Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. december (10. évfolyam, 97-105. szám)

1955-12-03 / 97. szám

Komárom megyei DO1GO20K ÜPJA TÖMEGSZERVEZETEK AZ ÉVI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT Németh Lajos a Tatai Cipőgyár sa­­rokcsiszolója. Mint szakszervezeti bi­zalmi havonta megszervezi cso­portja tagjainak munkafelajánlá­­sait a norma túl­teljesítésére és a minőség javításá­ra. A felajánlások teljesítését rend­szeresen ellenőrzi. Németh elvtárs példát mutat a munkában: telje­sítménye állan­dóan 150 százalék felett van, novem­ber első felében 159 százalékot tel­jesített. Munkájá­nak minősége 100 százalékos, az el­készített munka­darab leértékelé­sére nála sohasem kerül sor. Jó ered­ményét részben nagy gyakorlatá­val éri el — hi­szen már 10 éve áll a csiszológép mellett — részben pedig ésszerűsíté­sek alkalmazásá­val. Mikor ragasz­tott gumitalpú ci­pőkön dolgozott, a csiszoláshoz ki­sebb korongot ké­szített, ami nagy­ban megkönnyí­tette munkáját. KÖNNYEN MEGTALÁLJA az 1-es szobát, aki a XII-es akna legénysztállójában jár. A szoba ajtajára szögezett pa­píron nagy betűk hirdetik: „Harc a legjobb szoba címért“. „Elhatároztuk, — olvashat­juk — hogy elnyerjük a leg­jobb szoba címét. Ennek ér­dekében: 1. rendszeresen 100 százalékon felüli teljesítményt érünk el, 2. nem mulasztunk igazolatlanul, 3. mindenki DISZ-tag lesz nálunk, és DISZ-munkát is végez. ügyelünk a rendre, fegyelem­­­­re és tisztaságra, 5. vállaljuk, hogy 1956. május 1-re vala­mennyien elnyerjük a sztaha­novista címet.“ Nemrég született ez a vál­lalás az akma DISZ-szerveze­­tének kezdeményezésére. Nagy szerepe volt az elhatározás­ban a szoba lakói közül Szalai Árpádnak, Kukta Viktornak és Sütő Lajosnak, akik tagjai a DISZ-vezetőségnek. Ez a szoba lett a mintaszoba. A többiek még latolgatják, kö­­vessük-e a kezdeményezőket, de — reméljük — rövidesen akadnak mások is, akik harc­ba szállnak a legjobb szoba címéért, s megmutatják: lesz náluk is olyan mint az 1-eseknél mint a szoba. AZ AKNA ÚJ DISZ-VEZE­­TŐSÉGE nagy a legényszállóra, gondot fordít hiszen az ottlakók majdnem mind fia­talok. Dubiel László szálló­gondnokkal együtt harcot in­dítottak a kimaradások és részegeskedések ellen, a szál­lás rendjéért és fegyelméért, a szálláson lakóknak a munka­versenybe való fokozott be­vonásáért. A harc egyik ered­ménye a fenti vállalás. Má­sik eredmény: dés csökkenése:a részegeske­— Van, akinek elég a szép szó, elég, ha a szállótanács előtt elbeszélgetünk vele. — mondja Dubiel László. — Nemrég, november 15-én pél­dául Szalai Ferenc kimaradt egy napot az ital miatt. Egy éve lakik már a szállóban, de ez volt nála az első eset. A beszélgetés során ígéretet tett, hogy többé ilyesmi nem történik meg. Nagy Bélával — aki a munkában különben jól megállja a helyét — szintén előfordult néha, hogy túlságo­san mélyen nézett a pohár fe­nekére. De most már ő is a javulás útjára lépett. Viszont Zsenics Istvánt, Smudla Jó­zsefet, akiknek nem használt a figyelmeztetés, kitettük a szállóból. A JÓ MUNKA EREDMÉ­NYEKÉPPEN az elmúlt két és fél hónap alatt 30 szállóbeli fiatal lépett be a DISZ-be. Nem mindenki hajlott azonnal a hívó szóra ... — Szatmári Jánossal egy álló délután és este vitatkoz­tunk, — meséli Puskás Ist­ván, az akna DISZ-titkára. — Egyre azt hajtogatta, hogy nincs semmi értelme a Dísz­nek, nem törődik az a fiata­lokkal, a vezetők csak ígér­getnek, de nem teljesítik az ígéreteiket. Mi meg elvtárssal magyaráztuk bukta neki, hogy ez most már megválto­zott, és az új vezetőség igenis, foglalkozik a DISZ-ta­­gokkal, meg hogy a DISZ-tag­­ság maga is sokat tehet azért, hogy a vezetőség jól dolgoz­zon. Hümmögött, azután újra rákezdte, hogy nincs semmi értelme a Petőfi-iskolának, ő azt már úgyis tudja, amit ott tanítanak. No, ha tudod — mondottuk — annál inkább gyere el, s hozzászólásaiddal segíts azoknak a fiataloknak, akik még nem ismerik azt az anyagot. Körülállták bennün­ket néhányan, hallgatták a vitát, öten-hatan mellénk is álltak, és ők is vitatkoztak Szatmárival. Kíváncsi voltam rá, hogy ugyan mi lesz ebből. Hát az lett, hogy eljött, kért egy belépési nyilatkozatot. Az­után újra eljött és érdeklő­dött a Petőfi-iskola iránt. AZ ÚJ DISZ-TAGOK foko­zott lendülettel vesznek részt a munkaversenyben is. A mintaszoba lakóinak többsége már sztahanovista. A DISZ vezetői, Szalai Árpád és Kuk­ta Viktor maguk is példát mu­tatnak a munkában. Jó mun­kájuk révén már motorkerék­párt vettek maguknak — most már autóra kezdenek gyűjte­ni. De nemcsak a régebb óta ott lakókkal, hanem a odakerültekkel is törődik most a DISZ. Takács Ferenc, aki nemrég jött ide a Bicskei Ál­lami Gazdaságból, elmondot­ta, hogy a DISZ sokat segí­tett problémái megoldásában. — Tetszik az nekem, itt törődnek az emberrel, hogy — mondja. A XII-es akna legényszállá­sán fellendült a DISZ-munka. A jó DISZ-munka eredménye pedig az egyre több és több csille szénben mutatkozik meg. Németh elvtárs szívesen segíti a fiatalokat. Pereg­­nay Magdolna sa­roktömőnek, aki nemrég került az üzembe, rendsze­resen segítséget nyújtott a sarok­hoz szükséges anyag elkészítésé­ben. 60,2 százalék selejt. Egy ki­csit sok, ugye? Már­pedig feb­ruárban még ennyi volt a szabványon kívüli minőség a Komáromi Lenfonóban ter­melt 6-os II-rendű Tow-fonal­­nál. A termelt fonal több mint fele — amit szőnyegnek, zsák­nak dolgoztak volna fel — lé­nyegében selejt lett. A pártszervezet nem nézhet­te ezt tétlenül. A márciusban­ újjáalakult MNDSZ-vezetőség megbízást kapott: érjenek el fordulatot e fonalfajta minő­sége terén. A pártmegbízatás nyomán az MNDSZ minőségi komplexbrigádot szervezett, mely végig kíséri a fonalat gyárbeli útján, az előkészítőtől a kiszállításig. Az összes mun­kafolyamatot az MNDSZ-bri­­gád tagjai végzik el, így ellen­őrizni tudják, hol kinél tör­tént a hiba. A brigád tagjai megfogadták, hogy fokozott fi­gyelemmel dolgoznak, nehogy bárhol is csomós legyen a fo­nal. Kísérjük végig útján a fo­nalat. Az előfonóban Varga Mária gépéhez érünk. Marika nem­rég került a brigádba. Negyed­éve fonó még csak, de Vörös Lajos főművezető máris a leg­jobbakat tudja róla mondani: gyors, szorgalmas, pontos, túl­szárnyalja a régi fonókat is. A műszaki normát 106—110 szá­zalékra teljesíti. — Hogy érte el ezt az ered­ményt? — kérdjük tőle. — Először arra törekedtem, hogy jól megismerjem a­ gépe­met, s amikor ez már sikerült, megpróbáltam néhány apróbb fogással ésszerűsíteni a mun­kát. Amit nem tudtam, azt megkérdeztem a tapasztaltabb fonóktól. Sokat segített nekem Ványi Erzsébet, aki nyújtógé­pen dolgozik. Szintén tagja a brigádunknak. No, de ne is tartsuk fel to­vább Marikát. Kövessük fo­nalunkat a fonodába. Az MNDSZ-brigád egyik legjobb tagja itt Szalai Margit, szin­tén fiatal fonó. Normáját túl­teljesíti, és emellett kiváló mi­nőségű fonalat ad ki kezei közül. Szalai Margit rendsze­resen tanul, képezi magát, gé­pét rendben tartja — így ér el jó eredményt. A jó munka anyagiakban is meghozza gyü­mölcsét: havi keresete 1100— 1150 forint. Végül elérkeztünk az utolsó állomáshoz, a kiszerelőbe. Itt az örökké vidám Cucsi Erzsé­betet találjuk a gép mellett. Nyakában fonaldarabkák, csomós részek­et fürge kézzel a kivágja a fonalból, így őrkö­dik a jó minőség felett. — És az eredmény? Mennyi most a szabványon kívüli fo­nal aránya? — kérdezzük. Berényi Istvánné, MNDSZ- elnök, Pummer Flóriánné, MEO-vezető elmosolyodnak a kérdés hallatára. Szabványon­­kívüli? Ugyan! Hónapo­k óta nincs már ilyen. Szeptember­ben a termelt mennyiség 68 százaléka elsőosztályú, 12 szá­zaléka másodosztályú volt. Ok­tóberben már 82 százalék volt első-, és 18 százalék másodosz­tályú. Most novemberben ugyan kissé visszaestek, első­sorban a nyersanyag gyengébb minősége miatt, de szabvá­­nyon kívüli fonál most sincs. Sokkal kevesebb reklamáció érkezik a szövödéktől, mint egy-két évvel ezelőtt. A Lenfonó MNDSZ-asszo­­nyai elmondhatják: becsület­tel teljesítettük, amit a párt ránkbízott, 1955. december 3. Egy elmaradt szemináriumról A Nagyigmándi Gépállomáson Halász József elvtárs, a párttitkár, november 21-én nem tudta megtartani a szeminá­riumát, bár lelkiismeretesen felkészült rá, mert mindössze há­rom hallgató jelent meg tizenkettő helyett. A hallgatók több­sége traktoros,­­ méghozzá a gépállomás élvonalbeli gárdá­jából való. Ezenkívül legtöbbjük párttag, sőt pártvezetőségi tag is akad közöttük. Ilyen előzmények után érdemes megvizs­gálni, mi volt az oka a szeminárium sikertelenségének. Ott kell elkezdeni a dolgot, hogy a gépállomáson elkéstek a politikai iskolák megkezdésével. Halász elvtárs is eddig csak három foglalkozást tartott négy helyett. (Ez a gépállomásokon mindenütt így van.) Ezért — és azért is, hogy tavasszal ko­rábban fejezhessék be — úgy határozott a pártvezetőség, hogy hetenként tartanak szemináriumot, így utolérik magukat. Ezt a határozatot a szemináriumok hallgatói helyeselték, jónak ta­lálták. A november 14-én tartott foglalkozáson megállapodtak az elvtársak abban, hogy minden hétfőn este 6 órakor tartják a szemináriumot. Halász elvtárs azonban gondolt arra, hogy eset­leg elfelejtik, és különben is jó többször beszélni erről, ezért megbízta László Jakab elvtársat, a szeminárium bizalmiját, hogy már a hét elején beszélgessen minden egyes hallgatóval, sőt a hét végén még egyszer figyelmeztessen mindenkit hétfői kötelezettségére. László elvtárs ezt becsületesen el is végezte. A párttitkár ellenőrizte a megbízatás végrehajtását, ennek so­rán maga is beszélgetett a tanulásról hallgatóinak többségé­vel. S lám — mintha pajkos manó fricskázná meg az ember orrát — maga László elvtárs sem jött el a foglalkozásra. Nem jelent meg Lovász Ede elvtárs, a pártvezetőség tagja (aki pe­dig raktáros lévén, legtöbbet a gépállomáson tartózkodik) Far­kasát József és Salamon István párttag és Staud­er Imre DISZ- tag traktoros. Ők nagyigmánd határában dolgoztak. Másik há­rom elvtárs Csép és Tárkány határában szántott. Náluk bizo­nyos fokig érthető a távolmaradás, hiszen még világossal abba kellett volna hagyni a munkát, az idő pedig nagyon sürget.­ A felsorolt elvtársak azonban semmiképp sem cselekedtek he­lyesen, hogy elmaradtak a foglalkozástól, különösen Lovász Ede és László Jakab elvtársak nem, akiket párttagságukon túl a funkciójuk is példamutatásra kötelez. S ha ők — akik pedig belső munkát végeznek a gépállomáson, — nem tartják fon­tosnak a szemináriumot, miért tartaná fontosnak a traktoros, akinek a szántóföldről kell bejönnie a foglalkozásra? S vajon lesz-e hitele László vagy Lovász elvtárs szavának ezután, ha majd a pártoktatás jelentőségéről beszél és szemináriumra in­vitálja a hallgatókat? Bajos elképzelni. A 21-i sikertelen szemináriumból tehát érdemes tanulsá­got levonni, hogy ha a vezetők és élenjáró kommunisták nem mutatnak példát a tanulásban, felkészülésben és szemináriu­mon való megjelenésben egyaránt, nincs erkölcsi alapjuk ah­hoz, hogy ugyanezt az egyszerű párttagoktól vagy DISZ-tagok­­tól megköveteljék. Nem elég elméletben elismerni, hogy tanulni fontos. Szük­séges — s a párttagoknak kötelességük is —, ezt tettekkel bi­zonyítani. Nos, ez a bizonyítás maradt el 21-én a Nagyigmándi Gépállomáson. S mindaddig nehezen tudják majd biztosítani a hallgatók megjelenését, amíg az ottani vezetők és élenjáró kommunisták nem változtatják meg a tanulást illető nagyon furcsa és elítélendő álláspontjukat. Ha változtatnak rajta­­ lesz hitele és eredménye hívó szavuknak. A bányász­oktatás tapasztalatai Oroszlányon /rfc: Budai Károly, az oroszlányi párt-végrehajtó bizottság titkára A bányász pártszervezetekre nagyon komoly feladatok várnak a szénterme­lési terv teljesítésének segítésében. A nehézségek leküzdéséhez többek között nagy szükség van a bányászok politikai képzésére is, hogy megértsék: miért kell egyre több szenet adni népgazdaságunk­nak. Ezért a bányaüzemeknél komoly gondot kell fordítanunk a pártoktatás megszervezésére, a dolgozók marxista­­leninista képzésére. Az oroszlányi bányaüzemekben még a nyár folyamán megkezdődött a politikai oktatás megszervezése Ennek köszönhető, hogy munkánkat szervezetten végezhetjük, az oktatás megkezdése előtti napokban nem volt kapkodás, tervszerűtlenség. A pártbi­zottság irányításával, az alapszervezetek időben kiválogatták a propagandistákat, többízben is beszélgettek a hallgatók­kal. Az oktatásra bevont elvtársak név­sorát taggyűlésen ismertették, s közöl­ték, hogy az egyes szemináriumokat kik vezetik, s az egyes foglalkozásokat hol tartják. va A múlt évi oktatás tapasztalatain okul­arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egészségesebb nálunk az oktatás lakóterületen való megszervezése, mintha a foglalkozásokat az üzemben tartjuk. Az aknáknál tartott foglalko­zások színvonala és fegyelme ugyanis elég alacsony fokon állt. Ennek az a fő oka, hogy sok esetben nem volt — vagy kicsi volt — a helyiség, műszak után az elvtársak fáradtak, éhesek vol­tak, sokan pedig attól tartottak, hogy lekésnek az autóbuszról. Éppen ezért, az oktatásba bevont hallgatók örömmel vették tudomásul, hogy a foglalkozáso­kat a lakóterületen szervezik meg. Ebben az évben a párt végrehajtó bi­zottságának valamennyi tagja mint kon­ferencia vezető vagy mint ellenőr részt vesz a pártoktatás vezetésében. Ennek eredményeként az üzemi pártszerveze­teknél is kollektívabbá vált az oktatás­sal való foglalkozás, mint az előző évek során. Az első propagandista-tanfolyam nagyjából beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket. Például a politikai isk­olán valamennyi bányász-propagandista hi­ánytalanul megjelent. Ez a tanfolyam komolyan dolgozott, a résztvevő elvtár­sak fegyelmezettek voltak. Kevésbé mondható el a marxizmus—leninizmus alapjai propagandista tanfolyamáról, ahonnan többen hiányoztak. Ezen a tan­folyamon gyenge volt a propagandisták felkészültsége is, de hozzá kell tenni, hogy azért a politikai iskola propagan­­distáinál is akadt néhány felkészület­len elvtárs. Az oktatási évad első napján minden bányaüzemnél a párttitkár elv­társ tartott megnyitó beszédet. Felhívta a hallgatók figyelmét az oktatás fon­tosságára, a rendszeres felkészülésre és megjelenésre. A pártszervezetek titká­rai azóta is rendszeresen látogatják a foglalkozásokat. Az első foglalkozásokon a hallgatók­nak mintegy 80—85 százaléka jelent meg. Az utóbbi időben azonban több po­litikai iskola tanfolyamával probléma van, elsősorban a XVI-os, XVII-es, XVIII-as aknáknál. Sokan elmulasztják a foglalkozásokon való megjelenést. A pártszervezetek, a propagandisták és a szeminárium-bizalmiak nem foglalkoz­nak megfelelően a felkészületlen és tá­volmaradó elvtársakkal. Az is hiba, hogy több elvtárs nem érzi eléggé az adott szónak — különösen a kommunis­ta ember szavának — jelentőségét. Meg­ígérik, hogy részt veszn­ek a szemináriu­mokon, azonban a foglalkozásokon hiá­ba keresik őket a többi hallgatók kö­zött. Amikor utánanézünk, mi az oka távolmaradásuknak, sokszor azt tapasz­taljuk, hogy nincs semmi komoly in­dok. Úgy gondolom, komolyabban kell vennünk a kommunisták adott szavá­nak számonkérését, mert megengedhe­tetlen, hogy egynémely párttagnál más legyen a szó és más legyen a tett. Hoz­záteszem, hogy a párttagság döntő több­ségét természetesen nem ez jellemzi. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a bánya­üzemek kommunistáinak mintegy 45 százaléka jelentkezett oktatásra, és rendszeresen részt is vesz a szeminá­riumokon. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a hallgatókat érdekli­­ a pártoktatás anyaga. Vonatkozik ez elsősorban a po­litikai iskolákra, ahol a Tanácsköztársa­ságról szóló tanításokat komoly érdek­lődés kísérte. De jól sikerültek a „Mar­xizmus—leninizmus alapjai” tanfolya­mok első foglalkozásai is. Itt azonban több probléma van az anyag megértésével. A termelési módról, a termelőerők és a termelési viszonyokról szóló tanításo­kat például többen nem értették meg eléggé. Egyes propagandisták — mint például Rádin Mihály, Német Károly, Schmudla Béla és Gregus Pál — szem­léltető eszközök segítségével igyekeztek érthetőbbé tenni ezt a nehéz témát. Foglalkozni kell végül a politikai gaz­­daságtan konferenciákkal. A pártbizott­ság arra törekedett, hogy a bányák párt-, tömegszervezeti, gazdasági és mű­szaki vezetőit — akiknek erre a kép­zettségük megvan — politikai gazdaság­tan tanulásra vonja be. A politikai gazdaságtan konferenciákról az a ta­pasztalatunk, hogy a résztvevő elv­tár­sak döntő többségét érdekli az anyag. Hiba azonban, hogy egyes vezető beosz­tásban lévő elvtársak — mint Kristó István a XVII-es aknáról, Hermann Já­nos a külfejtésről és még többen — kü­lönböző elfoglaltságokra hivatkozva nem jelentek meg a konferencián. Akarva, akaratlanul arra kell gondol­nunk, hogy ezek az elvtársak lebecsülik az oktatás jelentőségét. A másik tapasz­talatunk az, hogy a politikai gazdaság­tant tanulók egy része nem készül fel megfelelően a foglalkozásokra. Összegezve: megalapíthatjuk, hogy a pártoktatás idén sokkal jobban indult, mint az előző években és ha a feltárt hibákat kijavítjuk, sikeresebben tudjuk biztosítani a párttagság és a tanulás­ban résztvevő pártonkívüli dolgozók marxista-leninista képzését.

Next