Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. október (10. évfolyam, 79-87. szám)
1955-10-01 / 79. szám
2 Tánccal, dallal köszöntik a példamutató jegyzőket az Erőmű dolgozói (Jenei felvétele.) Felépült az újvárosi iskola Tatabányán. A tanítók boldogan tanítják növendékeiket a korszerű iskolában. Valamennyien szívesen jegyeztek békekölcsönt, hiszen tapasztalhatták, hogy ezzel saját munkájukat, életüket könnyítették meg már az ■> eddigiek során is. A B1-es Erőműben A tatabányai 11-es Erőmű pártirodájában nagy volt a forgalom :kedden reggel. Egymásnak adták a kilincset az emberek. Sorra jöttek a jegyzésgyűjtők, hogy beszámoljanak az eseményekről. Reggel fél kilencig az üzem dolgozóinak egyharmada jegyzett békekölcsönt. Az eredmény elérésének nincs különösebb titka; arról van szó csupán, hogy az üzem vezetői, a pártvezetőség tagjai, a tömegszervezeti vezetők és a műszaki dolgozók valamennyien az elsők között jegyeztek. De nemesek ők mutattak példát a dolgozóknak, hanem szinte valamennyi kommunista. Nem hiába írták ki a táblára a kapu fölé, hogy „Kommunisták, mutassatok példát a békekölcsön-jegyzésben!“ — valóra is váltják e szavaikat. Földesi József elvtárs például 1600 forintos havi fizetéséből 1400 forintot jegyzett, Nagy Mihály elvtárs, a pártvezetőség tagja egyhavi keresetét adta kölcsön államunknak, Fazekas István elvtárs 950 forint fizetés mellett S09 forintot jegyzett, Zalaba Béláné takarítónő elvtársnő 540 forintos fizetéséből 300 forintot adott kölcsön jószívvel népünknek, Banai Erzsébet DISZ-tag gépírónő 800 forintot keres havonta és 600 forintot jegyzett. A párttagok jó példáját követték a pártonkívüliek is. Fittler Gyula elvtárs 2000 forint fizetéséből 1700 forintot jegyzett, Kovács II. János segédmunkás 1100 forintból 600-at, Szűcs Lajos villamosműhelyi dolgozó ugyancsak 1100 forint átlagkeresetéből 6511 forintot jegyzett. A kölcsönjegyzőket a kis úttörők virágcsokorral köszöntötték, s megköszönték nekik, hogy gondoltak az ő jövőjükre is. Nem egy elvtársnak könny szökött a szemébe, míg a kis pajtás a mondókáját mondta. Az első óráik szép eredményeket hoztak az erőműben. A dolgozók szívesen adták kölcsön forintjaikat államunknak. Hiba lenne elhallgatni, hogy a nép nevelőknek, jegyzésgyűjtőknek nagy részük van ebben. Nem mechanikusan végzik a munkájukat, nem sajnálják az időt, ha baráti felvilágosító szóra van szükség és nem türelmetlenkednék, ha valaki még nem gondolta meg alaposan, hogy miről is van szó. Egy a sok közül Sztankovics Jenő, a tatabányai 11-es Erőmű segédmunkása. Nem vitt véghez semmi csodálatosat, nem híres ember. Becsületesen, rendesen dolgozik, s a jól végzett munka derűje csillog szemében. Amilyen becsületesen dolgozik, ugyanolyan becsületesen tesz eleget évek óta hazafias kötelességének is. Azok közé az emberek közé tartozik, akikre mindig számíthat a párt, az állam. Egyetlen kölcsönjegyzésnél sem volt nála nehéz dolga a népnevelőnek. — Kérem csak azt az ívet. Nem kell nekem beszélni, tudom, mi a kötelességem — szokta mondani. Idén is ezzel a tudattal kereste fel őt Pálfalvi János elvtárs, a jegyzésgyűjtő, aki egyben annak a pártcsoportnak bizalmija is, amelyikbe Sztankovics Jenő tartozik. — A békekölcsön-jegyzés ügyében jöttünk Sztankovics elvtárs, — kezdte mondókáját kedden reggel a jegyeztető. — Tudom nem nehéz kitalálni — mosolygott Sztankovics elvtárs. — Hát mennyit gondolt, Jenő bácsi? — írjon oda 1000 forintot. Pálfalvi János meghökkent. Sztankovics Jenőnek 1200 forint a fizetése. — Sok lesz ez, nem alkarunk mi ennyit — mondta pár pillanatnyi hallgatás után. Sztankovics elvtárs mosolygó arca komolyra változott, mikor megszólalt. — Ide figyeljen Pálfalvi elvtárs. Éltem én a múltban is, a mában is. Nem akarom elsorolni, hogy mi a különbség a kettős között. Elég ha én tudom, hogy nekem mit jelent a ma. A tavasszal házat akarok építeni. Biztosan kapok rá kölcsönt az államtól, sőt talán az üzem vezetősége is kisegít egy kis salakkal. Szóval elsősorban magamnak adom, amit adok. Igaz? — Igaz. — Nahát. — És Sztankovics Jenő szeme megint nevetősre változott, amint folytatta. — Különben is az én pénzemmel én rendelkezem, Pálfalvi János szótlanul tette eléje a jegyzési ívet, így történt. De ez nem egyedülálló eset. Sok százezren hasonlóképpen cselekednek ezekben a napokban az országban. Viktor Zoltánné t Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA A táti tanács és a tsz tagjai az első sorokban Tát község az első ötéves tervben számos létesítménnyel gazdagodott. A sok közül legjelentősebb a kultúrotthon, az új egészségház és orvosi rendelő, valamint a kitatarozott, rendbehozott iskola. Az iskola tatarozását nagyrészt abból az összegből végezték el, a ami a békekölcsön összegéből községben visszamaradt. Erre gondoltak , amikor megkezdődött a tátiak, kölcsönjegyzés. Elsőnek a községi pártszervezet és a tanács tagjai jegyeztek. Szeferen Márton, tanácstag, aki a tsz-ben dolgozik, 600 forintot. Farkas József és Szeferen Mihály tanácstagok, a tsz kőművesei 1000—1000 forintot jegyeztek. Kostyál János tanító forintos fizetéséből 1500 1600 forintot adott kölcsön államunknak. A tanács tagjai és a falu többi vezetői már kedden délelőtt valamennyien jegyeztek. A párttagok és tanácstagok példamutatása követésre járt a községben. Kedden maa Vörös Csillag tsz 104 dolgozója közül már az első napon 80-an jegyeztek békekölcsönt. A megyei kórházban A békekölcsönjegyzés előtti röpgyűlésen több mint háromszázan jelentek meg a megyei kórház kultúrtermében. Osztályvezető főorvosok, szakorvosok, a kórház ápolói és ápolónői, takarítónők és mosónők, az egész technikai személyzet. Sok volt a felszólaló. Kisbán Jenő főorvos elmondta, hogy a dolgozók kölcsönadott forintjaiból - közte a kórház dolgozóinak kölcsönadott forintjaiból - mi minden épült az országban. Érdemes ezen gondolkodni. A megyei kórház az első ötéves terv idején valóban sokat fejlődött. Felépült a gyermekgyógyászat, a szülészet, új rendelőintézet létesült, ahol ma már a betegek százait vizsgálják meg a különböző szakrendeléseken. Olyan új szakrendelők kezdték meg működésüket, amilyenek azelőtt nem voltak Tatabányán: rákbetegséget kutatnak, a fogászat szájsebészettel bővült, szemészet nyílt, belgyógyászati szakrendelés kezdte meg munkáját. Nagyon sok beteg köszönheti felgyógyulását a korszerű véradó állomás működésének is. A jól felszerelt laboratórium nagy segítség a kórház orvosainak. Most épül az új kultúrterem, öltöző, fürdő, amely a dolgozók szociális körülményei is javítja, kulturális igényeit pedig az eddigieknél jobban kielégíti. Kisbán elvtárs ezekre gondolt és a sok más egyéb létesítményre, amikor kijelentette, hogy hazánk további felvirágoztatásáért jegyez 5500 forintot. A kórház orvosai mind kimagasló összegekkel bizonyították be, hogy mennyire egyetértenek kormányunkkal, a párttal. Dr. Újvári Géza 6000 forintot írt a jegyzési ívre, dr. Lakatos István pedig 4700 forintot. Páncsics Mária takarítónő kevés fizetéséből is 400 forintot írt a jegyzési ívre. Azt mondta, nem könnyű neki lemondani erről az összegről, de szívesen jegyzi. Vida Mihályné 830 forint fizetéséből 600 forintot írt a jegyzési ívre. Dr. Nagy Lajos a sebészeten dolgozik, Ő is jegyeztető volt. Elmondta, hogy nem volt a sebészetnek egyetlen olyan munkatársa sem, aki ne jegyzett volna mindjárt az első napon, s ne jegyzett volna többet, mint amennyit ők vártak tőle. Dr. Trebles Magda harmadik éve dolgozik a belgyógyászaton. Évről-évre könnyebb lesz a munkájuk. Most kapnak külön betegvizsgáló helyiséget, ahol az osztályukra utalt betegeket megvizsgálhatják. Most oldódik meg az ügyeletes szoba is. Eddig ugyanis az orvosok a saját szobájukban tartották az ügyeletet. Trebics elvtársnő is kölcsönjegyeztető volt. Ő is már az első nap befejezte a munkát. A megyei kórház dolgozói két nap alatt több mint 200 ezer forintot jegyeztek. 1955. október 1. Bakony. Ez az egyetlen szó is elegendő ahhoz, hogy az ember maga elé képzelje a hatalmas, erdőborította hegyeket, dombokat, a régi betyárvilágot. Megelevenednek ilyenkor a nagyapától, jól hallott mesék a nagyanyahíresebbnél híresebb betyárokról. Sem a nagyapa, sem a nagyanyó nem gondol ilyenkor arra, hogy mi lenne, ha tényleg megjelennének ezek a „szegénylegények“. Hogyan ismernének rá a régi falvacskákra, itt a Bakony lábainál. Bizonyára elámulnának a látottakon. Hogyne csodálkoznának, mikor egyik évről a másikra új színt, új arculatot kap a falu. Három év alig valami, de ennyi idő is elegendő ahhoz, hogy a szorgos emberkezek átváltoztassák, átformálják környezetüket. Bakonyszombathely. Ez a község már a Bakony kapuja. Még három évvel ezelőtt azon panaszkodtak a bakonyszombathelyi dolgozó parasztok, hogy kicsi az iskola. A legutóbbi három évben 89 000 forintot kaptak arra, hogy a község iskoláját megnagyobbíthassák. Ácsteszér. Táncsics Mihály szülőfaluja 230 000 forintot kapott iskolaépítésre. Új legelőkutat is építettek a községben, 30 000 forintos költséggel. Nem lehet olyan községet mondani az egész Bakonyban, amelyik a legutóbbi évben ne kapott volna három valamit. Soron megnagyobbították a kultúrotthont, 31 000 forintos költséggel. Bársonyoson új kéttantermes iskola épült 311 000 forintért. Aha bekötőutat kapott, Bakonysárkányon pedig 45 000 forintot ruháztak be a kultúrotthon megnagyobbítására. Kerékteleki, Hanta, Bársonyos, Ácsteszér és még a többi község hangoshíradót kapott, Suron, Keréktelekin apaállatistállót építettek. Ahogyan a nyárból őszbe fordul az idő, az esti szellője és a reggeli ködök vetkőztetik a természetet. A költők az elmúlásról énekeltek ilyen őszi időkben. Pedig az élet nagyon gazdag ilyenkor. A földek, a fák gazdag terméssel éltetik az embert. A venyigéken a szőlőfürtöket nevetősen fényesre érlelte már az idő. Mennyi mókás jókedvet rejteget a szüret, s aztán az erjedő bor. Nemcsak gyümölcstermő évszak az ősz, de gazdagon termett mindig a jókedv, a nóta is. Szüretelő, kendersulykoló és kukoricafosztó őszi estéken születtek a szebbnélszebb népdalok, mondókékt és mesék. Akaratlanul, ma is ezt a gazdagon termő jókedvet keresem a falvakban. Végig az úton gazdag termés biztatott, s estére kelvén Gyermelyre értünk, ebbe az új szövetkezeti faluba. A Vértes-hegyek körülfogják, de a világtól már el nem zárhatják ezt a falut. Nemcsak arról beszélnek mindenfelé a megyében, hogy Gyermely szövetkezeti község lett, hanem a falu énekkarának a híre is eljutott már a Vértesen túlra. Pedig fiatal az énekkar. Egy évvel ezelőtt még csak gondolatban volt meg. Érdemes elmondani a fiatal énekkar rövid történetét. Nagyon sok falu van, ahol lehetne ezt a példát követni. Leírom úgy, ahogy Papp Ferenc, az énekkar szervezője és vezetője elmondta. Papp Ferenc tanító lakásán öreg bútorok, könyvespolcok között beszélgettünk. íróasztala fölött Kodály Zoltán arcképe nézett az asztalon heverő könyvhalmazra. Könyvek, s egymásután kottafüzetek kerültek elő a polcokról beszélgetés közben. De ne vágjunk a történet elé, kezdjük elő írók ★ — Huszadik éve tanítok a faluban. Sok énekkart vezettem már, mert azelőtt is voltak énekkarok. Még 1948-ban is két énekkar volt, de mind a kettő szétoszlott, 1949. óta csend volt a faluban. Nem tudom már elmondani, mi volt az oka, mert dalolni szeretnek a gyermelyi emberek. Sokáig megőrizték régi dalaikat. Kodály Zoltán népdalgyűjtő útjain többször is járt itt a huszas években, s mindig vitt magával amit itt gyűjtött dalt. — Nagyon sok dal termett itt a Vérteshegyek között. Az öregek még ma is sokat tudnak. És szépen dalolnak. Ezekkel próbálkoztam tavaly ősszel. Beszélgettem régi énekkarok tagjaival. Elmentem hozzájuk, vagy az utcán megszólítottam őket, megkérdeztem, hogy lenne-e kedvük újra énekelni kórusban. Örömmel jöttek. Aztán mulatós estéken hallgatkozni szoktam. Hallgatom a nótázó embereket, megfigyelem, kinek milyen hangja van, hogyan illik a kórusba, így gazdagítom a kórus hanganyagát. Akiket hívtam eljöttek. Voltak ugyan olyanok, akik kétkedve jöttek az első alkalommal, csak azért, hogy megnézzék, hogyan sikerül ez a próbálkozás, de nem hittek benne. Ezt csak később vallották be, mert belátták, kétkedésük nem hogy volt jogos. Már az első próbákon jól összemelegedett a társaság, jókedvűen énekeltünk. Ez a jókedv megmaradt mindig. Pedig nem fiatalok az énekesek. Legtöbbnyire idős emberek és asszonyok. Fiatal lányok is jöttek, csak a legények maradtak mert ők itt hagyják el, falut, városba mennek a gyári munkásnak. Ebben az évben a fiatalokat akarom megszervezni, mert már az öregek is mondogatták, hogy utódokról is lehet gondoskodni, hogyha ők kiesnek a sorokból. Az öreg énekesek a jövőre gondolnak. Nem szeretnének azzal a tudattal meghalni, hogy utánuk elnémulnak azok a szép régi nóták is. Azt akarják, hogy a fiatalok tanulják meg, és énekeljék tovább. Ezt akarja Papp Ferenc is, ezért Sok dal közismert az ország minden részében, de a gyermelyiek változtattak dalokon, s azok sajátos változatát éneklik. Ilyenek a „Szép gyermelyi lány mikor hozzád jártam”, Szépen úszik a vad a kácsa a vizen”, „Ferenc Jóska 60 éves a császár, mégis 20 éveseket vizitált, stb. Az énekkar műsorában a különböző kórusművek mellett ezek a népdalok is szerepelnek majd. Maguk mulattatására is szívesen dalolják a kórus tagjai. Június 12-én is, amikor közös kiránduláson voltak, ezeket a dalokat énekelték. Jókedvűen, nótaszóval tértek vissza a faluba. Nyáron, a nagy dologidőben azek nem tudtak idősekpróbákra járni, csak fiatal lányok. De meóta az ősszel ismét megkezdik a munkát. Csak az a baj, hogy nincs otthonuk. Hol az egyik, hol a másik iskolában tartják próbáikat. Nincs a faluban kultúrotthon. Ami volt, az kocsma lett. Ott van a fiatalok mulatóhelye. Ünnepség, vagy kulturális rendezvény céljára nem alkalmas az épület. Már régóta tervezgetgyűjti a helyi dalokat. Kis kottafüzetekbe jegyezte azokat a dalokat, amelyeket már csak egy pár öreg tud a faluban, aztán majd megtanítja a fiataloknak is. Ha meghallják, biztos meg tanulják meg örömök is az ilyen nótákat: nők a falu lakói, szeretnék, ha lenne kultúrotthonuk. Lehetőség is van rá. A falu közepén egy dombon mintha várrom lenne, magtár falai néznek az ég felé. A teteje leégett a háborúban. Ebből lehetne kultúrotthont építeni. Szép helyen is van, parkot is lehetne körülötte létesíteni, s maga az épület szép nagy. Már a teriszeket is elkészítették, 120 000 forintba kerülne az építkezés. A falu lakói társadalmi munkával is segítenének, s már gyűjtést is rendeztek. Körülbelül 30 000 forintot biztosítani a falu,tudna Ha jól számolnak a gyermelyiek, még ennél is több lesz, mert a békekölcsön 50 százaléka a faluban marad, azt is hozzátehetik ehhez az összeghez. Azután az állam is ad a kultúrotthon-építkezésre. Reméljük, hogy jövőre, vagy azután már a kultúrotthonban szólnak a szép gyermelyi nóták. S gazdag kedvtermő őszi estéken ott jönnek majd össze öregek és fiatalok, hogy a gyermelyi nép régi szép művészetét megőrizzék és fejlesszék. Gyüszi László ,Kiskertembe besütött a holdvilág, Holdvilágnál válogatom a rózsát. Válogatom, melyik rózsa pirosabb, Szép Gyermelyben melyik kislány csinosabb", Vagy ezt a másikat: *,El kell menni katonának messzire. Itt kell hagyni a babámat, nincs kire. Sirassatok leányok meg engemet, A gyászba borult legény életemet”,