Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. február (9. évfolyam, 10-17. szám)

1954-02-03 / 10. szám

2 A vezetőségválasztó taggyű­lés sikerének fontos feltétele a jó beszámoló (Beszélgetés a tatabányai VI-os akna párttitkárával) Lapunk egyik munkatársa beszélgetést folytatott Papp József elvtárssal, a tatabányai VI-os akna párttitkárával a vezetőség újjáválasztó taggyűlés beszámolójának elkészítéséről. Kérdés: Hogyan készültek a vezetőség újjáválasztó taggyű­lés beszámolójának az össze­állítására, mi a biztosíték arra, hogy ez nem egy személy, ha­nem a pártszervezet vezetősé­gének beszámolója lesz? Felelet: A vezetőség újjává­­lasztásáról szóló határozat meg­jelenése után a határozat is­mertetését tartottuk első fel­adatnak. A pártbizalmi elvtár­sak beszélgettek a dolgozókkal, meghallgatták véleményüket, javaslataikat, s ezt továbbítot­ták a pártvezetőséghez. Én is beszélgettem a párttagokkal, főleg idősebb dolgozókkal, akik már régebb óta dolgoznak itt, mert két év alatt én a hato­dik titkár vagyok, s nyilvánva­ló, hogy az ittlétem előtti idő­ről nem sokat tudok. Középká­­derértekezleten kikértük a mű­szakiak véleményét is, különö­sen a termelés pártellenőrzésé­re vonatkozóan. A két legutób­bi vezetőségi ülésen az egyik napirendi pont a beszámoló előkészítése volt. Mindkét eset­ben beszéltünk arról, hogy mi­lyen eredményeket értünk el, és milyen hibákat követtünk el munkánkban. Ezeken a beszél­getéseken vetődött fel igen éle­sen, hogy például nem hívtuk össze rendszeresen a pártbi­zalmiakat, nem ellenőriztük a pártmegbízatások végrehajtá­sát. Imeli Béla elvtársat pél­dául megbíztuk azzal, hogy ké­szítsen táblázatot, ki hogyan áll a III. pártkongresszus tisz­teletére tett vállalása teljesíté­sével. Az adott feladat végre­hajtását nem ellenőriztük idő­ben. Az ilyen és ehhez hasonló hibákról feltétlenül be kell szá­molni a tagságnak, ha nem tennénk, súlyos hibát követ­nénk el. A kommunistákkal folytatott beszélgetések, a vezetőségi ülé­sek vitái és a január 27—28-án tartott taggyűléseken elhang­zott felszólalások nyomán las­san kialakult a beszámoló, amit ma öntünk végleges for­mába. Nyilvánvaló,­­hogy az a be­számoló, amellyel ennyit fog­lalkozunk, amit közösen készí­tünk el, s amit február 3-án vezetőségi ülésen még egyszer megbeszélünk, nem egy ember beszámolója — az én beszámo­lóm — hanem közös munka eredménye lesz. Kérdés: A legutóbbi válasz­tás óta eltelt két év melyik időszakával foglalkozik bőveb­ben a beszámoló, részletesen tárgyalja-e a termelés pártel­lenőrzésének és a párt építésé­nek ügyét? Felelet: Fél évvel ezelőtt ke­rültem ide. A félévvel ezelőtti időről, az akkor végzett mun­káról hiszen nagyon keveset tudok, változtak a vezetőség tagjai is. Ezért is, de főképpen azért, mert az elmúlt félév, — a kormányprogramm megjele­nése, pártunk június 27—28-i határozata — hozott nagy vál­tozásokat életünkben, és he­lyesnek tartom, ha a beszámo­lóban ezzel az időszakkal fog­lalkozunk legtöbbet. Ez egyéb­ként nem vitatott kérdés a pártvezetőség tagjai között, valamennyiünknek ez a véle­ménye. Amikor a termelés pártellen­őrzéséről szólunk a beszámoló­ban, feltétlenül megemlítjük a középkáderértekezlet tapaszta­latait. A műszakiak többsége úgy vélekedett, hogy a párt­­szervezet vezetősége nyújtott ugyan segítséget munkájukhoz, ez a segítség azonban nem volt alapos, mozgósító jellegű. In­nen eredt például az, hogy mű­szaki feltételek hiányában több jól dolgozó kommunistának, mint Bene Tibornak, vagy Ra­vaszdi Józsefnek nem sikerült hónapokon át tartani a sztaha­novista szintet. Nem volt kollektív, tervsze­rű munka nálunk a tag- és tag­jelöltfelvétel sem. Nem bíztuk meg a pártbizalmiakat azzal hogy ilyen irányban foglalkoz­zanak az arra érdemes párton­­kívüli dolgozókkal. Mi má­sunk a vezetőség egyes tagjai foglalkoztunk ugyan a párton­­kívüliekkel, de nem egyszer előfordult, hogy mire a tagje­löltfelvételre került volna e sor. az utolsó pillanatban kide­rült, hogy nem alkalmas sze­mélyre pazaroltuk az időt Mindezekről a hibákról be kell számolni, de meg kell mutatni azt is, hogy az újonnan vá­lasztott pártvezetőség tudja kijavítani ezeket.hogyan Kérdés: Hogyan jut érvény­re a beszámolóban a bírálat és az önbírálat? Felelet: Az eddig felsoroltak csak kis részét teszik ki a be­számolónak. Bővebben fogunk beszélni a kommunisták pél­damutatásáról, a pártcsoportok munkájáról, az oktatásról is. Értékelve e faladatok végre­hajtását találkoztunk esetek­kel, amiket nem a pártveze­tőség együttesen, hanem vala­melyik vezetőségi tag, vagy kommunista hibázott. Termé­szetes, hogy ezt sem hallgatjuk el, hanem rámutatunk az il­lető hibájára, segítünk neki abban, hogy azt kijavítsa. Ar­ra törekszünk, hogy megmu­tassuk az eredmén­yeket és őszintén, kendőzés nélkül tár­juk fel a hibákat. Ez elenged­­hetelen feltétele a jó beszámo­lónak. Csak az ilyen beszámo­lót követheti elénk, eredmé­nyes vita. Ha nem mondjuk el őszintén a hibákat, nem tudunk tanulságokat levonni sem, s a taggyűlés sem tudja meghatá­rozni az újonnan választott ve­zetőség legfontosabb feladatait. (Folytatás az 1. oldalról.) gépjavítás mielőbbi befejezésé­ről, vagy arról, hogy a gép­állomások gépei időben kezd­jék meg a szántást — egyedül Herbály elvtárs, a dorogi járási pártbizottság titkára beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gépállomások most nehogy abba a hibába essenek, hogy mindent az üzemektől várja­nak. Nagyon sok probléma van, amit saját erejükből is meg tudnak oldani. FIATALOK • A LEGJOBBAK KÖZÖTT A kormányprogramm gyors megvalósításához több szén kell, s a több szén kiter­meléséhez nemcsak több bá­nyászra, hanem több és jobb bányagépre is szükség van. Ezért válik egyre fontosabbá a tatabányai Bányagépgyártó és Javító Vállalat dolgozóinak munkája. A gyár szinte valamennyi dolgozója tett már felajánlást, vállalt több, jobb, munkát, keményebb helytállást a mun­ka frontján. A III. pártkongresszus tiszteletére indult lelkes ver­seny első soraiban is ott ta­láljuk a Bányagépgyártó ifjú dolgozóit. Petrik László laka­tos a csillegyártó-üzemrészben dolgozik. Ünnepi felajánlása így szól: „Vállalom, hogy a kongresszus tiszteletére selejt nélküli munkát végzek és tel­jesítményemet 160 százalékra emelem. Ugyanakkor páros­­versenyre hívom az esztergá­lyos üzemrészben dolgozó Neu­­kum Antal ifjúmunkás eszter­gályost.“ Neukum Antal örömmel fogadta Petrik László verseny­­kihívását és mint a párosver­seny kezdeményezője, ő is azt ígérte többek között, hogy rö­videsen eléri a 160 százalékos teljesítményt. Hogy mennyire komoly a Bányagépgyártó fia­taljainak ígérete, nagyszerűen bizonyítja Neukum Antal mun­kája. A fiatal esztergályos már napok óta 160 százalék fölött teljesíti napi tervét. A szénbányák részére iszap­csöveket készít a Mozer—Mos­­zák és a Simigla komszo­mol ifjúsági brigád. Az üzem csőkertjében 20—22 fo­kos, dermesztő hidegben sza­bad ég alatt végzik munkáju­kat az ifjúsági brigádok tag­jai. Teljesítményük így is ál­talában 200 százalék fölött jár. Két-három óránként forró teá­val látják el őket a konyha dolgozói. Nemcsak a hideget, a ne­hézségeket küzdik le az ifi­brigád tagjai, hanem munka­közben eredményesen használ­ják az eszüket is. Mojzer és Mojzák elvtársak például nagy­­jelentőségű újítást valósítottak meg a csőperemezésnél. Az újítást mazzák, eredményesen alkal­évente több, mint 17.000 forintot takarítanak meg vele. Hiba lenne azt hinni, hogy a fiatalok közül csak Petrik László, Neukum Antal, a Mo­zer—Moszák és a Komszomol­­brigád tagjai haladnak a leg­jobbak között. Nagy József la­katos 140, Borbély Ida eszter­gályos 110, ifj. Tóth József esztergályos pedig általában 130 százalékra teljesíti felada­tait. Az elmúlt napokban, ami­kor bejárta az országot a híre, hogy az üzemek szakemberei segítik a gépállomásokat. Bányagépgyártóban először a a fiatalok kezdtek szervezkedni, hogy a legjobbak példáját kö­vetve, ők is segítséget nyújt­sanak a megye gépállomásai­nak. Nemcsak a munkában, sportban is megállják a helyü­n­ket a Bányagépgyár fiataljai. Negyven város postaversenyé­ben első helyen végzett a gép­gyár csapata. A kézilabdacsa­pat a megyei bajnokság máso­dik helyén végzett. Mind a munka, mind­ a sport terén szépek a bánya­gépgyártói fiatalok eredmé­nyei. A kultúralét terén azon­ban még sok a tennivaló a gyárban. A jól működő zene­kar mellé pedig nem lenne ne­héz tánccsoportot, esetleg énekkart, rigmus-brigádot szervezni. A Bányagépgyár sok fiatalja közül nagyszerű szín­játszó csoport is alakulhatna. Ezen a téren sok tennivalója akad még a gyár üzemi, párt­os szakszervezeti vezetőségé­nek. Megérdemlik a gyár fia­taljai a fáradozást. S. I. A mezőgazdaság termelésének fejlesztésében nagy feladat hárul a párt- és tömegszervezetekre A párt-, állami- és tömeg­szervezeteknek, főként a kom­munistáknak szívós és követ­kezetes harcot kell folytatniok egyrészt megyénk dolgozóinak a megnyeréséért és bevonásáért, határozat végrehajtásába, másrészt az ellenség ellen. Legfontosabb feladatként jelöli meg a megyei párt­­választmány a pártunk pa­­rasztpolitikájában elköve­tett hibák kijavítását. Ez legfőbb feltétele a határo­zat helyes végrehajtásának. A pártszervezetek és tömeg­szervezetek előtt álló felada­tokkal több felszólaló is fog­lalkozott. Tebeli Mihály elvtárs például elmondotta, hogy a tatai Augusztus 20 termelő­­szövetkezetben komoly problé­ma az állatok átteleltetése és a takarmány biztosítása. A pártszervezet mégsem ismer­tette a határozatot a tagsággal, s így a jó javaslatok nem ju­tottak el a vezetőkig. Szólt Te­beli elvtárs arról is, hogy a megyei tanácson még a mindig nem készítették el gazdagyűlések tervét. Pedig az elkövetkezendő gazdagyűlések a határozat végrehajtásának fontos fó­rumai lesznek. Benyó Pál elvtárs, a gép­állomási DISZ-szervezetek nagy feladatairól beszélt. El­mondotta, hogy a gépállomási pártszervezeteket is megerősí­tik, a megyében már csak két gépállomás van, ahol még nincs függetlenített párttitkár. Gyarmati Sándor elvtárs, ja­vaslatokat tett a tömegszerve­zetek­­ munkáját illetően. El­mondotta, hogy a falusi DISZ- fiatalok például vállalhatnák a legelők tavaszi, vagy akár egész évi karbantartását. Az MNDSZ tagjaira pedig a tyúk­farmok létesítésénél vár fel­adat. A megyei pártválasztmány második napirendi pontként az 1953—54. évi pártoktatás eddigi tapasztalatait tárgyalta. Komáromroco'ci DOLGOZÓK­­ APJA 1954 február 3. SZÁZMILLIÓK BÉKEHARCÁNAK EREDMÉNYE A BERLINI TANÁCSKOZÁS Berlinben hétfő óta ülésezik a négy nagyhatalom külügymi­nisztere. A világ békeszerető népei nagy várakozással és re­ménységgel figyelik a most folyó értekezlet esélyeit. Már maga az értekezlet ös­­­szehívásának puszta ténye is a béke erőinek hatalmas győ­zelmét jelenti. Világszerte nagyot fejlődtek a béke és a haladás erői. A­­ jóakaratú emberek százmilliói­nak elszántásága véget vetett a koreai háborúnak. Vietnam­ban egyik vereséget a másik után szenvedik el a francia ex­­pedíciós csapatok. A gyarma­tok leigázott, de egyre inkább öntudatra ébredő népei alapo­san meglazították béklyóikat. Európában, Franciaország és Olaszország kormányai gyors egymásután váltogatják egy­mást. Az amerikaiak minden segítsége ellenére egyik sem tud tartósan szembeszállni a néptömegek egyre erősödő el­lenállásával. A támadó Atlanti Szövetség, az úgynevezett euró­pai védelmi közösség politiká­ja a csőd felé halad. A ketté­osztott Németországban amelynek népe talán a legtöb­­­bet vár a berlini értekezlettől — növekszik a békeszerződés megkötésére, az egységes, füg­getlen, békeszerető Németor­szág megteremtésére irányuló törekvés. Molotov elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője a berlini értekezlet első napján a kon­ferencia legnagyobb érdeklő­déssel várt felszólalásában há­rom pontban jelölte meg azo­kat a nemzetközi kérdéseket, amelyekkel a berlini értekez­letnek foglalkoznia kell: ezek mint ismeretes a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedések, az öt nagyhata­lom külügyminiszterei tanács­kozásának összehívása, a né­met kérdés és az európai biz­tonság biztosításának feladata és az osztrák államszerződés megtárgyalása. A Szovjetunió külügyminisz­terének megfontolt, világos, egyszerű javaslatainak a nyu­gati külügyminiszterek nem mondottak nyíltan ellent. Dul­les kénytelen­ kellett elfogad­ti tárgyalási alapul Molotov elvtárs javaslatait, noha meg­jegyezte, hogy „az Egyesült Államok nem kíván a Kínai Népköztársasággal, az öthatal­mi tárgyalások asztalához le­ülni.“ Szerdán Dulles, majd Bi­­dault és Eden állást foglaltak az első napirendi pont megtár­gyalása ellen és azt indítvá­nyozták, hogy a külügyminisz­teri értekezlet ne hozzon ha­tározatot e kérdésben, hanem térjen át a második és har­madik pont, tehát a német és az osztrák kérdés megvitatá­sára. Molotov elvtárs nyomatéko­­­san felhívta a figyelmet arra, Szovjetunió szükségesnek tartja, hogy megvitassák fegyverzet általános csökken­­­tésének, az öt nagyhatalom vi­szonyának és nemzetközi ke­reskedelem kiszélesítésének kérdését is. A Kínai Népköztársaság ügyével kapcsolatban Molotov emlékeztetett arra, hogy potsdami értekezleten elhatá­­­rozták Anglia, a Szovjetunió, Franciaország, az Egyesült Ál­lamok és Kína külügyminisz­terei tanácsának megalakítá­sát. Molotov külön-külön vála­szolt a három nyugati külügy­miniszter felszólalására. Dul­les — mondotta Molotov — „lehetségesnek tartja az öt állam részvételével egyes Ázsiára vonatkozó kérdések, például a koreai és az indo­kínai kérdés megvitatását. Dulles bizonyos mértékben el­ismerte a Kínai Népköztársa­ság részvételével e kérdések megvitatásának lehetőségét öt­hatalmi tanácskozásokon.“ Molotov emlékeztetett arra, hogy Bidault és Eden is elis­merte, hogy az öthatalmi ta­nácskozás pozitív szerepet tölt­het be a kérdések bizonyos csoportjának megtárgyalásánál ezért — mondotta Molotov — a szóbanforgó kérdésekkel kap­csolatos véleménycserék segít­ségével megszabhatnánk az öt­hatalmi tanácskozás konkrét feladatait. Természetesen nyugaton vannak olyanok,­akik mindent megtesznek, hog­y elnémítsák a tanácskozások légkörét, meg­hiúsítsák a berlini értekezlet sikerét. Kiderült például, hogy Adenauer bonni sajtóhivatala a négyhatalmi értekezlet anya­gának ismertetésére szigorú „használati utasítást“ adott a nyugatnémet koalíciós pártok lapjainak. Mindezek a mesterkedések azonban nem leplezhetik azt a nagy zavart, amelyet Molotov elvtárs beszéde keltett a nyuga­ti táborban. Ezt tükrözik, a többi között a francia lapok cikkei is. A párizsi Fi­garó szerint „Molotov művé­szien irányította az értekezle­tet, rendkívül ügyesen sikerült kissé elmozdítani azt az aka­dályt, amelyről mindezidáig azt hitték, hogy beláthatatlan ideig eltorlaszolja a kommunista Kí­nával való öthatalmi konferen­cia felé vezető utat.“ Az értekezlet csütörtöki ülé­sén Molotov elvtárs nagy jelen­tőségű javaslatot terjesztett be, nevezetesen azt, hogy az ENSZ keretében általános leszerelési világértekezletet hívjanak ös­­­sze. Ezen az értekezleten ve­gyenek részt mind az ENSZ tagállamai, mind pedig azok az országok, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek. Nem kétséges, hogy a Szov­jetunió külügyminiszterének ezt a javaslatát ugyanúgy, mint az eddigi javaslatait is, osztat­lan elismeréssel és lelkesedés­sel fogadják világszerte a bé­két szenvedélyesen óhajtó em­bermilliók. A négyhatalmi értekezlet si­kerének megvan a reális lehe­tősége: bizonyos, hogy a nyu­gati külügyminiszterek nem állhatnak fel a tárgyalóasztal­tól és nem szakíthatják félbe az értekezletet, mert szembe­kerülnének a békeszerető né­pek, elsősorban saját népeik akaratával. KIKET VÁLASSZON VEZETŐNEK A PÁRTTAGSÁG? (VÁLASZ GALCSIK ELVTÁRSNAK) Galcsik János elvtárs, a csolnoki 1-es akna pártszer­vezetének titkára azzal a kéréssel fordult szerkesztő­ségünkhöz, határozzuk meg, kiket válasszon ve­zetőnek a párttagság. A Központi Vezetőség ja­nuár 14-én határozatot hozott a pártvezetőségek újjáválasz­­tásáról. A vezetőség újjává­­lasztását részben az tette szük­ségessé, hogy sok pártszerve­zetben nem választott, hanem a felsőbb szervek által kijelölt vezetőségi tagok dolgoztak. Ez nem jelenti azt, hogy a kije­lölt, de jól dolgozó vezetőségi tagot ne válasszák meg. Ha vi­szont valamelyik kijelölt veze­tőségi tag nem jól végezte munkáját, még akkor sem sza­bad megválasztani, ha őt fel­sőbb szerv bízta meg. A határozat megjelenése óta nagyon sok párttag gondolt már arra, hogy a jelenlegi párt­vezetőség tagjai közül kire adja szavazatát, a munkáját, pártmegbizatását hanyagul végző vezetők helyett pedig kit jelöljenek. Tévednek azok az elvtársak, akik azt hiszik, hogy a pártve­zetőségek újjáválasztása az egész régi pártvezetőség kicse­rélését jelenti. Helyes, ha a régi vezetőség kipróbált, párt­munkában gyakorlott tagjait újraválasztják. Azok, akik ed­digi munkájuk során sikeresen harcoltak pártunk politikájá­nak megvalósításáért, akik mindig a párttagság és a pár­­tonkívüli dolgozók érdekeit tar­tották szem előtt, megérdem­lik, hogy ismét tagjai legyenek a pártvezetőségnek. Ezek az elvtársak példát mutattak munkában, tanulásban, kímé­letlen harcot folytattak az el­lenség minden próbálkozása el­len, azokat leleplezve harcoltak pártunk tisztaságáért. Vannak olyanok is, akik munkájuk során hibát követ­tek el, akik megrészegülve az elért sikerektől, kiskirályoskodtak, basáskodtak. Azokat, akik a júniusi és az októberi határozat után felismerve hi­bájukat, azt kijavították, hely­telen lenne megfosztani párt­funkciójuktól. A régi vezető­ségi tagok megválasztásánál fi­gyelembe kell venni azt is, hogy a termelőmunkában hogyan állták meg helyüket. Tudvalé­vő dolog, hogy nem elég csak beszélni a tervfegyelemről, munkafegyelemről, hanem ép­pen a pártszervezetek vezetői­nek kell elsősorban példamu­tatónak lenni ezen a téren is. Milyen szempontokat vegyen figyelembe a párttagság az új vezetőségi tagok megválasztá­sánál? A „régiek“ mellett az új párt­vezetőségben van a helyük azoknak az elvtársaknak, akik kiválóan megállták helyüket a párt politikájának, kormá­nyunk programmjának végre­hajtásában. Különösen vonat­kozik ez falusi párttagjainkra. A községi pártszervezetek erő­södését jelenti, ha a pártveze­tőségbe egyénileg dolgozó pa­rasztot is választanak. Helyes, ha több értelmiségi kerül pártvezetőségekbe. Falun arra a érdemes pedagógus és mező­­gazdasági szakember, üzemben pedig műszaki értelmiségi be­választása erősítheti a párt­­szervezet munkáját. ges, hogy az eddiginél szüksé­még jobban építsünk a kommunis­ta értelmiségiekre. Ha arra alkalmas és méltó műszaki ér­telmiségi, agronómus és peda­gógus párttagokat választunk, felbecsülhetetlen segítséget nyújthatnak ezek az elvtársak a pártszervezet munkájában. Sem a falusi, sem az üzemi szervezetek tagjai ne féljenek minél több munkában és ta­nulásban élenjáró fiatalt és nőt megválasztani az új veze­tőségbe, olyanokat, akik ki­érdemelték a párttagság bizal­mát. Minden vezetőségi tag meg­választásának felelőssége a párttagság vállán nyugszik. Legyen éber minden párttag. Ne engedje, hogy kétes múltú, karrierista elemek kerüljenek a pártvezetőségbe. Párttagja­inktól függ, hogy az elkövet­kezendő időben a pártvezető­ségek a párttagság támogatá­sával pártunk és kormányunk célkitűzéseinek megvalósítását újult erővel előbbre vigyék. „BÉKEÜZENET« címmel az Országos Béketanács képes füzetet ad ki, amely C. M. Malenkovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek újévi nyilatkozatát ismerteti. A füzet tényekkel, adatok­kal, fényképekkel mutatja be azokat az eseményeket, ame­lyek hozzájárultak a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, népek közti barátság — közte a szovjet és az amerikai nép a barátságának elmélyüléséhez. A füzet összefoglalja azokat az eredményeket, amelyeket a békéért folyó harcban eddig elér­tünk. Ezek az eredmények megerősítik hitünket abban, hogy az 1954-es esztendő valóban a nemzetközi feszültség további enyhülésének esztendeje lesz.

Next