Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. december (10. évfolyam, 97-105. szám)
1955-12-03 / 97. szám
Komárom megyei DO1GO20K ÜPJA TÖMEGSZERVEZETEK AZ ÉVI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT Németh Lajos a Tatai Cipőgyár sarokcsiszolója. Mint szakszervezeti bizalmi havonta megszervezi csoportja tagjainak munkafelajánlásait a norma túlteljesítésére és a minőség javítására. A felajánlások teljesítését rendszeresen ellenőrzi. Németh elvtárs példát mutat a munkában: teljesítménye állandóan 150 százalék felett van, november első felében 159 százalékot teljesített. Munkájának minősége 100 százalékos, az elkészített munkadarab leértékelésére nála sohasem kerül sor. Jó eredményét részben nagy gyakorlatával éri el — hiszen már 10 éve áll a csiszológép mellett — részben pedig ésszerűsítések alkalmazásával. Mikor ragasztott gumitalpú cipőkön dolgozott, a csiszoláshoz kisebb korongot készített, ami nagyban megkönnyítette munkáját. KÖNNYEN MEGTALÁLJA az 1-es szobát, aki a XII-es akna legénysztállójában jár. A szoba ajtajára szögezett papíron nagy betűk hirdetik: „Harc a legjobb szoba címért“. „Elhatároztuk, — olvashatjuk — hogy elnyerjük a legjobb szoba címét. Ennek érdekében: 1. rendszeresen 100 százalékon felüli teljesítményt érünk el, 2. nem mulasztunk igazolatlanul, 3. mindenki DISZ-tag lesz nálunk, és DISZ-munkát is végez. ügyelünk a rendre, fegyelemre és tisztaságra, 5. vállaljuk, hogy 1956. május 1-re valamennyien elnyerjük a sztahanovista címet.“ Nemrég született ez a vállalás az akma DISZ-szervezetének kezdeményezésére. Nagy szerepe volt az elhatározásban a szoba lakói közül Szalai Árpádnak, Kukta Viktornak és Sütő Lajosnak, akik tagjai a DISZ-vezetőségnek. Ez a szoba lett a mintaszoba. A többiek még latolgatják, kövessük-e a kezdeményezőket, de — reméljük — rövidesen akadnak mások is, akik harcba szállnak a legjobb szoba címéért, s megmutatják: lesz náluk is olyan mint az 1-eseknél mint a szoba. AZ AKNA ÚJ DISZ-VEZETŐSÉGE nagy a legényszállóra, gondot fordít hiszen az ottlakók majdnem mind fiatalok. Dubiel László szállógondnokkal együtt harcot indítottak a kimaradások és részegeskedések ellen, a szállás rendjéért és fegyelméért, a szálláson lakóknak a munkaversenybe való fokozott bevonásáért. A harc egyik eredménye a fenti vállalás. Másik eredmény: dés csökkenése:a részegeske— Van, akinek elég a szép szó, elég, ha a szállótanács előtt elbeszélgetünk vele. — mondja Dubiel László. — Nemrég, november 15-én például Szalai Ferenc kimaradt egy napot az ital miatt. Egy éve lakik már a szállóban, de ez volt nála az első eset. A beszélgetés során ígéretet tett, hogy többé ilyesmi nem történik meg. Nagy Bélával — aki a munkában különben jól megállja a helyét — szintén előfordult néha, hogy túlságosan mélyen nézett a pohár fenekére. De most már ő is a javulás útjára lépett. Viszont Zsenics Istvánt, Smudla Józsefet, akiknek nem használt a figyelmeztetés, kitettük a szállóból. A JÓ MUNKA EREDMÉNYEKÉPPEN az elmúlt két és fél hónap alatt 30 szállóbeli fiatal lépett be a DISZ-be. Nem mindenki hajlott azonnal a hívó szóra ... — Szatmári Jánossal egy álló délután és este vitatkoztunk, — meséli Puskás István, az akna DISZ-titkára. — Egyre azt hajtogatta, hogy nincs semmi értelme a Dísznek, nem törődik az a fiatalokkal, a vezetők csak ígérgetnek, de nem teljesítik az ígéreteiket. Mi meg elvtárssal magyaráztuk bukta neki, hogy ez most már megváltozott, és az új vezetőség igenis, foglalkozik a DISZ-tagokkal, meg hogy a DISZ-tagság maga is sokat tehet azért, hogy a vezetőség jól dolgozzon. Hümmögött, azután újra rákezdte, hogy nincs semmi értelme a Petőfi-iskolának, ő azt már úgyis tudja, amit ott tanítanak. No, ha tudod — mondottuk — annál inkább gyere el, s hozzászólásaiddal segíts azoknak a fiataloknak, akik még nem ismerik azt az anyagot. Körülállták bennünket néhányan, hallgatták a vitát, öten-hatan mellénk is álltak, és ők is vitatkoztak Szatmárival. Kíváncsi voltam rá, hogy ugyan mi lesz ebből. Hát az lett, hogy eljött, kért egy belépési nyilatkozatot. Azután újra eljött és érdeklődött a Petőfi-iskola iránt. AZ ÚJ DISZ-TAGOK fokozott lendülettel vesznek részt a munkaversenyben is. A mintaszoba lakóinak többsége már sztahanovista. A DISZ vezetői, Szalai Árpád és Kukta Viktor maguk is példát mutatnak a munkában. Jó munkájuk révén már motorkerékpárt vettek maguknak — most már autóra kezdenek gyűjteni. De nemcsak a régebb óta ott lakókkal, hanem a odakerültekkel is törődik most a DISZ. Takács Ferenc, aki nemrég jött ide a Bicskei Állami Gazdaságból, elmondotta, hogy a DISZ sokat segített problémái megoldásában. — Tetszik az nekem, itt törődnek az emberrel, hogy — mondja. A XII-es akna legényszállásán fellendült a DISZ-munka. A jó DISZ-munka eredménye pedig az egyre több és több csille szénben mutatkozik meg. Németh elvtárs szívesen segíti a fiatalokat. Peregnay Magdolna saroktömőnek, aki nemrég került az üzembe, rendszeresen segítséget nyújtott a sarokhoz szükséges anyag elkészítésében. 60,2 százalék selejt. Egy kicsit sok, ugye? Márpedig februárban még ennyi volt a szabványon kívüli minőség a Komáromi Lenfonóban termelt 6-os II-rendű Tow-fonalnál. A termelt fonal több mint fele — amit szőnyegnek, zsáknak dolgoztak volna fel — lényegében selejt lett. A pártszervezet nem nézhette ezt tétlenül. A márciusban újjáalakult MNDSZ-vezetőség megbízást kapott: érjenek el fordulatot e fonalfajta minősége terén. A pártmegbízatás nyomán az MNDSZ minőségi komplexbrigádot szervezett, mely végig kíséri a fonalat gyárbeli útján, az előkészítőtől a kiszállításig. Az összes munkafolyamatot az MNDSZ-brigád tagjai végzik el, így ellenőrizni tudják, hol kinél történt a hiba. A brigád tagjai megfogadták, hogy fokozott figyelemmel dolgoznak, nehogy bárhol is csomós legyen a fonal. Kísérjük végig útján a fonalat. Az előfonóban Varga Mária gépéhez érünk. Marika nemrég került a brigádba. Negyedéve fonó még csak, de Vörös Lajos főművezető máris a legjobbakat tudja róla mondani: gyors, szorgalmas, pontos, túlszárnyalja a régi fonókat is. A műszaki normát 106—110 százalékra teljesíti. — Hogy érte el ezt az eredményt? — kérdjük tőle. — Először arra törekedtem, hogy jól megismerjem a gépemet, s amikor ez már sikerült, megpróbáltam néhány apróbb fogással ésszerűsíteni a munkát. Amit nem tudtam, azt megkérdeztem a tapasztaltabb fonóktól. Sokat segített nekem Ványi Erzsébet, aki nyújtógépen dolgozik. Szintén tagja a brigádunknak. No, de ne is tartsuk fel tovább Marikát. Kövessük fonalunkat a fonodába. Az MNDSZ-brigád egyik legjobb tagja itt Szalai Margit, szintén fiatal fonó. Normáját túlteljesíti, és emellett kiváló minőségű fonalat ad ki kezei közül. Szalai Margit rendszeresen tanul, képezi magát, gépét rendben tartja — így ér el jó eredményt. A jó munka anyagiakban is meghozza gyümölcsét: havi keresete 1100— 1150 forint. Végül elérkeztünk az utolsó állomáshoz, a kiszerelőbe. Itt az örökké vidám Cucsi Erzsébetet találjuk a gép mellett. Nyakában fonaldarabkák, csomós részeket fürge kézzel a kivágja a fonalból, így őrködik a jó minőség felett. — És az eredmény? Mennyi most a szabványon kívüli fonal aránya? — kérdezzük. Berényi Istvánné, MNDSZ- elnök, Pummer Flóriánné, MEO-vezető elmosolyodnak a kérdés hallatára. Szabványonkívüli? Ugyan! Hónapok óta nincs már ilyen. Szeptemberben a termelt mennyiség 68 százaléka elsőosztályú, 12 százaléka másodosztályú volt. Októberben már 82 százalék volt első-, és 18 százalék másodosztályú. Most novemberben ugyan kissé visszaestek, elsősorban a nyersanyag gyengébb minősége miatt, de szabványon kívüli fonál most sincs. Sokkal kevesebb reklamáció érkezik a szövödéktől, mint egy-két évvel ezelőtt. A Lenfonó MNDSZ-asszonyai elmondhatják: becsülettel teljesítettük, amit a párt ránkbízott, 1955. december 3. Egy elmaradt szemináriumról A Nagyigmándi Gépállomáson Halász József elvtárs, a párttitkár, november 21-én nem tudta megtartani a szemináriumát, bár lelkiismeretesen felkészült rá, mert mindössze három hallgató jelent meg tizenkettő helyett. A hallgatók többsége traktoros, méghozzá a gépállomás élvonalbeli gárdájából való. Ezenkívül legtöbbjük párttag, sőt pártvezetőségi tag is akad közöttük. Ilyen előzmények után érdemes megvizsgálni, mi volt az oka a szeminárium sikertelenségének. Ott kell elkezdeni a dolgot, hogy a gépállomáson elkéstek a politikai iskolák megkezdésével. Halász elvtárs is eddig csak három foglalkozást tartott négy helyett. (Ez a gépállomásokon mindenütt így van.) Ezért — és azért is, hogy tavasszal korábban fejezhessék be — úgy határozott a pártvezetőség, hogy hetenként tartanak szemináriumot, így utolérik magukat. Ezt a határozatot a szemináriumok hallgatói helyeselték, jónak találták. A november 14-én tartott foglalkozáson megállapodtak az elvtársak abban, hogy minden hétfőn este 6 órakor tartják a szemináriumot. Halász elvtárs azonban gondolt arra, hogy esetleg elfelejtik, és különben is jó többször beszélni erről, ezért megbízta László Jakab elvtársat, a szeminárium bizalmiját, hogy már a hét elején beszélgessen minden egyes hallgatóval, sőt a hét végén még egyszer figyelmeztessen mindenkit hétfői kötelezettségére. László elvtárs ezt becsületesen el is végezte. A párttitkár ellenőrizte a megbízatás végrehajtását, ennek során maga is beszélgetett a tanulásról hallgatóinak többségével. S lám — mintha pajkos manó fricskázná meg az ember orrát — maga László elvtárs sem jött el a foglalkozásra. Nem jelent meg Lovász Ede elvtárs, a pártvezetőség tagja (aki pedig raktáros lévén, legtöbbet a gépállomáson tartózkodik) Farkasát József és Salamon István párttag és Stauder Imre DISZ- tag traktoros. Ők nagyigmánd határában dolgoztak. Másik három elvtárs Csép és Tárkány határában szántott. Náluk bizonyos fokig érthető a távolmaradás, hiszen még világossal abba kellett volna hagyni a munkát, az idő pedig nagyon sürget. A felsorolt elvtársak azonban semmiképp sem cselekedtek helyesen, hogy elmaradtak a foglalkozástól, különösen Lovász Ede és László Jakab elvtársak nem, akiket párttagságukon túl a funkciójuk is példamutatásra kötelez. S ha ők — akik pedig belső munkát végeznek a gépállomáson, — nem tartják fontosnak a szemináriumot, miért tartaná fontosnak a traktoros, akinek a szántóföldről kell bejönnie a foglalkozásra? S vajon lesz-e hitele László vagy Lovász elvtárs szavának ezután, ha majd a pártoktatás jelentőségéről beszél és szemináriumra invitálja a hallgatókat? Bajos elképzelni. A 21-i sikertelen szemináriumból tehát érdemes tanulságot levonni, hogy ha a vezetők és élenjáró kommunisták nem mutatnak példát a tanulásban, felkészülésben és szemináriumon való megjelenésben egyaránt, nincs erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy ugyanezt az egyszerű párttagoktól vagy DISZ-tagoktól megköveteljék. Nem elég elméletben elismerni, hogy tanulni fontos. Szükséges — s a párttagoknak kötelességük is —, ezt tettekkel bizonyítani. Nos, ez a bizonyítás maradt el 21-én a Nagyigmándi Gépállomáson. S mindaddig nehezen tudják majd biztosítani a hallgatók megjelenését, amíg az ottani vezetők és élenjáró kommunisták nem változtatják meg a tanulást illető nagyon furcsa és elítélendő álláspontjukat. Ha változtatnak rajta lesz hitele és eredménye hívó szavuknak. A bányászoktatás tapasztalatai Oroszlányon /rfc: Budai Károly, az oroszlányi párt-végrehajtó bizottság titkára A bányász pártszervezetekre nagyon komoly feladatok várnak a széntermelési terv teljesítésének segítésében. A nehézségek leküzdéséhez többek között nagy szükség van a bányászok politikai képzésére is, hogy megértsék: miért kell egyre több szenet adni népgazdaságunknak. Ezért a bányaüzemeknél komoly gondot kell fordítanunk a pártoktatás megszervezésére, a dolgozók marxistaleninista képzésére. Az oroszlányi bányaüzemekben még a nyár folyamán megkezdődött a politikai oktatás megszervezése Ennek köszönhető, hogy munkánkat szervezetten végezhetjük, az oktatás megkezdése előtti napokban nem volt kapkodás, tervszerűtlenség. A pártbizottság irányításával, az alapszervezetek időben kiválogatták a propagandistákat, többízben is beszélgettek a hallgatókkal. Az oktatásra bevont elvtársak névsorát taggyűlésen ismertették, s közölték, hogy az egyes szemináriumokat kik vezetik, s az egyes foglalkozásokat hol tartják. va A múlt évi oktatás tapasztalatain okularra a meggyőződésre jutottunk, hogy egészségesebb nálunk az oktatás lakóterületen való megszervezése, mintha a foglalkozásokat az üzemben tartjuk. Az aknáknál tartott foglalkozások színvonala és fegyelme ugyanis elég alacsony fokon állt. Ennek az a fő oka, hogy sok esetben nem volt — vagy kicsi volt — a helyiség, műszak után az elvtársak fáradtak, éhesek voltak, sokan pedig attól tartottak, hogy lekésnek az autóbuszról. Éppen ezért, az oktatásba bevont hallgatók örömmel vették tudomásul, hogy a foglalkozásokat a lakóterületen szervezik meg. Ebben az évben a párt végrehajtó bizottságának valamennyi tagja mint konferencia vezető vagy mint ellenőr részt vesz a pártoktatás vezetésében. Ennek eredményeként az üzemi pártszervezeteknél is kollektívabbá vált az oktatással való foglalkozás, mint az előző évek során. Az első propagandista-tanfolyam nagyjából beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Például a politikai iskolán valamennyi bányász-propagandista hiánytalanul megjelent. Ez a tanfolyam komolyan dolgozott, a résztvevő elvtársak fegyelmezettek voltak. Kevésbé mondható el a marxizmus—leninizmus alapjai propagandista tanfolyamáról, ahonnan többen hiányoztak. Ezen a tanfolyamon gyenge volt a propagandisták felkészültsége is, de hozzá kell tenni, hogy azért a politikai iskola propagandistáinál is akadt néhány felkészületlen elvtárs. Az oktatási évad első napján minden bányaüzemnél a párttitkár elvtárs tartott megnyitó beszédet. Felhívta a hallgatók figyelmét az oktatás fontosságára, a rendszeres felkészülésre és megjelenésre. A pártszervezetek titkárai azóta is rendszeresen látogatják a foglalkozásokat. Az első foglalkozásokon a hallgatóknak mintegy 80—85 százaléka jelent meg. Az utóbbi időben azonban több politikai iskola tanfolyamával probléma van, elsősorban a XVI-os, XVII-es, XVIII-as aknáknál. Sokan elmulasztják a foglalkozásokon való megjelenést. A pártszervezetek, a propagandisták és a szeminárium-bizalmiak nem foglalkoznak megfelelően a felkészületlen és távolmaradó elvtársakkal. Az is hiba, hogy több elvtárs nem érzi eléggé az adott szónak — különösen a kommunista ember szavának — jelentőségét. Megígérik, hogy részt vesznek a szemináriumokon, azonban a foglalkozásokon hiába keresik őket a többi hallgatók között. Amikor utánanézünk, mi az oka távolmaradásuknak, sokszor azt tapasztaljuk, hogy nincs semmi komoly indok. Úgy gondolom, komolyabban kell vennünk a kommunisták adott szavának számonkérését, mert megengedhetetlen, hogy egynémely párttagnál más legyen a szó és más legyen a tett. Hozzáteszem, hogy a párttagság döntő többségét természetesen nem ez jellemzi. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a bányaüzemek kommunistáinak mintegy 45 százaléka jelentkezett oktatásra, és rendszeresen részt is vesz a szemináriumokon. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a hallgatókat érdekli a pártoktatás anyaga. Vonatkozik ez elsősorban a politikai iskolákra, ahol a Tanácsköztársaságról szóló tanításokat komoly érdeklődés kísérte. De jól sikerültek a „Marxizmus—leninizmus alapjai” tanfolyamok első foglalkozásai is. Itt azonban több probléma van az anyag megértésével. A termelési módról, a termelőerők és a termelési viszonyokról szóló tanításokat például többen nem értették meg eléggé. Egyes propagandisták — mint például Rádin Mihály, Német Károly, Schmudla Béla és Gregus Pál — szemléltető eszközök segítségével igyekeztek érthetőbbé tenni ezt a nehéz témát. Foglalkozni kell végül a politikai gazdaságtan konferenciákkal. A pártbizottság arra törekedett, hogy a bányák párt-, tömegszervezeti, gazdasági és műszaki vezetőit — akiknek erre a képzettségük megvan — politikai gazdaságtan tanulásra vonja be. A politikai gazdaságtan konferenciákról az a tapasztalatunk, hogy a résztvevő elvtársak döntő többségét érdekli az anyag. Hiba azonban, hogy egyes vezető beosztásban lévő elvtársak — mint Kristó István a XVII-es aknáról, Hermann János a külfejtésről és még többen — különböző elfoglaltságokra hivatkozva nem jelentek meg a konferencián. Akarva, akaratlanul arra kell gondolnunk, hogy ezek az elvtársak lebecsülik az oktatás jelentőségét. A másik tapasztalatunk az, hogy a politikai gazdaságtant tanulók egy része nem készül fel megfelelően a foglalkozásokra. Összegezve: megalapíthatjuk, hogy a pártoktatás idén sokkal jobban indult, mint az előző években és ha a feltárt hibákat kijavítjuk, sikeresebben tudjuk biztosítani a párttagság és a tanulásban résztvevő pártonkívüli dolgozók marxista-leninista képzését.