Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. január (13. évfolyam, 3-9. szám)
1958-01-08 / 3. szám
7 A HÉT KOMMENTÁRJA Két igen fontos törvényerejű rendeletet hozott az Elnöki Tanács. Az egyiket a fontos és bizalmas munkakörök betöltéséhez szükséges erkölcsi bizonyítványokról, a másikat pedig a tsz-tagok intézményes nyugdíjellátásáról. Bizonyára sok ember fejében megfordult a gondolat; mi tette szükségessé az erkölcsi bizonyítványok bevezetését? Nos, gondoljunk csak vissza a legutóbbi időkre. Az ellenforradalom után nem egy esetben derült fény olyasmire, hogy fontos vagy bizalmas posztokon a népi demokrácia esküdt ellenségei ültek, olyanok, akiket politikai jellegű bűncselekmények miatt a felszabadulás után elítéltek, de mégis sikerült nekik azután múltjukat eltagadva fontos pozíciókba beszivárogniuk. Még gyakoribb eset volt, — különösen a kereskedelemben, a vendéglátóiparban, a szövetkezeteknél !—, hogy lopásért, csalásért, sikkasztásért elítélt elemek büntetésük letöltése után ismét hasonló munkakörbe kerültek, mint ahol törvénytelen cselekedeteiket elkövették. Szinte tálcán kínáltuk ezeknek a lehetőséget: tessék, itt a mód rá, lopjatok, sikkasszatok csak megint. És ők — mint több nemrégiben leleplezett bűnügy is bizonyítja — gyakran éltek is ezzel a lehetőséggel. Az Elnöki Tanács rendelete most véget vetett ennek az állapotnak. Intézményes biztosítékokat teremtünk arra, amit a becsületes dolgozók százezrei már régóta követelnek: csak feddhetetlen, büntetlen előéletű emberek kerülhetnek vezető vagy bizalmas munkakörbe. E rendelet végrehajtása tovább erősíti állami és gazdasági apparátusunkat és más intézkedésekkel együtt biztosítani fogja, hogy vezető beosztásban csak a néphez hű, becsületes emberek legyenek. Hasonlóan nagy jelentőségű az Elnöki Tanács másik rendelete is. Mindenki tudja,hogy a falusi ember számára milyen nagy gondot jelent az öregkor. — Mi lesz velem, ha megöregszem, ha már nem tudok dolgozni? — sok tízezer parasztembert gyötör ez a gondolat. Sajnos sok példát tudunk arra, hogy a tehetetlen öregeket milyen sanyarú már csak nyűgnek érző gyerekeik,sorban tartották őket A közös gazdálkodás, a szocialista nagyüzem mostantól kezdve nemcsak a jelenlegi biztos megélhetést adja meg, hanem biztosítja a nyugodt jövőt is. A szövetkezeti tagoknak már nem kell félniük attól, mi lesz velük öreg napjaikra. Aki a rendeletben megállapított korhatárt eléri és az előírt mennyiségű esztendőn át szövetkezeti tag volt, a tsz-tagok országosan számított átlagjövedelmének 35 százalékát megkapja nyugdíjként, amihez még kiegészítés is járul. A nyugdíj összege kezdetben még nem túl sok Államunk jelenlegi anyagi lehetőségei többet nem engednek. Az állam által biztosított nyugdíj mellett maguknak a termelőszövetkezeteknek is gondot kell viselniük megergedett tagjaikra, s a nyugdíj a gyermekeket sem menti fel szüleik segítésének kötelessége alól. A lényeges, az alapvető azonban az, hogy erre az intézkedésre sor került, hogy — történelmünk során először — a dolgozó parasztság széles rétegei is intézményesen biztosított nyugdíjban részesülnek. A szocializmus mélységes humanizmusát bizonyítja ez a rendelet, amely bizonyára elősegíti majd, hogy mind többen válasszák falun a nagyüzemi gazdálkodás útját, s így az idők során egyre több — immár szövetkezeti taggá lett— dolgozó parasztra terjed majd ki az új nyugdíjrendelet. Koserom megyeI DOLGOZÓK LAPJA inr ..fcpnfk * ISMERJÜK MEG A PARTIZÁN SZÖVETSÉGET Mondjuk meg őszintén, megyénk közvéleménye nem sokat tud a Magyar Partizán Szövetségről, e szövetség megyei szervezeteiről. Pedig megyénkben elég jelentős ellenállási és partizán-tevékenység folyt a háború utolsó esztendeiben. A sárisápi partizánok hírét-nevét az egész ország ismeri, széles körökben ismeretes a tatabányai bányászok ellenállási mozgalma is. A partizán- és ellenállási mozgalmak életben maradt részvevői, valamint a külföldi ellenállási küzdelmek harcosai tömörülnek a Partizán Szövetségben. Megyénkben a szövetségnek a közel 60 tagja van, többségük helyi részvevője partizán-mozgalmak volt, de találunk olyanokat is, akik a spanyol harctereken, francia, jugoszláv földön, vagy éppen a Szovjetunióban küzdöttek a népek szabadságáért. A felszabadulás után a Partizán Szövetség igen tevékeny munkát végzett. 1949 után a hamis perek következményeképpen azonban a szövetséget feloszlatták, s aktívabb munákához csak 1955-ben kezdhettek a MOHOSZ-on belül. Ebben az időben megyénkben is alakult egy-két helyi partizántagozat, amely elsősorban az ides partizánok, valamint az elesettek özvegyei nyugdíjügyeivel, gyermekeik üdültetésével foglalkozott. A helyi tagozatok egymástól függetlenül működtek, nem is igen tudtak egymásról. Az ellenforradalom után a partizánok — akik az elsők között szálltak harcba a népi hatalom megvédéséért, egyre szükségesebbnek találták, hogy soraikat egyesítsék és szervezett erőként léphessenek fel. így került sor az önálló Partizán Szövetség megalakítására. Megyénkben is megalakultak a helyi csoportok, alakult egy ideiglenes megyei vezetőség, s Komárom megye küldöttei részt vettek a szövetség nemrég tartott országos kongresszusán is. Itt megyénk egyik küldöttét, Balogh Miklós rendőrőrnagyot is beválasztották a választmányba. • Mivel foglalkozott eddig a Partizán Szövetség megyénkben? — kérdeztük Lepsics István őrnagytól, az ideiglenes megyei vezetőség titkárától. — Először is megalakítottuk a helyi csoportokat. Ilyen csoport működik jelenleg Tatabányán 23 taggal, Sárisápon, Annavölgyön, Dorogon, Taton. A szövetség tagjait mozgósítottuk a népi demokráciáért, a pártért folytatandó munkára, több rátermett elvtársunkat javasoltuk különböző párt- vagy tömegszervezeti tisztségekbe. Sok volt partizán vett részt a karhatalomban, s akinek egészségi állapota engedi, az mind tagja most is a munkásőrségnek. Ezenkívül továbbra is foglalkoztunk a szövetség tagjainak nyugdíjügyeivel, gyermekeik üdültetésével. Ennek során az idén először baráti országokba — Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK — is eljutottak a gyerekek. — Fontos feladatunk volt — folytatta Lepsics elvtárs —, hogy felkutassuk azokat, akik még tagjai lehetnek a szövetségnek. Az új szervezeti szabályzat szerint ugyanis szövetségünk tagjai lehetnek azok is, akik 1918—20-ban a Szovjetunióban, vagy 1919-ben itthon a Vörös Hadsereg soraiban harcoltak, valamint, akik 1956. október 24-e és november 15-e között fegyverrel védték a népi hatalmat, vagy életveszélyes körülmények között dolgoztak érte. Körülbelül 210 ilyen elvtársat találtunk, akiknek a felvétele felett rövid időn belül dönt szövetségünk központja. — És mik a további tervek? — Először is még több helyen hozunk létre helyi csoportokat, így Komáromban, Tatán, Esztergomban, Oroszlányon. Rendszeres szervezeti életet akarunk teremteni mindenütt. Ehhez tartozik, hogy megválasztjuk majd a végleges megyei vezetőséget. Lesznek partizángyűléseink, s továbbra is foglalkozunk a partizánok és családtagjaik életkörülményeivel, problémáival. Továbbra is mozgósítjuk tagjainkat a pártért végzendő munkára. Együttműködést kívánunk teremteni a többi tömegszervezettel és segíteni akarjuk munkájukat. Elsősorban a KISZ-szel kívánunk jó kapcsolatot kiépíteni. Rendezünk majd közös találkozókat, az idős partizánok tartanak majd előadásokat a fiataloknak saját élményeikről, harcaikról. Szívesen segítünk szaktanácsadással a KISZ és a Honvédelmi Sportszövetség különböző — lövész, rádiós, stb. — szakköreiben is. Részt veszünk a népfront és a nőtanács munkájában is, velük is tartunk közös gyűléseket, találkozókat. — A közeljövőben megalakítjuk a Munkás-Paraszt Hatalomért-csoportot a karhatalom volt tagjaiból. E csoportba mindazok beléphetnek, akik megkapták a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet. A belépés önkéntes, a tagok tagsági könyvet is kapnak. A csoport a Partizán Szövetség irányításával működik majd, s az lesz a feladata, hogy összefogja a volt karhatalmistákat. Ugyancsak megalakítjuk a Deportáltak és Ellenállók Megyei Antifasiszta Bizottságát is, amely szintén a mi irányításunk alapján működik majd. Ez a bizottság foglalkozik a faji és politikai okok alapján deportáltak, valamint ezek özvegyeinek és árváinak gondjaival és képviselik a különböző fórumok előtt ezek ügyét. A bizottság nyilvántartja a volt deportáltakat vagy hátramaradottaikat, segít nyugdíjügyeik elintézésében, kártérítési igényeik érvényesítésében. Ugyanakkor ébren tartja és erősíti a fasizmus elleni gyűlölet szellemét, íme, ilyen széleskörű munkát végez a Partizán Szövetség. A volt partizánok továbbra is szilárdan állnak őrhelyükön a szabadság, a népi hatalom védelmében. A tatabányai városi pártbizottság tavaly nyáron határozatot hozott a területi pártszervezetek feladatairól és hatásköréről. " A pártbizottság szükségesnek tartotta, hogy növelje a pártszervezetek önállóságát, szélesítse hatáskörüket, emelje tekintélyüket, befolyásukat a város gazdasági, politikai és kulturális életére. A területi pártszervezeteknek Tatabánya különböző kerületeiben a politikai, társadalmi és kulturális élet irányításának középpontjaivá kell válniuk. Ennek érdekében — mondja a határozat — folytassanak állandó és rendszeres felvilágosító munkát területükön, vállaljanak kezdeményező szerepet a társadalmi élet kialakításában, irányítsák és ellenőrizzék a terület kulturális életét, foglalkozzanak rendszeresen az ottlevő iskolákkal, óvodákkal, napközi otthonokkal, törődjenek állandóan a különböző közérdekű problémákkal, a lakosság életkörülményeivel. A határozat hangsúlyozza, hogy a területi pártszervezetek helyiségeit a területen lakó üzemi és nem üzemi párttagok otthonává kell tenni. A pártbizottság kibővítette a területi pártszervezetek hatáskörét és javasolta, hogy hozzanak létre bizottságokat egyes szakterületek problémáinak tanulmányozására és megoldására, alakítsanak például köznevelési, kulturális, mezőgazdasági, egészségügyi, kereskedelmi bizottságokat. Javult-e a területi pártszervezetek munkája a határozat nyomán? Milyen eredményeket értek el, s milyen kívánnivalót hagy még hátra munkájuk? Ezt vizsgálta most meg a tatabányai párt-végrehajtó bizottság. A vizsgálat több fontos és érdekes dolgot fedett fel, amelyekkel érdemes a legszélesebb nyilvánosság előtt foglalkozni. Kétségtelen, hogy a területi pártszervezetek tekintélye az elmúlt hónapokban emelkedett, munkájuk határozottabbá és sokoldalúbbá vált. Megszűnt az a felfogás, — ami azelőtt sok helyen eléggé elterjedt —, hogy „nincs mit csinálnunk“. A tatabányai területi pártszervezetek ma már világosabban látják feladataikat. De az is tény, hogy alapvető változás még nem következett be e szervezetek életében, még sok hiba nehezíti munkájukat. Születtek eredmények a politikai munkában. A pártnapok száma növekedett, Újvárosban több érdekes vitaestet rendeztek fontos politikai kérdésekről. Az egyes, úgynevezett kampányok idején aktív felvilágosító munkát végeztek a pártonkívüli lakosság soraiban, így volt ez az ötös bizottság jelentése elleni emlékezetes tiltakozás, vagy a mostani tanácstagi választások idején. A Gyermekváros felépítését segítő téglajegyek árusításában is szép eredményeket értek el. Csakhogy ez a felvilágosító munka még távolról sem rendszeres. Ezért a legtöbb pártszervezet kapcsolata a pártonkívüliek széles tömegeivel még mindig eléggé gyenge, nem tudnak kellő befolyást gyakorolni a lakosság politikai hangulatára. Az előadásokon, szabad pártnapokon, vitaesteken — különösen a Mésztelepen, a IX-es és a X-es körzetben — alig-alig vesznek részt pártonkívüliek. A területi pártszervezetek tagjai nem látogatják rendszeresen a pártonkívülieket, házi agitáció csak az egyes „kampányok” idején létezik. Plakátokat, szemléltető képsorozatokat, faliújságokat szintén nem készítenek, politikai jellegű kiállításokat sem rendeznek. A területi pártszervezetek fontos feladata, hogy foglalkozzanak a területükön levő tömegszervezetekkel. E téren is vannak eredmények. Különösen a területi nőtanácsok végeznek jó munkát — főleg a IV. kerületben, Újvárosban, a IX-es és a X-es körzetben. Kevésbé lehet már dicsérni a területi KISZ-szervezeteket, az MSZBT-körök pedig igen nehezen kezdenek még csak munkához. A területi tömegszervezetek munkájára gyakran az ötlettelenség nyomja rá a bélyegét, politikai munkát alig végeznek, tevékenységük sokszor eltolódik a — távolról sem mindig magas színvonalú — szórakoztatás felé. Ennek pedig egyik — ha nem a legfőbb — oka a pártirányítás gyengesége, az, hogy a pártszervezetek nem segítik eléggé a tömegszervezeteket a munka helyes formáinak kialakításában. A kulturális munka jelentőségét egyre jobban felismerik a területi szervezetek. De a művelődési otthonok tevékenységét a legtöbb szervezet nem kíséri állandóan figyelemmel, és műsoros esteket, kulturális előadásokat és összejöveteleket is elég ritkán rendeznek. Az iskolákkal, óvodákkal, napközikkel a nyár óta lényegesen többet törődnek, ellátogatnak ezekbe az intézményekbe. De ez a kapcsolat sem rendszeres, s nemegyszer leszűkül az igazgatóval, vagy egy-két kommunista nevelővel való személyes kapcsolatra. A lakosság ügyes-bajos dolgaira egyre nagyobb gondot fordítanak, s ez növeli is tekintélyüket a lakosság előtt. Különösen a kertvárosi, újvárosi, alsógallai szervezetekre mondható ez el. Ebben segítenek a megalakult különböző bizottságok, amelyek több, a lakosságot érintő kérdés megoldását érték el. Aki figyelemmel kísérte az eddig leírtakat, annak bizonyára feltűnt a minden bekezdésben jelentkező „de”. Vannak bizonyos eredmények, de... Igen, ez jellemzi ma a legtöbb tatabányai pártszervezetet. Sok mindent tettek, értek el sikereket, de — az a bizonyos „de“ — még sok hiba, gyengeség tapasztalható náluk. A területi pártszervezetek Tatabányán általában még nem váltak maradéktalanul területük politikai, társadalmi és kulturális életének központjaivá, irányítóivá. Helyiségeikben nincs pezsgő élet, nem gyűlnek ott össze rendszeresen a terület lakosai, területi és üzemi párttagok, valamint pártonkívüliek. A felszabadulás utáni években ez megvolt, ma azonban nincsen így. A hibák pártszervezetek okai egyrészt a munkamódszereinek gyengeségében keresendők. A párttagság elég jelentékeny része — különösen a IX-es és X-es körzetben, Bánhidán — passzív, nem veszi ki a részét a pártmunkából. A vezetés gyakorlatában nem érvényesül eléggé a kollektivitás, van, ahol egyedül a titkár vállára nehezedik szinte minden. A munka meglehetősen tervszerűtlen. Ezeken a dolgokon a területi pártszervezetek kommunistáinak mihamarabb változtatniuk kell. A változást elősegítené az is, ha megindítanák egymás között a tapasztalatcserét. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. Mert sok feladatot a területi egyedül, saját pártszervezetek erőből nem is tudnának elvégezni. Nagy szükség lenne arra, hogy a területen lakó üzemi (vagy hivatali) párttagok egy része is segítsen a területi pártszervezeteknek. A területi pártszervezetek legyenek otthonai az üzemi párttagoknak is — mondja a tatabányai pártbizottság határozata. Nagyon helyes elv ez, csak a gyakorlatban nem valósult meg. Az üzemi párttagok nem járnak a területi pártszervezetek helyiségeibe, a területi szervezetek pedig nem ismerik a területükön lakó üzemi vagy hivatali párttagokat. Bár a pártbizottság javasolta közös rendezvények megtartását, ez az előbbi okok miatt nem valósult meg. Az üzemi pártszervezetek nem törődnek ezzel a kérdéssel. Pedig sok párttag van, akinek az üzemben nincsen pártmunkája, viszont délután vagy este a lakhelyén szívesen segítene a területi pártszervezetnek és eljárna családjával együtt annak rendezvényeire. A tatabányai párt-végrehajtó bizottság most határozatot hozott, hogy a területi párszervezetek tartsák nyilván a területükön lakó üzemi és hivatali párttagokat, s vonjanak be közülük is elvtársakat a területi pártmunkába. Ez bizonyára elősegíti majd a helyzet megváltozását. Ehhez azonban szükség van az üzemi pártszervezetek segítségére is. Irányítsák párttagjaik egy részét a területen végzendő munkára, adjanak nekik ilyen jellegű megbízatásokat és — a területi pártszervezettel kapcsolatot teremtve — ellenőrizzék is ezek végrehajtását. A területi pártservezeteknek a jövőben az eddiginél többet kell tenniük erejük, befolyásuk növeléséért, de több segítséget is kell kapniuk elsősorban az üzemi és hivatali pártszervezetek széről. Hiszen és párttagok réa lakóterületeken végzett politikai és társadalmi munka sikere nem egyszerűen a területi pártszervezetek érdeke, hanem érdeke az egész pártnak. A TERÜLETI PÁRTSZERVEZETEKRŐL Erről beszél Várgesztes Néhány falujáró kommunista a környező városokból az új esztendő küszöbén felkereste a szépséges Várgesztest, bekopogtatott a tiszta tornácos falusi házakba és szíves szóval elbeszélgettek az ott lakókkal. Hartégen Mihály, Kristóf Sándorné, Pillmann János, Hetzl János és sokan mások a falu lakói közül elmondották, hogyan élnek ott az emberek, milyen problémáik, örömeik és bajaik vannak. A faluban helyeslik a párt és a kormány politikáját. Az idős Hetzl János például nagyon örült, hogy kormányunk a tavasszal rendezte sokuknak a nyugdíját. Most majdnem megkétszereződött nyugdíja és kis földje mellett a nyugodtan éldegél. A nak összesen 418 lakosa faluvan, s mint a beszélgetésekből kitűnt, egyre gyarapodnak. Az elmúlt esztendőben két új ház épült. A lakosok számontartják, hogy név szerint ki mikor építkezett. Kevés olyan ház akad, ahol nem vágtak disznót, ahol nincs villanyos rádió, s ahol legalább egyféle újságot ne olvasnának. Ezen a délelőttön is 15-en rendelték meg a megyei újságot. — És mit szeretnének olvasni? — kérdezték a falujárók. Több cikket az erdei dolgozókról — mondta Pillmann János. Igaza van, mert a falu lakóinak nagy része az erdészetnél dolgozik. — Érdekes írásokat a falusi és a városi emberekről, életükről! — színes és érdekes cikkeket az asszonyok számára! — mondták mások. — És írjanak mirólunk! — ajánlotta valaki. — Mit írjon az újság magukról? — kérdezték a falujárók. Eck Ferenc bányamérnök erre elvezette őket az iskola mellé, s a következőket mondotta: — Mi nagyon jól tudjuk itt a faluban, hogy az államnak nincs sok pénze, hogy nem futja mindenre. Éppen ezért mi társadalmi munkával kibővítjük az iskolánkat. Már 90 köbméternyi kőanyagot összehordtak a falubeliek. A tetőgerendázatot az iskola melletti kis liget fáiból faragjuk majd ki. őszre már nem kell a falu kisgyermekeinek a több kilométerre levő Vértessomlóra járni iskolába. — Addig is azt kérjük az államtól — mondja Eck mérnök —, hogy a mi kisiskolás gyermekeinket ne fabódés kocsiba zsúfolják össze, hanem az Autóbuszközlekedési Vállalat a reggeli és a déli járatnál küldjön nagyobb autóbuszt. A szülők féltik a gyermekeiket, hogy a kanyargós és síkos úton felborul a zsúfolt kocsi. A beszélgetés közben a délelőtt elszállt, s a közeli templomban harangoznak az ünneplős emberek a miséről jönnek. A templom körüli fenyőfákra ráfagyott a dér, s vakítóan csillog a rásütő téli napfényben. Kis csoport búcsúzik. — Jó volt a találkozás! — ezt mondják a városiak, s ezt mondják a falusiak is. Mert valójában így kerül közelebb a város a faluhoz, a pártonkívüli a párttaghoz. MIT KAPNAK MEGYÉNK FALVAI 195S-BAN A megyei tanács tervosztályát megkértük, ismertesse, milyen fontosabb beruházásokat juttatnak megyénk falvainak. A tervosztály eleget tett a kérésnek, a szerkesztőség rendelkezésére bocsátotta a felsorolást A kimutatásból csak a legfontosabbakat, a leglényegesebbeket emeljük ki: Nagyigmánd Szent Mihálypuszta és Kisigmánd Csémpuszta egy-egy kéttantermes iskolában és egy tanítói lakásban részesül. Naszályon négytantermes iskola, Ácson negyven férőhelyes bölcsőde épül fel az új esztendőben. Az 1958. évi legnagyobb megyei létesítmények közé sorolható a kocsi kultúrotthon és a szőnyi kórház konyhájának, valamint a pilismaróti hídnak a felépítése. Több községben kutak épülnek a közlegelőkre, helyenként a fásításra és az apaállatok épületeire fordít nagyobb összeget a megyei tanács.