Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. június (9. évfolyam, 47-54. szám)

1954-06-05 / 47. szám

2 Komáromegyei DOLGOZÓK LA PJL A KONGRESSZUS HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁÉRT Mátyás László, a tatabányai Vilas akna pártszervezetének titkára: Elsőrendű feladatunknak tekintjük, hogy a kongresszus anyagát üzemünk minden dolgozójával ismertessük Pártunk III. kongresszusa befejeződött. Az a feladat áll most előttünk, hogy feldolgozzuk a kongresszus anyagát és haladéktalanul elkezdjük a határozatok végrehajtását. A kongresszus ideje alatt és utána is érdeklődtünk dolgozóink között, olvassák-e a kongresszus anyagát? A kapott válaszok alapján megállapítottuk, hogy többen csak egyes részeit olvasták, vagy hallgatták a rádióban, számosan pedig egyáltalán nem ismerik. Sokan viszont rendszeresen tanulmányozták a beszámolót az újságban, de azért vallják, hogy tájékoztassuk őket. Június elsején összeült a pártvezetőség. Részletes tervet még nem tudtunk kidolgozni ezen az ülésen, hiszen még magunknak is alaposan kell tanulmányozni a kongresszus anyagát. Azt azonban megállapítottuk, hogy a kongresszus anyagának ismertetését sürgősen meg kell kezdenünk. Nem volt könnyű megállapítanunk azt, hogy hol kezdjük A vezetőség majdnem valamennyi tagja felfigyelt a Központi Vezetőség beszámolójának erre a részére. ......még mindig nem tudtunk példás rendet és szigorú fegyelmet teremteni üzemeink nagy részében, pedig a dolgozók zöme ezt egyenesen követeli tőlünk. Ideje véget vetni e tűrhetetlen állapotnak, ideje, hogy a kommunisták, s általában a gazdasági vezetők — nagyok és kicsinyek egyaránt— a dolgozók tömegére támaszkodva, szigorú rendet és fegyelmet teremtsenek a termelésben . Úgy gondoltuk, ezzel kezdjük az ismertetést, annál is inkább, mert amikor Rákosi elvtárs ezeket a szavakat mondta, nagyon találva éreztük magunkat. S igazolták ezt az igazgató, Balogh B. István elvtárs szavai is, aki a vezetőségi ülésen elmondta, hogy most látta csak igazán, milyen súlyos mulasztás volt az, hogy ő nem sokat törődött a műszaki nem vonta dolgozók munkájával, felelősségre őket a hibákért, hagyta, hogy „megmagyarázzák” neki azokat. Ezen a vezetőségi ülésen megbíztuk Balogh B. István elvtársat, hogy a jövő hét keddre kitűzött taggyűlésen tartson beszámolót a párttagságnak ,.A termelés fokozása, anyagtakarékosság, üzemünkben önköltségcsökkentés a Központi Vezetőség kongresszusi beszámolója alapján" címmel. Ugyancsak ezen a vezetőségi ülésen határoztuk el, hogy a taggyűlés második napirendi pontja Ács Lajos elvtárs kongresszusi beszámolója a szervezeti szabályzatról és az új szervezeti szabályzat főbb pontjainak ismertetése lesz. Tervezzük még, hogy hamarosan kommunista aktívaüléseket hívunk össze, ahol a Központi Vezetőség ipari, de különösen a szénbányászatot érintő részeit és a hasonló témájú felszólalások részeit ismertetjük. Meg akarjuk beszélni a kongresszus tanulságait az akna műszaki dolgozóival is, különösen azért, mert tőlünk most nagyon sokat vár az ország a kiváló minőségű és olcsóbb szén biztosítása szempontjából. A kongresszus hosszú időre szóló útmutatást adott nekünk a politikai és termelőmunkához. Sok formáiban feldolgozzuk még ezt az anyagot. Elengedhetetlen azonban, hogy a határozatok végrehajtását, a kongresszus útmutatásainak ismertetését és tanulmányozását azonnal megkezdjük. A Sztahanov-mozgalom egyes kérdései NAGY ÉS DICSŐSÉGES MÚLTJA van a Szovjetunióban a Sztahanov-mozgalomnak. A második ötéves terv idején a szocialista iparosítás révén megteremtődtek az új technika széleskörű alkalmazásának előfeltételei. Modern nehézipar, hatalmas kohászati üzemek, gépipar, vegyipar, mezőgazdasági gépgyártás született, amely anyagi alapul szolgált a dolgozók életszínvonalának szüntelen emeléséhez, a falu felemelkedéséhez, szocialista útra vezetéséhez, a kizsákmányolás teljes megszüntetéséhez. Ilyen feltételek mellett, ilyen mennyiségi fejlődés mellett vált lehetővé a munkaversenymozgalomban is magasabb, minőségileg új szakasz: a Sztahanov-mozgalom kibontakozása. MI TETTE LEHETŐVÉ a Sztahanov-mozgalom széleskörű kibontakozását és ropbanásszerű elterjedését? Sztálin elvtárs a Sztahanov-mozgalom előfeltételeit a következőkben jelölt meg: először is azért vált lehetővé, mert a munkásosztály, az egész szovjet nép anyagi és kulturális színvonala azelőtt soha nem látott mértékben felemelkedett. Másodszor az tette lehetővé a Sztahanov-mozgalom elterjedését, hogy a Szovjetunióban a második ötéves terv idején megvalósult a szocializmus. A népgazdaság minden területén új, szocialista termelési viszonyok váltak kizárólagossá — mindörökre megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása. A Sztahanov-mozgalom azonban nem jöhetett létre az újjáépítés, de még az iparosítás kezdeti időszakában sem. Akkor ugyanis még modern, fejlett technika alig a játszott szerepet. Márpedig többszörösen túlszárnyalni a normákat, tömegesen elterjeszteni a Sztahanov-mozgalmat új, modern technika nélkül nem lehetséges. Ezért a Sztahanov-mozgalom megszületése szoros kapcsolatban van az új technikával — ennek megnyergelésével érték el Sztahanov, Buszigin és más kiváló munkások hatalmas termelési eredményeiket. Ebből azonban az is következik, hogy a Sztahanov-mozgalom tömeges elterjedésének fontos feltétele volt olyan új emberek kiformálása, akik az új technika mestereivé váltak. A Szovjetunió Kommunista Pártja útmutatásai alapján a szovjet dolgozók a munka termelékenységének olyan fokát érték el, mely a kapitalista országokban elképzelhetetlen. Ez vetette meg a kommunizmusba való átmenet anyagi alapjait. HAZÁNKBAN a szocialista munkaverseny 1949 őszén, 1950 elején kezdett szélesebb mértékben kibontakozni és ekkor teremtődtek meg a Sztahanovmozgalom kibontakozásának előfeltételei is. Igaz, hogy a fordulat éve, a proletárdiktatúra kivívása után, 1950-ben a kizsákmányolás a népgazdaság minden ágában nem szűnt meg, de a döntő területeken megszűnt: a nagyipar, a bankok teljesen, a kereskedelem szinte kizárólag a nép tulajdonába kerültek, s e területeken szocialista termelési viszonyok alakultak ki. A hatalom megszerzése után pártunknak széleskörű politikai tömegmunkát kellett folytatnia, hogy elsősorban minden munkás, de a dolgozók milliói is világosan, saját tapasztalataik alapján felismerjék: a szocializmus csak a dolgozók tudatos munkája révén, a termelékenység magas fokra való emelésével, a szocialista munkaverseny, a Sztahanov-mozgalom tömegméretekben való kifejlesztésével valósulhat meg — csak ezen az úton emelkedhet fel az egyén, csak így lehet a munkásosztály anyagi és kulturális színvonalát szüntelenül növelni. Ez a felismerés segítette elő, hogy a dolgozók életszínvonala 1950-ben 40 százalékkal haladta meg a háború előttit. KÉTSÉGTELEN, hogy 1950- ben a munkaverseny, a Sztahanov-mozgalom gyorsú kibontakozása nem támaszkodhatott olyan új, modern technikai bázisra, mint a Szovjetunióban 1935—1936-ban. De az új technika kisebb mértékben és más formában már alapul szolgálhatott a nagy termelési eredmények elérésére. Ez persze nem minden esetben új üzemekben testesült meg, hanem elsősorban a régi üzemek rekonstrukciójában, új gépekben, az egyes üzemek profilírozásában. Az új technikát az ötéves terv végrehajtása során, s az ezt követő években a szocialista iparosítás nyomán teremtjük meg hazánkban. Az új technika megteremtésénél figyelembe kell vennünk egy fontos körülményt. Azt ugyanis, hogy már a felszabaduláskor több fontos iparágban fejlettebb technika volt, mint Oroszországban közvetlenül az Októberi Szocialista Forradalom előtt. Ez kétségkívül lehetővé tette, hogy 5—6 év alatt komoly eredményeket érjünk el az új technika megteremtése terén. Igaz, ezek még kezdeti lépések voltak, mégis 1950-re, különösen 1951-re már nem csupán egyes üzemek rekonstrukcióját végeztük el, hanem új modern üzemek sorát építettük meg. így például 1950-ben elkészült a Dunavölgyi Timföldgyár, a Lőrinci Hengermű durvahengersora, a Szegedi Textilkombinát fonodája, a Gödöllői Árammérőgyár stb. 1951-ben pedig, az ötéves terv második évében készült el a Sztálin Vasmű gépgyára, a Rákosi Mátyás Művek új csőgyára, a November 7 Erőmű két gépegysége, a Kiskunfélegyházi Középnehéz Vasszerkezeti-gyár, a Jászberényi Aprítógépgyár, a Gyöngyösi Váltógyár, a Balinkai Szénbányák, a Kaposvári Fonoda, a Zalaegerszegi Ruhagyár Vrhogy csak a legfontosabbakat említsük. A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY minőségileg új formájának, a Sztahanov-mozgalom kibontakozásának szubjektív feltételei is megvoltak, kiformálódtak 1950—1951-re olyan emberek, akik merészen túlszárnyalták a normákat, észszerűsítettek, újítottak — ilyen emberek a Muszka Imrék, Horváth Edék, Pióker Ignácok. Abban, hogy hazánk rövid néhány év alatt agrár-ipari országból ipari országgá vált, fontos szerepe volt a szocialista munkaverseny százezreket átfogó tömegmozgalmának, a Sztahanov-mozgalomnak. A kezdeti eredmények ellenére a Sztahanov-mozgalom az 1951-es, 1952-es években, de különösen 1953-ban erősen visszaesett. Ennek okai a gazdaságpolitikában elkövetett hibákra vezethetők vissza. Az iparosítás túlzott üteme, a feszített tervek végrehajtását feltételező kimagasló termelési eredmények elérésének követelménye nem felelt meg a dolgozók anyagi követelményeinek: az életszínvonal csökkenése fékezőleg hatott a Sztahanov-mozgalom tömeges kifejlődésére. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG 1953 júniusi, majd októberi ülései feltárva a gazdaságpolitikánkban elkövetett hibákat, megjelölte a kivezető utat is. Eszerint a kormányprogrammnak, a szocializmus építése új szakaszának alapvető célkitűzése: a szocializmus építése olymódon, hogy közben a dolgozók, elsősorban a munkásosztály életszínvonala állandóan, fokozatosan növekedjék. E téren történtek már kezdeti lépések, így pl. az árleszállítások, a részleges bérrendezések stb. a Az új szakasz politikájának, kormányprogrammnak a megvalósulása azonban nem megy magától. Végrehajtásának alapvető feltétele, hogy mindenekelőtt a munkásosztály és egész dolgozó népünk alkotó módon kivegye részét belőle, hogy a munkásosztály a feladatok következetes megvalósításának élharcosa legyen. Soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy egész dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalának fokozatos emelését csak a munka termelékenységének szüntelen emelése útján, csak a minőségi termelés megalapozásával és a szigorú takarékosság valósításával érhetjük el.megFEJLŐDÉSÜNK ÚJ SZAKASZA megköveteli, hogy a munkaverseny, s ennek fejlettebb formája, a Sztahanovmozgalom mind politikai és szervezeti tekintetben, mind alapelveiben elősegítse a kormányprogrammban megjelölt célkitűzések megvalósítását. A minisztertanács és a SZOT legutóbbi munkaversennyel kapcsolatos közös határozata ezt a célt szolgálja. A határozat új elvekre fekteti a sztahanovista cím elnyerésének feltételeit. A határozat biztosítja, hogy az előre meghatározott sztahanovista feltételek olyanok legyenek, amelyek a legszélesebb tömegek számára is lehetővé teszik, hogy rövid idő alatt elnyerjék a sztahanovista címet. Ugyanis a célkitűzések egy hónapi teljesítése után elnyerhető a sztahanovista cím, akik három hónapig megtartják ezt a teljesítményt: megkapják az oklevelet. Aki pedig már oklevelet kapott, tovább küzdhet a „vállalat, a szakma kiváló dolgozója“ kitüntető címért, majd a kormánykitüntetésért, s ezzel járó pénzjutalomért. az határozat az előző idővel szemben nagyobb lehetőségeket nyújt a műszaki, értelmiségi dolgozóknak a versenyben való aktív részvételre, minthogy meghatározott feltételek teljesítése esetén a műszaki értelmiségi dolgozó is elnyerheti a sztahanovista oklevelet, „a vállalat és szakma kiváló dolgozója“ címet, valamint a kormánykitüntetést. A határozat csupán lehetőség. Valósággá akkor csak akkor segíti elő az válik, új szakasz politikájának megvalósítását, ha a pártszervezetek, az egyes iparágak sajátos feladatának megoldására irányítják a sztahanovista figyelmét A KONGRESSZUSI VERSENYBEN több nagyszerű kezdeményezés született, melyek nagy része a termelékenység emelése mellett az önköltség csökkentésére, különösen az anyagtakarékosságra, a minőségi termelésre irányul. Nem mondhatjuk azonban, hogy a Sztahanov-mozgalom jelenleg megfelel az ipar sajátos helyzetéből adódóan újszerűen "felvetődő feladatoknak, különösen az önköltségcsökkentést illetően. Mi a fő hiányossága jelenleg a Sztahanov-mozgalomnak, s az újító mozgalomnak? NEM VESZI FIGYELEMBE, hogy a termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének az egyes iparágak számára megkülönböztetetten és élesen való feltevése a Sztahanov-mozgalomban is új tartalmat kell, hogy jelentsen. Jelenlegi helyzetben akkor tölti be hivatását a Sztahanovmozgalom, ha nem egyoldalúan csak a magasabb termelési eredmények elérésére irányul, hanem figyelembe veszi a megnövekedett követelményeket i s az anyagtakarékosság, a minőségi termelés területén. Nem közömbös a népgazdaság fejlődése, a kormányprogramm szempontjából hogy pl. a kohászat teljesíti-e a tervét, vagy sem, hogy a kiváló kohász sztahanovisták kiemelkedő teljesítményeket érnek el. De azt is látni kell, hogy nyersvas és koksz nem áll korlátlanul rendelkezésünkre, hogy a szatban még mindig száz kohács száztonna selejtet gyártanak. Ennek ellenére a Sztahanovmozgalom és az újító mozgalom kevéssé irányul a minőségi termelés megalapozására. Ugyanez vonatkozik pl. a textiliparra, a bőriparra, stb. Vajmi keveset érünk el azzal, ha ezekben az iparágakban — enen az anyaghiány miatt — 110 százalékra teljesítjük tervet, s ugyanakkor a selejta százalék egyre növekedik. A SZTAHANOV-MOZGALOM, a szocialista munkaverseny magasabb formája — fontos eszköze a kormányprogramm végrehajtásának, a népjólét megvalósításának. Ezt a szerepét akkor tölti be, ha mindjobban irányul a szigorú takarékosság, a minőségi termelés megalapozására. A pártszervezetek és a szakszervezetek feladata, hogy a műszaki értelmiséggel együttműködve, a dolgozók alkotó kezdeményezéseire támaszkodva megteremtsék a Sztahanov-mozgalom tömeges kibontakozásának előfeltételeit. Tóth József 1951 június 5- Kitüntették a tanácsok legjobb dolgozóit A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Horváth József elvtársat, a megyei tanács elnökhelyettesét és Kotta Dezső elvtársat, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának helyettes vezetőjét a „Szocialista Munkáért Érdemérem’’-mel tüntette ki. Sipos Zoltán elvtárs, a megyei tanács panaszügyi előadója, Vaszlavek József elvtárs, a baji tanács elnöke, Kun László elvtárs, a tatai tanács tsz-szervezője, Györke Sámuel, a száki mezőgazdasági állandó bizottság elnöke, Pék László elvtárs, a nagyigmándi tanács elnöke, Sémeth Vilmos elvtárs, a komáromi járási tanács csoportvezetője, Molnár Istvánná, a dorogi járási tanács szociális előadója és Sik András, a pilismaróti tanács mezőgazdasági előadója a „Munka Érdemérmet" kapták. GENF Az Indokínában harcoló csapatok megbízottai tanácskozást tartottak Genfben A genfi értekezlet hétfői zárt ülésén hozott határozatnak megfelelően, a vietnami néphadsereg és az indokínai francia expedíciós csapatok megbízottai kedden előzetes tanácskozást tartottak Genfben. A tanácskozáson, amelyen a vietnami néphadsereg részéről Ha Van Lau ezredes, az indokínai francia expedíciós csapatok részéről Brebisson ezredes vett részt, előkészítették az Indokínában harcoló felek katonai képviselőinek érdemleges genfi tárgyalásait, amelyek a legközelebbi napokban kezdődnek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége kedden a következő hivatalos közleményt adta ki: ,,A Ha Van Lau, a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője és Brebisson ezredes, a Francia Köztársaság képviselője között lefolyt megbeszélések eredményeképpen megegyeztek abban, hogy a két fél hadifoglyai leveleket küldhetnek és kaphatnak. Ami a gyógyszerek küldését és a súlyosan betegek, valamint a súlyosan sebesültek kicserélését illeti, a két küldöttség képviselői megállapodtak a csere alapelveiben. Mindamellett a jelenlegi háborús körülmények között ezen intézkedések végrehajtásának feltételeit csak az indokínai főparancsnokok képviselőinek eszmecseréje keretében állapítják meg.“ Molotov elvtárs kedden délben visszaérkezett Genfbe A „Svájci Távirati Irodaközölte, hogy V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, aki — mint ismeretes — vasárnap hajnalban Moszkvába utazott, kedden délben visszaérkezett Genfbe és újra átvette a külügyminiszteri értekezleten részvevő szovjet küldöttség vezetését. Molotov röviddel megérkezése után megbeszélést folytatott Csou En-lajjal, Kínai Népköztársaság külügyiminiszterével. A genfi értekezlet szerdai zárt ülésén Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere elnökölt. Az indokínai békés rendezésért Francia népi küldöttségek áradata Genfben Az indokínai béke helyreállításának kérdését most tárgyaló genfi értekezlet munkáját nagy érdeklődéssel kísérik a francia nép széles rétegei, amelyek vállukon viselik az indokínai háború súlyos terhét. Nap, mint nap szüntelen áradatként érkeznek küldöttségek Genfbe Franciaország minden vidékéről, különböző politikai és társadalmi szervezetek, vállalatok és hivatalok dolgozóinak, utcák, lakónegyedek és helységek lakosai nevében. A küldöttségek különböző társadalmi állású és politikai meggyőződésű személyekből tevődnek össze. Május 29-én, csupán egyetlen délelőtt a Metropol szállót — amelyben a Szovjetunió küldöttsége lakik — 36 küldöttség kereste fel. E küldöttségek különböző szervezetek, kollektívák, valamint kisebb és ezreket magukban foglaló nagyobb csoportok nevében leveleket, petíciókat, határozatokat nyújtanak át. Ezek a levelek, határozatok és petíciók a francia népnek azt a hő kívánságát fejezik ki, hogy a genfi értekezlet sikerrel járjon, hogy haladéktalanul megszűnjék az indokínai háború és meghiúsuljanak azoknak a tervei, akik a háború kiterjesztésére törekszenek Délkelet-Ázsiában. A levelek és határozatok ugyanakkor szolidaritást vállalnak azoknak a küldöttségeknek az álláspontjával, amelyek az indokínai kérdés békés rendezésére törekszenek és elítélik a békés rendezés ellenzőinek mesterkedéseit. A Bao Daj-küldöttség mesterkedése az indokínai békés rendezés ellen Amerikai tábornok az atomfegyver alkalmazását követeli A „United Press“ hírügynökség tudósítójának jelentése szerint Charles Willoughby nyugalmazott tábornok, aki a második világháború idején és a koreai háború kezdetén MacArthur felderítő osztályának vezetője volt, a „The Freeman“ című folyóirat június 14-én megjelenő számában cikket írt. Willoughby ebben a cikkében az atom- és hidrogénbomba felhasználására szólítja fel az Egyesült Államokat, „hogy a nullával tegye egyenlővé Ázsia kimeríthetetlen embertartalékait“ és hogy Ázsiában megteremtse a „felperesek föld övezetét“. Genfi politikai megfigyelők köreiben megütközést keltett az a hivatalos közlemény, amelyet a Bao Daj-féle küldöttség adott ki május 31-én. A közlemény azt állítja, hogy az a genfi értekezleten kifejtett kívánság, amely szerint a két fél csapatai számára történő övezeti kijelölésnél Vietnam egységének elvéből kell kiindulni, állítólag az említett küldöttség „többszörös halmazásának“ eredménye.szorGenfben kiemelik, hogy megokolatlan, sőt nevetséges a baodafisták igénye a vietnami egység védelmezőjének szerepére. Ismeretes, hogy Vietnam egységének elve nem vita tárgya a genfi értekezleten és hogy ennek az elvnek támogatása érdekében semmiféle erőfeszítést nem követeltek a baodajistáktól. Vietnam és a többi indokínai állam függetlensége és egysége biztosításának szükségességét világosan feltüntetik a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége által még május 10-én előterjesztett javaslatok. És ha időnként bizonyos körök sugalmazására híresztelések kelnek szárnyra arról, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége állítólag „az ország kettéosztására“ törekszik, akkor ez — mint Genfben kiemelik — nem egyéb, mint a tények szándékos elferdítése. Erre azoknak van szükségük, akik nem óhajtják az indokínai kérdés békés rendezését és akik el akarják vonni a közvélemény figyelmét saját undorító terveikről. Az ilyen mesterkedésekhez kell sorolni az említett Bao-Baj-féle közleményt is.