Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. november (9. évfolyam, 91-98. szám)
1954-11-03 / 91. szám
2 A peurfi ofctatási év megpszáalása előtt November első hetében megyénkben is újra megkezdődik a szervezett pártoktatás. Párttagjaink ezrei kezdik meg a kongresszusi határozatok tanulmányozását, ismerik meg pártunk politikáját. A kongresszusi anyagok tanulása hatalmas lehetőséget jelent az egész pártmunka megjavítása és a propagandamunka fellendítése szempontjából. A pártszervezetek csak akkor tudnak eredményes munkát végezni, ha a párttagoknak és a pártonkívüli tömegeknek megmagyarázzák pártunk politikáját. A kongresszusi anyag feldolgozása és megértése tehát azonnal, szinte nyomban segít a feladatok végrehajtásában. A kongresszusi anyag , feldolgozása segíti a pártoktatás minőségének megjavítását, fontos eszköz a dogmatizmus elleni harcban. A hallgatók olyan kérdésekről tanulnak majd, melyeket ők maguk is átéltek, melyeket eddig is éreztek, csak legfeljebb nem értették meg. A kongresszusi anyag feldolgozása azt is jelenti, hogy a propagandista még fontosabb helyet tölt be a pártmunkások soraiban. A propagandista most sokkal közvetlenebb segítője, sokkal nélkülözhetetlenebb munkája pártszervezetének. Megnő a propagandista szerepe és felelőssége, mert a kongresszusi anyag tanításával közvetlenül segíti a helyi politika kialakítását. A propagandistáknak át kell érezni ezt a nagy felelősséget és annak tudatában kell hozzákezdeni e nehéz, de igen szép feladat elvégzéséhez. A megyénkben tanító propagandisták nagy része megértette, hogy munkája milyen jelentős az elkövetkező időben és lelkiismeretesen felkészült az első foglalkozásra. Ezt igazolják a múlt héten megtartott megyei előkészítő konferenciák, amelyen a legtöbb elvtárs jól felkészülve jelent meg. Közülük is ki kell emelni Payer Ferenc elvtársat, aki a tatabányai középfokú tanfolyamok propagandista szeminárium vezetőinek tartja az előkészítő konferenciát. Payer elvtárs jól felkészülve, minden lényeges kérdést alaposan megvitatva vezette le a foglalkozást. A konferencián éles vita alakult ki, ami annak is köszönhető, hogy valamennyi elvtárs jól felkészült a szemináriumra. A szeminárium hallgatói közül Korenkó Lászlót, Viktor Zoltánnét és Békeffi István elvtársat kell megdicsérni. Az ilyen propagandisták biztosítékai annak, hogy a pártoktatásban részvevő elvtársak megismerik és meg is értik a kongresszus határozatait, megértik pártunk politikáját és aktívan hozzá is járulnak a politika végrehajtásához. Előfordult azonban, hogy azok a függetlenített funkcionárius elvtársak, akik már egyszer részt vettek a kongresszusi anyagból tartott szemináriumokon, lebecsülték a tanulást, azt gondolva, hogy ők már alaposan ismerik ezt az anyagot. A következmény az lett, hogy teljesen felkészületlenül jelentek meg a járási előkészítő konferenciákon. Voltak olyan elvtársak is, akik az anyag tanulmányozásához kiadott útmutatót figyelembe se vették a tanulásnál és egész más témakörhöz kapcsolódó kérdésekkel foglalkoztak. A felületes tanulás megmutatkozott az elméleti kérdéseknél is, így például a tatai járási előkészítő konferencián az elvtársak nem voltak tisztában az alapvető osztályok fogalmával, így aztán azt akarták bebizonyítani, hogy népi demokráciában csak egy alapvető osztály van, a munkásosztály. A parasztságot, mint alapvető osztályt nem ismerték el. Súlyos elvi tévedés ez, mert a parasztságnak, mint alapvető osztálynak a tagadása a munkás-paraszt szövetség lebecsülését jelenti, pedig a munkás-paraszt szövetség népi demokratikus államunk alapja, a szövetség nélkül a szocializmus építéséről nem lehetne beszélni sem. A komáromi propagandista konferencián a Hazafias Népfront célját és lényegét nem értették meg az elvtársak. Ezek a példák is bizonyítják, hogy még mindig nem elég lelkiismeretesen készül fel minden propagandista, szemináriumvezető, még mindig nem értették meg, hogy milyen fontos munkát bízott rájuk a párt. Nem értette meg ezt Nagy elvtárs, a dorogi járási pártbizottság gazdasági osztályának vezetője, aki úgy ment el a propagandista konferenciára, hogy el sem olvasta a kongresszusi anyagot. De nem értette meg Máté elvtárs sem, a tatai járási pártbizottság munkatársa, aki a konferenciavezető szerencséjének tartotta, hogy véletlenül megtalálta őt a járási tanácsnál — mert különben nem ment volna el a konferenciára. Meg kell érteni Máté elvtársnak, de minden propagandistának, aki hasonlóan gondolkozik, hogy nem egyes elvtársaknak (éppen a konferenciavezetőnek), tesz szívességet azzal, hogy tanul, hogy részt vesz a konferencián, hanem a tanulás minden kommunista kötelessége. Mindnyájunknak kötelessége az, hogy tanuljunk, mert csak így tudjuk nevelni a párttagságot, így tudunk aktívan részt venni a párt határozatainak végrehajtásában. A párt ebben az oktatási évben igen nehéz, de megtisztelő feladatot bízott a propagandistákra: megismertetni a tagsággal a III. kongresszus határozatait, de úgy, hogy az oktatás színvonala állandóan emelkedjék. Ez azt jelenti, hogy a kongresszusi anyag tanulmányozása mellett mélyrehatóan kell foglalkozni a marxizmus klasszikusainak tanulásával. Másrészt figyelembe kell venni azt, hogy a kongresszus határozatai élő határozatok, éppen ezért ma sokkal inkább szükséges, mint bármikor, hozá a propagandista szorosan együtt éljen a gyakorlati pártélettel. Az eredményes munkához feltétlenül szükséges, hogy felszámoljunk minden felületességet, elbizakodottságot a kongresszus anyagának tanulmányozásánál. A hallgatók csak akkor fogják jobban megszeretni a tanulást, ha tapasztalják, hogy kérdéseikre választ kapnak, ha látják, hogy a promaeandirta aki őket tanítis a tudása lertavát adta. így tudjuk csak biztosítani hogy párttagságunk (megismerve pártunk határozatait) aktívan, lelkesen belekapcsolódjon az új szakasz politikájának megvalósításába, harcoljon azért. Nikodémusz Etelka lomszcntmegyei DOLGOZOK UPJA 1954 november 1. A TANÁCSVÁLASZTÁS ELŐTT Gyenge a tanácsválasztási tömegagitáció a Lábatlani Cementgyárban A Lábatlani Cement- és Mészművek pártbizottsága előtt kettős feladat áll most. Egyrészt segítenie kell a lábatlani területi pártszervezetet, másrészt biztosítani kell azt, hogy a gyáron belül kibontakozzék a népfront-politika, tanácsválasztás napja ne érjen a felkészületlenül egyetlen dolgozót sem. Az első feladatnál legfontosabb, hogy az üzemi pártbizottság jó kádereket, népnevelőket adjon a területi pártszervezetnek, akikre az támaszkodhat. A Lábatlani Cementgyár dolgozói közül 73 elvtárs tagja a különböző szavazási és szavazatszedő bizottságoknak. Amikor a 73 elvtársat kiválogatták, a pártbizottság tagjai azzal bocsátották útra őket, hogy népnevelő munkát is végezzenek a tanácsválasztás érdekében. Lévai József égető is tagja az egyik szavazási bizottságnak. Vasárnap ellátogatott a körzetében lakó családokhoz és elbeszélgettek a tanácsválasztásról. Három Ferencné ugyanezt tette. Vannak azonban olyan szavazási bizottságok is, amelyek még értesítésre várnak. Nem elég öntevékenyek. Azt várják, hogy az ideiglenes pártbizottság, vagy a tanács értesítse őket arról, hogy most már meg kell kezdeni az agitációt. Közben elérkezik a jelölőgyűlések napja és meg is tartják ezeket anélkül, hogy előtte valaki felkereste volna az illető körzet lakóit. Nyilvánvaló, hogy az így előkészített jelölőgyűlések nem jól sikerülnek. Felvetődhet a kérdés, hogy mennyiben felelős ezért, mi köze ehhez a Lábatlani Cementgyár pártbizottságának? Annyi, hogy az ideiglenes pártbizottság helyettes titkára Szűcs Lajos elvtárs, a cementgyár pártbizottságának titkára. Az ideiglenes pártbizottság Lábatlanon eddig mindössze egy ülést tartott. Ez is harmadszori összehívásra sikerült csak. A pártbizottság munkájának látható jele nincs. Három Ferencné, aki pedig mindent megtesz a jelölőgyűlések sikeréért, nem is tudta, hogy létezik ilyen pártbizottság. Le kell szögezni, hogy az ideiglenes pártbizottság üléseinek sikertelensége, hogy még most sem dolgoznak, pedig ugyancsak itt az ideje, nem Szűcs elvtárson múlott. Annyiban azonban mégis felelősség terheli, hogy elnézi a tétlenséget, nem áll a sarkára erélyesen, nem mossa meg alaposan azoknak a bizottsági tagoknak a fejét, akik sorozatosan fittyet hánynak a pártbizottsági üléseknek. Olyan hangulat uralkodik most Lábatlanon, hogy „majd segít a cementgyár, az a legnagyobb üzem“. Nagyon ideje lenne már leszerelni ezt a hangulatot, mert semmittevést szül. A másik feladat, az üzemben a népfront-politika kibontakozása, a tanácsválasztás jelentőségének, pártunk politikájának magyarázása. E feladat végrehajtásának eredményessége attól függ, hogy az alapszervezetek milyen szervező és tömegfelvilágosító munkát vég szervezéseznek. terén nincs különösebb hiba a cementgyárisban. Volt már VB-ülés és összevont népnevelő értekezlet a tanácsválasztásról. A hét alapszervezet közül háromban rendszeresen megtartják népnevelő értekezleteket. A két a héttel ezelőtt tartott titkári értekezleten is szó esett a tanácsválasztásról. A tömegagitációval azonban baj van. Ha azt kérdezi az ember a dolgozóktól, az alapszervi titkároktól, hogy „mivel agitálnak, mit mondanak a népnevelők az embereknek“, igen óvatos választ kap. Ilyeneket például. ..Arról beszélünk hogy mi a különbség a régi és az új tanácsválasztás között. Ismertetjük az eredményeket és a perspektívát.“ S amilyen óvatosak ezek a válaszok, ugyanilyen óvatos, helyesebben inkább általános az agitáció. A pártbizottság úgy segíthetne ezen, hogy például feldolgozná az üzem négyéves fejlődését,, a munka termelékenysége, a társadalombiztosítás, a dolgozók szociális helyzetének alakulását. Számokkal, adatokkal sietne a népnevelők segítségére. Nagyon jó lenne az is, ha A tatabányai 1-es Erőmű DISZ szervezete jól foglalkozik a fiatalokkal. November másodikától ötödikéig naponta szervez röpgyűléseket, melyeken elmondja az ifjúság, hogy mit vár az új tanácsokatól, milyen problémák várnak legsürgősebb megoldásra. November folyamán nagyszabású klubdélutánt ahol ünnepélyes keretek rendez, között kapja meg minden első választó emléklapját. * A Tatabányai Bányatröszt központi irodáinak dolgozói a területi agitáció ja előkeszia pártbizottság az alapszervezetek titkárainak figyelmébe ajánlaná a lábatlani népfrontbizottság Programmját. Ezt ugyanis nem ismerik a* * * üzemben és nem is érvelnek vele. A Lábatlani Cementgyárban akkor válik élővé, elevenné, sikeressé a tanácsválasztás előkészítése, ha a pártbizottság talpra állítja az alapszervezeteket, megérteti a vezetőkkel, hogy az alapszervezetek aktivistáinak tömegeire vár a munka: kialakítani a nagy beszélgetést az emberek és a párt között; ha el tudja érni, hogy a párt politikáját nem szétszabdalva, hanem összefüggéseiben magyarázzák és végül, maguk a pártbizottság tagjai állnak az agitáció elére.tésével segítik a tanácsválasztások sikerét. Naponként a hivatali idő után rövid tájékoztató előadásokon vesznek részt a területi agitációra készülő dolgozók. * Nyergesújfalu 38-as körzetében megtartották a jelölőgyűlést. A jelölőgyűlés előkészítése és megszervezése a Hazafias Népfront helyi bizottságának segítésével történt. A jelölőgyűlés után az új jelöltektől kérték a gyűlés résztvevői a Népfront helyi progamamja megvalósításának támogatását. A tanács választási hírei Lesz-e gazdakör Tarjánban? Zúgott a fejem, amikor kijöttem a tarjáni iskola igazgatói szobájából. Hogy lehettek ilyen szűklátókörűek egyes elvtársak! És hogy megbánták azóta ezt a szűklátókörűséget. Még most is tisztán csengenek a fülembe az igazgató szavai: egészséges „A magyar paraszt lelkületű. Nem kívánja vissza a földesurat, a régi jegyzőt, meg a kulákot. Ez biztos. Itt élek köztük 10 éve, ismerem őket. Dolgozni akarnak és szórakozni a maguk módján. És itt gazdakört akartak az emberek. Hogy ez kinek nem tetszett, nem tudom." Nagyon sok keserűség csengett ezekben a szavakban. Mert miről is van szó? Látszólag nem nagy dolog. Egy gazdakörről, helyesebben a tarjám gazdakörről. A valóságban ez a tarjám gazdáknak igen nagi dolog. Miért? Válaszoljon erre az alábbi történet. Még 1953 .decemberében történt, az egyik Szabad Föld Téli Estén. Az iskolaigazgatón, Vári Bélán és a kultúrházigazgatón, Korencsi Ferencen kívül alig 10—12 gazda v ott. Nem tudni már kitől indult el, kinek jutott az eszébe, de valahogy szóba került: szervezzenek gazdakört. — Az nagyon nehéz. Kevesen vagyunk. Meg aztán, hogyan tudnánk összefogni falu minden rétegét? Ha edjönnek a német ajkú gazdák, hátha nem jönnek el a helybeli magyarok? Vagy, ha eljönnek a Szlovákiából idetelepültek, akkor esetleg az alföldiek maradnak távol? És akkor nem érünk célt — mondta Korencsi Ferenc tanító. A beszélgetés végére kiderült, hogy felesleges az aggodalom. Nem vehéz összehozni a gazdakört. A jelenlévő gazdák: Sámson Márton, Czentár Péter, Vértes István, Molnár Károly, az akkori párttitkár és a többiek is vállalták, hm az első gazdaköri gyűlésre egyenként 10—12 gazdát hívna magukkal. Nem volt ennek az ígéretnek egy csöpp hivatalos jellege sem. Nem írták fel papírra, nem adminisztrálták, mégis az első gazdaköri gyűlésre 64 gazda ment el, köztük sok olyan, aki az elmúlt kilenc év alatt talán egy gyűlésen sem vett részt. Például Major Miklós bácsi, vagy Müller János. Szívbéli dolgot, régi vágyat láttak megvalósulni, hát elmentek. Nem volt baj az „összetétellel“ sem. De nem ám. Ott volt a négy réteg gazdáinak, színe-java, azok, akik nemcsak azért élnek, mert születtek, hanem azért, mert alkotni akarnak, törődni a falu sorsával, szórakozni a maguk módján, pipafüst és egy pohár borocska mellett megtárgyalni a világ folyását, tanulni, okosodni a jó szótól. Tarjánban egy kocsma van. A rendes gazdák nem szeretnek oda járni, mert a virtuskodó, kötekedő fiatalok gyakran verekednek és a békésen pipázgató gazdaember azon veszi észre magát, hogy betörik a fejét. És milyen tervek voltak már ezen az első gyűlésen. — Jó lenne szakelőadásokat tartani, nem akarunk mi elmaradni — mondták. Különösen a gyümölcsfák szakszerű ápolásáról kértek előadást, mert Tarjánban mostanában keveset teremnek a fák. — Jó lenne gazdakört is építeni, de ha most még nem lehet, jó a kultúrotthon is. Megcsináljuk a kuglipályát, úgyis régen kugliztunk már. Fürdő is jó lenne a faluban, megcsinálnánk mi magunk, csak a tanács segítsen anyagot szerezni. Mangalica-ban van a faluban. A gazdák fele fehér hússertést tenyészt. Jó lenne ezekhez is egy faj kan. Ha a tanácsnak erre nincs pénze, összeállnánk 20-an, 25-en, eltartanánk azt a kant, csak szerezzenek. latot ne a kanászos apa elmenjen vásárolni, hanem mi, hadd legyen olyan, amilyet mi magunk szeretnénk. — Legyen vigalmi bizottság is a gazdakörben. Rendezzük mi, idősebbek a bálokat. Nem lesz akkor itt verekedés egy sem, így szövögették a terveket a tarjani gazdáik, így kezdett kialakulni a gazdakör képe. S közben jártak az iskolaigazgatóhoz, noszogatták őt is, meg Korencsi Ferencet is, hogy: „mikor kezdhetjük már ásni a gazdakör alapjait. Mi van az anyaggal? Lesz — nem lesz?" Az egész falu a gazdakörről beszélt. A második gyűlésen sokkal többen voltak már, mint az elsőn, a harmadikon meg még többen. Az egyiken megismerkedtek a cukorgyártás titkaival, a másikon megtanulták, hogyan kell védekezni az amerikai fehér szövőlepke ellen. Már arról beszélgettek, kik legyenek a gazdalkör vezetői, kik a vigalmi bizottság tagjai. És a harmadik összejövetelen jött a derült égből a villámcsapás. Javában folyt a beszélgetés, amikor belépett az elnökasszony és megmondta, hogy most telefonáltak, (utólag nem derült ki, a járási tanácstól-e, vagy a járási pártbizottságtól) abba kell hagyni a szervezést. Nem kell gazdakör. Korencsi Ferenc akkor mérgében földhöz csapta a ceruzáját. — Úgy látszik, nem tetszik valakinek a pofám —mondta és kiment a szobából. Nagyon bántotta a dolog. Azóta már tudja, hogy a gazdakör — egy egész falu kedves kívánságának, kezdeményezésének — leállítása nem az ő személye miatt történt, hanem a szektánsság szűklátókörűség, a következménye volt. ★ Nem is tudják, honnan, kitől jött az értesítés, én sem kutattam különösebben. A tény az tény. Annyit tudok, hogy a gazdakör leállításában a tatai járási pártbizottságnak is része van. Hogy mién tették, azt sem tudtam kideríteni. Valószínűleg Vári Béla következtetése áll a legközelebb az igazsághoz., ö ugyanis pénteken, mikor ott jártam, következőket mondta nekem.a — Én nem tudom, nem attól ijedtek-e meg a felsőbb szervák, amit Sámson bácsi mondott, hogy ideje lenne már, egy olyan helyet létrehozni, ahova eljárhatnánk, hetenként egyszer-kétszer esténként. Nem politizálni akarunk, hanem a magunk ügyes-bajos dolgait megbeszélni. Ha nem politizálni akarnak a tarjáni gazdák, hát ne politizáljanak. De hallgassák meg, ott a gazdakörben, hogyan kell szakszerűen kezelni a gyümölcsfákat, miért jó a keresztsoros vetés, a pótbeporzás, stb. Ne politizáljanak, de hasznosítsák ezeket és egy év múlva háromszor annyi gyümölcs, meg gabona teremjen Tarjánban, mint most. És a tarjáni parasztok ezt akarták. És most kérdezem azoktól, akik ezt a gazdakört leállították, jót tettek volna-e ezzel önmaguknak és az egész népnek a tarjániak, vagy rosszat? Válaszoljanak rá — önmaguknak. Az igazság kedvéért kell írni azt is, hogy a táb rási pártbizottságon az elvtársak azóta már rájöttek, hogy hibát követtek el a tarjáni gazdakör létrejöttének megakadályozásával. De hát ez kevés. Tarjánban még most sincs gazdakör. És a tatai elvtársak úgy vélekednek, hogy jó lenne, ha lenne. Hát menjenek ki, álljanak oda a gazdák elé, mondják meg, hogy hibát követtek el és segítsék — most már végérvényesen — kibontakozni a tarjáni gazdák aranyat érő, igazán szívből fakadó lendületét, kezdeményezését. Ezért vannak Viktor Zoltánná.