemét mindazoknak, akiket az amerikai háborús előkészületek érintenek, vagyis Európa népeinek. Simson megírja, hogy Rocquencourt-ban, Párizstól kilométernyire, Versailles húsz és Saint-German között, a l legerélyesebb eszközökkel tiltanak meg minden látogatást illetéktelen személyeknek. Francia csendőrök és amerikai katonai rendőrök zárják el az utat és a látogatót azonnal a biztonsági szolgálat irodájába vezetik. Itt ugyanis az Atlanti Szövetség Fegyveres Erőinek Főparancsnoksága működik. Itt dolgozzák ki a stratégiát, mérlegelik a terveket és lehetőségeket, hoznak határozatokat új katonai támaszpontokról, az élelmiszerellátási raktárakról és a gyártandó hadianyagról. Az atlanti egyezményhez tartozó különböző országok 352 vezérkari tisztje és 309 altisztje dolgozik itt, közülük csak az Egyesült Államok megbízásából 150 tiszt és 143 altiszt. A szövetséges vezérkar feletti hatalom Ridgway tábornok kezében van, akit akkor neveztek ki főparancsnoknak, amikor már elegendő háborús tapasztalatot szerzett Koreában. A PENTAGON TERVEI ÉS TAIVAN SZIGETE Az Egyesüt Államok vezető körei Tajvan kínai sziget megszállását képmutatóan ,,semlegesítésnek" nevezték. Ma már azonban egyáltalán nem beszélnek erről. Sőt, Tajvan szigetét nagyon is aktívan be akarják kapcsolni agresszív terveik végrehajtásába. Az Egyesült Álamok vezetői Tajvan „semlegessége megszüntetéséről" beszélnek. Ennek az az értelme, hogy az amerikai kormány nyíltan szobai kezet ad kuomintangista bábjainak és egyenes támadásra szólítja fel őket a kínai szárazföld ellen. A „Times" washingtoni tudósítója a Tajvan „semlegesítésének megszüntetéséről" szóló parancsot elemezve, hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok fellép a Kínai Népköztársaság csapata ellen, ha azok visszavágnak a agresszoroknak.kuomintangista Az amerikaiak koreai intervenciója kudarcot vallott. A háború már többszázezer amerikai katona életét oltotta ki, súyos terhet rótt az ország gazdasági életére. Az ép gondolkodási emberek Amerikában az egész haladó emberiséggel együtt követelik e véres és meddő kaland megszüntetését. Az Egyesült Államok imperialista vezetőinek azonban saját logikájuk van, az őrültek logikája: ha az agresszió kudarcot vallott, ki kell szélesíteti az agressziót. Tajvan szigetének 1950-ben történt nyílt meghódítása pillanatától az Egyesült Álamok vezető körei több mint félmilliárd [UNK] dollárt fordítottak a Csang Kaisek-féle csőcselék felfegyverzésére. A napokban megérkezett Taibeibe Olmstead tábornok, az Egyesült Államok hadügyminisztériuma katonai segélyhivatalának igazgatója. Arról van szó, hogy növelni akarják a Csang Kai-sek-barálához irányított fegyverszállítmányokat. A Reuter hírszolgálati iroda közli, hogy a jenkik a legközelebbi jövőben léglökéses vadászgépeket irányítanak Tajvan szigetére. REKLÁM ÉS VALÓSÁG Amikor Schaffer nyugatnémet pénzügyminiszter a Bundestag elé terjesztette az 1953—54. évi költségvetéstervezetet, kijelentette, hogy a bonni kormány ezt a költségvetést „jelentős lépésnek tekinti a német nép jólétének fokozása útján”. A nyugatnémet sajtó az égig magasztalja a bonni hatóságok újabb „alkotását”. Különösen reklámozzák azt a tényt, hogy az új költségvetés majdnem 9 milliárd márkát, vagyis az összes kiadások 40 százalékát utalja ki úgynevezett „szociális szükségletekre". Honnan a nyugatnémet vezetőknek ez a váratlan nagylelkűsége? Erre nem nehéz válaszolni, ha megnézzük, mit tekint a bonni klikk „szociális szükségletnek”. Amint a „Freies Volk“ nyugatnémet újság közölte, a „szociális szükségletekre” fordítandó kiadások rovatában ilyesfélék találhatók: 624 millió márka a nyugatnémet gyáriparosok konkurrenciaképességének „fenntartására“; 522 millió márka az úgynevezett „áttelepült személyek” és „menekültek”, vagyis a Német Demokratikus Köztársaságból átszökött kémek és reakciósok közül kikerülő amerikai bérencek támogatására; 826 millió márka a hitlerista hadsereg tábornokai és tisztjei számára „kárpótlék és nyugdíj” címén; 3.342 millió márka a segélyek kifizetésére a Wehrmacht volt katonáinak és tisztjeinek, akik a háború idején kárt szenvedtek... A 9 milliárd márkából tehát lényegében több mint 5 milliárdot a hadiipar támogatására és azoknak a militarista elemeknek eltartására utalnak ki, akikből majd a nyugatnémet hadsereget megalakítják. Mindennek természetesen semmi köze a dolgozók szociális biztosításához. Szociális célokra a bonni hatóságok a költségvetésnek mindössze 11 százalékát utalják ki. A bonni költségvetés zöme háborús célokat szolgál: az új Wehrmacht magahatkítását, hadászati építkezéseket, a megszálló csapatok eltartását és fegyvergyártást.