Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. november (13. évfolyam, 88-96. szám)

1958-11-01 / 88. szám

A SZOCIALIZMUS OMrápainak éUttját A LEMP Központi Bizottsága XII. plénumának határozata a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusának összehívásáról A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak plénuma úgy határozott, hogy 1959. március 10-re össze­hívja a Lengyel Egyesült Mun­káspárt III. kongresszusát. A kongresszus napirendje a kö­­vetkező lesz: 1. A Központi Bizottság be­számolója, 2. A Központi Ellenőrző Bi­zottság beszámolója, 3. A népgazdaság fejleszté­sének irányelvei az 1959— 1965. évekre, 4. A párt falusi politikájá­nak irányelvei. 5. Módosítások a párt szer­vezeti szabályzatában. 6. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság megválasztása. A Központi Bizottság plé­numa a III. pártkongresszu­son való képviseletre és a küldöttválasztás módjára vo­natkozólag a következő szabá­lyokat állapította meg: 1. Minden 750 párttagra és tagjelöltre egy-egy szavazati joggal bíró küldött esik. 2. A küldöttválasztás titkos szavazással történik a vajda­sági pártkonferenciákon és a nagyüzemek üzemi pártkonfe­renciáin. A vajdasági pártkonferen­ciák a vajdasági pártszervezet taglétszámának megfelelő számú küldöttet választanak, leszámítva a nagyüzemi párt­szervezetekre eső mandátu­mokat. Az ipari, közlekedési és építőipari vállalatok pártszer­vezetei 750 párttag és tagje­lölt után egy küldöttet válasz­tanak közvetlenül az üzemi konferenciákon. Az olyan üzemi pártszervezetek, ame­lyeknek taglétszáma 750 alatt, de 400 felett van, egy küldöt­tet választanak. A 4000 dol­gozónál többet foglalkoztató szénbányák pártszervezetei, amennyiben 400 párttagnál és tagjelöltnél kevesebbet szám­lálnak, szintén egy szava­zati joggal bíró küldöttet vá­lasztanak. 3. A lengyel hadsereg párt­szervezeteiben a kongresszusi küldöttek megválasztása a ka­tonai körzetek és azokkal egy­­színvonalú egységek párt­konferenciáin történik. IDÉN 299 TERMELŐSZÖVETKEZET ALAKULT SZLOVÁKIÁBAN Szlovákiában gyors ütem­ben fejlődik a termelőszövet­kezeti mozgalom. Szeptember utolsó hetében további hat szövetkezetet alakítottak kis- és középparasztok. Ezzel a az idén alakított vetkezetek száma termelőszó­Szlovákiá­ban elérte a 299-et. A szocia­lista szektor ma már csak­nem 65 százalékát műveli meg Szlovákia földterületé­nek. Idén a legtöbb szövetke­zet Zsolna és Besztercebánya körzetében alakult, az előbbi­ben 77, az utóbbiban 59, Nyit­­ra területén 59, Eperjes terü­letén 48, Kassa területén 44. Bratislava területén pedig 15 új termelőszövetkezetet lé­tesítettek a dolgozó parasztok. Ezeken kívül további 4200 k­is­és középparaszt írta alá be­­jenési nyilatkozatát. AZ ELSŐ BÉRFIZETÉS A „SZPUTNYIK NÉPI KOMMUNÁBAN“ A Rerumin Ribao külön cikkben számol be a tartományi „Szputnyik Honan Népi Kommuna” első bérfizetési napjáról. Ezen a napon Kína e híres népi nem kevesebb kommunájában mint 80 000 jüant (hivatalos átszámítás szerint 1 kínai jüan egyenlő 8 forint 40 fillérrel ( a ford.) fizettek ki a kommuna dol­gozóinak. A kommuna egy nő dolgozó­ja, Men Szu-csi, aki elsőként kapta meg szeptember havi fizetését, boldogan mondotta a többieknek: Életemben ez az első eset, hogy fizetést kapok munkámért. A fizetés napján a „Szput­nyik Népi Kommuna” tagjai, összesen mintegy ünnepi nagygyűlésen 20 000-en, méltat­ták a népi kommuna első si­kereit és megfogadták, hogy az elkövetkező időkben még jobban fognak dolgozni. A gyűlést nagyszerű felvonu­lás követte, amely híven ki­fejezte a népi kommuna tag­jainak ünnepi hangulatát. A Honan tartományi Szputnyik Népi Kommuna” természetesen nemcsak bért fizet dolgozóinak, hanem ter­mészetbeni juttatásban is ré­szesíti őket. Egy-egy kommu­na-tag a pénzbeli fizetésen kívül még kenyérgabonát is kap. A népi kommuna rend­je szerint a kommuna tagjai a közétkezdékben díjtalanul kapják a szükséges rizst és egyéb kenyérgabonafélét. Ez a Renmin Ribao szerint azt jelenti, hogy a Honan tarto­mányi népi kommunában egy­szer és mindenkorra megoldó­dott a kínai parasztok egyik évezredek óta fennálló témája: a kenyér kérdése.prob­A Honan tartományi népi kommuna első tanúskodik, hogy fizetése arról az új el­osztási rendszer komoly mér­tékben megnövelte a kínai pa­rasztok egy főre eső jövedel­mét. a mik holmi új mmm [híméi KÉSZÜLIK A VÁLASZTÁSUKRA A Német Demokratikus Ma az állami funkcionárius Köztársaságban november 16- ra tűzték ki a népi kamarai választásokat, valamint a rületi tanácsválasztásokat, de­A népképviselők jelenleg számot adnak választóiknak arról, ho­gyan tettek eleget megbíza­tásuknak. A legjobb népképvi­selők választókerületenként megvitatják a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlő­dés további kérdéseit. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor, választások előtt, különösen számos és sokrétű útmutatás, javaslat, megbízatás és bírálat hangzik el a lakosság részéről, ami az egyre növekvő bizalom jele. Amikor az NDK kormánya 1953-ban rendeletet hozott a dolgozók javaslatainak és pa­naszainak fokozottabb figye­lembevételére, az NDK-ban még csak hozzáfogtak a szo­cializmus alapjainak lerakásá­hoz. Ehhez a lakosság összes rétegeinek hatékony közremű­ködésére volt szükség. Ezt a közreműködést gyakorta fé­kezte, hogy az államappará­tusban még sok volt a bürok­ratizmus. A polgárok sokszor panaszolták, hogy az állami funkcionáriusok nem figyelembe javaslataikat, vették bí­rálatukat vagy hegy­telenül intézték ügyeiket.lélek- A párt és a kormány tö­rekvései a demokrácia fej­lesztésére eredménnyel jártak, sok zöme nagy fontosságot tu­lajdonít az államipolgárok ja­vaslatainak, panaszainak. Nemcsak a papírt látják, ha­nem az embert, aki válaszra, tettekre vár. Igyekeznek gyorsan és tettekkel válaszol­­­ni. A lélektelen állami cionárius már nem áll a funk­ták középpontjában, mint k­­öt évvel ezelőtt, hanem mind ritkább kivétel. Németország Szocialista Egységpártjának V. kongres­­­szusa fontos határozatokat ho­zott, amelyek erős visszhangra találtak a lakosság minden rétegében. A határozatokról folyó viták előterében a gaz­dasági feladatok állnak, kü­lönösen utolérése Nyugat-Németország és megelőzése a legfontosabb élelmiszerek és ipari áruk egy főre eső fo­gyasztása tekintetében. A dol­gozók a pártkongresszus után nagy lendülettel fogtak hozzá a kitűzött feladatok megvaló­sításához. Szinte minden ipar­ágban a szocialista munka­verseny és az újítómozgalom sokrétű új formái alakultak ki. A kongresszus ösztönző ere­je jut kifejezésre abban is, hogy júliusban és augusztus­ban a napi ipari termelési át­lag 11,7, illetve 11,3 fékkal magasabb volt, száza­mint az előző év azonos hónapjai­ban. Az 1958. évi terv az ipari termelés 7,7 százalékos fokozását irányozza elő 1956- hoz viszonyítva.. Az NDK üzemei augusztus végéig 11,2 százalékkal többet termeltek, mint az előző év azonos idő­szakában. A termelésnek ez a jelentős fokozása lehetővé tette a la­kosság ellátásának további javítását és több árucikk árá­nak csökkentését. Az októ­ber 6-án hatályba lépett új cipőárak például 15,52 szá­zalékkal olcsóbbak a régiek­nél. Az ez év július 7-én vég­rehajtott nagy árcsökkentés 3,2 milliárd­­-márkával (kb. 16 milliárd forint) növelte a lakosság vásárlóerejét. A dolgozók saját tapaszta­latból tudják: erőfeszítéseik busás hasznot hoznak. Ha töb­bet termelnek, többet, jobbat és olcsóbban vásárolhatnak, szebb és jobb lesz az életük. Ezért készültek tízezrek ki­váló munkateljesítmén­yekkel a november 16-i választá­sokra is, ezzel is hitet téve a munkás-paraszt állam mel­lett. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA Két szakszervezeti könyv Hányszor hangzik el egyéb­ként becsületes dolgozók ré­széről, amikor a szakszervezeti munkára terelődik a szó: „Mi­nek ma a szakszervezet? Mi dolga van ma? A felszabadulás előtt, akkor igen, amikor még a gyárosokkal kellett összeru­gaszkodni minden fillérért. Amikor sokszor kenyértörésig vittük, hogy legyen egy közön­séges mosdó, vagy éppen egy lavór melegvíz, lemosni nagy­jából a munka után az olajat, a szennyet. Amikor a munka­­nélküliség éhező napjaiban jól jött egy kis segély. De ma? Hi­szen megad mindent az állam, minek még külön szakszerve­zet? Csak azért, hogy befizes­sük havonta a tagdíjat?" Nos, e téves nézetekre vála­szul lapozzunk fel két szak­­szervezeti könyvet. Az egyik a Magyarországi Vas- és Fém­munkások Szövetségének 1919- es tagkönyve, a másik pedig a mai magyar szakszervezeteké. Közel negyven évnyi különb­ség a kettő között — szívós és néha véres harcok, majd az al­kotó küzdés időszaka. Mit ír a régi könyv a szak­­szervezetek — illetve akkor szövetség — céljairól, felada­tairól? — „ ... Tagjaink szel­lemi és anyagi érdekeit megóv­ni, munkafeltételei javítására irányzott törekvéseit­­ keresztül­vinni ... a vállalkozók és mun­kaadókkal való egyezkedés­sel ... s azok műhelyében elő­forduló minden törvénytelen állapotról az illető hatósághoz teendő jelentésekkel, hogy ily módon a bajok orvoslást nyer­jenek. Munkanélküli-segély nyújtásával a tagoknak önhi­bájukon kívüli munkanélküli­ség esetén és a szakmához tar­t­­­­tozó munkások utazási és rend­kívüli szükség esetén való tá­mogatásával, elhalt tagok hát­ramaradottjainak segélyezésé­vel .. . Tanfolyamok létesítésé­vel és a társulás fejlesztésével, mulatságok és kedélyes össze­jövetelek rendezésével.­ Átfutva e sorokat, aligha tű­nik ki belőle, hogy e néhány szóban leegyszerűsített felada­tok milyen kétségbeesett és sokszor reménytelennek tűnő harcot takarnak. Sztrájkok, tüntetések és a szakszervezet­ben megbúvó árulók miatt ki­­pellengérezés, börtön, csendőr­­ütleg tűnik elő mögüle. S mit ír a szakszervezet céljairól a mai tagkönyv? ... „Az üzemi demokrácia kiszélesítése, a dol­gozók bevonása az életszínvo­nal emeléséért folyó harcba ... következetes harc a szocialista bérezés elvének megvalósításá­ért ... szervezni és fejleszteni a dolgozók verseny- és munka­mozgalmait ... megkötni az üzemi kollektív szerződéseket és ellenőrizni azok betartá­sát ... a munkavédelemre és baleset elhárításra vonatkozó törvények betartása .. . irányí­tani, fejleszteni, ellenőrizni a társadalombiztosítást, szanató­riumokat, üdülőket, egyéb jó­léti intézményeket létrehozni és fenntartani... harc a bürokra­tizmus ellen ... „ dolgozók ál­­talános műveltségének, kultu­rális színvonalának emelése ... szakmai képzésük ... hazasze­retetre, proletár nemzetköziség­re nevelni a dolgozókat.” Íme, a sok közül egy sor feladat. Mind nemes, életünket, jövőn­ket közvetlenül érintő feladat. Mi volt a régi szakszerveze­tek anyagi fedezete? A tagdíj és „ ... esetleges jövedelmek, úgymint: ünnepélyek, hagyaté­kok jövedelméből, adományok­ból, alapítványokból, stb. stb.1. Koldusfillérek. És ma? Kétmil­lió tag önkéntes havi díjának a sokszorosát adja a dolgozók állama, a munkaruha, védőéte­lek segélyek, szociális intézmé­nyek, üdülők, kultúr- és sport­létesítmények költségeinek fe­dezésére S­­ ha mindez nem is a szakszervezetek által nyújtott kedvezmény, de a nép államán brelül az intézi, koordinálja, el­lenőrzi a felhasználásukat. A tagok joga... „a vezetés­ben való közvetlen és közvetett részvétel...“’ — írja a régi tagkönyv. De csak a szakszer­vezeti vezetésben való részvé­tel. (Ha volt valakinek kedve és bátorsága hozzá.) A mai szervezett dolgozó pedig lehet ÜB-elnök, gyárigazgató vagy éppen miniszter. De mint egy­szerű tag is részt vesz nemcsak a szakszervezet munkájában, hanem beleszólhat éppen a szakszervezeten keresztül az üzem dolgaiba, bírálhat, java­solhat, panaszt tehet, kérhet, s ha jogos, megoldható — célt is ér vele. Sokat lehetne még írni er­ről: hogyan változott meg, ho­gyan növekedett, magasodott fel, lett értelemteljesebbé szakszervezetek célja, munkája, a hogy mennyi a különbség a két szakszervezeti könyvben foglaltak között. De mindezt ki lehet egy rövid és mindent fel­ölelő mondatban is fejezni: ma a munkásosztály van a hatal­mon. H. L., ÍFALURÓL FALURA A község mindössze néhány kilométernyire fekszik Kisbértől, a komáromi járás egyik legforgalmasabb helységétől. A hán­­taiak mégis azt mondják: „övék a legeldu­­gottab falu a járásban, de még a megyében is, mert­­ kiesik« az útvonalból. Ha a megye, vagy a járás vezető emberei Ácsteszér, Sur felé mennek — elkerülik őket. Ha Bakony­­bánkra, Rédére viszi az útjuk, Hanta megint kimarad. És csupán egy vacak, alig három ki­lométeres földút miatt, ami a bakonyszom­­bathely—ácsteszéri útszakasszal köti össze a községet. Persze nem is az a legnagyobb baj, hogy kevés a látogató a felsőbb szervektől, hanem az autóbusz. Nincs autóbuszjárat, pe­dig milyen nagy szükség lenne rá! A vasút is elég messze esik, de még a község fejlődésére is jó hatással lenne, ha a falun keresztül jár­­­­hatna legalább egy autóbusz. Mennyivel jobb­­ a szombathelyieknek — mondják —, náluk ♦ négy-öt autóbusz is megáll naponta és ráadá­­­­­sul vasútállomásuk is van.” A helyzet valóban így néz ki. Jogos panasz • ez a bánfaiak részéről. Bizony igényesebbek • lettek az emberek itt is, de így van ez rendjén. Nem megy azonban máról holnapra minden Sokat tettünk, sokat fejlődtünk az elmúlt tíz­egynéhány esztendő alatt. Igen sok község volt a mi megyénkben, ahol nemhogy autóbusz­­járat nem volt, de a rossz, járhatatlan utak miatt még megközelíteni sem lehetett a falut. A villanyvilágításról, telefonról, iskoláról, vagy művelődési házról bizony sok helyen még beszélni sem lehetett a előtt. Jól tudják ezt a hántaiak is.felszabadulás Sokan emlékeznek még rá a faluban, mi­lyen nagy gondot okozott sáros, esős idő­ben a rossz állapotú kisbéri bekötőút. Sok-sok évig kellett harcolni érte, míg 1950-ben jár­ható úttá építették. Azután bekapcsolták a telefonhálózatba a kis községet, de már bőví­­­teni kellett a villanyi hálózatot is, mert közben egy egész új lakótelep épült, a falu déli ré­szén, Nádas-puszta irányában. Hányan is épí­tettek itt új házat az elmúlt évek alatt? Egy hirtelenében nemigen tudnak pontos választ adni erre, de a tanácsházán megtudjuk, hogy amíg a legutóbbi választások alkalmával, 1954-ben még 39 szavazó volt ebben a község­ben, ma már több mint kétszeresére, 88-ra emelkedett ez a szám. Ötven év alatt nem épült annyi új ház Hántán, mint az elmúlt 8—10 esztendőben. Vajon kik az építtetők? Nem Eszterházy Pál vagy Móric, de még csak nem is kisbéri nagykereskedők, hanem egyszerű emberek, egyénileg gazdálkodó pa­rasztok, állami gazdasági dolgozók. Fejlődés-e ez? Igen. Ha nem is egyformán mindenki számára, de önmagukért beszélnek a hántai új lakótelep kétszobás, komfortos lakóházai. Az elmúlt esztendőben községfejlesztésre nem szavaztak meg egyetlen százalékot sem , mert úgymond nem látnak semmit ab­ból, amit befizettek. Ebben az évben öt száza­lékot szavaztak meg erre a célra. Nem nagy összeg ez egy ilyen kisközségben. De van már látszata a befizetett forintoknak. Hét és fél­ezer forintot fordítottak a községfejlesztésből egy hídmérleg beszerzésére. Nemigen beszél­nek a faluban az újonnan felépített tanácshá­­záról, pedig az is a hántaiaké. Azután a köz­ségfejlesztési hozzájárulásból épül az új rava­talozó, de kövezik az árkokat a Kis és a­­ lá­ger utcában is. Az iskolák tatarozására 60 000 forintot fordítottak. Igaz, ezt nem a község­fejlesztésből csináltatták, de a hántai parasz­tok gyermekei járnak ide. Jövőre orvosi ren­delőt akarnak építeni a községben. Nem két­séges — ez is felépül. A még nem minden. Okosan, tervezés azonban * előrelátóan kell ♦ gondolkodniuk a tanácstagoknak és ne sajnál­ják a fáradságot; beszélgessenek el terveikről 1 a falu lakóival, vonják be őket jobban, mint­­ eddig a tervezésbe és a feladatok végrehaj­­­­tásába. Még nem áll meg az autóbusz a községi ta­nácsháza előtt. Még hátra van a másik be­­­kötőút megépítése, de mint ahogy a község­­ lakóinak régi kívánsága teljesült, a többi kö­­­­zött, a hídmérleg beszerzésével — nincs elér­­hetetlen távolságban a többi jogos kérelem­­ sem. Az „adj uram­ isten, de rögtön” nem va­­­­lósítható meg sehol sem. A község lakóinak­ egyetértésével, összefogásával azonban na­gyot lehetne előbbre lépni Hántán is. Van erre már példa, ami azt bizonyítja, nincs elérhetetlen, ha együttes erővel,­­ egymást segítve haladnak a kitűzött cél felé A községi önkén­tes tűzoltók a tavalyi verse­­­nyen még a tizedik helyen végeztek a járás­­i­ban — az idén már a megyei első helyezést is­­ megnyerték. Kövesse őket lelkesedésben és­­ szor­­galomban a falu apraja, nagyja — nem­­ lesz hiábavaló a fáradozás. i Szabó József < 1958. NOVEMBER L Egy járási tanácstag-jelölt hétköznapjá­ re még nincs baj. A három kisebb pakuratüzelésű kazán erősebben dolgozik, tudják a gőznívót tartani. A kazángé­pészek mind ott tömörülnek a gyár „lelke", a Ganz-kazán körül. Az arcok komorak és gondterheltek. Farkas elvtárs­­sal együtt valamennyien be­bújnának és segítenének a he­gesztőnek, hogy minél előbb kész legyen. De most hiába a sok segítő kéz , csak egy em­ber dolgozhat. Hosszú, izgalmas percek tel­nek. Farkas elvtárs látszólag nyugodt, pedig belül minden idegzete feszült. Őszintén meg­mondja: most tünk riportot írni,rosszkor jöt­— Egy év múlva szíveseb­ben látnánk az elvtársakat! — teszi hozzá és megindokolja, hogy miért. A kazánház szom­szédságában a jövő évben el­készül az új Ganz-kazán, amely 16 tonna gőzt termel majd óránként. Nem okoz gon­dot egy váratlan üzemzavar. Míg a hegesztő dolgozik, néhány percre beültünk a mű­vezetői irodába. Farkas elv­társat 8 évi tanácstagsága után, ugyanannak a körzet­nek a lakossága harmadszor is jelölte járási tanácstagnak. Ér­deklődtünk munkája iránt. Kissé feledve a kazánházi gondokat, örömmel beszélt a jelölőgyűlésről. Farkas elvtárs szereti az embereket és szíve­sen segít problémáik megoldá­sában. Mostanában többen for­dultak hozzá azzal a panas­­­szal, hogy rendkívül rossz mi­nőségű szenet kapnak a TÜ­­ZÉP-től. Poros és köves. Fel­keresi majd a TÜZÉP-et és megbeszéli a vezetővel, hogy jobb minőségű szenet hozza­nak Nyergesújfalura. A beszélgetést abba kellett hagynunk, mert a hegesztő ki­bújt a tűztérből, hogy egy kis­sé kifújja magát. Hívták Far­kas elvtársat, nézze meg a munkát. Még néhány perc, és ismét teljes erővel működhet a Ganz-kazán. Farkas elvtárs most már könnyebben lélegzik, nagy gondjai voltak ebben az órában. Harcolt a víz ellen, dehát­ az élet csupa harcból áll, így van ez a gyárban, s odakint a lakótelepen is. Harc a mindennapi problémákkal, hogy győzzön az új élet. Far­kas elvtárs búcsúzóul azt mondja, hogy amilyen mun­kát végez a kazánházban, leg­alább olyan lelkiismeretesen szeretné végezni tanácstagi kötelességeit is. T. S. A hegesztő hanyatt fekszik a nagy Ganz-kazán rostélyán és igyekszik eltömni azt a kis rést, ahol csöpög a víz a tűz­­térbe. Nehezen boldogul, mert nincs mozgási lehetőség! Siet­nie is kell, mert most minden perc drága. Óránként 30 tonna gőzt fogyasztanak a Viscosa­gyár üzemrészei, a kazánház­nak pedig az a feladata, hogy ezt a gőzmennyiséget minden körülmények között biztosítsa Míg a hegesztés tart. Farkas fSWad­­művezető....szakszerű u­tasí­tások&fc. ad. Közben, ,nyug­­tatáan­ül "figyeli a feszmérőket. A nyomás megfelelő és egyelő-

Next