Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. május (8. évfolyam, 35-43. szám)

1953-05-02 / 35. szám

Éljen győzelmeink szervezője: a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen népünk bölcs vezére, Rákosi Mátyás! Jó felkészüléssel javítani kell Esztergomban a népnevelőmun­ka tartalmát Népnevelők százai, ezrei láto­gatják a családokat, ismertetik a népfront választási felhívását, beszélgetnek a múltról, a jelen­ről, a jövőről és lelkesítenek jó munkára. A népnevelőmunka szervezése Csobánka Istvánná, Hegyi­ László, Fajcsik József elvtár­­sak az Esztergomi Sportárugyár munkásai, népnevelői. Területre osztották be őket. Csabánkáné a Deák Ferenc­ utcában kapott há­rom házat nyolc családdal, He­gyi elvtárs a Szentkirály­ utcában hat házat tíz családdal, és Faj­­csik elvtárs az Eötvös­ utcában hét házat tizenhárom családdal. Valóban a legjobb népnevelő­ket választották ki a területi vá­lasztási agitációra­, bár hiba, hogy nem minden népnevelő vé­gezte el az agitációs tanfolya­mot. Hiába mondja Fajcsik elv­­társ, hogy „én már régi nép­nevelő vagyok, úgyis tudom, amit ott tanultak’’, nincs igaza. Fajcsik elvtárs valóban régi, jó népnevelő. Az agitációs tanfo­lyam anyagát azonban — ha most 16 jó népnevelő mun­kát akar végezni — feltétlenül át kell ta­nulmányoznia pótlólag. Felkészülés a népnevelő munkára — Ha, tegyük fel, valaki meg­kérdezné az elvtársakat, hogy mi az a népfront — mit vála­szolnának? Erre a kérdésre a három nép­nevelő közül egy sem tud pon­tos választ adni. Pedig a párt­kiadványok pontosan meghatá­rozzák ezt. Az elvtársak talán nem kapták meg a brosúrákat? Megkapták, el is olvasták, csak felületesen. Pedig a „Népfront választással ötéves tervünkért, a békéért!” című brosúra pontosan meghatározza: „A népfront... nem egyéb, mint a munkásság, a parasztság, az értelmiség, a dol­gozó kisemberek harci szövetsé­ge, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja vezet." Csabánkáné elvtársnő azt mondja, hogy ő ezt nem tudja szó szerint megjegyezni. Nem baj, de miért nem veszi elő a füzetet és mutatja meg annak, aki a kérdést felteszi? — A brosúrát? — kérdi ijedten Csabánkáné elvtársnő. Azt nem szabad megmutatni!­­A brosúrát nemcsak szabad, de meg is kell mutatni. A népnevelő értekezleten, amit minden hétfőn megtartanak, mindenről beszélnek, csak arról nem, amiről éppen kellene. Faj­­csik elvtárs arra emlékszik, hogy a legutóbbi értekezleten a fém­gyűjtésről, Csobánkáné arra, hogy a munkaközvetítésről, He­gyi elvtárs pedig arra, hogy a szervezési munkákról beszéltek. De érvet, jó módszert senki sem mondott. Nem is csoda. A nép­nevel­ő értekezletet nem a­ titkár elvtárs tartotta, hanem rábízta azt a propagandistákra. Az agitáció tartalma Csobánkáné, Hegyi és Fajcsik elvtársakat így népnevelő útjukra­ indították el . El kell érni, hogy mindenki a népfrontra szavazzon. Ez ter­mészetesen helyes, csak nem elég. Ez az agitációnak csak egyik része. Arról azonban nem beszéltek a­ népnevelő értekezleten sem és nem beszélnek a népne­velők sem munkájuk során, hogy­ a terv mindennapos teljesítésé­vel, túlteljesítésével teremtsék meg a május 17-i szavazat arany­alapját. A jó szervezési munkát jobb tartalommal kell megtölteni a Sportárugyárban, hogy a nép­nevelők eleget tehessenek szép hivatásuknak. A népnevelő érte­kezleteket tapasztalatcserévé kell emelni, és a titkár elvtárs­nak személyesen kell kézbe venni az irányítást. Ha a népnevelő­értekezleteken azt is megbeszé­lik, hogy a pártkiadványokat ho­gyan használják fel a népnevelő­munka során, Csobánkáné, He­gyi és Fajcsik elvtárs nem jönne sehol sem zavarba. Tatabányára látogatott a hazánkba érkezett szovjet szakszervezeti küldöttség A Szakszervezetek Országos Tanácsa meghívására a május 1-i ünnepségekre hazánkba ér­­­kezett szovjet szakszervezeti küldöttek szerdán ellátogattak Tatabányára. A SZOT elnöksége részéről Erdős Antal elv­társ kí­séretében meglátogatták a tata­bányai VIII-as akna bányá­szait. Vaszilij Gri­gorjevics Szi­­b­ljanov, a Szovjetunió Szak­­szervezeti Központi Tanácsa fő­osztályvezetője, Alekszej Vaiszil­­jevics Rozanov, a vologdai Szak­­szervezeti Tanács elnöke és Ma­ria Jakovlevna Petrova, a lenin­­grádi „Kroszmij Tregornyik” gumigyár brigádvezetője előtt Sólymos András a VIII-as akna főmérnöke először a bánya tér­képén­ ismertette a bánya tele­pítését, a meddők fekvését és a most indult új, mechanizált front fejtési módszereit. Ezután leszálltak a vendégek a bányába, megtekintették a bá­nya gépesítését és elbeszélget­tek a bányászokkal. A VIII-as aknában tett láto­gatás után a küldöttség tagjai a SZOT megyei tanácsa szék­házit keresték fel, ahol Baíicza Gyula, a SZOT elnöke ismertet­te a szovjet elvtársakkal a me­gye szakszervezeti életét. A késő­ délutáni órákban a bányász sportkörben bányász sztahanovistákkal, kiváló bánya­­mesterekkel és bányamérnökök­kel beszélgettek a termelésről, a bánya gépesítéséről és a bányá­szat fejlődéséről. A PÁRTÉLET HÍREI Felelősségrevonás a választási agitáció elhanyagolásáért A kerékteleki állami gazda­ság párttitkára Buda István elv­­társ nem hajtotta végre pártunk Központi Vezetőségének határo­zatát, nem szervezte meg az agitációs tanfolyamokat. Ezzel a­ választási agitáció munkáját hanyagolta el. A népnevelők beosztása csak papíron van meg. Az igazság az, hogy a népnevelők semmi munkát nem végeznek, de nem is végezhet­nek, mert a párttitkár elvtárs nem foglalkozik velük, magukra vannak hagyva, pedig munka akadna a számukra, mert a gaz­daság a tavaszi munkákat is késve végezte el. A járási párt­­bizottság Buda Istvánt leváltot­ta a párttitkári funkcióból. Az éberség hiánya az ellenség aknamunkáját támogatja Dolgozó népünk ellenségei azon mesterkednek, hogy a mun­kásosztály élcsapatába, pár­tunkba befurakodva is végezzék romboló munkájukat. Gaál Jó­zsef a XVIII. akna volt párt­titkára segítette az ellenség tö­rekvéseit. A múlthavi taggyűlé­sen felvették a pártba tag­jelöltnek Orlovics Józef kulák­­gyereket. Orlovics a Volksbund és a Hiler-Jugend tagja volt. Orlovics apja még ma is 35 hold földdel rendelkezik. Gaál József így akarta eről­tetni a bányász tagjelöltek fel­vételét. Az elmúlt évben az akna rendszeresen tel­jesítette h­a­vi ter­vét. Kétségtelen, hogy ebben a harcban igen sok pártonkívüli bányász vette­­ ki becsületesen ai részét. Gaál József ezek közül azonban egyetlen egyet sem vett fel tagjelöltnek. A NÉPFRONT- SZOBÁK HÍREI Népnevelő tapasztalatcserék a komáromi népfront-szobában Komáromi népnevelők százai keresik fel mindennap a nép­front-szobát. A helyiség szépen díszített falain rajzok mutatják be Komárom város fejlődését. A piros drapériával leterített asztalok mellett dolgozzák ki a népnevelők a napi munkájuk tervét. A népfrontbizottság tag­­jai közül mindennap találunk ott valakit, aki tanácsot­­ ad a népnevelőknek. Este, amikor a népnevelők már elvégezték napi munkáju­kat, ismét a népfront-szobába vezet az útjuk. MNDSZ-asszo­­nyok, DISZ-fiatalok, dolgozó parasztok mondják el nak a népnevelő munka egymás­során szerzett tapasztalataikat. Nem látogatják a népnevelők a dorogi népfront-szobát Dorogon a­ „József Attila­’ Kultúrotthonb­an rendezték be a népfront-szobát. A helyiséget szépen kidíszítették, a falakon ott sorakoznak ötéves tervünk létesítményeit bemutató képek és rajzok, csak éppen a népne­velők nem járnak oda. A helyi­séget már 20-án megnyitották, azonban a megnyitáson sem a járási, sem a városi pártbizott­ságtól nem volt senki jelen. A népfrontbizottság berendez­te a helyiséget, a városi pártbi­zottság azonban elmulasztotta a pártszervezetekkel és a nép­nevelőkkel közölni, hogy mi­lyen célra hozták létre azt. Mozgalmas élet A Tatabánya X-es körzetében tatabányai X-es körzet népfront-szobája állandóan né­pes. Gondel Ferencné, István és Bátorfi Béláné Balogh elv­­társak, a népfrontbizottság tag­jai fogadják a népnevelőket és a körzet dolgozóit. Egymás után jönnek a népnevelők az üzemekből, területről, hogy mi­előtt agitálni mennek, felkészül­jenek a rendelkezésükre álló anyagokból. A népfront-szoba egyik falán „Népnevelők segítésére” című tábla van kifüggesztve. A táb­lára ráírják, hogy a népnevelők a munkájukhoz milyen irodal­mat olvassanak el. A bejárati ajtón nagyon ötletesen helyez­ték el a népfront-szoba heti programmját. Kitüntették Tatabánya legjobbjait A Tatabányai Széntröszt ün­nepélyes keretek között jutal­mazta meg a kiváló dolgozókat. Tihanyi Lajos, a bánya- és energiaügyi miniszter helyettese osztotta ki a kitüntetéseket. A bányák kiváló mérnökei, bányá­szai és külszíni dolgozói kaptak kitüntetést jó munkájukért. A VIII-as akna főmérnöke, Sóly­mos András a „Kiváló bányász” érmet, Pruzsina Mihály, a XII- es akna sztahanovista front­­mestere az „Érdemes bányász“ érmet kapta. A 98 kitüntetett közül 26-an a „Kiváló bányász” érmet kapták. A nép állama védi a dolgozók egészségét Irta: Dr Keresztes László Az egészségügyi helyzet vis­­­szatükrözi a dolgozók általános helyzetét. A kapitalista orszá­gokban a dolgozók elnyomoro­­dása állandóan fokozódik; a csecsemőhalálozás, a gümőkór, az elme- és idegbetegségek egy­re ijesztőbb méreteket öltenek. Nálunk a dolgozók egészség­ügye állandóan javul és ez meg­mutatkozik az egyre növekvő népszaporodási számokban, de megmutatkozik a rohamosan csökkenő csecsemőhalálozásban és a népbetegségekben megbete­gedettek csökkenő számaiban. Míg nyugaton egyre keveseb­bet költenek egészségügyi és kulturális célokra, déli szomszé­dainknál, Tito Jugoszláviájában szervezett egészségvédelemről még beszélni sem lehet, addig egyedül Komárom megye költ­ségvetésében ebben az évben 34,5 millió forintot fordítottunk egészségügyi célokra. Mindezek eredményeiképpen évente mint­egy 450 csecsemőt és 320 TBC-s beteget mentünk meg az élet­nek, akik azelőtt halálra lettek volna ítélve. Megyénkben 1938-ban csak 3 kórház volt: tatabányai, esz­tergomi és dorogi összesen 576 ággyal, ezzel szemben jelenleg 6 kórházunk van, összesen 1400 ággyal. Kórházaink ágyszáma tehát 250 százaléka az 1938. évinek. Új kórházak a tatai, kis­béri, szőnyi kórházak. A meg­lévő kórházaink új osztályokkal bővültek. Jellemző a bányabárók egészségügyi politikájára, hogy míg 1938-ban a tatabányai kór­házban 3—4 orvos működött, je­lenleg 32 orvos gyógyítja Tata­bánya bányászait. A­ síkvölgyi TBC-osztályon sokszáz dolgozó nyer gyógyulást évente, ott ahol ha­jdan csak a bányabárók­­ nya­raltak. 1952-ben új tüdőosztály léte­sült Esztergomban, Tatabányán központi laboratórium, koraszü­­­lött osztály és ebben az évben citrátos véradó állomás. Rendelőintézeti vonalon is nagy a fejlődés. Míg a felszabadulás előtt csak Esztergomban volt szakrende­­lé­s és egy egyszerű dolgozó hoz­zá nam juthatott szakorvosi el­­­látáshoz, most a­ megyében 8 helyen folyik szakrendelés több mint napi 350 órában. Február 1-től kiterk­esztették a fogászati szolgál­tatást korona és hídpót­lásra is. A­ szakrendeléseket igye­keztünk úgy megszervezni, hogy azokat a dolgozók munkaidő után is igénybe vehessék és hogy az összes szükséges vizsgálato­kat lehetőleg egy nap alatt el­végezzék. Szakrendeléseink még meglehetősen zsúfoltak. Ezen enyhíteni fog a tatabányai ren­delőintézet most épülő új,­két­emeletes szárnya. Sokat fejlődött üzemorvosi szolgálatunk is, melyet egyedül az elmúlt esztendőben 150 szá­zalékkal fejlesztettünk. Különö­sen nagy súlyt fektettünk bá­nyaüzemi orvosi szervezetünk kiépítésére. Kormányzatunk minden esz­közzel az anyák és gyermekek segítségére siet. Mutatja a gon­doskodást az a tény is, hogy csecsemőhalálozásunk az 1938. évinek kevesebb mint a fele. A csecsemőhalálozás csökke­nése annál örvendetesebb, mert ezzel párhuzamosan a születések száma megyénkben az elmúlt esztendőben ismét felemelkedett. A felszabadulás előtt még or­vost is kerésért látott a falu, szakorvost talán egy­általán nem, legfeljebb az a földbirto­kos, vagy Márt akinek módjá­ban­ állt őt megfizetni. Most megyénk egész területén műkö­dik a falusi­­ szakorvosi szolgálat, melynek keretén belül havonta minden falut végiglátogat gyermekgyógyász, szülész, bel­­­gyógyász,­ fogszakorvos. Az el­múlt esztendőben mintegy 20 ezer csecsemőt és 12 ezer anyát láttak el díjtalanul szakorvo­saink. Az USA-ban 40 millió ember, azaz a lakosság egy­negyed része még pénzért sem a kap egészségügyi ellátást, mert járásokban nincsenek egész­ségügyi szervek, ahogy ezt az amerikai orvostársaság 1952-ben kiadott folyóirata tanúsítja. _ A dolgozó anyák munkába ál­lítását tésévé, korszerű bölcsődék­épp­segítjük elő. A fel­szabadul­ás előtt bölcsődénk nem volt. Most megyénkben 16 böl­csőde van és ez az év végére 20—22-re fog emelkedni. Ez a néhány kiragadott adat megyénk egészségügyi helyzeté­ről megmutatja azt a soha nem látott fejlődést, mely hazánkban a felszabadulás óta végbement. Megmutatja, hogy minden mun­kánk, tervünk, harcunk célja, központja: az ember. • • » Össz-ülnöki értekezletet tartott a megyei bíróság Tatabányán Az esztergomi megyei bíróság a megyei bírósághoz 1953—55. évre megválasztott népi ülnökök részére összülnök­i értekezletet tartott Tatabányán a megyei tanács székházában. Az émte­klet megtárgyalta a népi ül­nökök eddigi működésének ta­­pasztalatai, megszabta felada­taikat a bíráskodásban, a bíró­ságon kívüli üzemük életében, a termelés növelése, a munka­­fegyelem megszilárdítása érde­kében Elsőként Elekes Ferenc elv­társ háromszoros sztahanovista, Kossuth-díjas vájár, a do­rogi bányászok képviselője­löltje szólalt fel. Elekes elv­társ elmondta, hogy a bírósági tárgyaláson nyert tapasztalatait üzemükben a munkafegyelem megszilárdítására használta fel Lénárd György elvtárs a lá­batlan­ Vasbetongyár dolgozója arról beszélt, hogy a bíróságnak egy táti ügyben hozott döntése után megjavult Tát községben a begyűjtés munkája. Talán nincs ember, akit egyszer torkon ne ragadott volna egy érzés, amelytől aztán nem tud — és néha nem is nagyon akar — szabadulni. Emlékezteti valamire: egyszer, valahol, va­lamiért már érezte ugyanezt, valamikor történt az életében i<a­­lami, ami ugyanezt az érzést váltotta ki belőle. Ezt érezte Elekes­ Ferenc báni­ász, amikor a dorogi VIII-as aknán munkatársai képviselőnek jelölték, úgy érezte, hogy igen nagy dolgot, nagy kincset bíznak rá, igen nagy a felelőssége — de nagyon jó érzés ez.... Kilenc éves volt és már négy kisebb testvérem sírt a kenyérért, amikor a háború kitört és apját katonának vitték. Ő volt a leg­idősebb, felelősnek érezte magát anyjáért és testvéreiért. Anyja hosszas könyörgés után beleegyezett, hogy munkába menjen. Mice községben, egy kulák vette fel tehenesnek. Dolgozott látás­tól—fakulásig, felnőtt munkáját végezte el fél­bérért, de enni nem kapott. Otthon meg letagadta, hogy éhes, csak testvéreinek jusson. Nem bírta soká. Legyengült és anyja nem engedte tovább dolgozni, ő maga ment, a gyerekeket pedig rábízta. Nagyon fájt ez, nem is talált más vigaszt, csak azt, hogy ha nagyobb lesz, ha felnő, olyan sokat és olyan jól fog dolgozni, hogy sokat keressen és minden fülért hazaad... Gyergyószentmiklósra­ ment, egy fűrésztelepen vállalt mun­kát, de csak egy nap dolgozhatott. Sztrájkba léptek a munká­sok. Mondták ugyan, hogy tartson velük, hogy utána jobb lesz, mert nagyobb bért kapnak. De hát miből tartson ki? Sem isme­rőse, sem egy falat kenyere. Galgócra ment kőművesek mellé. Itt és csak néhány napig dolgozhatott, aztán még néhány pró­bálkozás után Petrozsényba, a Deák-bányába ment. Itt lett bá­nyász. Talán igaz lett volna amivel hitegették, hogy valamivel jobban kereshet, csakhogy nem dolgozhatott egész héten. Leg­feljebb három napot. Tizenhárom évi munka után segédvájár lett és egyszer, mert egy ökölnagyságú meddőt találtak a csilléjében, visszaminősí­tették. Pedig jól dolgozott. Később, előválásra tették. Megígér­ték, hogy ha elérik a 136 méteres előrehaladást, a fizetésen felül gyaprtak egy-egy csille bányafahulladékot. E’érték és ő bement az ígért, jutalomért. Elkergették. ..kommunista disznó kutyának“ Nevezték. Kép­vis­előjelölt közben 1926-ban megnősült. 1929-ben megszületett Ilonka lányuk, 1935-ben pedig Sanyi fiúk, szaporodott a gond, csökkent a megélhetési lehetőség, de növekedett a fasiszták terrorja, amely elöl el kellett menekülniök. 1940 november 10-én Dorogra ért az Elekes-család. Nem kapott munkát, Várpalotára mentek Várpalotán egy napig dol­gozott, akkor behívták az irodára és elküldték. Azt mondták, a kommunistái nem tartanak, ő pedig kommunista, mert több bért akar. Már a felvételkor is azzal kezdte, hogy megkérdezte: mennyi lesz a bér. Azután megemlítette a munkásoknak a dorogi sztrájkot is ... Hosszú lenne leírni, mennyit szenvedtek, mennyit költözköd­tek és éheztek, míg 1941 februárjában újra Dorogra értek. A XlI-es aknára vették fel- Csapatvezető lett. Először is arra figyelmeztették, hogy ha a bányavezetők jönnek, szabályosan je­lentsen. Álljon vigyázba és úgy kezdje a jelentést, hogy ..nagy­ságos igazgató, vagy főmérnök úr, alázatosan jelentem’' és így tovább. Nem jelentkezett. A sztrájkolóktól Gyergyószentmiklóson is, itt Dorogon is azt hallotta, hogy az uraknál megalázkodással semmire sem megy, csak kemény, harcos kiállással. Róth igaz­gató, Schmidt főmérnök és Uzvölgyi hant­am­est­er hiába várták az „alázatos” jelentést. Kiszálláskor aztán az irodában üvöltötték: „disznó kommunista, kirúgom .. Március 23-án szabadult fel Dorog, rendbehozta a házat, mert közben megsérült, aztán bement az aknába. A pártszerve­­zőt, meg Solti bányamestert találta ott. Egyben megegyeztek: a termelést meg kell indítani. De hogyan, kikkel, mivel? A bánya vízben áll. Elekes elvtárs először is összeszedte ismerőseit: Céceit, Haj­dút, Kerekest, Bombitz, Simon, Horváth, Palatics, Fáb­án elv­­társakat, aztán elmentek az erdőbe szerszámot keresni, mert akiket a németek odavittek árkot ásni, ott elszórták a szerszámo­kat, így kezdődött meg a hősies munka. És így érkezett el a nevezetes augusztusi nap. Elekes elvtársat­­ behívatták az irodába, hellyel kínálták. A parttól voltak ott és az ő véleményét kérték: hogyan, lehet most már sokkal nagyobb ütemben megindítani a termelést? ... Ez ,volt az a Pillanat, az az érzés .. Az ö véleményét kér­ték, akit nemrégen még megaláztak, aki ha szólni mert, el­bocsátották. Hát igen. Ő megmondja, ő tudja, hogy mit kell tenni: rendbe kell­­ hozni a mélyszintet, először is újra fel kell tárni az 1-es siklót, aztán a 19-es harántot, aztán a 7-es siklót. Akkor megindul a levegőkeringés és lehetővé válik a szállítás. Ezt kell tenni. És e szerint kezdték meg a munkát. Atár 1946-ban, a 325-ös munkahelyen 40 százalékkal növelte meg munkamódszer­ének átadásával a csapat eredményét. Az ő csapata állandóan 160—200 százalékra teljesítette előirányzatát. A termelés növelésében elért kimagasló eredményekért 1948 má­jus 1-én éppen öt évvel ezelőtt kapta meg első élmunkás kitünteté­­sét. Az első sztálini műszakban 390 százalékos eredménnyel dol­gozott, ötéves tervét már július 3-án befejezte. Csapatán a szta­hanovisták egész sora nevelődött ki, többek között Bombitz Ká­roly kétszeres sztahanovista vájár, akinek csapata már a ,,szén­bányászat legjobb brigádja’"címért folyó versenyben 1952 első felében az országban első lett.* Apostol elvtárs javasolta jelöltnek Elekes elvtársat. Mintha nagyon távolról hangzana, úgy hallotta a tapsot, amely Apostol elvtárs szavai után felhangzói/. Aztán Mézes elv­társ szavait: ,,1945-be­n és 1946-ba­n a kemény széncsatákban már akkor is élenjárt, példát mutatott.” Aztán Árvai Ferenc, Uj Ferenc, Herber Mátyás, őt javasolta Daróczi Lajos sztahano­vista: „Tőle tanultam, ő nevelt sztahanovistává" Elekes elvtárs végignézett a kitüntetésein. Többszörös él­­munkás, többszörös sztahanovista, a Munka Érdemrend arany­ fokozata, a Kossuth-díj dicsérik jó munkáját. — A párt irányítása, segítsége nélkül semmire sem mentem volna. De ígérem — mondta — hogy bárhová is állít munka­­társa­m bizalma, bányászbecsülettel helytállók. Felharsant a taps és ő most minden eddiginél tisztábban érezte azt az érzést és most már nem­ is akarja és nem is fogja egy percre sem elfelejteni.

Next