Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. november (9. évfolyam, 91-98. szám)

1954-11-03 / 91. szám

2 A peurfi ofc­tatási év megpszáalása előtt November első hetében megyénkben is újra megkezdő­dik a szervezett pártoktatás. Párttagjaink ezrei kezdik meg a kongresszusi határozatok tanulmányozását, ismerik meg pártunk politikáját. A kongresszusi anyagok tanulása hatalmas lehetőséget jelent az egész pártmunka megjavítása és a propaganda­­munka fellendítése szempontjából. A pártszervezetek csak akkor tudnak eredményes munkát végezni, ha a párttagoknak és a pártonkívüli tömegeknek megmagyarázzák pártunk politikáját. A kongresszusi anyag feldolgozása és megértése te­hát azonnal, szinte nyomban segít a feladatok vég­rehajtásában. A kongresszusi anyag , feldolgozása segíti a pártoktatás minőségének­­ megjavítását, fontos­­ eszköz a dogmatizmus elleni harcban. A hallgatók olyan kérdésekről tanulnak majd, melyeket ők maguk is átéltek, melyeket eddig is éreztek, csak legfeljebb nem értették meg. A kongresszusi anyag feldolgozása azt is jelenti, hogy a propagandista még fontosabb helyet tölt be a pártmunkások soraiban. A propagandista most sokkal közvetlenebb segítője, sokkal nélkülözhetetlenebb munkája pártszervezetének. Megnő a propagandista szerepe és felelőssége, mert a kongresszusi anyag tanításával közvetlenül segíti a helyi politika kialakí­tását. A propagandistáknak át kell érezni ezt a nagy felelőssé­get és annak tudatában kell hozzákezdeni e nehéz, de igen szép feladat elvégzéséhez. A megyénkben tanító propagandisták nagy része meg­értette, hogy munkája milyen jelentős az elkövetkező időben és lelkiismeretesen felkészült az első foglal­kozásra. Ezt igazolják a múlt héten megtartott megyei előkészítő konferenciák, amelyen a legtöbb elvtárs jól felkészülve je­lent meg. Közülük­­ is ki kell emelni Payer Ferenc elvtársat, aki a tatabányai középfokú tanfolyamok propagandista sze­minárium vezetőinek tartja az előkészítő konferenciát. Payer elvtárs jól felkészülve, minden­­ lényeges kérdést alaposan megvitatva vezette le a foglalkozást. A konferencián éles vita alakult ki, ami annak is köszönhető, hogy valamennyi elvtárs jól felkészült a szemináriumra. A szeminárium hallgatói kö­zül Korenkó Lászlót, Viktor Zoltánnét és Békeffi István elv­társat kell megdicsérni. Az ilyen propagandisták biztosítékai annak, hogy a pártoktatásban részvevő elvtársak megismerik és meg is értik a kongresszus határozatait, megértik pártunk politikáját és aktívan hozzá is járulnak a politika végrehaj­tásához. Előfordult azonban, hogy azok a függetlenített funkcionárius elvtársak, akik már egyszer részt vettek a kongresszusi anyagból tar­tott szemináriumokon, lebecsülték a tanulást, azt gondolva, hogy ők már alaposan ismerik ezt az anyagot. A következmény az lett, hogy teljesen felkészületlenül jelen­tek meg a járási előkészítő konferenciákon. Voltak olyan elv­társak is, akik az anyag tanulmányozásához kiadott útmu­tatót figyelembe se vették a tanulásnál és egész más téma­körhöz kapcsolódó kérdésekkel foglalkoztak. A felületes tanulás megmutatkozott az elméleti kérdé­seknél is, így például a tatai járási előkészítő konferencián az elvtársak nem voltak tisztában az alapvető osztályok fo­galmával, így aztán azt akarták bebizonyítani, hogy népi de­mokráciában csak egy alapvető osztály van, a munkásosztály. A parasztságot, mint alapvető osztályt nem ismerték el. Súlyos elvi tévedés ez, mert a parasztságnak, mint alapvető osztálynak a tagadása­­ a munkás-paraszt szövetség lebe­csülését jelenti, pedig a munkás-paraszt szövetség népi de­mokratikus államunk alapja, a szövetség nélkül a szocializ­mus építéséről nem lehetne beszélni sem. A komáromi propagandista konferencián a Hazafias Népfront célját és lényegét nem értették meg az elvtársak. Ezek a példák is bizonyítják, hogy még mindig nem elég lelkiismeretesen készül fel minden propagandista, szemináriumvezető, még mindig nem értették meg, hogy mi­lyen fontos munkát bízott rájuk a párt. Nem értette meg ezt Nagy elvtárs, a dorogi járási pártbizottság gazdasági osztá­lyának vezetője, aki úgy ment el a propagandista konferen­ciára, hogy el sem olvasta a kongresszusi anyagot. De nem értette meg Máté elvtárs sem, a tatai járási pártbizottság munkatársa, aki a konferenciavezető szerencséjének tartotta, hogy véletlenül megtalálta őt a járási tanácsnál — mert külön­ben nem ment volna el a konferenciára. Meg kell érteni Máté elvtársnak, de minden propagandistának, aki ha­sonlóan gondolkozik, hogy nem egyes elvtársaknak (éppen a konferenciavezetőnek), tesz szívességet azzal, hogy tanul, hogy részt vesz a konferencián, hanem a tanulás minden kommunista kötelessége. Mindnyájunknak kötelessége az, hogy tanuljunk, mert csak így tudjuk nevelni a párttagságot, így tudunk aktívan részt venni a párt határozatainak végrehaj­tásában. A párt ebben az oktatási évben igen nehéz, de megtisz­telő feladatot bízott a propagandistákra: megismertetni a tag­sággal a III. kongresszus határozatait, de úgy, hogy az okta­tás színvonala állandóan emelkedjék. Ez azt jelenti, hogy a kongresszusi anyag tanulmányozása mellett mélyrehatóan kell foglalkozni a marxizmus klasszikusainak tanulásával. Másrészt figyelembe kell venni azt, hogy a kongresszus ha­tározatai élő határozatok, éppen ezért ma sokkal inkább szükséges, mint bármikor, ho­zá a propagandista szorosan együtt éljen a gyakorlati pártélettel. Az eredményes munkához feltétlenül szükséges, hogy felszámoljunk minden felületességet, elbizakodott­ságot a kongresszus anyagának tanulmányozásánál. A hallgatók csak akkor fogják jobban megszeretni a tanulást, ha tapasz­talják, hogy kérdéseikre választ kapnak, ha látják, hogy a promaean­dirta aki őket tanítis a tudása lertavát adta. így tudjuk csak biztosítani hogy párttagságunk (megismerve pártunk határozatait) aktívan, lelkesen belekapcsolódjon az új szakasz politikájának megvalósításába, harcoljon azért. Nikodémusz Etelka lomszcntmegyei DOLGOZOK UPJA 1954 november 1. A TANÁCSVÁLASZTÁS ELŐTT Gyenge a tanácsválasztási tömegagitáció a Lábatlani Cementgyárban A Lábatlani Cement- és Mészművek pártbizottsága előtt kettős feladat áll most. Egyrészt segítenie kell a lábat­­lani területi pártszervezetet, másrészt biztosítani kell azt,­ hogy a gyáron belül kibonta­kozzék a népfront-politika, tanácsválasztás napja ne érjen a felkészületlenül egyetlen dol­gozót sem. Az első feladatnál legfonto­sabb, hogy az üzemi pártbizott­ság jó kádereket, népnevelő­ket adjon a­­ területi pártszer­vezetnek, akikre az támasz­kodhat. A Lábatlani Cement­gyár dolgozói közül 73 elvtárs tagja a különböző szavazási és szavazatszedő bizottságoknak. Amikor a 73 elvtársat kiválo­gatták, a pártbizottság tagjai azzal bocsátották útra őket, hogy népnevelő munkát is vé­gezzenek a tanácsválasztás ér­dekében. Lévai József égető is tag­ja az egyik szavazási bi­zottságnak. Vasárnap el­látogatott a körzetében la­kó családokhoz és elbeszél­gettek a tanács­választásról. Három Ferencné ugyanezt tette. Vannak azonban olyan szavazási bizottságok is, amelyek még értesítés­re várnak. Nem elég öntevékenyek. Azt várják, hogy az ideiglenes pártbizottság, vagy a tanács értesítse őket arról, hogy most már meg kell kezdeni az agi­­tációt. Közben elérkezik a je­lölőgyűlések napja és meg is tartják ezeket anélkül, hogy előtte valaki felkereste volna az illető körzet lakóit. Nyilván­való, hogy az így előkészített jelölőgyűlések nem jól sikerül­nek. Felvetődhet a kérdés, hogy mennyiben felelős ezért, mi köze ehhez a Lábatlani Ce­mentgyár pártbizottságának? Annyi, hogy az ideiglenes párt­­bizottság helyettes titkára Szűcs Lajos elvtárs, a cement­gyár pártbizottságának titkára. Az ideiglenes pártbizottság Lábatlanon eddig mindös­­­sze egy ülést tartott. Ez is harmadszori összehívásra sikerült csak. A pártbizottság munkájának látható jele nincs. Három Fe­­rencné, aki pedig mindent meg­tesz a jelölőgyűlések sikeréért, nem is tudta, hogy létezik ilyen pártbizottság. Le kell szö­gezni, hogy az ideiglenes párt­­bizottság üléseinek sikertelen­sége, hogy még most sem dol­goznak, pedig ugyancsak itt az ideje, nem Szűcs elvtárson múlott. Annyiban azonban mégis felelősség terheli, hogy elnézi a tétlenséget, nem áll a sarkára erélyesen, nem mossa meg alaposan azoknak a bi­zottsági tagoknak a fejét, akik sorozatosan fittyet hánynak a pártbizottsági üléseknek. Olyan hangulat uralkodik most Lábatlanon, hogy „majd segít a cementgyár, az a legnagyobb üzem“. Nagyon ideje lenne már lesze­relni ezt a hangulatot, mert semmittevést szül. A másik feladat, az üzem­ben a népfront-politika kibon­takozása, a tanácsválasztás je­lentőségének, pártunk politi­kájának magyarázása. E feladat végrehajtásának eredményessége attól függ, hogy az alapszervezetek milyen szervező és tömeg­felvilágosító munkát vé­g szervezés­­eznek. terén nincs különösebb hiba a cementgyár­is­ban. Volt már VB-ülés és ös­­­szevont népnevelő értekezlet a tanácsválasztásról. A hét alap­szervezet közül háromban rendszeresen megtartják népnevelő értekezleteket. A két a héttel ezelőtt tartott titkári ér­tekezleten is szó esett a ta­nácsválasztásról. A tömegagi­­tációval azonban baj van. Ha azt kérdezi az ember a dolgozóktól, az alapszervi titkároktól, hogy „mivel agitálnak, mit mondanak a népnevelők az emberek­nek“, igen óvatos választ kap. Ilyeneket például. ..Arról beszélünk hogy mi a különb­ség a régi és az új tanácsvá­lasztás között. Ismertetjük az eredményeket és a perspek­tívát.“ S amilyen óvatosak ezek a válaszok, ugyanilyen óva­tos, helyesebben inkább ál­talános az agitáció. A pártbizottság úgy segíthet­ne ezen, hogy például feldol­gozná az üzem négyéves fej­lődését,­, a munka termelé­kenysége, a társadalombizto­sítás, a­­ dolgozók szociális helyzetének alakulását. Szá­mokkal, adatokkal sietne a népnevelők segítségére. Nagyon jó lenne az is, ha A tatabányai 1-es Erőmű DISZ szervezete jól foglalko­zik a fiatalokkal. November másodikától ötödikéig napon­ta szervez röpgyűléseket, me­lyeken elmondja az ifjúság, hogy mit vár az új tanácsok­a­tól, milyen problémák várnak legsürgősebb megoldásra. November folyamán nagysza­bású klubdélutánt ahol ünnepélyes keretek rendez, kö­zött kapja meg minden első választó emléklapját. * A Tatabányai Bányatröszt központi irodáinak dolgozói a területi agitáció ja előkeszi­a pártbizottság az alap­­szervezetek titkárainak fi­gyelmébe ajánlaná a lá­batlani népfrontbizottság Programm­ját. Ezt ugyanis nem ismerik a* * * üzemben és nem is­ érvelnek vele. A Lábatlani Cementgyárban akkor válik élővé, elevenné, si­keressé a tanácsválasztás elő­készítése, ha a pártbizottság talpra állítja az alapszervezete­ket, megérteti a vezetőkkel, hogy az alapszervezetek akti­vistáinak tömegeire vár a mun­ka: kialakítani a nagy beszél­getést az emberek és a párt kö­zött; ha el tudja érni, hogy a párt politikáját nem szétszab­dalva, hanem összefüggéseiben magyarázzák és végül, maguk a pártbizottság tagjai állnak az agitáció elére.­tésével segítik a tanácsválasz­tások sikerét. Naponként a hivatali idő után rövid tájé­koztató előadásokon vesznek részt a területi agitációra ké­szülő dolgozók. * Nyergesújfalu 38-as körze­tében megtartották a jelölő­­gyűlést. A jelölőgyűlés előké­szítése és megszervezése a Ha­zafias Népfront helyi bizott­ságának segítésével történt. A jelölőgyűlés után az új jelöl­tektől kérték a gyűlés részt­­vevői a Népfront helyi pro­­gamamja megvalósításának tá­mogatását. A tanács választási hírei Lesz-e gazdakör Tarjánban? Zúgott a fejem, amikor ki­jöttem a tar­jáni iskola igaz­gatói szobájából. Hogy lehet­tek ilyen szűklátókörűek egyes elvtársak! És hogy megbánták azóta ezt a szűk­­látókörűséget. Még most is tisztán csenge­nek a fülembe az igazgató szavai: egészséges „A magyar paraszt lelkületű. Nem kívánja vissza a földesurat, a régi jegyzőt, meg a kulákot. Ez biztos. Itt élek köztük 10 éve, ismerem őket. Dolgozni akarnak és szórakozni a ma­guk módján. És itt gazdakört akartak az emberek. Hogy ez kinek nem tetszett, nem tu­dom." Nagyon sok keserűség csengett ezekben a szavak­ban. Mert miről is van szó? Látszólag nem nagy dolog. Egy gazdakörről, helyesebben a tarjám gazdakörről. A való­ságban ez a tarjám gazdák­nak igen nag­i dolog. Miért­? Válaszoljon erre az alábbi történet. Még 1953 .decemberében történt, az egyik Szabad Föld Téli Estén. Az iskolaigazga­tón, Vári Bélán és a kultúr­­házigazgatón, Korencsi Fe­rencen kívül alig 10—12 gazda v­­ ott. Nem tudni már kitől indult el, kinek ju­tott az eszébe, de valahogy szóba került: szervezzenek gazdakört. — Az nagyon nehéz. Keve­sen vagyunk. Meg aztán, ho­gyan tudnánk összefogni falu minden rétegét? Ha ed­­­jönnek a német ajkú gazdák, hátha nem jönnek el a hely­beli magyarok? Vagy, ha el­jönnek a Szlovákiából ide­települtek, akkor esetleg az alföldiek maradnak távol? És akkor nem érünk célt — mondta Korencsi Ferenc ta­nító. A beszélgetés végére kide­rült, hogy felesleges az ag­godalom. Nem vehéz össze­hozni a gazdakört. A jelen­lévő gazdák: Sámson Márton, Czentár Péter, Vértes István, Molnár Károly, az akkori párttitkár és a többiek is vál­lalták, h­­m­ az első gazdaköri gyűlésre egyenként 10—12 gazdát hívn­a magukkal. Nem volt ennek az ígéret­nek egy csöpp hivatalos jel­lege sem. Nem írták fel pa­pírra, nem adminisztrálták, mégis az első gazdaköri gyű­lésre 64 gazda ment el, köz­tük sok olyan, aki az elmúlt kilenc év alatt talán egy gyű­lésen sem vett részt. Például Major Miklós bácsi, vagy Müller János. Szívbéli dolgot, régi vágyat láttak megvaló­sulni, hát elmentek. Nem volt baj az „összetétellel“ sem. De nem ám. Ott volt a négy réteg gazdáinak, színe-java, azok, akik nemcsak azért él­nek, mert születtek, hanem azért, mert alkotni akarnak, törődni a falu sorsával, szó­rakozni a maguk módján, pipafüst és egy pohár borocs­ka mellett megtárgyalni a világ folyását, tanulni, oko­sodni a jó szótól. Tarjánban egy kocsma van. A rendes gazdák nem szeret­nek oda járni, mert a virtus­­kodó, kötekedő fiatalok gyak­ran verekednek és a békésen pipázgató gazdaember azon veszi észre magát, hogy be­törik a fejét. És milyen tervek voltak már ezen az első gyűlésen. — Jó lenne szakelőadáso­kat tartani, nem akarunk mi elmaradni — mondták. Külö­nösen a gyümölcsfák szak­szerű ápolásáról kértek elő­adást, mert Tarjánban mos­tanában keveset teremnek a fák. — Jó lenne gazdakört is építeni, de ha most még nem lehet, jó a kultúrotthon is. Megcsináljuk a kuglipályát, úgyis régen kugliztunk már. Fürdő is jó lenne a faluban, megcsinálnánk mi magunk, csak a tanács segítsen anya­got szerezni. Mangalica-ban van a faluban. A gazdák fele fehér hússertést tenyészt. Jó lenne ezekhez is egy faj­ kan. Ha a tanácsnak erre nincs pénze, összeállnánk 20-an, 25-en, eltartanánk azt a kant, csak szerezzenek. latot ne a kanász­os apa el­menjen vásárolni, hanem mi, hadd legyen olyan, amilyet mi ma­gunk szeretnénk. — Legyen vigalmi bizott­ság is a gazdakörben. Ren­dezzük mi, idősebbek a bálo­kat. N­em lesz akkor itt ve­rekedés egy sem, így szövögették a terveket a tar­jani gazdáik, így kezdett kialakulni a gazdakör képe. S közben jártak az iskola­­igazgatóhoz, noszogatták őt is, meg Korencsi Ferencet is, hogy: „mikor kezdhetjük már ásni a gazdakör alapjait. Mi van az anyaggal? Lesz — nem lesz?" Az egész falu a gazdakörről beszélt. A máso­dik gyűlésen sokkal többen voltak már, mint az elsőn, a harmadikon meg még többen. Az egyiken megismerkedtek a cukorgyártás titkaival, a másikon megtanulták, ho­gyan kell védekezni az ame­rikai fehér szövőlepke ellen. Már arról beszélgettek, kik legyenek a gazdalkör vezetői, kik a vigalmi bizottság tag­jai. És a harmadik összejö­vetelen jött a derült égből a villámcsapás. Javában folyt a beszélgetés, amikor belé­pett az elnökasszony és meg­mondta, hogy most telefonál­tak, (utólag nem derült ki, a járási tanácstól-e, vagy a já­rási pártbizottságtól) abba kell hagyni a szervezést. Nem kell gazdakör. Korencsi Ferenc akkor mérgében földhöz csapta a ceruzáját. — Úgy látszik, nem tetszik valakinek a pofám —mond­ta és kiment a szobából. Na­gyon bántotta a dolog. Azóta már tudja, hogy a gazdakör — egy egész falu kedves kí­vánságának, kezdeményezé­sének — leállítása nem az ő személye miatt történt, ha­nem a szektánsság szűklátókörűség, a következménye volt. ★ Nem is tudják, honnan, kitől jött az értesítés, én sem kutattam különösebben. A tény az tény. Annyit tu­dok, hogy a gazdakör leállí­tásában a tatai járási párt­­bizottságnak is része van. Hogy mién tették, azt sem tudtam kideríteni. Valószí­nűleg Vári Béla következte­tése áll a legközelebb az igazsághoz., ö ugyanis pén­teken, mikor ott jártam, következőket mondta nekem.a — Én nem tudom, nem attól ijedtek-e meg a felsőbb szervák, amit Sámson­ bácsi mondott, hogy ideje lenne már, egy olyan helyet létre­hozni, ahova eljárhatnánk, hetenként egyszer-kétszer es­ténként. Nem politizálni akarunk, hanem a magunk ügyes-bajos dolgait megbe­szélni. Ha nem politizálni akar­nak a tarjáni gazdák, hát ne politizáljanak. De hallgassák meg, ott a gazdakörben, ho­gyan kell szakszerűen kezel­ni a gyümölcsfákat, miért jó a keresztsoros vetés, a pót­beporzás, stb. Ne politizálja­nak, de hasznosítsák ezeket és egy év múlva háromszor annyi gyümölcs, meg gabona teremjen Tarjánban, mint most. És a tarjáni parasztok ezt akarták. És most kérde­zem azoktól, akik ezt a gaz­dakört leállították, jót tettek volna-e ezzel önmaguknak és az egész népnek a tarjániak, vagy rosszat? Válaszoljanak rá — önmaguknak. Az igazság kedvéért kell írni azt is, hogy a tá­b­ rási pártbizottságon az elv­társak azóta már rájöttek, hogy hibát követtek el a tar­jáni gazdakör létrejöttének megakadályozásával. De hát ez kevés. Tarjánban még most sincs gazdakör. És a ta­tai elvtársak úgy vélekednek, hogy jó lenne, ha lenne. Hát menjenek ki, álljanak oda a gazdák elé, mondják meg, hogy hibát követtek el és se­gítsék — most már végérvé­nyesen — kibontakozni a tar­jáni gazdák aranyat érő, iga­zán szívből fakadó lendüle­tét, kezdeményezését. Ezért vannak­ Viktor Zoltánná.

Next