Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. május (13. évfolyam, 36-44. szám)

1958-05-03 / 36. szám

KOMÁROM MEGYEI DOLGOZÓK LAPJA *AZ MSZMP ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA* XIII. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM.­­Ára 60 fillér TATABÁNYA, 1958. MÁJUS 3. MAI SZÁMUNKBÓL Egy üzemi tanács munkájáról. — A Hazafias Népfront megyei elnökségének terveiből Id. Szabó István dorogi kiállításáról. — Történet egy — a züllés útjáról visszarántott fiúról. — Sport, Megyénk valamennyi városában és községében lelkesen ünnepelték május 1-ét a dolgozók A világ proletariátusának nagy ünnepére még a Nap is megszakította eddigi „sztrájk­ját” és meleg sugarait bőségesen ontotta az ünneplőkre. A reggeli zenés ébresztő után mindenki elégedetten állapította meg, hogy nagyon jó idő van, s így a többség kabát, fel­öltő nélkül ment a gyülekezési helyekre, hogy részt vegye­n a felvonuláson. Az utcákat, házakat mindenütt vörös és nemzetiszínű lobogók díszítették. A városok­ban jelszavak hirdették az ünnep jelentőségét. A felvonulás kezdete előtt egy órával már tel­jesen kihaltan ásítoztak a lakások, alig-alig akadtak olyanok, akik ne vettek volna részt a május 1-i menetben. Az idei ünnepségeket jelszavaiban, dekorá­ciójában valóban áthatotta a nemzetköziség szelleme. A táblákon a népek összefogására, a szovjet—magyar barátságra, a világbéke meg­őrzésére, az ellenség elleni közös összefogásra buzdító jelszavak százait láthattuk. TATA B­Á­N­YA A reggel hét órakor zenés éb­resztő köszöntötte a város dol­gozóit. Nyolc órakor már mindenütt ünneplőruhás nők és férfiak, vörös nyakkendős úttörők siettek a gyülekező helyekre. A vágóhídnál, újvá­rosban, mésztelepen és az állami áruház környékén zen­gett, zúgott a dal. Munkás­­mozgalmi indulók hangjai mellett gyülekeztek a város dolgozói, a nagy seregszemlé­re. A Népház előtti ünnepi emelvényen fél tíz tájban he­­lyet foglaltak a megyei és városi pártbizottság tagjai, a népi és állami szervek veze­tői, és több élenjáró dolgozó. Pontosan tíz órakor a kór­ház felől felzengett a hang­szerekből az induló, s megin­dult az ünnepi menet. Az élen az úttörők és a KISZ-tagok haladtak. Az úttörők csapat- és rajzászlók sokasága alatt meneteltek a tribün felé. A ki­­szesek kék ingben, sötét nad­rágban vonultak fel. Az ifjú­ság soraiban vettek részt a sportolók is, melegítő ruhába, vívó öltönybe öltözve. A fiata­lokat az újvárosi pártszervezet tagjai és az újvárosi dolgozók követték, majd a XV-ös ak­naiak impozáns felvonulása következett. A dolgozók ren­geteg táblával és zászlóval vonultak el a tribün előtt.­­— Éljen a munkás-paraszt kor­mány! — hirdette az egyik fel­irat. — Éljen a világbéke őre, a Szovjetunió! — olvashattuk a másik tábláról. Az Aknamélyítőket a II. sz. Erőmű dolgozói követték. Az egyik tábláról messzire lát­ható jelszó hirdette: „Vessze­nek a háborús gyújtogatók!” A Vágóhíd, a MEZŐÉRT és az Ár­pád Gimnázium vonult ezután a tribün felé, majd a Cement-és Mészművek dolgo­zóinak, nagylétszámú menete következett. Táblájukról ezt ol­vashattuk: „Éljen a párt! Éljen május !! Békét!” Ezután a Karbidgyár, majd az Alumíniumkohó követke­zett. A sok tábla közül kiemel­kedett az egyik, amelyen következő feliratot olvashat­­­tuk: „A proletár internaciona­lizmus szellemében harcolunk az uszítók ellen!” A felvonulók soraiban ott láttuk a régi ve­teránokat is, akik annyi sok május elsején tüntettek már a proletárhatalom mellett. A MÁVAUT dolgozóinak felvonulása után a Vendéglá­tó Vállalat, a fodrász és cipész ktsz-ek, majd az Arany­ János iskola tanulói következtek. Az úttörők a tribün elé érve síp­szóval köszöntötték a díszel­nökséget. A X-es pártkörzet tagjai színes léggömbök tucatjait engedték levegőbe, amikor a tribün elé értek, a VI-os ak­naiak pedig a pártot éltették. Táblájukról messzire hirdette a felirat: „VI-os akna ÉLÜZEM.’’ Az I. ker. MSZMP-alapszer­­kezet után az I-es Erőmű dol­gozói, majd a XII-es aknaiak következtek. Az egyik felirat­ról megtudhattuk, hogy a má­jus 1-i nagytermelő műszakon 190,8 százalékot értek el. A jó munkáról adtak hírt a többi akna táblái is, így például a VII-es akna 171, a Síkvölgyi akna 206 százalékot ért el. A felvonulás további részé­ben az élüzem Brikettgyár, a Kenyérgyár, a Felsőgallai Osz­tályozó menetét szemlélhet­tük. Nagyon szép volt az V/a aknaiak és az alsógallaiak felvonulása, akik együtt vettek részt a május 1-i menetben. * A tatabányaiak az ünnepség után a jó időt kihasználva ez­rével lepték el a kirándulóhe­lyeket, a sörkiméréseknél nagy keletje volt a virslinek, az ital­nak. A szabadtéri színpadokon műsor szórakoztatta a dolgozó­kat. A kultúrházakban, ven­déglőkben is telt ház volt. So­kan szemlélték meg az ököl­vívó- és teniszversenyt is. KISDÉREN mintegy 3000 ember vett részt a felvonuláson. Ennyien az lakossága talán még sohasem ébredt oly gyönyörű reggelre, mint ezen a tizennegyedik szabad május elsején. 30-án délutánra már az egész város ünnepi díszbe öltözött. Majd minden házon piros és nem­zetiszínű szalagok és fehér galambok voltak láthatók. Az üzletek kirakatai különféle május elsejei dekorációtól díszlettek. Éljen május 1! — hirdették a plakátok és az üzemek kapuira erősített transzparensek. A város tanulói az utcák két oldalán, egészen a Jókai li­getig szalagfüzért feszítettek ki. Erre haladt el a fáklyás­menet. Úttörők, iskolások, if­jú kommunisták vonultak fel. A KISZ városi bizottsága hí­vó szavára jöttek el, hogy hi­tet tegyenek a béke mellett. A ligetben tábortüzet raktak, majd a Jókai gimnázium mű­sora szórakoztatta az összese­­reglett fiatalokat és felnőtte­ket. A 30-i program jól sike­rült tűzijátékkal ért véget. Másnap reggel 6-tól 8-ig ze­neszó köszöntötte az ébredő várost. 8-tól 10-ig mozgalmi indulókat, munkásdalokat ját­szottak a hangos híradóban, majd 10 órakor megkezdődött a felvonulás. Elsőnek a mun­kásőrök érkeztek az emelvény elé, ahol ekkor már elfog­lalta helyét a harminc tagú elnökség. Az ünnepi menetet a diákok nyitották meg, egy­forma öltözetben. Utánuk mindjárt a lenfonógyáriak kö­vetkeztek. Az üzem népi tánc­­csoportja gúlában végződő szí­majdnem minden kis iskolás­gyerek kezében vadvirágos ágat szorongatott az ünnepi felvonuláson. A tavasz immár visszavonhatatlanul megérke­zett. Még soha egyetlen má­jus 1-én sem vonult fel any­eddigi május 1-i ünnepsége­ken még sohasem voltak. A lelk . Színes felvonulást a kisbéri gimnázium tanulói nyitották meg, akik vörös és nemzetiszínű fákkal vettek zászlókkal, lás­részt a menet­ben. Munkásmozgalmi indu­lókat énekelve haladtak d’­sztribün felé. A középiskola a után az úttörők, majd a föld­művesszövetkezet dolgozói kö­vetkeztek. A BELSPED fel­díszített fogatokkal vett részt a felvonuláson. Ezután a ktsz­­ek tagjai és a malomipari dol­gozók, majd a téglagyáriak következtek. A „Battyánpusz­­tai Tsz” tagjai szekereken vo­nultak fel. A délutáni órákban vidám szórakozás várta a község la­kóit. A földművesszövetkezet „lacikonyhái” és sörössátrai előtt egész estig nagy volt a forgalom. Sokan voltak kíván­csiak a zett KTSZ Földművesszövetke­labdarúgó mérkő­zésre. Valamint a méntelep szép lovasbemutatójára is. nős szalagokat tartott magas­ra. A vasutasok egy miniatűr mozdonyt hoztak magukkal, forgalmi jelzővel együtt. A térség csakhamar megtelt lelkes, zászlókat, a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom vezetőinek képét tartó ün­neplőkkel. A Himnusz elhang­zása után Urbán József, a vá­rosi tanács titkára nyitotta meg a nagygyűlést. Köszön­tötte az ünneplő közönséget, majd néhány szóval méltatta május elseje jelentőségét. Ez­után Fábián László, a megyei tanács titkára mondott ünne­pi beszédet. Beszédében töb­bek között kiemelte, hogy a mostani nemzetközi helyzet­ben, a haditechnika fejlettsé­gének mai színvonalán milyen óriási jelentősége van a nem­zetközi proletariátus, valamint az egész haladó emberiség összefogásának, a béke meg­védése érdekében. Az ünnepi nagygyűlés zárszóval és az In­­ternacionáléval ért véget. Délután fél négytől este hét óráig különböző sportrendez­vényeket tartottak, majd sor került az iskolák, a lenfonó és más üzemek több mint másfélórás színvonalas kul­túrműsorára. A műsort nagy­számú közönség nézte végig. Az ünneplő lakosság ezután éjfélig tartó utcabálon vett részt. A város vezetői szerint en­­­nyien még egyetlen ünnep al­kalmával sem jöttek össze. Az ünnepségen ugyanis a kilenc­ezer fős lakosságnak csaknem kétharmada megjelent a­nyi ünneplő Tatán, mint most. A város már korán reggel megélénkült. Mindenhonnan csoportok indultak a központi gyülekezőhelyre, a harangláb­hoz. Az ünnepség 10 órakor kezdődött a Nagytó melletti tisztáson. A zöldbe borult fes­tői környezetben már az előző nap felütötte sátrát a kiske­reskedelmi vállalat, a vendég­látóipari vállalat, felállították körhintájukat a vásárokat já­rók. Az ünnepi menetet a sző­nyeggyár zenekara nyitotta meg, mögöttük vitték a gyár dolgozói az élüzem csillagot. Utánuk következtek a cipő­gyár, a bőrgyár, a halgazda­ság és a többi üzemek dolgo­zói. A Gyógyszeripari Válla­lat dolgozói fehér köpenyben, a 311-es Vájártanuló Intézet tanulói bányász egyenruhában vonultak fel. Az iskolások egy része a virágfüzérek mel­lett léggömböket szorongatott kezében. A nagygyűlésen Szíj­­jártó Jenő elvtárs, a városi tanács elnöke üdvözölte az ünneplőket, majd Kollok Pé­ter elvtárs, a járási pártbizott­ság első titkára mondott ün­nepi beszédet. Beszédében méltatta május 1-e jelentősé­gét. „Törvényszerű — mon­dotta —, hogy az emberiség tavasza eljön az egész vilá­gon. Ezt bizonyítja a május 1-e története is. Az első má­jus 1-i tüntetéseken még száz­ezrek, később milliók, ma már százmilliók menetelnek a vö­rös zászlók alatt, hirdetve a munkások nemzetközi összefo­gását és elszántságát a boldo­gabb élet megteremtésére, a tőkés rendszer megdöntésére. A kapitalizmus korhadt fája mellett ma már ott áll a szo­cializmus fája, s ez a fa vi­rágzik, gyökerei szerteágaznak az egész világon.” A rövid ünnepi beszéd után a tatai galambászok felröpí­tették galambjaikat, majd az Internacionálé hangjai után a délelőtti ünnepség véget ért. Délután a körhinták megteltek sikongató, kacagó gyerekekkel, léggömbök pukkantak szét, a lövöldéknél sok fiatal próbálta ki célbalövő tudományát. A vendéglátóipari vállalat aszta­lai is megteltek. A tatai kul­túrotthon csoportja a „Cigány a bíró előtt” című színművet adta elő az ünneplők szórakoz­tatására, a gimnázium zeneka­ra pedig táncdarabokat ját­szott. A majálison késő estig szórakoztak a tataiak. Lehetett. Ezen a napon az idő is meg­emberelte magát, az ünneplők szövetségeséül szegődött. KOMÁHOZ! TATA N Már április 30-án estére díszbe öltözött a város. VIII-as akna­tornyának tete­­­jén hatalmas kivilágított öt­ágú vörös csillag hirdette a szabadság jelképét... Az Erő­mű égbenyúló kéményein — igen ötletesen — nemzetiszínű összeállításban égőket helyez­tek el, melyek csillogva szór­ták­­ szét fényüket. A város ünnepre készült. Május elsején reggel zenére ébredtek az emberek, volt szemlélő idegbolylWRt hangyabolynak vélte volna a várost ezekben a percekben. De tíz órára, amikor megkez­dődött a felvonulás, már tö­kéletes rend uralkodott min­denütt. A kósza tavaszi szel­lő pattogó indulók hangfosz­lányait vitte messzire. Lehet­ne vitázni azon, hogy melyik üzem vagy szervezet menete volt szebb, egy azonban bi­zonyos: mindegyik a tőle tel­hető legtöbbet nyújtotta. A kiszisták szép, egyforma ruhá­ban meneteltek. A Karban­tartó és Építkezési Üzem dol­gozói hangos énekszóval, az iskolások és úttörők pedig zászlókat lengetve, labdákat röpítve a magasba, adták ta­nújelét lelkesedésüknek. Az ünnepség színhelyén, a József Attila Művelődési Ház előtti hatalmas téren gyüle­keztek a dolgozók. Jelszavak hangzottak, az emberek éltet­ték a szovjet—magyar barát­ságot, a proletárnemzetköziség eszméjét, a békét, a világ minden népének testvéri ös­­­szefogását. A munka, a nemzetközi munkásösszefogás e nagy ün­nepén kedves vendége volt Dorognak. A téren elhelyezett emelvényért ott volt Nezvál elvtárs is, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Bizottságának tagja.Központi Az Internacionálé hangjai­val kezdetét vette az ünnep­ség. A megnyitó beszédet Ka­­novszky elvtárs, a Dorogi Szénbányászati Tröszt igazga­tója tartotta. Utána Kroszner elvtárs, a járási pártbizottság titkára lépett mikrofon elé. Kroszner elvtárs bevezetőben elmondotta, hogyan készültek a szénmedence dolgozói erre az ünnepre, majd így folytat­ta: — A Dorogi Szénbányászati Tröszt dolgozói még soha nem értek el olyan magas terme­lési eredményt, mint ezekben a napokban. A tröszt időará­nyos teljesítménye 103,6 szá­zalék, ami 20 000 tonna ter­ven felüli bányászott szenet jelent. De nemcsak a bánya­­üzet­ illeti dicséret, ha­nem valamennyi üzemet. Kroszner elvtárs szavai után Nezvál elvtárs szólt az ünnep­ DOROGOD lökhöz. Nezvál elvtárs elöljá­róban tolmácsolta a dorogi szénmedence valamennyi dol­gozójának a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét. Majd a továbbiakban azokról a sú­lyos károkról beszélt, amelye­ket az ellenforradalom oko­zott.­­ Az ellenforradalom leve­rése után, az MSZMP és a kormány helyes intézkedései nyomán lassan annyira norma­lizálódott az élet, hogy de­cember második felében már hozzá lehetett látni a lerom­lott vágatok kijavításához, a munka nagyobb ütemű meg­kezdéséhez. — Nagy lendítőerőt jelen­tett a munkában a szocialista munkaverseny felújítása. Az 1957. évi eredmények alapján több bánya érte el az élüzem címet, más bányaüzemek­ei-Igazi tavaszi reggelre ébred­tek május elsején Esztergom város lakosai. Mintha a ter­mészet is kedveskedni akart volna, méltó keretet adni en­nek a harcos ünnepnek! Már kora reggel, 6 órakor térzene köszöntötte az embe­reket. Az addig kihalt, nép­­telen utcák benépesedtek. Az emberek ünneplőbe öltözve munkahelyeikre siettek, hogy társaikkal egyetemben men­jenek a Hősök terére, a gyü­lekezés színhelyére. A díszfelvonulás fél 10 előtt pár perccel kezdődött el. 10 óra két perckor felcsen­dültek a magyar Himnusz ak­kordjai. Kezdetét vette az ün­nepség. A május elsejei díszünnep­séget Herbály elvtárs nyitot­ta meg. Néhány rövid üdvözlő szó után felolvasta Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének hoz­zánk intézett levelét. Hrus­csov elvtárs a levélben köszö­netet mondott a magyar dol­gozó népnek azért a lelke­­­­désért és szeretetért, amivel Tatabányán fogadták. A levél felolvasása után Herbály elvtárs átadta a szót Szálkai István elvtársnak, a megyei pártbizottság küldöt­tének. Szálkai István elvtárs beszé­dének bevezetőjében rövid visszapillantást tett az 1890-es első május elsejei ünnepségre. Beszélt a dicső 19-es Tanács­­köztársaságról, amikor a ma­gyar munkásság első ízben ün­­nepelhette szabadon május el­sejét. 1945-ről szólva megemlítette, hogy a májusi eszme azóta új színt és tartalmat kapott. Ma­cséretben részesültek. A tava­lyi bányásznapon 14 és fél millió forint hűségpénz került kifizetésre. Ebben az évben pedig 8 millió forintot osztott ki a Dorogi Szépbányászati Tröszt nyereségrészesedés cí­mén. Nezvál elvtárs befejezése elmondotta, hogy a párt és a kormány bízik a dorogi bá­nyászokban, a műszaki veze­tők szakmaszeretetében és szorgalmában, s tudja, hogy a dorogi bányászok sikerrel fogják végrehajtani feladatu­kat. Nezvál elvtárs szavait igen gyakran szakította félbe az elismerés és tetszés tapsviha­ra. Ezen a május elsejei se­regszemlén a dorogi dolgozók méltóképpen tettek hitet a proletár nemzetköziség nagy eszméje, a világbéke ügye mel­lett. már a világ minden részén — ha nem is egyformán —­ megünneplik május elsejét. — A proletariátusnak min­­den országban egy az ellen­* sége: a kizsákmányoló osztály — mondotta Szálkai István elvtárs —, és egy a célja is: lerázni a bilincset! Ezért szük­séges az, hogy a különböző népek együtt harcoljanak békéért, a függetlenségért, a a szabadságért! Mi büszkén gon­dolunk azokra a népekre, akik nemrégiben lerázták ma­gukról az elnyomás kínos lár­mát és ma már velünk együtt ünnepük szabadon május el­sejét. Az arab országokban bekövetkezett változások szá­munkra igen kedvezőek. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a gyarmati országok né­peiben élő szabadságszeretetet c. Atornáiknak már csak ideig­­óráig sikerül megbéklyózni. Szálkai István elvtárs — be­szédének befejező részében — felhívta a dolgozók figyelmét arra, hogy emeljék fel tilta­kozó szavukat az atomfegy­verkezés ellen. Nyújtsanak ba­ráti jobb kezet azoknak az embereknek, akik életüket kockáztatva harcolnak az atomfegyver kísérleti robban­tásainak és gyártásának meg­szüntetéséért. Ezután színvonalas kultúr­műsor szórakoztatta az ün­neplőket. Délután — az Út­­törőház melletti pályán — lab­darúgó-mérkőzéseket tartottak. A legifjabbak részére zsákba­­futást, lepényevést, szögbeve­­rést és még sok hasonló érde­kes játékot szerveztek. Esztergom város dolgozói a késő estig ünnepelték együtt a 14. szabad május elsejét. ESZTER GOMBAN

Next