Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. május (8. évfolyam, 35-43. szám)
1953-05-02 / 35. szám
Éljen győzelmeink szervezője: a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen népünk bölcs vezére, Rákosi Mátyás! Jó felkészüléssel javítani kell Esztergomban a népnevelőmunka tartalmát Népnevelők százai, ezrei látogatják a családokat, ismertetik a népfront választási felhívását, beszélgetnek a múltról, a jelenről, a jövőről és lelkesítenek jó munkára. A népnevelőmunka szervezése Csobánka Istvánná, Hegyi László, Fajcsik József elvtársak az Esztergomi Sportárugyár munkásai, népnevelői. Területre osztották be őket. Csabánkáné a Deák Ferenc utcában kapott három házat nyolc családdal, Hegyi elvtárs a Szentkirály utcában hat házat tíz családdal, és Fajcsik elvtárs az Eötvös utcában hét házat tizenhárom családdal. Valóban a legjobb népnevelőket választották ki a területi választási agitációra, bár hiba, hogy nem minden népnevelő végezte el az agitációs tanfolyamot. Hiába mondja Fajcsik elvtárs, hogy „én már régi népnevelő vagyok, úgyis tudom, amit ott tanultak’’, nincs igaza. Fajcsik elvtárs valóban régi, jó népnevelő. Az agitációs tanfolyam anyagát azonban — ha most 16 jó népnevelő munkát akar végezni — feltétlenül át kell tanulmányoznia pótlólag. Felkészülés a népnevelő munkára — Ha, tegyük fel, valaki megkérdezné az elvtársakat, hogy mi az a népfront — mit válaszolnának? Erre a kérdésre a három népnevelő közül egy sem tud pontos választ adni. Pedig a pártkiadványok pontosan meghatározzák ezt. Az elvtársak talán nem kapták meg a brosúrákat? Megkapták, el is olvasták, csak felületesen. Pedig a „Népfront választással ötéves tervünkért, a békéért!” című brosúra pontosan meghatározza: „A népfront... nem egyéb, mint a munkásság, a parasztság, az értelmiség, a dolgozó kisemberek harci szövetsége, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja vezet." Csabánkáné elvtársnő azt mondja, hogy ő ezt nem tudja szó szerint megjegyezni. Nem baj, de miért nem veszi elő a füzetet és mutatja meg annak, aki a kérdést felteszi? — A brosúrát? — kérdi ijedten Csabánkáné elvtársnő. Azt nem szabad megmutatni!A brosúrát nemcsak szabad, de meg is kell mutatni. A népnevelő értekezleten, amit minden hétfőn megtartanak, mindenről beszélnek, csak arról nem, amiről éppen kellene. Fajcsik elvtárs arra emlékszik, hogy a legutóbbi értekezleten a fémgyűjtésről, Csobánkáné arra, hogy a munkaközvetítésről, Hegyi elvtárs pedig arra, hogy a szervezési munkákról beszéltek. De érvet, jó módszert senki sem mondott. Nem is csoda. A népnevelő értekezletet nem a titkár elvtárs tartotta, hanem rábízta azt a propagandistákra. Az agitáció tartalma Csobánkáné, Hegyi és Fajcsik elvtársakat így népnevelő útjukra indították el . El kell érni, hogy mindenki a népfrontra szavazzon. Ez természetesen helyes, csak nem elég. Ez az agitációnak csak egyik része. Arról azonban nem beszéltek a népnevelő értekezleten sem és nem beszélnek a népnevelők sem munkájuk során, hogy a terv mindennapos teljesítésével, túlteljesítésével teremtsék meg a május 17-i szavazat aranyalapját. A jó szervezési munkát jobb tartalommal kell megtölteni a Sportárugyárban, hogy a népnevelők eleget tehessenek szép hivatásuknak. A népnevelő értekezleteket tapasztalatcserévé kell emelni, és a titkár elvtársnak személyesen kell kézbe venni az irányítást. Ha a népnevelőértekezleteken azt is megbeszélik, hogy a pártkiadványokat hogyan használják fel a népnevelőmunka során, Csobánkáné, Hegyi és Fajcsik elvtárs nem jönne sehol sem zavarba. Tatabányára látogatott a hazánkba érkezett szovjet szakszervezeti küldöttség A Szakszervezetek Országos Tanácsa meghívására a május 1-i ünnepségekre hazánkba érkezett szovjet szakszervezeti küldöttek szerdán ellátogattak Tatabányára. A SZOT elnöksége részéről Erdős Antal elvtárs kíséretében meglátogatták a tatabányai VIII-as akna bányászait. Vaszilij Grigorjevics Szibljanov, a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Tanácsa főosztályvezetője, Alekszej Vaisziljevics Rozanov, a vologdai Szakszervezeti Tanács elnöke és Maria Jakovlevna Petrova, a leningrádi „Kroszmij Tregornyik” gumigyár brigádvezetője előtt Sólymos András a VIII-as akna főmérnöke először a bánya térképén ismertette a bánya telepítését, a meddők fekvését és a most indult új, mechanizált front fejtési módszereit. Ezután leszálltak a vendégek a bányába, megtekintették a bánya gépesítését és elbeszélgettek a bányászokkal. A VIII-as aknában tett látogatás után a küldöttség tagjai a SZOT megyei tanácsa székházit keresték fel, ahol Baíicza Gyula, a SZOT elnöke ismertette a szovjet elvtársakkal a megye szakszervezeti életét. A késő délutáni órákban a bányász sportkörben bányász sztahanovistákkal, kiváló bányamesterekkel és bányamérnökökkel beszélgettek a termelésről, a bánya gépesítéséről és a bányászat fejlődéséről. A PÁRTÉLET HÍREI Felelősségrevonás a választási agitáció elhanyagolásáért A kerékteleki állami gazdaság párttitkára Buda István elvtárs nem hajtotta végre pártunk Központi Vezetőségének határozatát, nem szervezte meg az agitációs tanfolyamokat. Ezzel a választási agitáció munkáját hanyagolta el. A népnevelők beosztása csak papíron van meg. Az igazság az, hogy a népnevelők semmi munkát nem végeznek, de nem is végezhetnek, mert a párttitkár elvtárs nem foglalkozik velük, magukra vannak hagyva, pedig munka akadna a számukra, mert a gazdaság a tavaszi munkákat is késve végezte el. A járási pártbizottság Buda Istvánt leváltotta a párttitkári funkcióból. Az éberség hiánya az ellenség aknamunkáját támogatja Dolgozó népünk ellenségei azon mesterkednek, hogy a munkásosztály élcsapatába, pártunkba befurakodva is végezzék romboló munkájukat. Gaál József a XVIII. akna volt párttitkára segítette az ellenség törekvéseit. A múlthavi taggyűlésen felvették a pártba tagjelöltnek Orlovics Józef kulákgyereket. Orlovics a Volksbund és a Hiler-Jugend tagja volt. Orlovics apja még ma is 35 hold földdel rendelkezik. Gaál József így akarta erőltetni a bányász tagjelöltek felvételét. Az elmúlt évben az akna rendszeresen teljesítette havi tervét. Kétségtelen, hogy ebben a harcban igen sok pártonkívüli bányász vette ki becsületesen ai részét. Gaál József ezek közül azonban egyetlen egyet sem vett fel tagjelöltnek. A NÉPFRONT- SZOBÁK HÍREI Népnevelő tapasztalatcserék a komáromi népfront-szobában Komáromi népnevelők százai keresik fel mindennap a népfront-szobát. A helyiség szépen díszített falain rajzok mutatják be Komárom város fejlődését. A piros drapériával leterített asztalok mellett dolgozzák ki a népnevelők a napi munkájuk tervét. A népfrontbizottság tagjai közül mindennap találunk ott valakit, aki tanácsot ad a népnevelőknek. Este, amikor a népnevelők már elvégezték napi munkájukat, ismét a népfront-szobába vezet az útjuk. MNDSZ-asszonyok, DISZ-fiatalok, dolgozó parasztok mondják el nak a népnevelő munka egymássorán szerzett tapasztalataikat. Nem látogatják a népnevelők a dorogi népfront-szobát Dorogon a „József Attila’ Kultúrotthonban rendezték be a népfront-szobát. A helyiséget szépen kidíszítették, a falakon ott sorakoznak ötéves tervünk létesítményeit bemutató képek és rajzok, csak éppen a népnevelők nem járnak oda. A helyiséget már 20-án megnyitották, azonban a megnyitáson sem a járási, sem a városi pártbizottságtól nem volt senki jelen. A népfrontbizottság berendezte a helyiséget, a városi pártbizottság azonban elmulasztotta a pártszervezetekkel és a népnevelőkkel közölni, hogy milyen célra hozták létre azt. Mozgalmas élet A Tatabánya X-es körzetében tatabányai X-es körzet népfront-szobája állandóan népes. Gondel Ferencné, István és Bátorfi Béláné Balogh elvtársak, a népfrontbizottság tagjai fogadják a népnevelőket és a körzet dolgozóit. Egymás után jönnek a népnevelők az üzemekből, területről, hogy mielőtt agitálni mennek, felkészüljenek a rendelkezésükre álló anyagokból. A népfront-szoba egyik falán „Népnevelők segítésére” című tábla van kifüggesztve. A táblára ráírják, hogy a népnevelők a munkájukhoz milyen irodalmat olvassanak el. A bejárati ajtón nagyon ötletesen helyezték el a népfront-szoba heti programmját. Kitüntették Tatabánya legjobbjait A Tatabányai Széntröszt ünnepélyes keretek között jutalmazta meg a kiváló dolgozókat. Tihanyi Lajos, a bánya- és energiaügyi miniszter helyettese osztotta ki a kitüntetéseket. A bányák kiváló mérnökei, bányászai és külszíni dolgozói kaptak kitüntetést jó munkájukért. A VIII-as akna főmérnöke, Sólymos András a „Kiváló bányász” érmet, Pruzsina Mihály, a XII- es akna sztahanovista frontmestere az „Érdemes bányász“ érmet kapta. A 98 kitüntetett közül 26-an a „Kiváló bányász” érmet kapták. A nép állama védi a dolgozók egészségét Irta: Dr Keresztes László Az egészségügyi helyzet visszatükrözi a dolgozók általános helyzetét. A kapitalista országokban a dolgozók elnyomorodása állandóan fokozódik; a csecsemőhalálozás, a gümőkór, az elme- és idegbetegségek egyre ijesztőbb méreteket öltenek. Nálunk a dolgozók egészségügye állandóan javul és ez megmutatkozik az egyre növekvő népszaporodási számokban, de megmutatkozik a rohamosan csökkenő csecsemőhalálozásban és a népbetegségekben megbetegedettek csökkenő számaiban. Míg nyugaton egyre kevesebbet költenek egészségügyi és kulturális célokra, déli szomszédainknál, Tito Jugoszláviájában szervezett egészségvédelemről még beszélni sem lehet, addig egyedül Komárom megye költségvetésében ebben az évben 34,5 millió forintot fordítottunk egészségügyi célokra. Mindezek eredményeiképpen évente mintegy 450 csecsemőt és 320 TBC-s beteget mentünk meg az életnek, akik azelőtt halálra lettek volna ítélve. Megyénkben 1938-ban csak 3 kórház volt: tatabányai, esztergomi és dorogi összesen 576 ággyal, ezzel szemben jelenleg 6 kórházunk van, összesen 1400 ággyal. Kórházaink ágyszáma tehát 250 százaléka az 1938. évinek. Új kórházak a tatai, kisbéri, szőnyi kórházak. A meglévő kórházaink új osztályokkal bővültek. Jellemző a bányabárók egészségügyi politikájára, hogy míg 1938-ban a tatabányai kórházban 3—4 orvos működött, jelenleg 32 orvos gyógyítja Tatabánya bányászait. A síkvölgyi TBC-osztályon sokszáz dolgozó nyer gyógyulást évente, ott ahol hajdan csak a bányabárók nyaraltak. 1952-ben új tüdőosztály létesült Esztergomban, Tatabányán központi laboratórium, koraszülött osztály és ebben az évben citrátos véradó állomás. Rendelőintézeti vonalon is nagy a fejlődés. Míg a felszabadulás előtt csak Esztergomban volt szakrendelés és egy egyszerű dolgozó hozzá nam juthatott szakorvosi ellátáshoz, most a megyében 8 helyen folyik szakrendelés több mint napi 350 órában. Február 1-től kiterkesztették a fogászati szolgáltatást korona és hídpótlásra is. A szakrendeléseket igyekeztünk úgy megszervezni, hogy azokat a dolgozók munkaidő után is igénybe vehessék és hogy az összes szükséges vizsgálatokat lehetőleg egy nap alatt elvégezzék. Szakrendeléseink még meglehetősen zsúfoltak. Ezen enyhíteni fog a tatabányai rendelőintézet most épülő új,kétemeletes szárnya. Sokat fejlődött üzemorvosi szolgálatunk is, melyet egyedül az elmúlt esztendőben 150 százalékkal fejlesztettünk. Különösen nagy súlyt fektettünk bányaüzemi orvosi szervezetünk kiépítésére. Kormányzatunk minden eszközzel az anyák és gyermekek segítségére siet. Mutatja a gondoskodást az a tény is, hogy csecsemőhalálozásunk az 1938. évinek kevesebb mint a fele. A csecsemőhalálozás csökkenése annál örvendetesebb, mert ezzel párhuzamosan a születések száma megyénkben az elmúlt esztendőben ismét felemelkedett. A felszabadulás előtt még orvost is kerésért látott a falu, szakorvost talán egyáltalán nem, legfeljebb az a földbirtokos, vagy Márt akinek módjában állt őt megfizetni. Most megyénk egész területén működik a falusi szakorvosi szolgálat, melynek keretén belül havonta minden falut végiglátogat gyermekgyógyász, szülész, belgyógyász, fogszakorvos. Az elmúlt esztendőben mintegy 20 ezer csecsemőt és 12 ezer anyát láttak el díjtalanul szakorvosaink. Az USA-ban 40 millió ember, azaz a lakosság egynegyed része még pénzért sem a kap egészségügyi ellátást, mert járásokban nincsenek egészségügyi szervek, ahogy ezt az amerikai orvostársaság 1952-ben kiadott folyóirata tanúsítja. _ A dolgozó anyák munkába állítását tésévé, korszerű bölcsődéképpsegítjük elő. A felszabadulás előtt bölcsődénk nem volt. Most megyénkben 16 bölcsőde van és ez az év végére 20—22-re fog emelkedni. Ez a néhány kiragadott adat megyénk egészségügyi helyzetéről megmutatja azt a soha nem látott fejlődést, mely hazánkban a felszabadulás óta végbement. Megmutatja, hogy minden munkánk, tervünk, harcunk célja, központja: az ember. • • » Össz-ülnöki értekezletet tartott a megyei bíróság Tatabányán Az esztergomi megyei bíróság a megyei bírósághoz 1953—55. évre megválasztott népi ülnökök részére összülnöki értekezletet tartott Tatabányán a megyei tanács székházában. Az émteklet megtárgyalta a népi ülnökök eddigi működésének tapasztalatai, megszabta feladataikat a bíráskodásban, a bíróságon kívüli üzemük életében, a termelés növelése, a munkafegyelem megszilárdítása érdekében Elsőként Elekes Ferenc elvtárs háromszoros sztahanovista, Kossuth-díjas vájár, a dorogi bányászok képviselőjelöltje szólalt fel. Elekes elvtárs elmondta, hogy a bírósági tárgyaláson nyert tapasztalatait üzemükben a munkafegyelem megszilárdítására használta fel Lénárd György elvtárs a lábatlan Vasbetongyár dolgozója arról beszélt, hogy a bíróságnak egy táti ügyben hozott döntése után megjavult Tát községben a begyűjtés munkája. Talán nincs ember, akit egyszer torkon ne ragadott volna egy érzés, amelytől aztán nem tud — és néha nem is nagyon akar — szabadulni. Emlékezteti valamire: egyszer, valahol, valamiért már érezte ugyanezt, valamikor történt az életében i<alami, ami ugyanezt az érzést váltotta ki belőle. Ezt érezte Elekes Ferenc bániász, amikor a dorogi VIII-as aknán munkatársai képviselőnek jelölték, úgy érezte, hogy igen nagy dolgot, nagy kincset bíznak rá, igen nagy a felelőssége — de nagyon jó érzés ez.... Kilenc éves volt és már négy kisebb testvérem sírt a kenyérért, amikor a háború kitört és apját katonának vitték. Ő volt a legidősebb, felelősnek érezte magát anyjáért és testvéreiért. Anyja hosszas könyörgés után beleegyezett, hogy munkába menjen. Mice községben, egy kulák vette fel tehenesnek. Dolgozott látástól—fakulásig, felnőtt munkáját végezte el félbérért, de enni nem kapott. Otthon meg letagadta, hogy éhes, csak testvéreinek jusson. Nem bírta soká. Legyengült és anyja nem engedte tovább dolgozni, ő maga ment, a gyerekeket pedig rábízta. Nagyon fájt ez, nem is talált más vigaszt, csak azt, hogy ha nagyobb lesz, ha felnő, olyan sokat és olyan jól fog dolgozni, hogy sokat keressen és minden fülért hazaad... Gyergyószentmiklósra ment, egy fűrésztelepen vállalt munkát, de csak egy nap dolgozhatott. Sztrájkba léptek a munkások. Mondták ugyan, hogy tartson velük, hogy utána jobb lesz, mert nagyobb bért kapnak. De hát miből tartson ki? Sem ismerőse, sem egy falat kenyere. Galgócra ment kőművesek mellé. Itt és csak néhány napig dolgozhatott, aztán még néhány próbálkozás után Petrozsényba, a Deák-bányába ment. Itt lett bányász. Talán igaz lett volna amivel hitegették, hogy valamivel jobban kereshet, csakhogy nem dolgozhatott egész héten. Legfeljebb három napot. Tizenhárom évi munka után segédvájár lett és egyszer, mert egy ökölnagyságú meddőt találtak a csilléjében, visszaminősítették. Pedig jól dolgozott. Később, előválásra tették. Megígérték, hogy ha elérik a 136 méteres előrehaladást, a fizetésen felül gyaprtak egy-egy csille bányafahulladékot. E’érték és ő bement az ígért, jutalomért. Elkergették. ..kommunista disznó kutyának“ Nevezték. Képviselőjelölt közben 1926-ban megnősült. 1929-ben megszületett Ilonka lányuk, 1935-ben pedig Sanyi fiúk, szaporodott a gond, csökkent a megélhetési lehetőség, de növekedett a fasiszták terrorja, amely elöl el kellett menekülniök. 1940 november 10-én Dorogra ért az Elekes-család. Nem kapott munkát, Várpalotára mentek Várpalotán egy napig dolgozott, akkor behívták az irodára és elküldték. Azt mondták, a kommunistái nem tartanak, ő pedig kommunista, mert több bért akar. Már a felvételkor is azzal kezdte, hogy megkérdezte: mennyi lesz a bér. Azután megemlítette a munkásoknak a dorogi sztrájkot is ... Hosszú lenne leírni, mennyit szenvedtek, mennyit költözködtek és éheztek, míg 1941 februárjában újra Dorogra értek. A XlI-es aknára vették fel- Csapatvezető lett. Először is arra figyelmeztették, hogy ha a bányavezetők jönnek, szabályosan jelentsen. Álljon vigyázba és úgy kezdje a jelentést, hogy ..nagyságos igazgató, vagy főmérnök úr, alázatosan jelentem’' és így tovább. Nem jelentkezett. A sztrájkolóktól Gyergyószentmiklóson is, itt Dorogon is azt hallotta, hogy az uraknál megalázkodással semmire sem megy, csak kemény, harcos kiállással. Róth igazgató, Schmidt főmérnök és Uzvölgyi hantamester hiába várták az „alázatos” jelentést. Kiszálláskor aztán az irodában üvöltötték: „disznó kommunista, kirúgom .. Március 23-án szabadult fel Dorog, rendbehozta a házat, mert közben megsérült, aztán bement az aknába. A pártszervezőt, meg Solti bányamestert találta ott. Egyben megegyeztek: a termelést meg kell indítani. De hogyan, kikkel, mivel? A bánya vízben áll. Elekes elvtárs először is összeszedte ismerőseit: Céceit, Hajdút, Kerekest, Bombitz, Simon, Horváth, Palatics, Fábán elvtársakat, aztán elmentek az erdőbe szerszámot keresni, mert akiket a németek odavittek árkot ásni, ott elszórták a szerszámokat, így kezdődött meg a hősies munka. És így érkezett el a nevezetes augusztusi nap. Elekes elvtársat behívatták az irodába, hellyel kínálták. A parttól voltak ott és az ő véleményét kérték: hogyan, lehet most már sokkal nagyobb ütemben megindítani a termelést? ... Ez ,volt az a Pillanat, az az érzés .. Az ö véleményét kérték, akit nemrégen még megaláztak, aki ha szólni mert, elbocsátották. Hát igen. Ő megmondja, ő tudja, hogy mit kell tenni: rendbe kell hozni a mélyszintet, először is újra fel kell tárni az 1-es siklót, aztán a 19-es harántot, aztán a 7-es siklót. Akkor megindul a levegőkeringés és lehetővé válik a szállítás. Ezt kell tenni. És e szerint kezdték meg a munkát. Atár 1946-ban, a 325-ös munkahelyen 40 százalékkal növelte meg munkamódszerének átadásával a csapat eredményét. Az ő csapata állandóan 160—200 százalékra teljesítette előirányzatát. A termelés növelésében elért kimagasló eredményekért 1948 május 1-én éppen öt évvel ezelőtt kapta meg első élmunkás kitüntetését. Az első sztálini műszakban 390 százalékos eredménnyel dolgozott, ötéves tervét már július 3-án befejezte. Csapatán a sztahanovisták egész sora nevelődött ki, többek között Bombitz Károly kétszeres sztahanovista vájár, akinek csapata már a ,,szénbányászat legjobb brigádja’"címért folyó versenyben 1952 első felében az országban első lett.* Apostol elvtárs javasolta jelöltnek Elekes elvtársat. Mintha nagyon távolról hangzana, úgy hallotta a tapsot, amely Apostol elvtárs szavai után felhangzói/. Aztán Mézes elvtárs szavait: ,,1945-ben és 1946-ban a kemény széncsatákban már akkor is élenjárt, példát mutatott.” Aztán Árvai Ferenc, Uj Ferenc, Herber Mátyás, őt javasolta Daróczi Lajos sztahanovista: „Tőle tanultam, ő nevelt sztahanovistává" Elekes elvtárs végignézett a kitüntetésein. Többszörös élmunkás, többszörös sztahanovista, a Munka Érdemrend arany fokozata, a Kossuth-díj dicsérik jó munkáját. — A párt irányítása, segítsége nélkül semmire sem mentem volna. De ígérem — mondta — hogy bárhová is állít munkatársam bizalma, bányászbecsülettel helytállók. Felharsant a taps és ő most minden eddiginél tisztábban érezte azt az érzést és most már nem is akarja és nem is fogja egy percre sem elfelejteni.