Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. december (8. évfolyam, 96-104. szám)

1953-12-02 / 96. szám

2 Van még mit tennünk a Központi Vezetőség júniusi határozatának végrehajtásáért Hozzászólás Kutrucz elvtárs november 14-i cikkéhez Ktrucz elvtárs november 14-i cikkében arról ír, milyen mértékben érvényesül a komáromi járás pártszervezetei­nek munkájában a kollektív vezetés. A járás valamennyi párt­­szervezete — köztük a Timföldgyár pártbizottsága is — magára kelell hogy ismerjen. Kutrucz e­vtárs cikke figyelmese­­t vett számunkra is. E határozat végrehajtásának üzemi pártbizottsá­gunknál lévő hiányosságait azonban Kutrucz e­vtárs csak rész­ben írta le. A júniusi határozat etjött nálunk is, mint nagyon sok párt­­szervezetnél — teret hódított az enyszemegi vezetés. A párt­­bizottság többi tagjainak véleményét figyelmen kívül hagytuk. A fontos intézkedések, melyek e­sősorban megkövetelik a kol­ek­­tív intékedést, irányítást, gyakran a pártbizottság titkárának vagy esetleg egy másik tagjának egyéni munkájára szűkítet­tük le. E?­zen a téren már van­ némi javulás pártbizottságunknál, de még mindig nem lehet kielégítőnek mondani. Van még mit tennünk, hogy a Központi Vezetőség júniusi határozatát maradéktalanul végre tudjuk hajtani. Kem vl­t szoros kapcsolatunk az üzem dolgozóival. Ennek oka az volt, hogy a hö­gőzöktől hozzánk érkezett panaszokat nem minden esetben orvosoltuk. Emiatt sokan eltávolodtak tőlünk. Nem voltak bizalommal hozzánk. A Központi Vezetőség határozata után ezen is változtattunk. Megszilárdult a dolgozók bizalma irántunk, ami azt eredmé­nyezte, hogy az általunk hozott határozatok végrehajtásába egyre több pártonkívüli is bekapcsolódik. V­an pártmunkánknak egy másik nagy fogyatékossága is, amit a Központi Vezetőség júniusi határozata után sem tudtunk felszámolni. Üzemi párt­csoport­jaink rossz munkája. A pártcsoportok jó munkája nélkül pártbizottságunk sem tud eredményes munkát végezni. Feladataink elvégzésének közép­pontjába kell állítani tehát a pártcsoportok munkájának meg­javítását. Ennek első felt­étete a pártbizalm­ak összetételének megjavítása. Azokat a pártbizalmiakat, akik nem tettek eleget pártmegbizatásuknak, a tagok leváltják és helyükbe olyan vezető­ket választanak, akik politikai és szakmai képzettségüknél fogva képesek lesznek segíteni, tanítani a csoport tagjait. 1­­utruez éktárs cikke hozzásegítette pártbizottságunkat a­­ hibák felismeréséhez. Most már az szükséges, hogy a pártbizottság valamennyi tagja a hibákból okulva kollektíven, kommunista vezetőhöz illő szorgalommal fogjon hozzá azok ki­javításához. BARTL JÁNOS ágit.-p­rop.­-titkárh. Timfö­dgyár, pártbizottság Komárom m­egyei DÓS GŐZ K­­APJH T­ÖMEGSZERVEZETEK HÍREI Kom­árom város MNDSZ-asszonyai a kormányprogramm megvalósításáért A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége komáromi helyi cso­portja az e­­múlt héten véle­ménykutató értekezletet tar­tott. Ennek az értekezletnek az volt a célja, hogy felszínre hozza azokat a hiányosságokat, melyet a város vezető szervei, közellátási intézményei a­ kor­mányprogramok végrehajtása során elkövettek. Az értekezleten több mint 350 dolgozó vett részt. Beszá­molót Szabó Im­réné elvtársnő, a városi tanács elnöke, Komá­rom város MNDSZ-titkára tar­tott. A beszámolót több mint 30 hozzászólás követte. A hozzá­szólók valamennyien arról­­ be­széltek, hogy sokan vannak a város területén, akik rossz munkájukkal, helytelen intézke­désükkel akadályoznák kormá­nyunk programmjának meg­valósulását, dolgozóink élet­­színvonalának emelését. A hoz­zászólók egyben megmutatták a fennálló hiányosságok felszá­molásának módját is. foglalkozzon többet a tatabányai újtelepi gépüzem MSZT-vezetősége a tagsággal A Magyar-Szovjet Társaság szervezeteinek feladata: elmé­lyíteni dolgozóink között a széttéphetetlen szovjet-magyar barátságot, segíteni a szocia­lista-realista­ kultúra győzelmét hazánkban az élenjáró szovjet tapasztalatok felhasználásával, a szovjet munkahősök munka­­módszereinek ismertetésével se­gíteni az új típusú szocialista embertípus kinevelését, akik úgy munkahelyeiken, mint ta­nulásukkal sikert-sikerre arat­nak. Ennek a nagyszerű­­ adat­nak megvalósítását akadályoz­za az újtelepi gépüzem MSZT- szervezetének vezetősége. Az újtelepi gépüzemben már több éve alakult meg az MSZT-szer­­vezet. A megválasztott vezetők azonban nem végeznek kielégí­tő munkát. Munkájuk abban merül ki, hogy mindig új ve­zetőséget választanak. Egy szervezet tagságának jó vagy rossz munkája a vezetőség irányításától függ. Ideje tehát, hogy az újtelepi gépüzem MSZT-vezetői törődjenek a tagsággal te A bírálat nyomán megjavult a faliújságmunka a Komáromi Lengyárban (Levél a Lengyárból) A Dolgozók Lapja november 11-i számában cikket közölt a komáromi üzemek, köztük a Lenfonógyár üzemi faliújságá­ról. üzemi faliújságunk munká­jának bírálata helyes volt, mi­vel üzemi pártszervezetünk ez utóbbi időben kevés gondot fordított a faliújságra. A cikk megjelenése után üzemünk pártbizottsága megbe­szélésre hívta a szerkesztőbi­zottság tagjait. A szerkesztőbi­zottságot kiegészítettük, mivel időközben több tag elment vál­lalatunktól. Ezen a megbeszé­lésen határozatot hoztunk, hogy üzemünk faliujságmunkáját no­vember 20-ra újjászervezzük. A megbeszélésen hozott hatá­rozatot végrehajtottuk. Novem­ber 20-ra üzemünk bejáratánál új faliujságtáblát állítottunk fel, melyen rendszeresen jelen­nek meg aktuális cikkek és ka­rikatúrák, melyek a bírálat és önbírálat hangján segítik üze­münk dolgozóit munkájukban. Pártunk sajtója, megyei la­punk bírálatával segített ben­nünket hibáink kijavításában. Ezt a bírálatot úgy viszonoz­zuk, hogy üzemünk faliújságja fokról fokra javul majd, segíti a dolgozók munkáját, a tervtel­jesítést, a végrehajtását.kormányprogramm KI­RIZS GYÖRGY lan­usságfelelős, Komárom, Lenfonógyár CÉL ÉS ESZKÖZ Pártunk Központi Vezetősé­ge júniusi kibővített ülésének határozatai és a kormány pro­­grammja új szakaszt nyitott a Magyar Dolgozók Pártja életé­ben, a magyar népi demokrácia fejlődésében. Az új fejlődési sza­kasz feladatai: az elért eredmé­nyek megszilárdítása a népgaz­daságban, s ennek alapján a mezőgazdasági termelés, az élel­miszertermelés nagyarányú fel­lendítésének megszervezése” — mondja a Politikai Bizottság ok­tóber 31-i beszámolója. — „A lélekzetvétel, a nehézipar fejlesz­tésének lassítása, az elért ered­mények megszilárdítása és ugyanakkor a mezőgazdaság gyors és nagyarányú fejlesztése együtt alkotják legjellemzőbb sajátosságát annak az új sza­kasznak, melybe Központi Veze­tőségünk és kormányunk hatá­rozatai után léptünk” — állapít­ja meg a továbbiakban a be­számoló. Vagyis munkánk egész célja: jobbá, szebbé, tartalma­sabbá, kulturáltabbá tenni dolgozók életét, több mosolyt a deríteni az arcokra, még csillo­­góbbá varázsolni gyermekeink szemét, még nyugodtabbá tenni a munkában eltöltött évek után járó pihenést az öregeknek. feladat megvalósításának útját E már számtalan napvilágot látott párt- és kormányhatározat sze­gélyezi. Az emberek többsége megér­tette a kormányprogramm cél­ját. Akadnak azonban olyanok is, akik még nem értik ezt. Pe­dig a népjólét emelésének ez a­ politikája az egyetlen, biztos eredményhez vezető út hazánk­ban a szocializmus felépítéséhez. Ebben az új szakaszban egyre teljesebben bontakozik ki a szo­cializmus alaptörvénye, benne a szocializmus alapvető céljával: az emberek anyagi és kulturális szükségletei egyre fokozódó ki­elégítésének programmjával. A kormányprogramm célja: az egész nép jólétéről való gon­doskodás az, hogy a szocializ­must építő emberek ne csak an­nak felépülte után élvezzék az új társadalom szépségeit, elő­nyeit, hanem az építéssel együtt, párhuzamosan javuljon életük. A kormányprogramm közép­pontjában tehát az új életet megteremtő ember áll, az a leg­fontosabb, hiszen ezt a társa­dalmat nem azért építjük, hogy eredményeinkkel elkápráztathas­suk a világot, hanem saját ma­gunknak tesszük szebbé, jobbá, derűsebbé. Az aztán természe­tes eredménye hazaszeretetünk­nek, a párt vezette harcunknak, hogy a mi eredményeinkből erőt merítenek a kapitalista országok elnyomott dolgozói. Nem kétséges, hogy e nagy cél elérésének, a kormánypro­gramm megvalósításának felté­tele, biztosítéka a munka.­ Az élet ak­kor lesz jobb, tartalma­sabb, kulturáltabb, ha az or­szágban több lesz az élelmi­szercikk, ruha, cipő, könyv, bú­tor, ha a dolgozó bemegy a boltba valamiért és nem kapja azt a választ, hogy nincs, ha mindig több és több dolgozó jut szép, tágas, napfényes otthon­hoz. Ez azonban nem megy má­ról holnapra. Nem építhetjük fel lakások ezereit pár hónap alatt, nem bővelkedhetünk zsír­ban, mert az idei hízókat még nem vágták le, s a tavalyi év nem kedvezett a jószágállo­­mánynak. A lakásépítkezések idejét azonban jó munkával na­gyon lerövidíthetjük. Igazolják ezt sztahanovistáink, akik ter­vük tejesítésében már jóval előbbre járnak a naptárnál. Ezt minden ember megérti, ha meg­magyarázzák neki és minden becsületes ember szívesen dol­gozik a kormányprogramm megvalósításáért többet és job­ban, mert tudja, hogy munkája gyümölcse hozzá térül vissza. A népjólét fokozásának, a kormányprogramm végrehajtá­sának eszköze a fegyelmezett, jó munka, a tervek maradékta­lan telj­es­ítése, a szocialista munkaverseny, a takarékosko­dás. A célt, az emberről való szakadatlan gondoskodást és a Programm megvalósításának eszközét, a tervek egyenletes teljesítését egymástól különvá­lasztani soha nem szabad. Mégis akadnak emberek, funkcionáriu­sok, akik a kettőt elválasztják egymástól. Akik például „első a terv!” jelszóval elhanyagol­ják a munka- és egészségvédelmet, akik elfelejtik, hogy a tervet em­berek teljesítik, s nem másnak, hanem maguknak teljesítik azt, azok nem értik pártunk, kormá­nyunk célkitűzéseit. A munka­­biztonság, szociális körülmények elhanyagolása kü­lö­nő­en a szén­bányászatban ismert jel­enség. Dorogon például a kormánytól munkavédelmi beruházásokra kapott­ összegből 380.000 forintot már úgy kezelnek, hogy azt ebben az évben fel sem használ­ják. Sok vezető szájából hall­ható ilyen kijelentés: „Csökkent a balesetek száma, csökkent te­hát a kiesett munkaórák száma is”. Ez tény, s mint ilyen helyt­álló is­ A balesetek mögött azon­ban elsősorban nem a kiesett munkaórákat kell látni, hanem az embert, aki megsérült. Azért kell felhasználni minden munka­­védelmi beruházásra nyújtott összeget, hogy mindig kevesebb és kevesebb legyen a­ baleset, biztonságosabbá, derűsebbé vál­jon a munka, kevesebb legyen a munka közben megsérült em­ber. A kormányprogramm meg­valósításához sok, szén, tégla, cement, villanyáram kell. Több szenet, téglát, cementet és vil­lanyáramot azonban csak akk­or lesz kedvük termelni a dolgo­zóknak, ha tudják és tapasztal­ják, hogy ez jólétük fokozásának eszköze, ha termelésük fokozá­sával egyenlő arányban emelke­dik életszínvonaluik is. A funk­cionáriusok zöme megértette ezt. Vannak azonban, akik még nem. Akik megértették, a helyi lehe­tőségek kihasználásával töreked­­nek is ebben a szellemben dol­gozni. Legszebb példa oroszlányi XVI-os akna erre az felol­­vasóterme. Ennek a­z aknának a vezetői egy napon azzal lepték meg a dolgozókat, hogy nagyon barátságosan, kedvesen, ©sho­nosan rendezték be az­ előr­e csúnyá­n elhanyagolt felolvasó­termet. Olyan helyet teremtet­tek, ahol igazán kellemesen le­het várakozni a bányába való leszállás idejének e'érkeztére. Bizonyos, hogy az akna dolgo­zói jó munkával viszonozzák a vezetők szeretetét, gon­dosko­­dását. A becsületes emberek értik és érzik, hogy a­ nép jólétéről­ való gondoskodás pártunk és kormá­nyunk számára a legfőbb tör­vény. Aki a kormány programai­mnak cél­ját szem elöl téveszti, külön választja a célt az eszköz­től, nem képes arra­, hogy dolgozókról való gondoskodást a összekapcso­l a a munkaverseny irányításával, a terv teljess*écé­­vel, az az emberek, munkatár­­sai és saját maga jólétének megteremtését akadályozza. Ezt azonban m­indenki elkerülheti, csupán egy feltétele van: szeret­ni kell az embereket. Viktor Zoltánná 1953 december 2. Küldöttgyűl­ést tartottak megyénk kisipari szövetkezeteinek dolgozói November 27-én tartotta Ko­máromi megyei Kisipari Szö­­­vetkezet a harmadik negyedévi küldöttgyűlését. A beszámolót Szarvas György elvtárs, a KISZÖV elnöke tar­totta. Beszámolójában többek között ismertette az alapsza­bály módosításának jelentőségét, elemezve az eredményeket, hibá­kat. Beszélt a szövetkezet létszá­mának növekedéséről és a terv­­teljesítéséről. Megemlítette, hogy egyes szövetkezetek igye­keztek a lakosság szükségleteit a lehető legrövidebb időn bel­ül kielégíteni. A harmadik negyed­évben a kisbéri ruházati és szol­gál­ta­tó KTSZ munkája volt a legeredményesebb. Negyedéves tervteljesítése 135, a béralap fel­­használása 85 százalékos volt. Ezzel az eredménnyel az KTSZ nyerte el a KISZÖV ván­­a­dorzászlaját. Ugyancsak jó mun­kát végzett a tatai kádár KTSZ, a harmadik negyedévben 137 százalékos tervteljesítés mellett 123 százalékos béralapfelhaszná­lással zárta a harmadik negyed­évet. A szövetkezeti tagok — mon­dotta beszámolójában Szarvas elvtárs — egy része egészségügyi szempontoknak nem megfelelő körülmények között dolgozik. Sok műhely kicsi, a dolgozók tisztálkodási lehetősége, meg­felelő biztonsági berendezése hiányos. Minden ok megvolt ar­ra, hogy a beruházási keretet fel­használják a KTSZ-ek még ak­kor se, ha kölcsönt vesznek igénybe. A jövőben sokkal többet kell törődni a KISZÖV-nek az­zal, hogy minden tekintetben megfelelő körülmények között dolgozhassanak a szövetkezet dolgozói. A felmerült hiányosságokért elsősorban a­ KISZÖV vezetősége felelős. Keveset törődtek például a munkaversennyel, a gépesítés­sel. A munkaversenyekből hiány­zik az elevenség, a gépek sok­helyütt már két-három hónapja kihasználatlanul hevernek. Keve­set törődött a KISZÖV vezető­sége azzal, hogy a munkaver­­senyt kiértékelje, az élenjáró szövetkezeti dolgozókat népsze­rűsítse. Szarvas elvtárs beszámolójá­ban sokat foglalkozott a minő­ségi munka kérdésével is. — Vannak ugyan eredmé­nyeink — mondotta — de ez ko­rántsem kielégítő. Olyan mun­kát kell végezni és végeztetni a szövetkezet dolgozóinak és ve­zetőinek, hogy a kisipari munkai híres, jó minőségű legyen. Ehhez feltétlen szükséges, hogy az újítómozgalommal többet foglal­­kozzon a KISZÖV vezetősége. Megyénk szövetkezetei nem él­nek az újításban­ rejlő nagy le­hetőségekkel, pedig ez a munka megkönnyítését, a termelékeny­ség emelését, a munka minősé­gét és a tagok jövedelmét is nö­velné. A szövetkezetek dolgozói egész sor kedvezményt kaptak az elmúlt néhány hét óta. Államunk százmillió forint hitelt biztosí­tott szövetkezete­­nk­nek és a visszafizetés határideje több évig is terjedhet. Előnye, hogy 1954 január 1-től megszűnik a szövetkezetek forgóeszköz ar­ánya. A szövetkezetek a hulladék és selejtanyagok felhasználása után 20 százalék jövedelemadó ked­vezményt kapnak. Azok KTSZ-ek, melyek állami tulaj­a­donban lévő ingatlanokkal ren­delkeznek, saját tulajdonukba vehetik át azokat. A miniszter­­tanács határozata lehetővé tette, hogy a szövetkezetek a munkar­jukkal kapcsolatos szabadpiaci anyagokat 5000 forintig engedély nélkül szerezhetik be. Az OKISZ vezetősége a minisztertanács hozzájárulásával elérte, hogy a cipőjavító szövetkezetek for­"almi adóját 2 százalékról fél száza­lékra csökkenthetik megyénk szövetkezetei. Megalakult a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat komárom megyei egészségügyi biológiai szakosztálya Tatabányán megalakult múlt hét folyamán a TTIT ko­­­­márom megyei egészségügyi-bio­lógiai szakosztálya. Az alakuló ülésen megjelent Dr. Szabó Zoltán Kossuth-díjas orvos is. Az alakuló ülésen Dr. Gyer­­gyai Károly kiváló orvos tar­tott beszámolót. Gyergyai elv­társ ismertette a szakosztály munkájával kapcsolatos felada­tokat. A beszámoló után a szakosztály tagjai megbeszélték az 1954. évi népgazdasági fel­adatokat, valamint az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztő munkát is. Több hozzászólás után­ Dr. Szeiler Zoltán főorvost, Gulácsi László tanárt és Dr. Szabó Zoltán főorvost az újonnan ala­kult szakosztály vezetőivé vá­lasztották. A hideg, őszi szél felkavarta a port az utcákon. Hideg van. Aki teheti, meleg helyre húzó­dik. Jólesik ilyenkor a kályha duruzsolása mellett pihenni, ta­­nulni, olvasni. Molná­r János most jött haza a munkából. Meg­fürdik, eszik és tanulni kezd. A Rákosi Mátyás gimnázium esti tagozatának tanulója. Ma nem kell iskolába menni, elhatároz­ta, hogy késő estig ta­rt. A hétéves, elsőosztályos Ju ea már elfoglalta a konyhaasztalt, szor­galmasan írja leckéjét. Mire Molnár János összeszedi köny­veit, elrendezi a szoba asztalán, besötétedik. — Jutka, kapcsold fel a vil­lanyt — szólt Molnár János kislányához, s közben kezébe vett már egy könyvet. Jutka felkapcsolja a villanyt, egy darabig az égőt nézi, aztán így szól apukájához. — Apukám, ha felkapcsolom a villanyt, akkor mi ég az égő­ben? — Egy fémszálacska. — Az miért világít? — Mert áram van bent. — Az áramot kik csinálják? — Emberek, az erőművekben. — És hogyan csinálják? — Az áramot azt... azt úgy csinálják kislányom... hogy... Kellemetlen helyzet. Hogyan is készül az áram? No, nézzük csak. * Az oroszlányi bányászok ke­mény harcot folytatnak a szé­nért, a minőségi szénért. Nagy István csapatvezető­ és csapata arról híresek, hogy a legjobb minőségű szenet adják az ak­nában. Különválogatják a pa­lát, s külön csillébe is rakják, úgy küldik felszínre a teli csil­léket. Nagy István tudja, hogy a palát az erőműben nagysze­rűen el tudják égetni, de azt is tudja, hogy vannak olyan gyá­raink, ahol nem tudják ezt fel­használni, csak a minőséget rontaná, és ezért vigyáz, hogy ne keverje össze a tisztás szén­nel. Sokat fordul a függőpályán futó csille kereke a hosszú kö­télpályán, mire a tatabányai II-es középállomásra, onnan pe­dig a tatabányai osztályozóra ér. Az osztályozón a tiszta sze­net vagonokba, a palát pedig a „depóra” öntik. Ideérkezik az a pala is, melyet Nagy Ist­ván és csapata küldtek felszín­re. De ahogy érkezik a pala, csaknem úgy fogy is, mert az adagolón két 200 méteres gumi­­szalagzaj kerül, amely a 14 mé­ter magasan lévő „szögállomás­ra” viszi. Ott egy másik gumi­szalagra kerül át, (efelett két hatalmas mágnes kiszedi szénben maradt vasdarabot, szö­ne­get és drótot.) Ez a második szalag viszi a palát, a tatabá­nyai erőműbe. Itt, mintegy 100 méteren, vízszintesen húzódik a gumiszalag, amelyről a „le­­dobókocsi" segítségével 12 va­gon befogadóképességű bunker­ba kerül a pala. A nyolc da­rab bunkert egymásután töltik meg palával. A bunkerből ada­golók segítségével bekerül pala az úgynevezett merőlapá­­n­tos szén­ma­lm­okba. A malom­ban porrá őrlik a­ palát, melyet a szénőrlő lapátok mindjárt kazánok­­ tűzterébe fújnak. Nyolc a kazán áll egymás mellett, kazánok előtt műszertáblák mu­­­tatják a kazán gőzterhelését, a víz mennyiségét, a gőz hőfokát, mi­liméterekben mutatja a hu­zat nagyságát (hogy elegendő-e a levegő) és a malmok terhe­lését. A kazánokban körülbelül 1200 fok a hőmérséklet. A ka­zánokból a gőzt 32 atmoszféra nyomás préseli csöveken ke­resztül a turbinákba. Itt a hő­energia átalakul forgó mechani­kai energiává. A gőz forgatja a turbinát, melynek percenkénti fordulatsebessége 3000, ez hajt­ja a vele közvetlen tengelykap­­csolásban lévő áramfejlesztő ge­nerátort. A generátorban fej­lesztett 6000 volt feszültségű váltóáramot alumíniumsíneken keresztül a villamosk­apcsoló be­­rendezés gyűr­ősíneire vezetik. Innen a védelmi és mérőberen­dezések után jut el az áram a gyárakba, Dunántúl számos üzemébe, falujába, Molnárék la­­kásába is. • Ezt kellett volna Jutka kérdé­sére válaszolni Molnár János­nak. De nem tudta. Ezért kér­dezte tőlünk. Persze Jutkának nehéz lesz még ezt mind meg­érteni. De ő biztos megérti.

Next