Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. november (10. évfolyam, 88-96. szám)

1955-11-02 / 88. szám

2 % Komárom megye? DOICOZÜK LAPJA A genfi külügyminiszteri értekezlet Genfben csütörtökön, közép-európai időszámítás szerint pontosan délután 16 órakor megkezdődött Franciaország, Ang­lia, a­ Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok külügy­minisztereinek értekezlete, amelyet, a júliusban megtartott négyhatalmi kormányfői értekezlet határozata alapján hívtak össze. A Szovjetunió küldöttségét az értekezleten V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, kül­ügyminiszter vezeti. Az Amerikai Egyesült Államok küldöttségét Dulles külügy­miniszter, az angol küldöttséget Macmillan külügyminiszter, a francia küldöttséget Pinay külü­gyminiszter vezeti. Iljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője sajtóértekezleten is­mertette az értekezlet első napjának lefolyását. Beveze­tőben elmondotta, hogy az el­nöklő Pinay, francia külügy­miniszter javaslatára az érte­kezlet részvevői egyhangúlag elfogadták az Eisenhower ame­rikai elnökhöz intézendő üze­net szövegét. Ebben az üzenet­ben a külügyminiszterek mi­előbbi teljes felgyógyulást kí­vántak Eisenhower elnöknek. Iljicsov a továbbiakban is­mertette a külügyminiszterek­nek a napirendi eljárásra vo­natkozó megállapodásait. A külügyminiszterek egy­hangúlag megállapodtak, hogy munkájuk alapjá­nak a négy kormányfő ál­tal meghatározott irány­elveket tekintik és alapján tárgyalják meg ezek a napirenden szereplő kér­déseket. A külügyminiszterek elhatá­rozták, hogy szombat és va­sárnap kivételével minden nap 15 órakor kezdik üléseiket. A szovjet küldöttség kérésére a külügyminiszterek elhatároz­ták, hogy november 7-én, a Szovjetunió nagy ünnepén nem tartanak ülést. A fenti kérdések mindegyikében egy­hangú határozat született. Iljicsov rámutatott: a Szov­jetunió képviselője a blakban javasolta, hogy továb­b a külügyminiszterek mun­kájukat a kormányfők ál­tal adott irányelveknek ál­talános áttekintésével kezdjék. Ezután sorrendben Pinay fran­cia, Macmillan angol, Molotov szovjet és Dulles amerikai kül­ügyminiszter tett nyilatkoza­tot. Iljicsov hangsúlyozta: a kül­ügyminiszterek titkban kifejezték nyilatkozó­reményei­ket, hogy tárgyalásaikon a köl­csönös bizalomnak ugyanaz a szelleme uralkodik majd, mint amely a kormányfők értekez­letét jellemezte. A külügyminiszterek ki­emelték, hogy a kormányfők által meghatározott irányelvek felelősségteljes feladatot há­rítanak rájuk és kijelentették: minden erejüket latba ve­­tik, hogy a konferencia po­zitív eredménnyel zárul­jon. Ezzel kapcsolatban Iljicsov fel­hívta a sajtótudósító­k figyel­mét V. M. Molotov nyilatkoza­tának befejező részére. A Szovjetunió küldöttségének tervezete az általános európai kollektív biztonsági szerződésről Alapelvek A béke és biztonság biztosí­tásának és az európai államok bármelyike ellen irányuló ag­resszió megakadályozásának céljából, abból a célból, hogy megszi­lárdítsák a nemzetközi együtt­működést az államok függet­lensége és szuverenitása tisz­teletben tartása, valamint a belügyeikbe való be nem avat­kozás elveinek megfelelően; valamennyi európai állam ama erőfeszítéseinek össze­egyeztetését óhajtva, amelyek arra irányulnak, hogy meg­őrizzék az európai kollektív biztonságot ahelyett, hogy egy­mással farkasszemet néző cso­portokat alakítanának az euró­pai államokból, ami csak ne­hézségeket és feszültséget te­remt az országok közötti kap­csolatokban és növeli a köl­csönös bizalmatlanságot, tekintettel arra, hogy egy biztonsági rendszer létreho­zása Európában hozzájárulna a német probléma gyors meg­oldásához, Németország békés és demokratikus alapon való egyesítése útján; az Egyesült Nemzetek Szer­vezete alapokmányának céljai­tól és szellemétől áthatva; az európai államok általános európai kollektív biztonsági szerződést kötnek, amely a következő elveken alapul: 1. A szerződésben részt ve­het valamennyi európai állam — tekintet nélkül társadalmi rendszerére —, amely elismeri a szerződésben leszögezett cé­lokat és vállalja a szerződésben foglalt kötelezettségeket, vala­mint az Amerikai Egyesült Államok. A Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövetségi Köztársaság egyenlő jogú rész­vevői kell hogy legyenek e szerződésnek, amíg létre nem hozzák az egységes, békés és demokratikus német államot, azzal, hogy Németország egye­sítése után az egységes német állam tagja lehet a szerződés­nek, a szerződés általános fel­tételeinek megfelelően. Az európai kollektív bizton­sági szerződés megkötése nem csorbítja a négy hatalomnak: a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniá­­nak és Franciaországnak ille­tékességét a német problémá­val kapcsolatban, melynek rendezése teljes mértékben a fent nevezett hatalmak által megállapított rendelkezések keretei között kell, hogy meg­történjék. 2. A szerződésben részt vevő államok kötelezik magukat, hogy kölcsönösen tartózkodnak minden agressziótól, s nemzet­közi kapcsolataikban tartóz­kodnak attól, hogy kényszerí­téshez, vagy erőszakkal való fenyegetőzéshez folyamodja­nak. Kötelezik magukat továb­bá arra, hogy az ENSZ alap­okmányának megfelelően bé­kés eszközökkel rendeznek minden olyan viszályt, amely közöttük felmerülhet, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét és az európai biztonsá­got. 3. A szerződésben részt vevő államok tanácskozni fognak minden egyes alkalommal, amikor bármelyikük úgy véli, hogy a szerződésben részt vevő egy vagy több állam ellen fegyveres agresszió veszélye alakul ki Európában, hogy így hathatós intézkedéseket tegye­nek e veszély elhárítására és az európai biztonság megőrzé­sére. 4. Egy európai fegyveres agressziót, amelyet bármely állam vagy államcsoport követ el a szerződésben részt vevő egy vagy több állam ellen, úgy tekintik, mint a szerződésben részt vevő összes államok el­len elkövetett agressziót. Ilyen agresszió esetén valamennyi szerződő fél — élve az egyéni vagy kollektív védelemre vo­natkozó törvényes jogával — minden hatalmában lévő esz­közzel, beleértve a fegyveres erőhöz való folyamodást is — segítséget nyújt az ilyen ag­resszió áldozatává vált állam­nak vagy államoknak, hogy helyreállítsa és fenntartsa a nemzetközi békét és biztonsá­got Európában. 5. A szerződésben részt vevő államok kötelezik magukat, hogy a legrövidebb időn belül közösen tanulmányozni fognak és létrehoznak egy olyan sza­bályzatot, mely meghatározza azokat a módozatokat, ame­lyek alapján a szerződésben részt vevő államok kölcsönö­sen segítséget nyújtanak egy­másnak, nevezetesen fegyve­res segítséget abban az eset­ben, ha a helyzet úgy alakulna Európában, hogy kollektív erő­feszítéseket követelne meg a béke helyreállítása és fenntar­tása érdekében. 6. A szerződésben részt vevő államok az ENSZ alapokmá­nya rendelkezéseinek megfele­lően ismertetni fogják az Egyesült Nemzetek Szervezete biztonsági tanácsával azokat az intézkedéseket, amelyeket törvényes védelmi jogukat al­kalmazva, va­gy az európai béke és biztonság fenntartása érdekében tettek, vagy vettek tervbe. 7. A szerződésben részt vevő államok kötelezik magukat, hogy nem vesznek részt sem­miféle olyan koalícióban vagy szövetségben és nem kötnek semmiféle olyan megegyezést, amelynek célja ellentétes len­ne az európai kollektív bizton­sági szerződés céljával. 8. A szerződésben részt vevő államok kötelezik magukat, hogy hozzájárulnak az egymás közötti, valamint más államok­kal való széleskörű gazdasági és kulturális együttműködés­hez. a kereskedelem és más gazdasági kapcsolatok fejlesz­tése, a kulturális kapcsolatok kiszélesítése együttműködési útján, az ilyen akadályozó mindennemű megkülönbözte­tés és korlátozás kizárásával. 9. A szerződésben részt vevő államok között a szerződés ál­tal előírt tanácskozások, és az európai biztonság biztosítására vonatkozó kérdések megvizs­gálása érdekében tervbe vesz­nek: a) időszaki értekezleteket és szükség esetén rendkívüli ér­tekezleteket, amelyeken min­den egyes államot kormányá­nak egyik tagja, vagy egy kü­lön erre a célra kijelölt meg­bízottja fog képviselni; b) egy állandó tanácskozó bizottság felállítását, amelynek az lesz a feladata, hogy meg­felelő ajánlásokat készítsen el.ő a szerződésben részt vevő államok kormányai számára; c) egy katonai tanácskozó szerv felállítását, amelynek hatáskörét később határoznák meg; 19. Elismerve az Nemzetek Szervezete Egyesült bizton­sági tanácsa állandó tagjainak különleges felelősségét a nem­zetközi béke és biztonság fenn­tartása terén, a szerződésben részt vevő államok meg fogják hívni a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy küldjön meg­figyelőket a szerződés értelmé­ben létrehozott szervekbe. 11. A jelen szerződés semmi­képpen nem hatálytalanítja azokat a kötelezettségeket, amelyek az európai államok között kötött olyan nemzetközi szerződésekből és egyezmé­nyekből származnak, amelyek­nek elvei és céljai megfelelnek a jelen szerződés elveinek és céljainak. 12. A szerződésben részt vevő államok megállapodnak, hogy az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vo­natkozó intézkedések megvaló­sításának két vagy három évig tartó kezdeti időszakában nem mentesülnek az érvényben lévő szerződések és megállapodások értelmében vállalt kötelezett­ségeik alól. Ugyanakkor az ér­vényben lévő katonai kötele­zettségeket tartalmazó szerző­désekben részt vevő államok tartózkodni fognak a fegyveres erőhöz való folyamodástól és békés eszközökkel fognak ren­dezni minden közöttük netán felmerülő viszályt. Az illető szerződésekben és egyezmé­nyekben részt vevő államok között tanácskozásra kerül majd sor minden olyan nézet­­eltérés és viszály esetén, amely veszélyeztetheti az európai béke fenntartását. 13. Addig is, amíg szerződést nem kötnek a fegyverzetek csökkentésére, az atomfegyve­rek betiltására és a külföldi csapatoknak az európai orszá­gok területeiről való visszavo­nására. a szerződésben részt vevő államok kötelezik magu­kat, hogy nem tesznek olyan újabb intézkedéseket, amelyek előzőleg kötött szerződések vagy megállapodások értelmé­­ben egy másik európai állam területén lévő fegyveres erőik növelését céloznák. 14. A szerződésben részt vevő államok megállapodnak, hogy a jelenlegi szerződés életbe léptetéséin­ számított meghatá­rozott időszak elteltével az 1955. május 14-én kötött varsói szerződés, az 1954. október 23-án kötött párizsi egyezmé­nyek és az 1949. április 4-én kötött Északatlanti Szerződés érvényüket vesztik. 15. A szerződés érvényessé­gének időtartama: 50 (ötven) év. Pártszervezeteink fontos feladata a pártoktatás megszilárdítása Üzemeinkben lezajlott az első oktatási nap. A tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy né­hány dologban máris számot­tevő fejlődést értünk el a ta­valyihoz viszonyítva, így pél­dául az előadások, szemináriu­mok színvonalasabbak, érde­kesebbek, mint korábban vol­tak. Ez elsősorban a propagan­disták jobb felkészültségét, a tanulásban részvevő elvtársak fokozott érdeklődését tükrözi. Meg kell azonban állapíta­nunk, hogy az első foglalko­zási nap korántsem elégített ki bennünket. Nagyon sok olyan jelenséggel találkoztunk, ame­lyekről szólnunk kell, amelye­ken változtatnunk kell, ha nem akarjuk, hogy az idei ok­tatásban később még súlyo­sabb hibák jelentkezzenek. Hiba, hogy a párttagok egy része nem tekinti eléggé szív­ügyének az oktatást, vagy nem érti eléggé a jelentőségét. Ezt bizonyítja, hogy már az első foglalkozásról sokan távolmaradtak. A hi­bák oka elsősorban pártbizottságnál és a párt­ a szervezetek vezetőinél ke­resendő. A jelek azt mutatják, hogy a hallgatók egy részével csak felületesen beszélgettünk el az oktatási év beindulása előtt, csak a beosztásukra, a részük­re kijelölt — és általuk elfo­gadott — tanulási forma is­mertetésére fordítottuk a fi­gyelmet. Olyan esetekkel ta­lálkozunk, mint például Mal­ler László, vagy Juhász Lajos elvtársaké, akik kijelentették: nem mennek el a foglalkozás­ra, mert különböző egyéni sé­relmeiket nem orvosolta párt. Általában ilyen érvekkel a gyakran és több elvtársnál ta­lálkoztunk. Mire figyelmeztet ez bennünket? Mindenek előtt arra, hogy többet kell törődni a párt­tagok ügyes bajos dolgai­val és foglalkoznunk kell azokkal a kérdésekkel, mind­ame­lyek akár a párttagok, akár a pártonkívüli dolgozók magán­életével kapcsolatosak, és ha módunkban áll, segíteni kell a különböző problémák dását. De felmerül az a megal­kér­dés is, hogy vajon beszélget­tünk-e mi a kommunistákkal eleget arról, hogy milyen meg­tiszteltetés az élcsapat tagjá­nak lenni? Pártbizottságunk és a párt­­szervezetek vezetői nagyon sokat beszélnek taggyűléseken, értekezleteken a kommunista példamutatás erejéről, fon­tosságáról. Hozzátehetjük, hogy erre szükség is van és ez viszi előre a párt, a dolgo­zó nép harcát. De ha fontos a kommunista példamutatás — már pe­dig fontos — akkor sok­szorta inkább nélkülözhe­tetlen a kommunista veze­tők példamutatása. Az első oktatási nap azt mu­tatta, hogy e téren sincs min­den rendben, így például Nagy László, Kovács Lajos, Etz Jó­zsef, Kovács Bélá­né és Sváb Júlia elvtársak — mind párt­vezetőségi tagok — elmulasz­tották a példamutatást, kü­lönböző kifogásokkal, érvekkel elmaradtak az első foglalko­zásról. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nem is kérhetik számon nyugodt lelkiismerettel a pártvezető­­ségi tagok a többi hallgatók távolmaradását, hiszen erre nincs meg az erkölcsi alapjuk. Olyan esetek is vannak, ahol a pártvezetőségi tagok része ,,kifelejtette“ magát egy az oktatásból arra való hivatko­zással, hogy ők úgy is tanul­nak, hiszen hallgatják a rádiót, rendszeresen olvassák az új­ságot stb. Ezt mondják a ve­gyesüzem pártvezetőségi tag­jai is, mint Zelenyák, Berczy és Hock elvtársak. Kiss: Ez az érv nagyon gyenge. Ilyen alapon a párttagság 99 száza­léka kérhetné felmentését a tanulás alól. Hogy mennyire rossz ez az érv, azt éppen példák bizonyítják: aki elha­n­­yagolja a szervezeti szabály­zatban lefektetett kötelezettsé­geket, aki lebecsüli a szerve­zett oktatást, aki elegendőnek találja képzéséhez az újság el­olvasását, éppen az a pártve­zetőségi tag feltétlenül szorul rá legjobban az oktatásra, ideológiai tévedéseinek helyre­hozására. Hiszen álláspontja is bizonyítja képzetlenségét, bi­zonyítja, hogy nem ismeri eléggé pártunk politikáját, pár­tunk tanításait, többek között az elméleti tudás fontosságá­ról szóló írásokat sem. Termé­szetesen a pártvezetőségi ta­gok ilyenfajta gondolkodásáért különösképpen a pártbizott­ság felelős, hiszen nevelésük­ről elsősorban nekünk kellene gondoskodnunk. Hibát követtünk el abban is, hogy idáig — gondolva az el­múlt évekre — nemigen von­tuk felelősségre azokat a párt­vezetőségi tagokat és azokat a párttagokat, akik többszöri beszélgetés, figyelmeztetés el­lenére sem változtattak maga­tartásukon, kényelemből elha­nyagolták képzésüket. Termé­szetes, hogy az oktatásra való bevo­nást, a tanulás folyamatos­ságát elsősorban a nevelő­munka erejével kell bizto­sítani. De ez nem jelenti azt, hogy liberálisak le­gyünk, hogy szükség esetén ne éljünk a szervezeti szabályzat adta fe­­lelősségrevonási jogkörünk­kel. Nem engedhetjük meg, hogy egyes pártvezetőségi ta­gok, aktivisták, vagy beosztás nélküli párttagok ok nélkül el­hanyagolják képzésüket. Ha ezt tűrnénk, akkor az élenjáró kommunista elméletet, ezen keresztül a pártot, a párttag­ság nagyszerű jelentőségét, fogalmát becsülnénk le. Akadtak szervezési fogyaté­kosságok is, így például a ,,gépüzemben“ és az „udvarté­ren” a három szakban dolgozó hallgatókat közös csoportba osztották be. Nyilvánvaló, hogy nem tudott mindenki megjelenni a foglalkozásokon. Ez is arra mutat, hogy helyen­ként az előkészítő munka nem volt megfontolt, nem volt ala­pos. A pártbizottság az elmúlt napokban értékelte az üzem oktatásának első tapasztala­tait. Élesen feltártuk a hibá­kat és hozzákezdtünk azok ki­javításához. Újra és újra be­szélni fogunk az oktatásba be­osztott elvtársakkal, arra tö­rekszünk, hogy mielőbb meg­magyarázzuk a távolmaradók­nak viselkedésük helytelensé­gét. Élesen vetjük fel majd a személy szerinti beszélgetések­nél a vezetők helyzetét. A párt­vezetőknek már be­osztásuknál fogva is köte­lességük, hogy tanuljanak, mert másképpen nemcsak ön­magukra lesz káros képzet­lenségünk, hanem érezni fog­ja azt a pártszervezet egésze. Hiszen az, aki nem tanul, nem tudja megfelelő módon felis­merni, még kevésbé megma­gyarázni az egyes jelensége­ket, az egyes határozatokat, nem is szólva arról, hogy azok végrehajtását is végsősoron a vezetőknek kell megszervez­niük, ellenőrizniök. Szabó József, a Tatabányai Cement- és Mészművek PR-titkára Elitélt feketevágók Tizenhárom borjú feketevá­gásáért, csalásért és üzérke­désért vonta felelősségre megyei bíróság Juhász Feren­­­cet, Birkés Mihályt és Bárány Józsefet. Juhász Ferenc négy évig ön­álló hentes és mészáros volt. A felszabadulás után már há­romszor büntették meg. Egy­szer árdrágítás, kétszer a köz­ellátás érdekeit veszélyeztető bűntett miatt, összesen ötévi és kéthónapi börtönbüntetést és 1200 forint pénzbüntetést kapott. Szép pályafutás tíz év alatt! Birkés Mihály 1934-ben csa­lás miatt hat hónapig börtön­ben ült s még ugyanebben az évben — ugyancsak csalás miatt — 15 napi fogházbünte­tést kapott. 1938-ban csalás miatt hathónapi börtönre ítél­ték. A harmadik vádlott, Burány József 1950-ben súlyos testi sértés miatt, 1953-ban lopás miatt ítélték el, összesen 20 hónapra. Ezek után nem lehet csodál­kozni, hogy a három ember jól megértette egymást. Megbe­szélték, hogy Bajóton, Nyer­­gesújfalun és Nagysápon bor­jút szereznek. Három borjút Juhász Fe­renc, hármat pedig Burány Jó­zsef vágott le és a húst ma­gas áron eladták. A megma­radt hét borjút Juhász József eladta, anélkül, hogy erre iparengedélye lett volna. A feketevágások ügye ha­marosan kiderült. Az ítélet méltó volt tettükhöz: Juhász Ferenc hétévi börtönbüntetést kapott és öt évre kitiltották a dorogi járás területéről. Bir­kés Mihályt háromévi bör­tönre ítélték, Burány büntetése: három év és József hat hónap, 1955. november 2. Mezőgazdasági könyvvásárok megyénkben Október 30-tól november 13-ig rendezik meg ország­szerte a mezőgazdasági könyv­vásárokat. Megyénkben októ­ber 30-án délelőtt 10 órakor lesz az ünnepélyes megnyitó az ácsi kultúrotthonban. Az ünnepélyes megnyitón a me­gyei pártbizottság, a megyei tanács, az állami gazdaságok gépállomások és termelőszö­vetkezetek kiküldöttei vesz­nek részt. Délután 3 órakor előadás lesz a cukorrépa ter­melésről. Ezután kultúrműsor szórakoztatja a hallgatóságot. A kultúrműsort könyves­bállal fejezik be. Nagyigmándon és Bajnán is 30-án nyitják meg a mező­­gazdasági könyvvásárt. Mind­két községben előadást tarta­nak a növénytermesztés gépe­sítésére­. November 2-án Botos József tart előadást a baromfi­­tenyésztésről Szőnyben. No­vember 3-án Gyermelyen a juhtenyésztésről, Bakonyszom­­bathelyen a legújabb agrotech­nikai eljárásokról. Tatán a trá­gyázásról lesz előadás. Komá­romban és Banán november 5-én tartanak előadásokat. Ko­máromban a gyümölcstermesz­tésről Banán pedig a tenyész­állatok tenyésztéséről. 8-án Tálon a takarmánytermesztés­ről, 9-én Süttőn az öntözésről, 10-én Kisbéren a nagyüzemi állattenyésztésről hallanak majd értékes előadásokat a mezőgazdasági dolgozók. Ugyancsak nagy érdeklődés előzi meg a november 10-én Komlódon és a Bábolnai Állami Gazdaság kultúr­termében rendezendő elő­adást. Komlódon a téli­alma termesztéséről, Bábolnán az állattenyésztésről beszélnek az előadók. November 10-én a gyümölcsösök ápolásáról és a növényvédőszerek helyes hasz­nálatáról Tokodon lesz elő­adás, 12-én pedig Kocson a sárgarépatermesztésről. A mezőgazdasági könyv­vá­sárok utolsó napján, november 13-án Pilismaróton, az általá­nos állattenyésztésről, Nyer­­gesújfalun a jövedelmező házi­­kertészetről tartanak előadá­sokat. A előadásokon a helyi nép­könyvtárak könyvkiállítást, mezőgazdasági az állami könyvesboltok és a földműves­szövetkezetek könyvárusítást rendeznek. Ezeken a könyvvá­sárokon megtalálják majd a szövetkezeti dolgozók és az egyéni gazdák azokat a hasz­nos mezőgazdasági szakköny­veket, melyek hozzásegítik őket ahhoz, hogy jövőre keve­sebb munkával nagyobb ter­mést takaríthassanak be mint az idén. Azokban a községekben, ahol előadások nem lesznek, szintén megrendezik a mező­­gazdasági könyvvásárt, épp­úgy, mint a megye 23 ezüst­­kalászos tanfolyamán. Október 30-a és november 13-a között ismét sok ezer pa­rasztházba jut el a hasznos mezőgazdasági szakkönyv, amelyek sok jó tanácsot ad­nak a mezőgazdasági mun­kákban. Klein Ernő

Next