Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. augusztus (10. évfolyam, 62-69. szám)

1955-08-03 / 62. szám

2 Aratják a kubányi búzát. A reggeli napfényben nyásan csillognak az abúzahegyek. Nyikolaj a Aljosin brigádvezető tenyerében forgatja a magokat. Ellenőrzi a nedvességet. A „Krasznaja Zvjezda” kolhoz szérűje — úgy, mint sok ezer más kubányi kolhozban — a szántóföldek közepén áll. Védőernyő alatt hatalmas gabonatisztító-gép. Mellette szállítómű és emelő. A szállító a gépbe viszi a gabonát, az emelő pedig hatalmas bunkerba önti a tiszta búzát. A gabonatárolónál éjjelnappal zúgnak a rosták. Távolabb, ahol a nedves gabonát tárolják, szórógépek és gabonarakodógépek dolgoznak.. Az erdősávon túl, ahol a végtelen búzaföldek terülnek el, kombájnok és traktorok zúgnak. Ivan Pomogajlov, híres kombájnvezető vállalta, hogy „Sztálinyec—6-os gépével tíz munkanap alatt betakarítja a termést. Szocialista versenyre hívta Sztyepan Simomensko kombájnvezetőt. Ivan Remusz, egy magajáró kombájn vezetője vállalta, hogy naponta másfél normát teljesít. A sztyeppei hajók késő éjszakáig hasítják a végtelen gabonaföldeket. ... Óraszámra elgyönyörködhet az ember a szérűn az agregát, különösen pedig a magtisztító gép pontos munkájában. Érdeklődünk a gép márkája után. — Nincs márkája — mondja Kondratyenko, a szérű vezetője. — Saját műhelyünkben készítette múlt esztendőben Mihail Zemljanov gépész, Jasef Gyenyiszerjkóval együtt a maga szerkesztette gépet. A gép nyolc gabonarostálót helyettesít, s így 32 ember munkája szabadul fel a szérűn. Nyikolaj Aljosin, a növénytermesztő brigád vezetője gondoskodik a gabonabeadásról. Nemrég végzett egyéves mezőgazdasági iskolát. Számoszlopoikat ír jegyzetfüzetébe, azután örömmel mondja: — Még hat tonna — nagyon jó! Az aratás ideje mindig örömteli. Ebben az évben pedig különösen. A földek gazdag termést adnak. A tavaszi árpa 32, a búza 27 mázsát fizet hektáronkint. A brigádvezető kitűnő hangulatban van. Nem ok nélkül. A napokban a kolhoz párttaggyűlése egyhangúlag tagjelöltté választotta. Akkor, a gyűlésen, szavát adta, hogy brigádja határidő előtt teljesíti beadási kötelezettségét. Délben két órakor a kolhozparasztok a konyha felé tartanak. Ebéd után megpihennek az akácfák hús árnyékában. A leányok körbe ülnek. A feketeszemű Raja Leonova dúdolni kezd. A többiek átveszik a dallamot. A konyha mellett, az asztalnál hatalmas papírlapok fölé hajol Viktor Okopnij csoportvezető és Alekszej Praszolov komszomolista számfejtő. A „Harci röplap’’ legfrissebb számán dolgoznak. A röplapon gabonával színültig telt zsák látható. Oldalán zsebek. A zsebekből százrubeles kötegek hajolnak ki. Piros ceruzával írták mellé: „Munkaegység“. Lent rövid jegyzet: a múlt esztendőben a kolhoz bevétele 11 millió rubel volt. Idén 15 millió lesz a jövedelem! Egy-egy munkaegységre gabonát, 4 kilogramm 10 rubelt, zöldségféléket, gyümölcsöt és mézet fizetnek a kolhozparasztoknak. Az erdősáv mögül feltűnik a gördülőüzlet kocsija. A leányok süteményt, cukorkákat vásárolnak, gyümölcslevet isznak ... A nap lenyugvóban van. A poros úton egyre száguldanak a teherautók és a gabonaszállító kocsik az új terméssel... Írta: Konsztantyin Cuszov £ SZOVJETUNIÓ étotíMe Kerekeken gördülő színház A moszkvai faluszínház nemrégiben kerekeken gördülő színházat kapott. A színház berendezése elfér egy ZISZ— 150-es tehergépkocsin. A csőtartóoszlopokból és vízhatlan vászonból álló 350 férőhelyes színházat az ügyes szerelők három óra alatt állítják fel. A kerekeken gördülő színház 40 négyzetméteres színpada lehetőséget nyújt nagyobb színdarabok bemutatására is. A Szovjetunió legnagyobb tejtermék-kombinátja Moszkvában a napokban helyezték üzembe a Szovjetunió legnagyobb tejtermék-kombinátját, amely naponta több, mint félmillió liter tejet dolgoz fel. A kombinát sok részlege teljesen gépesített. Az egyik részlegen például Leningrádban készült automaták kartonból üvegeket formálnak, átitatják Darafinnal, megtöltik tejjel és mindjárt el is zárják. Új antibiotikum Az össz-szövetségi Antibiotikum Kutató Intézet munkatársai az aktinomyces (sugárgombák) nevű gabonafajtából új antibiotikumot állítottak elő, amelyet biomicinnek neveznek. A kísérleti és a klinikai kutatások azt mutatták, hogy a biomicin rendkívül hatásos szer a dizentéria (vérhas) és kiütéses has- és paratifusz, bricellózis stb. gyógyítására. A gyógyszer eredményesen alkalmazható gyermekek tüdőgyulladásának gyógyítására is. Különösen jelentős a biomirin a sebészet szempontjából. Tályogoknál, fekélyeknél, égési és fagyási sebeknél, karbunkulusoknál, hashártyagyulladásnál, stb. alkalmazzák. A készítményt a beteg beveszi, vagy vizes oldat alakjában közvetlenül a gennygócba fecskendezik be. Néha hintőpor, vagy kenőcs alakjában is alkalmazzák. A takarékos turbina A harkovi „Kirov” turbinagyár mérnökei egy újfajta 100 000 kilowattos kondenzációs turbinát szerkesztettek, amely 80 tonnával könnyebb és évenkint 16 000 tonnával kevesebb szenet használ el, mint az eddigi ilyen típusú turbinák. Az új turbinát javarészt szabványosított gépalkatrészekből állították össze. Szibéria első televíziós adója Nemrégen megkezdte működését Tomszkban Szibéria első televíziós adóállomása. Hetenként háromszor a város és a környék több mint ezer lakásában hangzik fel a tomszki adóállomás kivétele. A tomszki adóállomás érdekessége, hogy terveit és a felszerelését a tomszki rádióamatőrök készítették a helyi műegyetem segítségével, a területi pártbizottság vezetőinek támogatásával. Természetátalakítás az azerbajdzsáni sztyeppén Helyenként már öt méter magasak azok a mezővédő erdősávok, amelyeket öt éve ültettek a Kaukázustól délre, az azerbajdzsáni sztyeppéken. Még az aránylag lassan növő tölgyek is elérték sokhelyütt a három és fél métert. Majdnem minden fafajta jól aklimatizálódott és a barack- és őszibarackfák már gyümölcsöt is hoztak. Az új erdőkben fácánok, galambok, harkályok és más olyan madarak telepedtek meg, amilyenek erre sohasem voltak. A fásítást folytatják. Ez év tavaszán a kolhozok 230 kilométer hosszú mezővédő erdősávot ültettek. Amerikai egyetemi professzor találkozása szovjet irodalmárokkal Moszkvában tartózkodik Kiam Adgerton, Pennsylvania Wilállam (Egyesült Államok) egyetemének professzora. A a professzor az „A. M. napokban Világirodalmi Intézetben Gorkij” tudósokkal találkozott és szovjet ismertette, hogyan szervezték meg az Egyesült Államok főiskoláin az orosz nyelv- és irodalom oktatását. William Adgerton mondott azért, hogy a köszönetét Szovjetunióban tanulmányozhatta azoknak az orosz íróknak irodalmi archívumát, akiknek műveit angol nyelvre szándékozik fordítani. A jelenlévők nevében D. Blagoj professzor üdvözölte a vendéget. D. Blagoj kijelentette, hogy szovjet emberek baráti érzéseket a táplálnak az amerikai nép iránt örülnek, hogy vendégül láthatják egyik képviselőjét. Villanypásztor Egyes külföldi országok állattenyésztői a legeltetésnél olyan készülékeket alkalmaznak, amelyek pásztor nélkül is megakadályozzák, hogy az állatok a legelővel határos szántóföldre, konyha-veteményekre, vagy gyümölcsösbe tévedjenek. A kalinyini elektromechanikai gyár a mezőgazdaság gépesítésével és villamosításával foglalkozó összszövetségi tudományos intézettel karöltve előkészítette, majd megkezdte ezeknek a készülékeknek a gyártását. Elkészült az „EP— V (villanypásztor) gép kísérleti példánya. A készülék száraz elemből, kisebb transzformátorból és villanydrótokból áll. Ha az állatok a legelőt körülvevő villanydrótokhoz érnek, a könnyű s veszélytelen áramütés visszahajtja őket a legelő széléről. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA Vizet kap a Kara kum sivatag A Kara-Kum sivatagban, ahol most készült el egy 627 kilométeres hosszú vasútvonal, gyors ütemben halad az Amu-darját és a Murgab-folyót összekötő csatorna építése. A Kelif Uzbot-tavak mögött egy 22 kilométeres csatornaszakaszt már július első hetében elárasztottak vízzel. Az Amu-Darja régi medrében fekvő Kelif Uzboj-tavakat egymástól elválasztó földgátakat kilenc hatalmas szívókotrógép ostromolja, hogy a gátak áttörésével megteremtsék az összeköttetést a tavak közt. Új elektromos hangszer A tbiliszi esztrádon nemrég egy „emiriton’ nevű eredeti szovjet elektromos hangszert mutattak be, amelyet leningrádi mérnökök terveztek. Az emiriton szólóhangszer, széles skálája (nyolc oktáv), változatos hangszínei (körülbelül 30) és széles dinamikai lehetőségei — a pianisszimótól a a fortisszimóig — következtében szimfonikus zenekar sok hangszerének tulajdonságát egyesíti magában. Az emiritonon különböző hangszínkombinációkat valósíthatunk meg, mint például „oboát hegedűvel”, „csellót fagottal”, „hárfát klarinéttal’’, stb. Több szólóhangverseny mellett az emiritont szimfonikus zenekarban is felhasználják, Zolotarev szimfóniájának előadásánál, valamint filmek kísérőzenéjénél. Egy emiriton-zenekar előadta Muszorgszkij „Egy éj a kopár hegyen" című művét. Rusztaveli városában egy nemrég lezajlott hangversenyen embritonra átírt klasszikus műveket mutattak be zongorakísérettel. Új univerzális mezőgazdasági munkagép A harkovi traktorgyárban megkezdték egy új univerzális mezőgazdasági munkagép sorozatgyártását. A négykerekű gépet a többi között teacserjék nyeséséhez, a tealevelek szedéséhez, a sorok közti talaj lazításához és megmunkálásához, műtrágya szórásához lehet használni. Az új gén teaültetvényeken és szőlőkben egyaránt használható. A 25 lóerős benzinmotort úgy hűtik le, hogy az még 50 fokos melegben is kifogástalanul működik. A munkagép óránkénti menetsebességét másféltől 10 kilométerig lehet szabályozni. Összehívták a Szovjetunió Legfelső Tanácsát A Szovjetunió Minisztertanácsa a Legfelső Tanács elé terjesztette a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten részt vett szovjet kormányküldöttség jelentését. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége elhatározta, hogy 1955. augusztus 4-re összehívja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakát, hogy az ülésszak meghallgassa N. A. Bulganyin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszámolóját genfi négyhatalmi kormányfői a értekezlet eredményeiről. Az ülésszak összehívásáról megjelenik a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendelete. 1955. augusztus 3. A francia nemzetgyűlés küldöttsége szeptember 15 és október 1 között a Szovjetunióba látogat A párizsi esti lapok jelentése szerint Pierre Schneller, a francia nemzetgyűlés elnöke csütörtök délelőttre egybehívta a nemzetgyűlés elnökségét és ismertette azt a levelet, amelyet Antoine Pinay külügyminiszter juttatott el hozzá és amelyben a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége francia parlamenti küldöttséget hív meg Moszkvába. Mint ismeretes, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége már ez év február 9-én is küldött ilyen meghívást, amelyet a francia nemzetgyűlés elnöksége június elején tartott ülésén egyhangúan örömmel fogadott. Erről Pierre Schneller értesítette Pinay külügyminisztert, hogy ennek megfelelően tájékoztassa Molotov szovjet külügyminisztert. Az elnökség csütörtökön délelőtti ülésén úgy döntött, hogy legalkalmasabb,ha a parlamenti küldöttség szeptember 15. és október 1. között látogat el a Szovjetunióba. Politikai körökben úgy tudják, hogy a Moszkvába induló küldöttségben körülbelül húsz képviselő vesz majd részt és Pierre Schneller nemzetgyűlési elnök úgy határozott, hogy ő maga vezeti a küldöttséget. Hasonló meghívást kapott a köztársasági tanács elnöksége is, úgy, hogy a nemzetgyűlés küldöttségéhez minden bizonnyal szenátorok is csatlakoznak majd. Tito elnök beszéde Karlovácban Július 27-én Karlovácban mintegy 200 000 ember részvételével nagygyűlést tartottak a horvátországi felkelés napja és Horvátország népei felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából. A nagygyűlésen Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke mondott beszédet. Elmondta, hogy Jugoszlávia az ország iparosítása és a gépbehozatal végett kénytelen volt külföldi kölcsönhöz folyamodni és adóssága ma meghaladja 400 millió dollárt. Ez az adósa aság lényegesen kisebb lenne, ha békeszerződés aláírásakor figyelembe vették volna azt kárt, amelyet Jugoszlávia a háború alatt szenvedett, és ha Nyugat-Németország, a londoni szerződésnek megfelelően, kifizette volna a háború előtti években és a háború alatt nagyösszegű adósságait keletkezett Tito elnök ennek kapcsán beszélt a Szovjetunióról, amely példát mutatott az adósságkérdés megoldásában. A belgrádi tárgyalások során „a szovjet vezetők nemcsak visszavonták a régi vádat, hanem előrelátást is tanúsítottak a nekünk okozott anyagi kárt illetőleg ... Megértették gazdasági nehézségeinket, kiegyenlítettnek vették több mint 90 millió dolláros adósságunkat ... Ez hatalmas összeg kis országunk, gazdasági életünk számára.’* Az ország további gazdasági fejlesztéséről szólva Tito elnök megjegyezte, hogy ezen a téren nagyok a nehézségek, hiány van nyersanyagban, valutában, villamosenergiában stb. Ez arra kényszerít, hogy csökkentsék a nagyipar fejlesztésének ütemét, hamarabb befejezzék a kulcsfontosságú objektumok építését, újjáalakítsák a működő vállalatokat és elsősorban az exportra dolgozó ipart fejlesszék. Mindez — mondotta — lehetővé teszi a dolgozók életszínvonalának emelését és a fizetési mérleg egyensúlyának megteremtését. A nemzetközi helyzet jellemzésére áttérve, Tito mindenekelőtt a genfi értekezletről szólott: „Meg kell mondanom — hangoztatta —, hogy elégedett vagyok ennek az értekezletnek az eredményeivel. Megértük azt a pillanatot, amelyre mindig törekedtünk, amelyről mindig beszéltünk — zöld asztal mellett, a legmagasabb szinten tárgyalni arról, hogy jobb a zöld asztalnál harcolni és veszekedni, ha szükség van erre, mint puskával, ágyúval és egyéb fegyverekkel harcolni.” Tito elnök beszédében behatóan foglalkozott a szovjet —jugoszláv viszony rendezésével. „A Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának rendezése és javulása sikeresen fejlődik — mondotta. — Amikor a szovjet vezetők Belgrádban voltak, a helyszínen ismerkedtek meg a dolgok tényleges állásával. Látták, hogy nem vagyunk holmi eladott ország, hogy országunkban nincs alapja a kapitalizmusnak, nincs alapja az imperializmusnak, hogy nem árultuk el Marx, Engels, Lenin eszméit, hogy országunkban a magunk módján építjük a szocializmust, hogy vető ország vagyunk és békeszemegvannak a saját nézeteink a nemzetközi problémákról. Ezek a nézetek reálisak, békeszeretők és előmozdítják a különböző háborúapostolok megbékítését. Meggyőződtek arról, hogy Jugoszlávia független ország és hogy független akar maradni mind a Nyugattól, mind a Kelettől, hogy Jugoszláviának megvan a maga fejlődési útja és hogy senkinek nem engedhet meg beavatkozást saját belügyeibe. Mindezt látták, egyetértettek ezzel és ezért megtaláltuk a közös nyelvet, könnyebben láttunk hozzá további gazdasági együttműködésünk és más területen való együttműködésünk kérdéseinek megoldásához.” Megjegyezve továbbá, hogy egyes keleti országokban még mindig vannak olyanok, akiknek nem tetszik a Jugoszláviával való viszony rendezése, Tito kijelentette: „Ez nem vonhatja maga után országunk és az illető országok közötti viszony megromlását ... Nagy gazdasági lehetőségeink és jó együttműködési kilátásaink vannak ezekkel az országokkal, s ezek a lehetőségek és kilátások hasznosak lesznek mind az egyikre, mind a másikra nézve. Mi exportálhatunk hozzájuk, ők pedig hozzánk. Kicserélhetjük kulturális és egyéb eredményeinket. Egyszóval, bármit mondanak is Nyugaton, bátran, lépésről lépésre haladunk a viszony rendezése és a kapcsolatok megteremtése baráti irányában Kelet minden országával és ugyanakkor egyetlen lépésnyire sem távolodunk el a nyugati országokkal fenntartott baráti kapcsolatainktól. Jó viszonyt óhajtunk a nyugati országokkal, és semmilyen ok sincs arra, hogy ott valaki attól tartson, hogy mi keresztet vethetünk mindarra, megsemmisíthetjük mindazt, ami volt, megváltoztathatjuk szavunkat és megfeledkezhetünk arról a segítségről, amelyet nekünk nyújtottak és hátat fordíthatunk nekik. Ez nem állna összhangban külpolitikai felfogásunkkal, amelyet zászlónkra írtunk, és mindenekelőtt azokkal az elvekkel, amelyek az egymás mellett élést és az egyenjogú együttműködést hirdetik mindazokkal a kel, amelyek ezt óhajtják.népek* Mi javítani, nem pedig megrontani akarjuk jó viszonyunkat az Egyesült Államokkal, Angliával és az összes többi országokkal. Magától értetődő módon nem engedhetjük meg, hogy valaki is beavatkozzék belügyeinkbe.” Tito ezután azzal foglalkozott, hogy Nyugaton egyesek Jugoszláviát nemcsak abból a szemszögből értékelik, hogyan rendezi viszonyát a Szovjetunióval, hanem abból is, hogy elutasítja a Nyugat különböző követeléseit, mint például a csatlakozást, az atlanti tömbbel összefüggő valamilyen katonai egyezményhez, vagy a balkáni egyezmény erősítését katonai vonatkozásban. A gyarmatosítók újabb tervei Erasmus, a Délafrikai Unió honvédelmi minisztere befejezte az angol katonai vezetőkkel folytatott londoni tárgyalásait. A Délafrikai Unió a tárgyalásaik eredményeképpen ellenőrizni fogja a simonstowni angol haditengerészeti támaszpontot. Az angol sajtó nagy garral hirdeti: London ezúttal „nagy engedékenységről tett bizonyságot", hogy kielégítse a Délafrikai Unió „nemzeti büszkeségét". A támaszpont új birtokosának pedig valójában csak az a joga, hogy kitűzheti új birtokára a dél-afrikai lobogót, s fizetheti a támaszpont fenntartási költségeit. Eden angol miniszterelnök nyilatkozatából kiderül, hogy ezúttal is az angol flotta használja, háború esetén pedig Anglia agresszív tömbbeli szövetségeseinek flottái is használhatják a simonstowni támaszpontot. A londoni megegyezés nem korlátozódott a simonstowni támaszpont miatt támadt vita rendezésére. Anglia és a Délafrikai Unió közös haditengerészeti parancsnokság létesítésében is megegyezett, állítólag a jóreménység foka körüli közlekedés védelmére. A külföldi sajtó szerint ez a megegyezés a Délafrikai Unió bevonásával megteremtendő új háborús tömb alakításának kezdete. A Glasgow Herald helyesli ezt az eseményt, s hangsúlyozza, hogy Dél-Afrika most „valamivel közelebb került a NATO-nak a védelem megszervezéséről alkotott elképzeléseihez". Az új tömbbe Anglia be kívánja vonni Franciaországot, Portugáliát és Belgiumot is. Ezek az országok meghívót kaptak az afrikai kontinens „védelméről" szóló különleges értekezletre, amelynek összehívását a londoni tárgyalások részvevői határozták el. A londoni Times felhívja a nyugati államokat, hogy „jóakarattal” rendezzék az afrikai problémákat, s nyugtalanul állapítja meg: „Afrika gyorsabban ébred, mint tíz esztendővel ezelőtt gondoltuk." A gyarmatosítók érdeke diktálja az afrikai háborús tömb megszervezését: a gyarmatosítók tovább is igájukban akarják tartani a „fekete földrész“ népeit. A gyarmatosító hatalmak Afrika „védelméről" fecsegnek, s így leplezgetik, hogy meg akarják gátolni az afrikai népek nemzeti szabadságmozgalmának erősödését. A koreai fegyverszünet megszegői Parks, az amerikai légierők vezérőrnagya a koreai fegyverszüneti bizottságban az úgynevezett ENSZ-csapatok főmegbízottjának tisztét tölti be. A tábornok kötelessége volna, hogy felderítse és tárgyilagosan megvizsgálja a fegyverszünet megszegésével kapcsolatos eseteket, s észleleteiről tájékoztassa a nyilvánosságot, hiszen a koreai fegyverszünet tiszteletben tartása közérdek. De Parks vezérőrnagy másképp értelmezi kötelességét. A tábornok a ludas abban, hogy a nyugati sajtó mindenféle ostoba valótlanságot terjeszt; e közlemények szerint, a koreai—kínai fél megszegi a fegyverszüneti egyezményt, a koreai ENSZ-csapatok ellenben valóságos földre szállt angyalok. De a tények megcáfolják az efféle állításokat. Május 7-én egy fegyveres liszinmanista csoport betört a koreai—kínai ellenőrzés alatt levő demilitarizált zónába, megtámadta a polgári rendőröket. Ez az ese június 2-án megismétlődött. Ro Ti Hi ezredes, a fegyverszüneti bizottságban a koreai—kínai fél főtitkára, kijelentette: „Ez év április 21-e és június 15-e közt amerikai hadi repülőgépek 25-ször hatoltak be törvénytelenül Észak-Korea légiterébe’’. A küföldi sajtó képviselői Li Sang Csó-nak, a koreai—kínai fél főmegbízottjának július 5-i sajtóértekezletén pontosan tájékozódhatok volna a fegyverszüneti feltételek teljesítéséről. A nyugaton fennen hirdetett ,,sajtószabadságban" bízó újságírók Parks vezérőrnagyhoz fordultak hogy a sajtókonferencián megjelenhessenek, de elutasításban részesültek. Li Sane Csó tábornok július 14-én újabb sajtókonferenciára hívta meg a laptudósítókat. Parks azonban ekkor is megtiltotta, hogy a nyugati újságírók részt vegyenek konferencián. A tábornok furacsán okolta meg ezt a tilalmat. — Értsél meg — mondta a tudósítónak, — hogy formálisan még most is hadviselők vagyunk. Persze, az amerikai őrnagy elsősorban azért vezérmarkacskodik, mert a világ közvéleménye elől bújtatni akarja a koreai felverszünet igazi megszegőit;