Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. január (9. évfolyam, 1-9. szám)

1954-01-02 / 1. szám

2 Komárommeqyci D0U6/f?K l A PJ A A mezőgazdaság fejlesztése az egész nép ügye Hegedűs András elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség december 19-én tartott ülésén Hegedűs András elvtárs be­vezetőül arról szólott, hogy a Központi Vezetőség október 31-i ülésének határozata leszögezte: Magyarországon a szocializmus további építésének kulcskérdése a mezőgazdasági termelés fej­lesztése. E megállapítás alap­ján dolgozta ki a politikai bi­zottság a mezőgazdaság fejlesz­tésének programmját, amelyet, mint határozati javaslatot Központi Vezetőség elé terjeszt. a A mezőgazdaság általános fej­lesztésére irányuló nagy célki­tűzéseket csak akkor lehet vég­rehajtani, ha egész pártunk és népünk megérti, hogy e terv végrehajtása nem szűken vett parasztkérdés csupán, hanem­­ egész dolgozó népünk ügye. Ezután Hegedűs András elv­társ azokkal az okokkal foglal­kozott, amelyek a mezőgazdasá­gi termelés gyors fejlesztését szükségessé tették. Elsősorban említette, hogy népgazdasá­gunkban az ipar és a mezőgaz­daság között nagy aránytalan­ság van, ami az iparban is, a mezőgazdaságban is komoly za­varokat okoz. Az ipari termelés a felszabadulás előttihez képest több mint háromszorosára nőtt, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés egyhelyben topog. Mindenekelőtt tehát ez az arány­talanság okozta azt, hogy a mezőgazdasági termelés nem tudta megfelelően kielégíteni a lakosság élelmiszerszükségle­teit, amely az utóbbi évek folyamán gyorsan nőtt. A párthatározat, a kormány­­program új gazdasági poéti­kának alapvető feladataként ezért a dolgozók életkörülmé­nyeinek állandó javítását jelölte meg. Ahhoz, hogy ezt a felada­tot sikeresen megoldjuk, min­denekelőtt az szükséges, hogy megteremtsük az életszínvonal emelésének anyagi feltételeit. Elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlesztése útján biz­tosítani kell a lakosság bősé­ges ellátását kenyérrel, hússal, zsír­ E-1 • tejjel, gyümölcsölt bor­ral, továbbá nagyobb mennyisé­gű nyersanyagot kell biztosíta­ni könnyű- és nehéziparunk számára. De a mezőgazdasági termelés fejlesztése nemcsak gazdasági okokból, hanem a munkás­­paraszt szövetség megerősítése szempontjából is szükséges. mezőgazdasági termelés fejlesz­­­­­tésének napirendre tűzése és az segítség, amelyet ez ipari munkásság ad a falunak, ked­vezően fogja éreztetni hatását, mert megteremti a lakosság életkörülményei állandó javítá­sának legfontosabb előfeltételét, az élelmiszerek bőségét, ugyan­akkor virágzó mezőgazdaságot, jómódú dolgozó parasztokat te­remt. Ezután arról beszélt Hegedűs András elvtárs, hogy a mező­­gazdasági termelés általános fellendítésében támaszkodnunk kell országunk vezető erejére, ipari munkásságunkra és fejlett szocialista nagyiparunkra. Ugyanakkor szaktudásával, ta­pasztalataival nagy segítséget kell adnia értelmiségünknek is: a mezőgazdasági szakemberek­nek, mérnököknek, tanároknak, tanítóknak. Támaszkodni­­ kell e munkában a dolgozó paraszt­ságra, annak szorgalmára, szak­értelmére, hazánk, pártunk iránti hűségére, hazafias érzésére. Ezután arról szólott, hogy je­lenleg mi jellemzi mezőgazda­sági termelésünket. Elsősorban az, hogy a felszabadulás óta el­ért eredmények ellenére mező­­gazdasági termelésünk — a nö­vénytermelés és az állattenyész­tés egyaránt — alacsony­­ szín­vonalon áll és jelenlegi helyze­tében nem képes megfelelően ki­elégíteni népünk egyre növekvő szükségleteit. Ennek egyik leg­főbb oka az, hogy hibát követ­tünk el a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésére irányuló po­litikában, különösen a közép­paraszt kérdésben, s elhanya­goltuk az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok támogatását. Hibát követett el e téren a föld­művelésügyi minisztérium és a párt Központi Vezetősége mező­gazdasági osztálya is. Az elmúlt évek nagy ered­ményei között említette Hege­dűs elvtárs azt, hogy a dolgozó parasztság százezrei megindul­tak a szövetkezés útján és en­nek folytán jelenleg 4677 szö­vetkezetünk van, 263 700 tag­gal, kezükben van az ország szán­óterületének mintegy 20 százaléka. 500 állami Ezenkívül mintegy gazdaság alakult, amelyekhez az ország szántó­területének 13 százalékai tarto­zik. Ezután arról beszélt, hogy a kulákgazdaságok terüle­t az elmúlt években erősen csök­kent. 1949-ben a szántóterület 17 százaléka tartozott a kül­gazdaságokhoz, jelenleg 4,7 százaléka. Ez a csökkenés azt is mutatja­, hogy a kulák­­k zsákmányolás korlátozásának politikája gazdaságok átcsúszott a kulák­likvidálásába, ami hozzájárult a mezőgazdasági termelés színvonalának csök­kenéséhez. A feladatokról szólva­ Hege­dűs András elvtárs leszögezte: a mezőgazdasági termelés emelé­sének előfeltétele az, hogy a párt parasztpolitikájában az el­múlt években elkövetett hibákat kijavítsuk. Milyen feladatokat kell meg­oldani? Mindenekelőtt széles­körű termelési és áruforgalmi kapcsolatokat kell kiépíteni a város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság között. A terme­lőszövetkezeteket és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat közvetlenül termelési tevékeny­ségükben kell segíteni, hogy többet és olcsóbban tudjanak termelni, hogy jövedelmező gaz­dálkodási ágakat fejlesszenek ki, hogy jómódú élet teremtődjék a falvakban. Ahhoz, hogy ez ál­­lam a dolgozó parasztságnak a termelési színvonal emeléséhez nagyobb segítséget tudjon adni, át kell csoportosítani beruházá­sainkat. Az elmúlt három évben — be­leé­rt­ve az ideit is öt­­milliárdot ruháztunk be, ezt az elkövetkezendő három évben— két és félszeresére kell emelni, s csak állami eszközökből mint­egy 12—13 milliárd forintot kell fordítani a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésére. A beruházá­sok növelésével meg kell gyorsí­tani a mezőgazdaság gépesíté­sét, fejleszteni kell műtrágya­gyártásunkat, növelni kell az ön­tözött területeket, támogatást kell adni a parasztságnak ahhoz, hogy megjavítsa gyenge minő­­ségű földjeit, segíteni kell a gyümölcsösök és szőlők telepíté­sét, rétek és legelők megjavítá­sát, termelőszövetkezeti istállók, silók építését. Jelentős állami támogatást kell nyújtani mind­azoknak az intézkedéseknek végrehajtásához, amelyek a me­zőgazdasági termelés általános színvonalának emelését szolgál­ják. Hegedűs András elvtárs ez­után a város és a falu közti áruforgalmi kapcsolatok fejlesz­téséről szólott. A begyűjtési rendszer túlfeszítettsége, egyes helyeken a törvényesség megsér­tése, a szabadforgalmat korlá­tozó intézkedések nagyban aka­dályozták azt, hogy a dolgozó parasztság jelentős mennyiségű terméket tudjon szabadpiacra vinni. A párt és a kormány ed­digi intézkedései már sokat ja­vítottak ezen a helyzeten. A be­gyűjtési kötelezettség háromévi időtartamra történt megállapí­tása és mintegy tíz-harmincöt százalékos csökkentése m­egnö­­velte a dolgozó parasztság ter­melési biztonságát és kedvét. A város és a falu közti egészsé­ges áruforgalom kifejlesztése ér­dekében iparunknak, belkeres­kedelmi szerveinknek gondos­kodniuk kell arról, hogy a falut megfelelő iparcikkekkel l­ássák el. Hegedűs elvtárs ezután arról szólt, hogy a mezőgazdaság fej­lesztésének e programmja kü­lönbözik minden eddigi határo­zattól, amelyet pártunk és kor­mányunk a mezőgazdaság fej­lesztésére hozott, atekintetben, hogy elsősorban a kitűzött célok elérésére mozgósítja nép­gazdaságunk összes igénybe­vehető erőforrásait. E Programm végrehajtásában az állami és pártszervek feladata a falu és a A továbbiakban Hegedűs András elvtárs a mezőgazda­sági termelés fellendítésének alapjáról, a talaj termékenysé­gének fokozásáról beszélt. E célkitűzés megvalósítása meg­követeli az egész földművelés színvonalának emelését; trágyá­zással a talajerők visszapótlását és növelését; helyes vetésforgó­val és agrotechnikával a talaj szerkezetének javítását és gyommentessé tételét, a termő­­ta­laj fokozott védelmét. A ta­l­aj táperejének visszapótlása és növelése trágyázással, ez a legfontosabb teendő. Ahhoz azonban, hogy megfelelő men­­­nyiségű istállótrágya álljon pa­rasztságunk rendelkezésére, meg kell növelni állatállományunkat is Az istálló­tágyázást a talaj­erő növelése érdekében ki kell egészíteni műtrágyázással. A termőtalajok termékenységének növelése érdekében gépállomá­sokon, állami gazdaságokban és nagyobb termelőszövetkezetek­ben laboratóriumokat kell fel­állítani, amelyekben ingyen kell elvégezni a dolgozó parasztság számára a talaj, a termésátlag fokozása érdekében az egyes vizsgálatokat. Hegedűs András elvtárs ezután arról szólott, hogy a talaj termékenységének fokozásában a trágyázás mel­lett a helyes vetésforgók alkal­mazásának is nagy jelentősége van. Majd arról beszélt, hogy a­­ talaj termékenységét nagy mér­tékben növeli a talajművelő esz-város közti kapcsolat fejleszté­se, nem adminisztratív úton, hanem gazdasági szervezéssel, politikai tömegmunkával, körök helyes alkalmazása. Az agrotechnikai műveletek közül a legfontosabb: az aratás utáni gyors tarlóhán­­ás és az őszi mélyszántás. A talaj termékeny­ségének növeléséhez tartozik a talaj védelme, különösen szél, az eső pusztító hatásaival­­ szemben. Ezért haladéktalanul meg kell kezdeni a tala­j adottsá­gaitól függően a vízszin­es talajművelés alkalmazását, fásilást, az évelő füvek vetésé­­n a mezővédő erdősávok ülteté­sét, s amíg ezeknek ha­ása nem érezhető, sávos vetéssel kell védeni a termőtalajt. A talaj­­művelés területén az egyik leg­fontosabb megoldásra váró kérdés a szik javítása, elsősor­ban ön­ezéssel. A szik után a legnagyobb javításra szoruló területek a laza homoktalajok, amelyeknek legjobb javítási módja szőlő- és gyümölcsösök telepítése. De javítani kell a homokos talaj terméshozamát zöld trágyázással is. Ezeken a terü­l­eken gabonafélék után rávetessel, vagy tartóvetéssel olyan növényeket kell termelni, amelyek nagy tömegű zöld­­trágyát adnak és javí­ják a ta­laj termőképességét. Mindezek az intézkedések: a trágyázás, a helyes vetésforgó alkalmazása, a talaj adottságainak megfelelő művelési mód, a talaj védelme, ermelékenyebbé teszik mező­gazdaságunkat, gazdagabbá szántóföldjeinket. Ez a mező­­gazdasági termelés általános fellendítésének alapkérdése. tani a cukorrépa, a kender, a dohány termesztésére. A gya­­pottermelést az eddigieknél ki­sebb keretek között folytatjuk. Az ipari növények termésátlagá­nak fokozása érdekében légion­Hegedűs András elvtárs ez­után arról beszélt: a mezőgaz­daság egyik legfontosabb fel­adata, hogy nagy mennyiség­ben termeljen burgonyát és zöldségféléket, biztosítsa a la­kosság zavartalan és bőséges ellátását e fontos élelmiszer­­cikkekben. Burgonyatermelésünk jelenleg egész mezőgazdaságun­kon belül talán a legelhanya­goltabb, és elmaradottabb. Csak a városi lakosság burgonyaellá­­tásának biztosítására , a be­gyűjtési kötelezettség teljesíté­sére és szabadpiacra legkeve­sebb hatvanezer vagon burgo­nyát kell termelnünk. Ez az eddigi átlagnak közel kétszere­se. Ennek érdekében növelni kell burgonya vetésterületünket, a fő fe­­adat azonban a burgo­nyatermelés elmaradottságá­nak gyors felszámolása. Ennek érdekében nagyobb gondot kell a termőtalajok termékenységének növeléséről tovább az őszi nő­trágyázás. Ezért kell követnünk, ipari növény őszi s h ősszel trágyázott­­, jön. A burgonya és zöldség termelésé­t fordítani a vetőgum­i fára és rendszeres és egész vetésterületen parasztok és termelés tek számára nem az­ i tésterületükre. I­ano csak egy részére tud u­tani egy-egy arányn, ki vetőgumócserét, szövetkezetek és egy­y dálkodó dolgozó par­o­lát gazdaságukban tovább ezt, biztosítsák fülejükre a szüksége­­met. A zöldségtermelés­ éö­­dekében tovább kell fej.: makói körzetben a hat kalocsaiban, szegediben ka, a szabolcsiban a hát szigetköziben és a fővá­nyékén, valamint a nagy­­i városok körül a zöldsé­gész. Ezenkívül meg kell lenünk a zöldségfélék­re a városokba. A kenyérgabonatermelés fejlesztéséről Hegedűs András elvtárs be­szédének" ebben­ a részében"att­ a­" foglalkozott, hogy a mezőgazda­sági termelés előtt álló felada­tok között a legalapvetőbb a la­kosság zavartalan ellátása a legfontosabb élelmiszerrel: ke­nyérrel, liszttel, tésztafélékkel. E cél érdekében évente legkevesebb 30—32 millió métermázsa ke­nyérgabonát, búzát és rozsot kell termelnünk. A kenyé­gabo­­nakérdést csak akkor­­ekinthet­­jük megoldottnak, ha kenyér­­gabonából elérjük katasztrális holdanként a 9 métermázsás ter­mést, ha az elmúlt hat év átla­gához képest katasztrális hol­danként egy -másfél méter­ má­­zsával emeljük a termésátlagot. A legjobb állami gazdaságok, termelőszövetkezetek tapaszta­latai azt mutatják, hogy az ilyen termésátlag növekedés 2—3 év alatt lehetséges. Enne­­­­ érdekében­ a kenyérgabona­ szá­mára kell biztosítani a legjobb területeket, a legjobb elővete­­ményt, s ahol csak elkerülhe­tő, nem szabad eltűrni, hogy kalászos után kalászost vesse­nek. A kenyérgabona vetéste­rületekre kell összpontosítani a műtrágya jelentős részét is, kü­lönösen a nitrogénműtrágyát. A gabonatermelés fejlesztése érdekében el kell terjeszteni az eddig bevált élenjáró módszere­ket, elsősorban a keresztsorú vetést. Párt- és tanácsszerveink­­ tanulmányozzák megyéjükben, járásaikban a kenyérgabonater­­melés helyzetét, az élenjáró módszereket, tapasztalatokat, és ezek elterjesztésével biztosítsák a kenyérgabonafélék nagy ter­mésátlagát. A szilárd takarmányalap megteremtéséről Hegedűs András elvtárs a továbbiakban arról szólott, hogy a növénytermelésen belül — a kenyérgabona-kérdés megoldása mellett — a legfontosabb a ta­­karmánytermelés növelése, szi­lárd takarm­ányalap, takarmány­­tartalék létesítése. Ennek érde­kében csökkenteni kell a takar­­mányfelhas­znál­áson belül az abraktakarmányokat és növelni kell a zelótakarmányt, széna­féléket és a silót. A lucerna és egyéb pillangósvirágúak vetés­­területének kiterjesztése érdeké­ben szükséges a vetőmaga­an megteremtése. Takarmánynövé­­nye­nk közül jelenleg a legna­gyobb jelentősége a kukorica termelésének van. A kukorica­­termelés fokozását elősegíthet­jük azzal, hogy szerződéses úton heterozil kukorica-vető­magot termelünk. A takarmány­alap biztosítása érdekében nagy jelentősége vam a silózásnak is, mert sokmillió métermázsa olyan mellékterméket tudunk takar­mányként felhasználni, a­melyek silózás nélkül használhatatlanná válnak, vagy értékük jelentős részét elvesztik. Kormányunk nagy segítséget nyújt a termelő­szövetkezeteknek,­­"’ami gazda­ságoknak és az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztoknak is, hogy megfelelő sJótakar­­mányt készíthessenek. A takar­mány­t­er­me­l­és szem­pont­j­á­ból legelhanyagoltabb terület a rét­es legelőgazdálkodás. Sok gaz­daság elhanyagolja a legelőket, ezért azok elgazosodnak és ho­zamuk rendkívül alacsony. Ezen sürgősen változtatni kell, első­sorban műtrágya felhasználá­sával. Az ipari és olajos növények termeléséről Hegedüs András elvtárs ez­után a növények harmadik nagy csoportjáról , az ipari és olajos növények termeléséről be­szélt. A felszabadulás óta dol­gozó parasztságunk ezen a terü­leten nagy eredményeket ért el. Sokat fejlődött a cukorrépa-, a napraforgótermelés. Az ipari és olajos növények termelésénél nem a vetősterület további növe­lése a feladat, hanem a ter­mésátlagok növelése. Ezt első­sorban azzal kell elérni, hogy azokon a területeken helyezzük el az ipari növényeket, ahol a legjobb lehetőségek vannak termelésükre. Ezért a dolgozó parasztság bevonásával ki kell jelölni azokat a körzeteket, ahol az egyes ipari növények terme­lésére legkedvezőbbek a feltéte­lek és itt lehetővé kell tenni, hogy a dolgozó parasztok és ter­melőszövetkezetek ne egy, hanem három évre kössenek szerződé­seket. A szerződéses növények között nagy gondot kell fordí­ A gyümölcs- és szőlőtermelés fejlesztése Magyarország kiváló lehető­ségekkel rendelkezik a gyü­mölcs- és szőlőtermeléshez. Le­­hetőségü­nk van arra, hogy gyü­mölcsből, szőlőből, borból, a ha­zai szükségletek kielégítése mel­lett jelentősen növeljük expor­tunkat és ezzel lehetővé tegyük olyan nyersanyagok behozatalá­nak növelését, amelyek dolgo­zónk iparcikkekkel való ellá­tottságának megjavítása érde­kében szükségesek. A gyü­mölcs­­faállom­ány jelenleg mintegy 32 millió. Az ország egy lako­sára alig több mint három da­rab gyümölcsfa jut. Szükség van tehát gyümölcsfogl­omá­­nyunk növelésére, elsősorban a "Vémclosfásítás megindítására Gyümölcsfáikat kell ültetni tere­ken, utak mentén, házak körüli kertekben. Nagy támogatást kell adni üzemi gyümölcsösök léte­sítésére, nagy területeken kell létesíteni gyümölcsösöket az ál­lami gazdaságokban is. A gyü­­mölcsfaállományt nemcsak Az élelmiszerellátásban, a ke­­nyérgabona'ermelés emelése mellett az állattenyésztésnek van a legnagyobb jelentősége. Hegedűs András elvtárs rámu­tatott arra, hogy ez fontos a la­kosság hús-, zsír-, tej-, tojás­­elláitása, de ugyanakkor fontos a könnyűipar szempontjából is, mert számos értékes nyersanya­got: nyersbőrt, gyapjúst, stb. biztosít. Ezután arról beszélt, hogy állatállományunk a felsza­badulás után gyorsan fejlődött, meghaladja a felszabadulás előttit, a hozam azonban hal­latlanul alacsony. A hozamon legalább 50 százalékot tudnánk emelni a takarmányozás és a gondozás megjavításával. Könösen súlyos hibák voltak­­ a­tehéntartás körül, amit mutat az a is, hogy szarvasmarhaállomá­­nyunk növekedése mellett a te­hénállomány elmaradt. Ezt első­sorban az okozta, hogy a tejbe­­gyűjtés kivetése tehenenként történt, függetlenül a föld nagy­ságától. Egy-egy tehénre a tej­beadási kötelezettség vi­szonylag magas, 500—600 liter volt. A minisztertanács rende­letei ezeken a hibákon már ja­vítottak. A tejbegyűjtés új rend­szere megnövelte a tehéntartás­ban mind az egyéni parasztok, mind a termelőszövetkezetek ér­dekeltségét. Szarvasmarhaállo­­mányunk minősége további ja­vításának célja a tejhozam nö­velése és a tej­zsír­tart­almának emelése. A tenyésztési munká­ról szólva, Hegedűs elvtárs azt hangsúlyozta, hogy szélesíteni kell a törzskönyvezést, bevonva az állami gazdaságok, termelő­szövetkezetek, egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok tehe­neit is, a­­ törzskönyvezett tehenek számát, két-három év alatt leg­kevesebb százezerre kell emelni. Helyre kell állítani a virágzó mennyiségben, hanem ben is növelni kell E c­i érdekében ki kell terű faiskolai hálózatot, 19öt faiskoláknak évi nagymide metét kell előállítaniok. A s termelés színvonalának «ír­ terén legfőbb­ feladat meg szőlőterületeink felújítása. . pusztult tőkék gyor­-­pótlás! Hozzá kell fogni új S területek létesítéséhez is. 1 ben a Duna —Tisza-közti h< kon. Tokaj és Badacsony y kén. A szőlőtelepitő gazd­i * termel­ősz­övet­kezeteknek get kell nyújtani azzal is, • j az újtelepi-fésű szőlő végy <>; teljesen mentes a bor-, tenyé.- és állatbeadás alól. Ezenkívül gyümölcs- és szőlőtermelő­­minden anyagot, rézgálic szőlőkarót, háncsot és egy anyagokat szabadon kel! a­­ melők rendelkezésére bocsát, elsősorban a földmű vesszővel­,, reteken keresztül, szarvasmarha tenyésztést megy, Tolna megyében ' KVT ; hád vidékén, a Kapos völgyébe Győr-Sopron megyében. Mosc környéként és a Rába-kö­ben. A lótenyésztésben nagy gondt kell fordítani a ménállomány-íz további javítására és a kancaá­lomány nagyobb arányú csikóz­tatására. Sertésállományunk fej­lesztésénél a vágási átlagsúl növelése mellett a takarékos kormányozás a legdöntőbb vagyis az, hogy olcsóbb­­ akar­mányból minél több húst , zsírt tu­djunk előállítani. Enne érdekében tovább kell javítai sertésállományunk m­inős­ége, különösen a magyar mangalica fajtát kell tenyésztenünk, a.nem sok zsírt ad. Tovább kell fe­­leszteni a nagy fehér hússertés amely szapora és gyorsan fe­­lötlő. A juhállományt az ország területén mind számbelileg mind minőségileg fejlesz­ten kell. A dolgozó parasztságot az eddiginél sokkal, jobban érde­keltté kell tenni a gyapjúle­­ne­­lésben. A juhtenyésztők­re a tejből — ami a juhnál csak má­sodtermék — hanem tejtermék­é­­ből, a gyanúsból tegyenek szert nagyobb jövedelemre. A ba­romfitenyésztés fejlesztése ér­de­kében meg kell növelni a kette­­tőkapacitást és még 1954-ben tizenegymillió naposcsibét kell eladni az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, termelőszövetke­zeteknek és a városi lakosok­nak. A tyúkféléken belül a fő­irányú a magyar sárga és a ír, s­­gvar fehér fajtákra kell venni. A fiat tenyésztés érdekében áll­ami segítséggel növelni gazdaságok területét.kell a tó­Az állattenyésztésen belül te­hát a főfeladat a hozamok nö­velése, hogy hússal, zsírral, tejj­­jel, tojással kielégítően tudjuk ellátni lakosságunkat. Az állattenyésztés fejlesztéséről

Next