Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1959. március (14. évfolyam, 18-25. szám)

1959-03-04 / 18. szám

NEMZETKÖZI SZEMLE Tárgyalás vagy társalgás Hruscsov beszéde Találkozzanak a teljhata­lommal felruházott kormány­fők — indítványozta Hruscsov miniszterelnök a szovjet vá­lasztópolgárok előtt mondott beszédében. A szovjet minisz­terelnök beszéde voltaképpen válasz volt a nyugati nagy­hatalmak néhány nappal előbb nyilvánosságra hozott jegyzé­kére, amelyben külügyminiszteri négyhatalmi értekezletet javasoltak a német kérdés megvitatására. A külügymi­niszteri értekezlet — mutatott rá Hruscsov — „tizennégy év­vel ezelőtt indokolt lett volna, de ma már nyilvánvalóan el­avult” A kormányfők talál­kozója a legalkalmasabb bár­milyen jellegű nemzetközi probléma megoldására.­­szovjet kormányfő beszéde to­­­vábbi részében javasolta a Moszkvában vendégeskedő Macmillan brit miniszterel­nöknek: kössön a Szovjetunió és Nagy-Britannia barátsági és megnemtámadási szerződést „20 esztendőre, vagy ha angol vendégeink úgy akarnák, akár 50 évre, vagy ennél hosszabb időre.” Nyugaton rendkívül élénk visszhangot keltettek Hrus­csov szavai. Néhány órával a beszéd elhangzása után a lon­doni esti lapok ilyen címekkel jelentek meg: „Békeegyez­mény reménye!” „Hruscsov ki­jelentette, hogy a Szovjetunió békében akar élni Angliával”, „Hruscsov: legyünk mindnyá­jan barátok.” A kezdeti pozitív megnyilat­kozásokat azonban már más­nap hirtelen hangváltozás kö­vette. Az történt ugyanis, hogy a genfi szellem és a szovjet— angol közeledés „kísértetének" feltűnése a nemzetközi hori­zonton — azonnali közbe­lépésre sarkallta Washingtont és Bonnt. A nyugatnémet kor­mány szóvivője kijelentette, „nagy csalódást keltett” Hrus­csov „keményhangú” beszéde. Eisenhower, az Egyesült­ Álla­­­mok elnöke is szokatlan gyor­sasággal reagált. „Súlyos hiba lenne összehívni a kormány­fők értekezletét”, mondotta, majd azt fejtegette, „nincs szükség megnemtámadási szer­ződésekre.” Az amerikai és a bonni kor­mánysajtó tüstént „vette a lapot”, s hirtelen „felfedezte”, hogy a Szovjetunió „új indít­ványokkal” állt elő s ezzel „megtorpedózta” a német kér­dés és a berlini válság meg­oldását és „hidegzuhanyt” zú­dított a tárgyalások híveire­. Nem sokkal ezután már a­ konzervatív angol lapok zöme­ is a beidegződött „atlanti fe­­­ [UNK]­gyelemmel” bekapcsolódott a­ Washington—bonni tengely­ zajos sajtókoncertjébe. A nyugati vélemények azt a­ látszatot szeretnék kelteni,­ hogy a Szovjetunió álláspontja­­megváltozott Berlinnel és &­ német kérdéssel kapcsolatban.­ Az igazság ezzel szemben az,­ hogy Hruscsov említett beszé­­­­dében tulajdonképpen csak­ megerősítette a már ismert­ szovjet álláspontot. A szovjet álláspont A szovjet kormánynak a né­­­met kérdéssel és Berlinnel­ kapcsolatos állásfoglalásának a legfőbb elvei a következők:­­ 1. A Szovjetunió a berlini­ kérdés megoldását sürgetőnek­­tartja, mert a város négy­­ hatalmi megszállása új tűz­­­vész veszélyét rejti magában.­ A megszálló csapatok kivoná­­­sa és az NDK-területen levő­ Nyugat-Berlin semlegesítése a­ legjobb megoldás lenne. A­ nyugati hatalmak azonban nem megoldást óhajtanak, ha­­­nem megszálló csapataikat to­­vábbra is ott akarják tartani Berlinben, mélyen beékelődve a szocialista világ testébe. 2. Németország egyesítéséről csakis a németek tárgyalhat­nak. E tárgyalásokon figye­lembe kell venni, hogy jelen­leg két ellentétes társadalmi rendszerű német állam létezik, így a megbeszéléseket csakis a teljes egyenjogúság alapján lehet megkezdeni. A négy nagyhatalomnak, valamint a náci Németország elleni hábo­rúban részt vett valamennyi országnak az a feladata, hogy megtárgyalja és jóváhagyja a német békeszerződést. Mind­addig nem le­het a két részre szakadt Németország egyesíté­séről beszélni, amíg nem tisz­tázzák az egységes állam jövő­beni státusát. Ennek a jövő­beni státusnak tartalmaznia kell: a) A német katonai poten­ciál semlegesítését egyszer s mindenkorra, b) ki kell zárni azt a lehetőség­et, hogy az egy­séges Németország bármilyen katonai csoportosuláshoz csat­lakozzék, c) az újjászületett német álla­mnak le kell mon­dania minden területi követe­léséről. Éppen a békeszerződés lenne hivatott, hogy mindeze­ket az elengedhetetlen feltéte­leket a nemzetközi megállapo­dás erejével rögzítse. A nyugati állásfoglalás sze­rint Németország egyesítése úgy történnék, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot valamilyen formális választá­sok útján a Német Szövetségi Köztársasághoz csatolnák és az újonnan megszületett német államot bekapcsolnák a Szov­jetunió ellen irányuló támadó jellegű észak-atlanti tömbbe. Teljesen nyilvánvaló, hogy az NDK és a Szovjetunió ilyes­mibe soha nem egyezik bele. 3. A Szovjetunió a német kérdésiről és a berlini problé­máról komoly ésszerű tárgya­lásokat kíván. Ha a nyugati hatalmaik nem hajlandók en­nek megvitatására, a Szovjet­unió május 27-ig a berlini rrieg­­^szalfe·al­^káf^salátqs összes jogait átruházza a Ném­et De­mokratikus Köztársaság kor­mányára, amelyet eddig nyu­gaton nem voltak hajlandók szuverén államként elismerni. A szovjet javaslat nehéz helyzetbe hozta a nyugat el­avult német politikáját. Fel­tárultak a nyugati állásfoglalá­sok ellentétei, s ezeknek igen jelentős külső megnyilvánulá­sai is volta­k. Az amerikaiak és a nyugatnémetek mereven ragaszkodnak a jelenlegi hideg­­háborús berlini helyzet további fenntartásához. Az angol kor­mány azonban — amelynek a közelgő választásokon alá kell magát vetnie a közvélemény ítéletének — kifejezésre jut­tatta, hogy hajlandó tárgyalá­sokra. Így került sor Mac­millan moszkvai útjára is, amelyet az Egyesült Államok­ban és Nyugat-Németország­­ban hideg ellenszenvvel fogad­tak. Az egyre nyilvánvalóbbá váló ellentétek miatt a nyugat valami olyasfajta megoldást szeretett volna, hogy a „kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”. Felhasználva a Szovjetuniónak azt a meg­egyezésre törekvő gesztusát, hogy hajlandó a május 27-re tervezett intézkedéseit elha­lasztani, ha a kitűzött időpon­tig komoly tárgyalások kezdőd­nek, javasolták a négyhatalmi külügyminiszteri értekezletet. A nyugati hatalmak nem nagyon titkolták, Adenauer pedig nyíltan hangoztatta, hogy a „négyhatalmi külügyminisz­teri értekezletnek hosszú ideig kell tartania, hogy eredményes legyen. Ha az értekezlet gyor­san véget ér, ez azt jelenti, hogy nem tudtak eredményt elérni”. Nyugati elképzelés sze­rint tehát a külügyminiszteri értekezlet csupán „hosszú ideig tartó“ társalgás lett volna — eredmény nélkül. Hideg zuhany Hruscsov és Macmillan jelen­legi moszkvai tárgyalásának végső eredményei m­ég nem is­meretesek. Az amerikai és bonni kormánykörök azonban már most eleve hiábavalónak és eredménytelennek igyekez­nek feltüntetni a brit minisz­terelnök szovjetunióbeli láto­gatását. Főként ezekben a kö­rökben hangoztatják, hogy Hruscsov’ legutóbbi beszéde „hideg zuhany” volt Macmillan küldetésére. A megegyezéstől félő nyugati körök „takarója’’ alól azonban nagyon is kilát­szik a lóláb. Ezt tükrözi a lon­­doni Daily Mirror egyik cikke is: „Macmillan azért ment Moszkvába, hogy nyugodt megbeszéléséket folytasson Hruscsovval. Kitűnő eszme volt! Eisenhower azonban sok­ezer mérföld távolságiban hiva­talosan és tudatosan hideg vizet zúdított a világnak arra a re­ményére, amely a csúcstalál­kozóhoz fűződött. Eisenhower komoly baklövést követett el. Be kellene látniok, hogy előbb­­utóbb úgyis csúcstalálkozó lesz.” A VILÁG LEGTISZTÁBB ALUMÍNIUMA Leningrádi tudósoknak sike­rült a világ legtisztább al­umíniu­­­mát előállítaniok. Ennek az alumíniumnak a „hét-silencee alumínium'' nevet adták, a fém tisztasága ugyanis eléri a 99.98999 százalékot. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA 1959. MÁRCIUS 4. HARCBAN FOGANT BARÁTSÁG Írta: Sz. Birjukov, a Szovjet—Magyar Barátság Társasága vezetőségének tagja, a „Karl Marx” önálló internacionalista zászlóalj egykori parancsnoka A magyar-szovjet barátság hónapján emlékezetembe idé­zem azokat a dicső napokat, amikor a polgárháború tüzé­ben megszületett elszakít­hatatlan barátságunk. 1917 végén a régi cári had­sereg egész frontját össze­omlás fenyegette. Ekkor a leg­­öntudatosabb harcosok forra­dalmi osztagokat szerveztek, hogy fegyverrel védjék meg a világ első szovjet köztársasá­gát. Az egyik ilyen osztag Kazany városában alakult meg. Tagjait az egykori cári hadsereg katonái és a volt hadifoglyok képezték. Az utóbbiak között nagyon sok magyar volt. Az internaciona­lista zászlóalj „Karl Marx” nevét vette fel. A kazanyi tartományi pártbizottság en­gem nevezett ki a zászlóalj parancsnokának. Zászlóaljunk legfőbb erejét a magyar harcosok alkották, akiket állhatatos, bátor maga­tartásukon, a proletárfogada­­lom ügye iránti határtalan odaadásukért mindannyian megszerettünk. Szeretet és tisztelet övezte őket, mert készek voltak bármely perc­ben életüket is feláldozni a forradalmi harc szent ügyéért. A „Karl Marx” önálló internacionalista zászlóalj Kazany, Izsevszk, Orenburg és sok más város falai között harcolt,itt edződött a magyar— szovjet fegyverbarátság. A zászlóalj történetével szorosan egybefonódott István László, Imre Ferenc, Szikszói Ferenc és a többi hős magyar önkéntes neve. Negyven évvel ezelőtt, ami­kor a szovjetek hatalmáért küzdöttünk, a magyarok még nem szocialista hazában éltek. S most büszkék lehetünk a szocializmust építő Magyar­­országra. Gyakran levelezem harcos­társammal, Szikszói Ferenc­cel. Sokszor találkoztam már a magyar forradalmi mozga­lom veteránjaival. Mind a le­velezésből, mind pedig a be­szélgetésekből kitűnt, hogy a magyar nép sikeresen építi szocialista hazáját. Nekem, két forradalom és a polgárháború veterán harcosának különösen nagy örömet szereznek a magyar nép eredményei. Már több mint egy éve a Szovjet—Magyar Barátság Tár­saságának vezetőségi tagja va­gyok. Legfőbb feladatunknak a népeink közötti barátság és együttműködés további meg­szilárdítását tartjuk. Mindent megteszünk, hogy a több mint 40 évvel ezelőtt fogant barát­ság szüntelenül erősödjék. A magyar—szovjet barátság hónapján, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság 40. évfor­dulója előtt testvéri üdvözlete­met küldöm egykori harcostár­saimnak, Szikszói Ferencnek, Bátori Jánosnak, István Lászlónak, Nagy Istvánnak és a többi internacionalistának, akik velünk egy sorban harcol­tak a szovjethatalomért. Őszinte szívből kívánok sok sikert a magyar népnek a szo­cializmus építésének útján, amelyen a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével diadal­masan halad előre. A japán nép atommentes övezetben szeretne élni Japánban igen nagy vissz­hangra talált Hruscsov elvtárs kongresszusi beszámolójának azon javaslata, hogy a Távol- Keleten és az egész csendes­óceáni medencében létesítse­nek atommentes békeövezetet. A haladó politikai pártok kép­viselői, társadalmi a szakszervezetek, a tömegszervezetek támogatták e javaslatot. Az utóbbi napokban ezzel kapcso­latban új erőre kapott az a mozgalom, amelynek célja, hogy Japánba ne hozzanak be nukleáris fegyvert. Az Aszahi című nagy japán lap megírja: a lakosság túlnyomó többsége ellenzi az ország nukleáris felfegyverzését és rendkívül nyugtalan amiatt,­­hogy­„egy­es 0TSB^a ° k' tömeg­pusztító fegyvereket szándé­koznak Japánba számtani”. A japán parlament jelenlegi ülésszakán tüstént központi helyet kapott az a probléma, hogy miként lehetne a japán népet megmenteni az atomhá­ború tragédiájának megismét­lődésétől. A szocialista párt képvise­lői a viták során felhívták a figyelmet az Egyesült Államok katonai parancsnokságának azon terveire, hogy Japánt nukleáris fegyverrel látják el, s a konzervatív kormánytól szilárd biztosítékokat követel­tek arra, hogy e tervek nem valósulnak meg. Kisz miniszterelnök, bizo­nyára a néptömegek hangula­tára és a felsőházi választások közeledtére­­ gondolva, a feltett kérdésekre olyan értelmű vá­laszokat adott, mintha teljesen egyetértene a szocialista párt nézeteivel, s mindent hajlandó lenne megtenni, hogy a nuk­leáris bombák Japánba való behozatalát „Hajlandó-e a megakadályozza­ miniszterelnök ebben az esetben elhatározását megfelelő parlamenti határo­zatban megerősíteni?” — tet­ték fel a kérdést az enlenm­k padsoraiból. „Igen, teljesen egyetértenék ilyen határozat elfogadásával” — válaszolta Kiss. Amikor azonban a szocia­lista párt képviselői elkészítet­ték a határozattervezetet, amely szerint Japán teljesen és feltétel nélkül visszautasít­ja, hogy az ország bármiféle nukleáris területére fegyvert szállítsanak és felszólították az uralkodó liberális-demokrata pártot, támogassa a tervezetet, a konzervatív vezetők vissza­­kozót fújtak. „A liberális-demokrata párt és a kormány egyes tagjai úgy vélik, hogy a jövőben az or­szág nukleáris felfegyverzése elkerülhetetlen, s ezért meg­győződésük, hogy a parlamenti határozat, amely cselekvés­szabadságukat e kérdésben már előre korlátozza, elfogad­hatatlan” — írja az Aszahi. A lapok szerint az uralkodó párt vezérei azért nem óhajtják tá­mogatni a szocialista párt ha­tározat­ tervezetét, mert titok­ban félnek, nehogy Washing­tonban valaki arra gondoljon, hogy készek a japán konzervatívok kedvező visszhangot adni a távol-keleti atommen­tes övezet létrehozására vo­natkozó­­ szovjet javaslatra. Az a tény, hogy az uralkodó párt vezetősége szándékosan szabotálta az említett határo­zattervezetet, arra késztette a szocialista párt képviselőit, hogy elhagyják a parlament üléstermét és kijelentsék: a parlamenti ülésszak munkájá­ban mindaddig nem hajlan­dók részt venni, amíg a nép szempontjából e rendkívül fontos kérdésben az uralkodó párt meg nem változtatja ál­láspontját. A két párt képvi­selőinek a közös határozatter­vezet kidolgozására hivatott­­ tanácskozása a konzervatívok­­ negatív álláspontja folytán­­ nem vezet eredményekre. ■: Az atom- és hidrogénfegy­­­­verek betiltását követelő bi­­­zottság a tömegek hangulatát­­ kifejezve, felhívta a liberális­­-­demokrata, a szocialista és a kommunista pártok parlamenti frakcióinak képviselőit: köve­teljék, hogy a parlament hala­déktalanul hagyja jóvá azt a határozatot, amelyben Japán ^feltétel nélkül visszautasítja a ^nukleáris fegyvereket. Az [•uralkodó párt mesterkedései C fokozódó elégedetlenséget kel­tenek a munkásszakszerveze­­­tekben is. > így tehát a liberális-demok­­rrata párt vezetőségének azon­­ kísérletei, hogy a japán nép ^egységes akarata ellenére cse­lekedjék, új, komoly politikai­­ válsággal fenyegetik az orszá­got. A népi demokratikus országok, életéből Gazdaggá vált az egykori „szegény falu“ Nyolc esztendővel ezelőtt „szegény falunak­’ nevezték a Keszon melletti Judent, amely akkoriban Li Szin Man uralma alatt sínylődött. A népi hadsereg felszabadí­totta a kerületet s az emberek a föld teljesjogú gazdáivá vál­tak. Az azóta eltelt évek alatt óriási változások mentek végbe ezeknek az embereknek életében: a falu valamennyi parasztgazdasága vetkezetbe tömörült.termelőszö­A falu lakossága idén átlag 6 tonna rizst aratott rendon­­ként. A maximális termésho­zam 18,5 tonna volt. Ez az eredmény háromszorosan szár­nyalja túl a felszabadulás előtti terméshozamot. A japán meg­szállás alatt és a Li Szin Man­­uralom idején mindössze két tonnát takarítottak be tenbon­­ként.­­ A termelőszövetkezet dolgo­zói idén három évre elegendő­­ termést arattak.­­ A szövetkezeti tagság elha­­­tározta, hogy a jövedelem 20­­ százalékát a fel nem osztható ’alapba helyezi. A fennmaradó­­ részből egy-egy családnak 70­­ zsák szemestermény és több mint 12 000 von­t készpénz ju­­­­tott. Az egykori „szegény*’ falu ”gazdaggá, vált. Az elmúlt év te­lén a szövetkezet vízgyűjtő­­medencét, szivattyútelepet és 2 kilométeres öntözőcsatornát épített. Ugyancsak tavaly fejezték be a szövetkezetben az öntö­zőhálózat kiépítését. Óriási fel­adatok elvégzésére vállalkozott a szövetkezet. Er­nek megvaló­sítására több mint 90 000 mun­káskézre lenne szükség. A megoldást valamennyi mező­gazdasági munka villamosítá­sában és gépesítésében látják. Idén már különböző munkafo­lyamatoknál megvalósítják a kisgépesítést. Az egyesített szövetkezetek (a kis szövetkezeteket nemrég nagy szövetkezetekké egyesí­tették) egységes tervének meg­felelően a faluban serényen folyik a kulturális építkezés. A szövetkezet tagjai, annak tudatában, hogy csakis a nagy­üzemi gazdálkodás vezet a szocializmushoz falun, bátran haladnak boldog jövőjük felé. A lengyel mozdony- és vagongyártás fejlesztése Az 1959—65. években jelen­tősen kibővítik a lengyel moz­dony- és vasúti kocsigyártást. Több mint kétmilliárd zlotyt fordítanak a szóbanforgó ipar­ág üzemei és a velük koope­ráló üzemek beruházásaira. Hétmillió rubelért vásárolnak számukra külföldi gépek­­t és berendezéseket. Az ipar hét év alatt 56 500 áruszállító vagont, több mint 2400 személyszállító vasúti ko­csit, körülbelül 300 villany­mozdonyt és ugyanannyi úgy­nevezett háromtagú mozdonyt szállít a lengyel államvasutak­nak. Sok vasúti kocsit és mozdonyt gyártanak a bánya- és kohóvasutak számára is. Az exportfeladatok szintén jelen­tősek. A lengyel vagongyárak legfőbb megrendelői között a Szovjetunió, Kína, Jugoszlá­via, Csehszlovákia és az NDK mellett Magyarország is sze­repel. Hét év alatt több mint 2500 személyszállító vasúti ko­csit, 41600 áruszállító vagont és keskenyvágányú berendezé­seket exportálnak. Ami a beho­zatalt illeti, Magyarországtól például 310 dieselmotoros ko­csit vásárol Lengyelország. Bolgár szalmabeton A Pleven-járási Sztaro- Szelci faluban megkezdték egy szalmabeton-gyár építését. A szalmabeton szalmából és magnéziumoxidból készül. Az új anyag faanyagot helyettesíti majd a a mezőgazdasági épületek építésénél. Kezdetben födémeket és padlókat készítenek belőle, ké­sőbb istállókat és más épüle­teket. Az új anyag önköltsége rendkívül alacsony. Egy négy­zetméter szalmabeton padló egyötöd annyiba kerül, mint 1 négyzetméter­nyi fapadló. Csehszlovákia óriástéglagyá­ra­t épít Indiának A Csehszlovák Köztársaság segítségével Indiában felépí­tik az ország legnagyobb tégla­gyárát. A korszerűen berende­zett, automata irányítású tég­lagyár évente 8 millió téglát és cserepet biztosít az országnak. A csehszlovák szakemberek a gyár felépítése után megismer­tetik az indiai dolgozókat és mérnököket az üzem technoló­giájával. AVj iskolák Romániában A tartományi néptanácsok idei terve értelmében számot­tevően bővítik az iskolahálóza­tot, így például Petrosaniban 24 új tantermet építenek, Mur­­geni, Birlad, Negresti rajonok­­ban és Iasi városban a tanter­mek száma 81-gyel szaporodik; Sztálin­ tartományban 86 tan­termet építenek, Fetestinben pedig egy középiskola épül. Temesvár tartományban két középiskolát, Resicán pedig egy hétosztályos iskolát létesí­tenek. Hasonló célkitűzések szerepelnek a kolozsvári, nagy­bányai, pitesti, bacaui és craiovai néptanácsok terveiben a is. A román fővárosban az is­kolák újabb 150 tanteremmel bővülnek. TUDJA-E, HOGY? ... a legszélsőségesebb időjá­rású vidék Ojmjakon (Szibé­ria). Télen a hőmérő mínusz 71 C fokot mutat, míg nyáron eléri a plusz 31 Celsius fokot is. A különbözet: 102 Celsius fok. ... 1959-ben 120 ezer darab perionból készült tréningruhát és 300 ezer darab női nyoom­­kesztyűt 14 féle változatban árusítanak üzleteinkben. .. a brazíliai Espirito Santo állam partvidékén több mint 1000 kilós teknősbékát fogtak. A teknősibékának 500 tojása volt.

Next