Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. február (9. évfolyam, 10-17. szám)
1954-02-03 / 10. szám
2 A vezetőségválasztó taggyűlés sikerének fontos feltétele a jó beszámoló (Beszélgetés a tatabányai VI-os akna párttitkárával) Lapunk egyik munkatársa beszélgetést folytatott Papp József elvtárssal, a tatabányai VI-os akna párttitkárával a vezetőség újjáválasztó taggyűlés beszámolójának elkészítéséről. Kérdés: Hogyan készültek a vezetőség újjáválasztó taggyűlés beszámolójának az összeállítására, mi a biztosíték arra, hogy ez nem egy személy, hanem a pártszervezet vezetőségének beszámolója lesz? Felelet: A vezetőség újjáválasztásáról szóló határozat megjelenése után a határozat ismertetését tartottuk első feladatnak. A pártbizalmi elvtársak beszélgettek a dolgozókkal, meghallgatták véleményüket, javaslataikat, s ezt továbbították a pártvezetőséghez. Én is beszélgettem a párttagokkal, főleg idősebb dolgozókkal, akik már régebb óta dolgoznak itt, mert két év alatt én a hatodik titkár vagyok, s nyilvánvaló, hogy az ittlétem előtti időről nem sokat tudok. Középkáderértekezleten kikértük a műszakiak véleményét is, különösen a termelés pártellenőrzésére vonatkozóan. A két legutóbbi vezetőségi ülésen az egyik napirendi pont a beszámoló előkészítése volt. Mindkét esetben beszéltünk arról, hogy milyen eredményeket értünk el, és milyen hibákat követtünk el munkánkban. Ezeken a beszélgetéseken vetődött fel igen élesen, hogy például nem hívtuk össze rendszeresen a pártbizalmiakat, nem ellenőriztük a pártmegbízatások végrehajtását. Imeli Béla elvtársat például megbíztuk azzal, hogy készítsen táblázatot, ki hogyan áll a III. pártkongresszus tiszteletére tett vállalása teljesítésével. Az adott feladat végrehajtását nem ellenőriztük időben. Az ilyen és ehhez hasonló hibákról feltétlenül be kell számolni a tagságnak, ha nem tennénk, súlyos hibát követnénk el. A kommunistákkal folytatott beszélgetések, a vezetőségi ülések vitái és a január 27—28-án tartott taggyűléseken elhangzott felszólalások nyomán lassan kialakult a beszámoló, amit ma öntünk végleges formába. Nyilvánvaló,hogy az a beszámoló, amellyel ennyit foglalkozunk, amit közösen készítünk el, s amit február 3-án vezetőségi ülésen még egyszer megbeszélünk, nem egy ember beszámolója — az én beszámolóm — hanem közös munka eredménye lesz. Kérdés: A legutóbbi választás óta eltelt két év melyik időszakával foglalkozik bővebben a beszámoló, részletesen tárgyalja-e a termelés pártellenőrzésének és a párt építésének ügyét? Felelet: Fél évvel ezelőtt kerültem ide. A félévvel ezelőtti időről, az akkor végzett munkáról hiszen nagyon keveset tudok, változtak a vezetőség tagjai is. Ezért is, de főképpen azért, mert az elmúlt félév, — a kormányprogramm megjelenése, pártunk június 27—28-i határozata — hozott nagy változásokat életünkben, és helyesnek tartom, ha a beszámolóban ezzel az időszakkal foglalkozunk legtöbbet. Ez egyébként nem vitatott kérdés a pártvezetőség tagjai között, valamennyiünknek ez a véleménye. Amikor a termelés pártellenőrzéséről szólunk a beszámolóban, feltétlenül megemlítjük a középkáderértekezlet tapasztalatait. A műszakiak többsége úgy vélekedett, hogy a pártszervezet vezetősége nyújtott ugyan segítséget munkájukhoz, ez a segítség azonban nem volt alapos, mozgósító jellegű. Innen eredt például az, hogy műszaki feltételek hiányában több jól dolgozó kommunistának, mint Bene Tibornak, vagy Ravaszdi Józsefnek nem sikerült hónapokon át tartani a sztahanovista szintet. Nem volt kollektív, tervszerű munka nálunk a tag- és tagjelöltfelvétel sem. Nem bíztuk meg a pártbizalmiakat azzal hogy ilyen irányban foglalkozzanak az arra érdemes pártonkívüli dolgozókkal. Mi másunk a vezetőség egyes tagjai foglalkoztunk ugyan a pártonkívüliekkel, de nem egyszer előfordult, hogy mire a tagjelöltfelvételre került volna e sor. az utolsó pillanatban kiderült, hogy nem alkalmas személyre pazaroltuk az időt Mindezekről a hibákról be kell számolni, de meg kell mutatni azt is, hogy az újonnan választott pártvezetőség tudja kijavítani ezeket.hogyan Kérdés: Hogyan jut érvényre a beszámolóban a bírálat és az önbírálat? Felelet: Az eddig felsoroltak csak kis részét teszik ki a beszámolónak. Bővebben fogunk beszélni a kommunisták példamutatásáról, a pártcsoportok munkájáról, az oktatásról is. Értékelve e faladatok végrehajtását találkoztunk esetekkel, amiket nem a pártvezetőség együttesen, hanem valamelyik vezetőségi tag, vagy kommunista hibázott. Természetes, hogy ezt sem hallgatjuk el, hanem rámutatunk az illető hibájára, segítünk neki abban, hogy azt kijavítsa. Arra törekszünk, hogy megmutassuk az eredményeket és őszintén, kendőzés nélkül tárjuk fel a hibákat. Ez elengedhetelen feltétele a jó beszámolónak. Csak az ilyen beszámolót követheti elénk, eredményes vita. Ha nem mondjuk el őszintén a hibákat, nem tudunk tanulságokat levonni sem, s a taggyűlés sem tudja meghatározni az újonnan választott vezetőség legfontosabb feladatait. (Folytatás az 1. oldalról.) gépjavítás mielőbbi befejezéséről, vagy arról, hogy a gépállomások gépei időben kezdjék meg a szántást — egyedül Herbály elvtárs, a dorogi járási pártbizottság titkára beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gépállomások most nehogy abba a hibába essenek, hogy mindent az üzemektől várjanak. Nagyon sok probléma van, amit saját erejükből is meg tudnak oldani. FIATALOK • A LEGJOBBAK KÖZÖTT A kormányprogramm gyors megvalósításához több szén kell, s a több szén kitermeléséhez nemcsak több bányászra, hanem több és jobb bányagépre is szükség van. Ezért válik egyre fontosabbá a tatabányai Bányagépgyártó és Javító Vállalat dolgozóinak munkája. A gyár szinte valamennyi dolgozója tett már felajánlást, vállalt több, jobb, munkát, keményebb helytállást a munka frontján. A III. pártkongresszus tiszteletére indult lelkes verseny első soraiban is ott találjuk a Bányagépgyártó ifjú dolgozóit. Petrik László lakatos a csillegyártó-üzemrészben dolgozik. Ünnepi felajánlása így szól: „Vállalom, hogy a kongresszus tiszteletére selejt nélküli munkát végzek és teljesítményemet 160 százalékra emelem. Ugyanakkor párosversenyre hívom az esztergályos üzemrészben dolgozó Neukum Antal ifjúmunkás esztergályost.“ Neukum Antal örömmel fogadta Petrik László versenykihívását és mint a párosverseny kezdeményezője, ő is azt ígérte többek között, hogy rövidesen eléri a 160 százalékos teljesítményt. Hogy mennyire komoly a Bányagépgyártó fiataljainak ígérete, nagyszerűen bizonyítja Neukum Antal munkája. A fiatal esztergályos már napok óta 160 százalék fölött teljesíti napi tervét. A szénbányák részére iszapcsöveket készít a Mozer—Moszák és a Simigla komszomol ifjúsági brigád. Az üzem csőkertjében 20—22 fokos, dermesztő hidegben szabad ég alatt végzik munkájukat az ifjúsági brigádok tagjai. Teljesítményük így is általában 200 százalék fölött jár. Két-három óránként forró teával látják el őket a konyha dolgozói. Nemcsak a hideget, a nehézségeket küzdik le az ifibrigád tagjai, hanem munkaközben eredményesen használják az eszüket is. Mojzer és Mojzák elvtársak például nagyjelentőségű újítást valósítottak meg a csőperemezésnél. Az újítást mazzák, eredményesen alkalévente több, mint 17.000 forintot takarítanak meg vele. Hiba lenne azt hinni, hogy a fiatalok közül csak Petrik László, Neukum Antal, a Mozer—Moszák és a Komszomolbrigád tagjai haladnak a legjobbak között. Nagy József lakatos 140, Borbély Ida esztergályos 110, ifj. Tóth József esztergályos pedig általában 130 százalékra teljesíti feladatait. Az elmúlt napokban, amikor bejárta az országot a híre, hogy az üzemek szakemberei segítik a gépállomásokat. Bányagépgyártóban először a a fiatalok kezdtek szervezkedni, hogy a legjobbak példáját követve, ők is segítséget nyújtsanak a megye gépállomásainak. Nemcsak a munkában, sportban is megállják a helyünket a Bányagépgyár fiataljai. Negyven város postaversenyében első helyen végzett a gépgyár csapata. A kézilabdacsapat a megyei bajnokság második helyén végzett. Mind a munka, mind a sport terén szépek a bányagépgyártói fiatalok eredményei. A kultúralét terén azonban még sok a tennivaló a gyárban. A jól működő zenekar mellé pedig nem lenne nehéz tánccsoportot, esetleg énekkart, rigmus-brigádot szervezni. A Bányagépgyár sok fiatalja közül nagyszerű színjátszó csoport is alakulhatna. Ezen a téren sok tennivalója akad még a gyár üzemi, pártos szakszervezeti vezetőségének. Megérdemlik a gyár fiataljai a fáradozást. S. I. A mezőgazdaság termelésének fejlesztésében nagy feladat hárul a párt- és tömegszervezetekre A párt-, állami- és tömegszervezeteknek, főként a kommunistáknak szívós és következetes harcot kell folytatniok egyrészt megyénk dolgozóinak a megnyeréséért és bevonásáért, határozat végrehajtásába, másrészt az ellenség ellen. Legfontosabb feladatként jelöli meg a megyei pártválasztmány a pártunk parasztpolitikájában elkövetett hibák kijavítását. Ez legfőbb feltétele a határozat helyes végrehajtásának. A pártszervezetek és tömegszervezetek előtt álló feladatokkal több felszólaló is foglalkozott. Tebeli Mihály elvtárs például elmondotta, hogy a tatai Augusztus 20 termelőszövetkezetben komoly probléma az állatok átteleltetése és a takarmány biztosítása. A pártszervezet mégsem ismertette a határozatot a tagsággal, s így a jó javaslatok nem jutottak el a vezetőkig. Szólt Tebeli elvtárs arról is, hogy a megyei tanácson még a mindig nem készítették el gazdagyűlések tervét. Pedig az elkövetkezendő gazdagyűlések a határozat végrehajtásának fontos fórumai lesznek. Benyó Pál elvtárs, a gépállomási DISZ-szervezetek nagy feladatairól beszélt. Elmondotta, hogy a gépállomási pártszervezeteket is megerősítik, a megyében már csak két gépállomás van, ahol még nincs függetlenített párttitkár. Gyarmati Sándor elvtárs, javaslatokat tett a tömegszervezetek munkáját illetően. Elmondotta, hogy a falusi DISZ- fiatalok például vállalhatnák a legelők tavaszi, vagy akár egész évi karbantartását. Az MNDSZ tagjaira pedig a tyúkfarmok létesítésénél vár feladat. A megyei pártválasztmány második napirendi pontként az 1953—54. évi pártoktatás eddigi tapasztalatait tárgyalta. Komáromroco'ci DOLGOZÓK APJA 1954 február 3. SZÁZMILLIÓK BÉKEHARCÁNAK EREDMÉNYE A BERLINI TANÁCSKOZÁS Berlinben hétfő óta ülésezik a négy nagyhatalom külügyminisztere. A világ békeszerető népei nagy várakozással és reménységgel figyelik a most folyó értekezlet esélyeit. Már maga az értekezlet összehívásának puszta ténye is a béke erőinek hatalmas győzelmét jelenti. Világszerte nagyot fejlődtek a béke és a haladás erői. A jóakaratú emberek százmillióinak elszántásága véget vetett a koreai háborúnak. Vietnamban egyik vereséget a másik után szenvedik el a francia expedíciós csapatok. A gyarmatok leigázott, de egyre inkább öntudatra ébredő népei alaposan meglazították béklyóikat. Európában, Franciaország és Olaszország kormányai gyors egymásután váltogatják egymást. Az amerikaiak minden segítsége ellenére egyik sem tud tartósan szembeszállni a néptömegek egyre erősödő ellenállásával. A támadó Atlanti Szövetség, az úgynevezett európai védelmi közösség politikája a csőd felé halad. A kettéosztott Németországban amelynek népe talán a legtöbbet vár a berlini értekezlettől — növekszik a békeszerződés megkötésére, az egységes, független, békeszerető Németország megteremtésére irányuló törekvés. Molotov elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője a berlini értekezlet első napján a konferencia legnagyobb érdeklődéssel várt felszólalásában három pontban jelölte meg azokat a nemzetközi kérdéseket, amelyekkel a berlini értekezletnek foglalkoznia kell: ezek mint ismeretes a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedések, az öt nagyhatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívása, a német kérdés és az európai biztonság biztosításának feladata és az osztrák államszerződés megtárgyalása. A Szovjetunió külügyminiszterének megfontolt, világos, egyszerű javaslatainak a nyugati külügyminiszterek nem mondottak nyíltan ellent. Dulles kénytelen kellett elfogadti tárgyalási alapul Molotov elvtárs javaslatait, noha megjegyezte, hogy „az Egyesült Államok nem kíván a Kínai Népköztársasággal, az öthatalmi tárgyalások asztalához leülni.“ Szerdán Dulles, majd Bidault és Eden állást foglaltak az első napirendi pont megtárgyalása ellen és azt indítványozták, hogy a külügyminiszteri értekezlet ne hozzon határozatot e kérdésben, hanem térjen át a második és harmadik pont, tehát a német és az osztrák kérdés megvitatására. Molotov elvtárs nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, Szovjetunió szükségesnek tartja, hogy megvitassák fegyverzet általános csökkentésének, az öt nagyhatalom viszonyának és nemzetközi kereskedelem kiszélesítésének kérdését is. A Kínai Népköztársaság ügyével kapcsolatban Molotov emlékeztetett arra, hogy potsdami értekezleten elhatározták Anglia, a Szovjetunió, Franciaország, az Egyesült Államok és Kína külügyminiszterei tanácsának megalakítását. Molotov külön-külön válaszolt a három nyugati külügyminiszter felszólalására. Dulles — mondotta Molotov — „lehetségesnek tartja az öt állam részvételével egyes Ázsiára vonatkozó kérdések, például a koreai és az indokínai kérdés megvitatását. Dulles bizonyos mértékben elismerte a Kínai Népköztársaság részvételével e kérdések megvitatásának lehetőségét öthatalmi tanácskozásokon.“ Molotov emlékeztetett arra, hogy Bidault és Eden is elismerte, hogy az öthatalmi tanácskozás pozitív szerepet tölthet be a kérdések bizonyos csoportjának megtárgyalásánál ezért — mondotta Molotov — a szóbanforgó kérdésekkel kapcsolatos véleménycserék segítségével megszabhatnánk az öthatalmi tanácskozás konkrét feladatait. Természetesen nyugaton vannak olyanok,akik mindent megtesznek, hogy elnémítsák a tanácskozások légkörét, meghiúsítsák a berlini értekezlet sikerét. Kiderült például, hogy Adenauer bonni sajtóhivatala a négyhatalmi értekezlet anyagának ismertetésére szigorú „használati utasítást“ adott a nyugatnémet koalíciós pártok lapjainak. Mindezek a mesterkedések azonban nem leplezhetik azt a nagy zavart, amelyet Molotov elvtárs beszéde keltett a nyugati táborban. Ezt tükrözik, a többi között a francia lapok cikkei is. A párizsi Figaró szerint „Molotov művészien irányította az értekezletet, rendkívül ügyesen sikerült kissé elmozdítani azt az akadályt, amelyről mindezidáig azt hitték, hogy beláthatatlan ideig eltorlaszolja a kommunista Kínával való öthatalmi konferencia felé vezető utat.“ Az értekezlet csütörtöki ülésén Molotov elvtárs nagy jelentőségű javaslatot terjesztett be, nevezetesen azt, hogy az ENSZ keretében általános leszerelési világértekezletet hívjanak össze. Ezen az értekezleten vegyenek részt mind az ENSZ tagállamai, mind pedig azok az országok, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió külügyminiszterének ezt a javaslatát ugyanúgy, mint az eddigi javaslatait is, osztatlan elismeréssel és lelkesedéssel fogadják világszerte a békét szenvedélyesen óhajtó embermilliók. A négyhatalmi értekezlet sikerének megvan a reális lehetősége: bizonyos, hogy a nyugati külügyminiszterek nem állhatnak fel a tárgyalóasztaltól és nem szakíthatják félbe az értekezletet, mert szembekerülnének a békeszerető népek, elsősorban saját népeik akaratával. KIKET VÁLASSZON VEZETŐNEK A PÁRTTAGSÁG? (VÁLASZ GALCSIK ELVTÁRSNAK) Galcsik János elvtárs, a csolnoki 1-es akna pártszervezetének titkára azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, határozzuk meg, kiket válasszon vezetőnek a párttagság. A Központi Vezetőség január 14-én határozatot hozott a pártvezetőségek újjáválasztásáról. A vezetőség újjáválasztását részben az tette szükségessé, hogy sok pártszervezetben nem választott, hanem a felsőbb szervek által kijelölt vezetőségi tagok dolgoztak. Ez nem jelenti azt, hogy a kijelölt, de jól dolgozó vezetőségi tagot ne válasszák meg. Ha viszont valamelyik kijelölt vezetőségi tag nem jól végezte munkáját, még akkor sem szabad megválasztani, ha őt felsőbb szerv bízta meg. A határozat megjelenése óta nagyon sok párttag gondolt már arra, hogy a jelenlegi pártvezetőség tagjai közül kire adja szavazatát, a munkáját, pártmegbizatását hanyagul végző vezetők helyett pedig kit jelöljenek. Tévednek azok az elvtársak, akik azt hiszik, hogy a pártvezetőségek újjáválasztása az egész régi pártvezetőség kicserélését jelenti. Helyes, ha a régi vezetőség kipróbált, pártmunkában gyakorlott tagjait újraválasztják. Azok, akik eddigi munkájuk során sikeresen harcoltak pártunk politikájának megvalósításáért, akik mindig a párttagság és a pártonkívüli dolgozók érdekeit tartották szem előtt, megérdemlik, hogy ismét tagjai legyenek a pártvezetőségnek. Ezek az elvtársak példát mutattak munkában, tanulásban, kíméletlen harcot folytattak az ellenség minden próbálkozása ellen, azokat leleplezve harcoltak pártunk tisztaságáért. Vannak olyanok is, akik munkájuk során hibát követtek el, akik megrészegülve az elért sikerektől, kiskirályoskodtak, basáskodtak. Azokat, akik a júniusi és az októberi határozat után felismerve hibájukat, azt kijavították, helytelen lenne megfosztani pártfunkciójuktól. A régi vezetőségi tagok megválasztásánál figyelembe kell venni azt is, hogy a termelőmunkában hogyan állták meg helyüket. Tudvalévő dolog, hogy nem elég csak beszélni a tervfegyelemről, munkafegyelemről, hanem éppen a pártszervezetek vezetőinek kell elsősorban példamutatónak lenni ezen a téren is. Milyen szempontokat vegyen figyelembe a párttagság az új vezetőségi tagok megválasztásánál? A „régiek“ mellett az új pártvezetőségben van a helyük azoknak az elvtársaknak, akik kiválóan megállták helyüket a párt politikájának, kormányunk programmjának végrehajtásában. Különösen vonatkozik ez falusi párttagjainkra. A községi pártszervezetek erősödését jelenti, ha a pártvezetőségbe egyénileg dolgozó parasztot is választanak. Helyes, ha több értelmiségi kerül pártvezetőségekbe. Falun arra a érdemes pedagógus és mezőgazdasági szakember, üzemben pedig műszaki értelmiségi beválasztása erősítheti a pártszervezet munkáját. ges, hogy az eddiginél szüksémég jobban építsünk a kommunista értelmiségiekre. Ha arra alkalmas és méltó műszaki értelmiségi, agronómus és pedagógus párttagokat választunk, felbecsülhetetlen segítséget nyújthatnak ezek az elvtársak a pártszervezet munkájában. Sem a falusi, sem az üzemi szervezetek tagjai ne féljenek minél több munkában és tanulásban élenjáró fiatalt és nőt megválasztani az új vezetőségbe, olyanokat, akik kiérdemelték a párttagság bizalmát. Minden vezetőségi tag megválasztásának felelőssége a párttagság vállán nyugszik. Legyen éber minden párttag. Ne engedje, hogy kétes múltú, karrierista elemek kerüljenek a pártvezetőségbe. Párttagjainktól függ, hogy az elkövetkezendő időben a pártvezetőségek a párttagság támogatásával pártunk és kormányunk célkitűzéseinek megvalósítását újult erővel előbbre vigyék. „BÉKEÜZENET« címmel az Országos Béketanács képes füzetet ad ki, amely C. M. Malenkovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének újévi nyilatkozatát ismerteti. A füzet tényekkel, adatokkal, fényképekkel mutatja be azokat az eseményeket, amelyek hozzájárultak a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, népek közti barátság — közte a szovjet és az amerikai nép a barátságának elmélyüléséhez. A füzet összefoglalja azokat az eredményeket, amelyeket a békéért folyó harcban eddig elértünk. Ezek az eredmények megerősítik hitünket abban, hogy az 1954-es esztendő valóban a nemzetközi feszültség további enyhülésének esztendeje lesz.