Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1960. november (15. évfolyam, 88-96. szám)

1960-11-02 / 88. szám

KOMÁROM MEGYEI wag i­ansmai mama! DOLGOZOK LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM. * Ara «« fillér * 1960. NOV. 2. SZERDA A munkafegyelem a terv teljesítésének alapja Dorog egyik bányájának fő­mérnökéhez a minap jólöltö­zött fiatal munkás lépett be. Tíznapi fizetés nélküli szabad­ságot kért, mert vákiába akar utazni. Csehszlo­vár az útlevelét is kiváltotta. Na­gyon meglepődött, hogy a fő­mérnök nem lelkesedett út­­jáért. Oroszlányban a külföldi utak miatt a fizetés nélküli szabadságok kérése olyan mé­reteket öltött, hogy igazgatói rendeletben kellett megtiltani az ilyen szabadságok kiadá­sát. Nagyon jó dolog, hogy ma munkásaink eljutnak külföld­re, nem okoz gondot az ilyen utazás. De azzal már semmi­képpen sem lehet egyetérteni, hogy ezeket az utazásokat so­kan szabadságukon kívül, plusz szabadság igénylésével kívánják megtenni. Aki kül­földre óhajt menni, az év ele­jén is számoljon ezzel és sza­badságával úgy gazdálkodjon, hogy mindezekre jusson. Üzemeink egy részében a termelékenység nem alakul megfelelően, a gépeket nem használják ki. Jobb eredményt érhetnének el, ha a fegyelme­zetlenség felszámolásával munkaidőt jobban kihasznál­a­nák. A napi műszak 480 per­céből gyakorlatban négyszázat vagy még ennél kevesebbet töltenek termelőmunkában. Gyakori az elkésés és a mun­ka korábbi abbahagyása. Az ebédidő is hosszabbra nyúlik számos üzemünkben fél órá­nál. „Sétálás” is akad bőven. Az Almásfüzitői Timföldgyár­ban igazgatói rendelettel kel­lett az üzemrészek és az igaz­gatósági épületek közti nagy sétálást megszüntetni, s az üzemek vezetőit megróni. A fegyelmezetlenség felszá­molásával hatalmas tartalé­kaink tárulnak fel, olyan tar­talékok, amelyekkel csaknem minden üzemben rendelkez­nek. Hibák vannak a vidéki dolgozók rendszeres havi szabadságolásánál, a szabad péntek és szabad szombatok­nál is. A szabadság napjának kezdetén már nem folyik tel­jes értékű munka, és sokan rendszeresen késve érkeznek vissza munkahelyükre. A be­csületes munkások semmikép­pen nem értenek egyet az ilyen fegyelmezetlenségek li­berális kezelésével, mert ez melegágya a további vissza­éléseknek. Ma már senki nem tagad­hatja életszínvonalunk növe­kedését. Megyénk takarék­betétállománya 100 millió­­ölé emelkedett. Jut külföldi uta­zásra, soknak autóra, az igé­nyek kielégítésére. Az igények növekedését azonban nem le­het összeegyeztetni a fegyel­mezetlenséggel. vonal tartásához Az életszín­és további növeléséhez anyagi alap kell; a termelékeny­ség növekedése, a gépek kihasználása, a nor­mák és a szakmányok meg­változtatása a technika fejlő­désének megfelelően, és a munkaidő fegyelmezett ki­használása. Lehetőségeink na­gyok. De megoldásukat nem a felső szerveknél kell keresni, utasításra várni, hanem azonnal saját területünkön hozzáfogni. A hibák komoly forrása a megelégedettség, az elért ered­ményekben való megnyugvás. „Én teljesítem a tervet, meg­adom, amit kérnek tőlem, s ez elég.” De vajon elég-e? Igaz, előírás szerint nem érheti szó a ház elejét, de ha az üzem falain kívül nem látnak, nem veszik észre a népgazdaság­nak más területeken támadt nehézségeit — ami egy kis segítséggel megoldható — ko­rántsem végeztek jó munkát. Most az ötéves terv meg­kezdése előtt néhány hónap­pal több üzemünkben kicsit panaszkodva hangoztatják, hogy nagyok a követelmé­nyek. Valóban, nagyok lesz­nek, ezt senki sem tagadja. A terv teljesítése az eddig megszokott munkatempót fel­borítja, mindenkitől a legtöb­bet kéri, hogy a népgazdaság mindenkinek a legtöbbet ad­hassa. Az Almásfüzitői Tim­földgyár például elméleti ka­pacitását már régen túlhalad­ta, vezetői mégsem mondják, hogy elég. Jövőre az ez évinél is többet vállaltak, s ennek alapját műszakilag teremtik meg. Az oroszlányi XX-as akna frontmestere sem mond­ja, hogy nem tudnak többet termelni az F—5-ös fejtő- és rakodógéppel. Ha többet kér­nek tőlük, többet adnak. A munkások szeretik az őszinte beszédet, s megértik, hogy a fejlődés elengedhetetlen köve­telménye: nagyobb mennyi­ségű anyagi javak előállítása. És a nehézségek leküzdésénél elsősorban ezekre a dolgo­zókra kell támaszkodni. Az ilyen szocialista brigád címért küzdők vállalásaiban már nem találjuk meg „a munkába rendszeresen eljáróik” felaján­lást, mert ez természetes, ez kötelesség. De annál inkább ott áll a szocializmust építő, a fejlődéssel haladni akaró­­ munkás felajánlása: „tanulok, a technológiai követelmé­nyeknek eleget teszek.” „Nincs nagyobb öröm — mondta egy szocialista brigád vezetője —, mikor a vezető elképzeléseit megértjük és valóra tudjuk váltani.” Az­ egyéni érdeket nem könnyű a népgazdaság érde­kei mögé helyezni. Az üzemek párt- és szakszervezeteinek kell megfelelő politikai mun­kát végezni, hogy az elkéső munkás megértse; magának árt fegyelmezetlenségével, hogy a sétáló, a munkaidejét ki nem dolgozó számot vessen azzal, mivel károsítja meg a népgazdaságot. A szakszerve­zetek tevékenységének ki kell terjednie a termelésre is. Fá­ból vaskarika az olyan munka, amely nem veszi észre, hogy a termelékenység nem emel­kedik, sok a selejt, de ugyan­akkor egyik követelményt a másik után támasztja. Igaz, ez népszerű, de azt is meg kell mondani, hogy csak egye­sek előtt. Az az ember, aki le tudja mérni a követeléseket és a lehetőségeket, azt mond­ja, előbb dolgozzunk, minősé­gileg gyártsunk jó és olcsó terméket. A napokban tartották üze­meink egy részében a negye­dik negyedévi termelési ta­nácskozásokat, amelyeken már komoly formában szó esett a termelékenység növe­kedését gátló hibákról, a jövő évi tervekről. Szénbányáink­ban szorgalmazni kell a fel­tárást, mert ez a jövő évi terv teljesítésének alapja. Ex­portra gyártó üzemeinkben mindent meg kell tenni terv teljesítéséhez, mert le­a maradásuk nemcsak valuta­veszteséget jelent, hanem számos nyersanyag külföldi behozatalát is nehezíti. munkafegyelem ma egyet je­­­lent a 480 perc kihasználásá­val, a tervek, az exporttervek teljesítésével, a technológiai fegyelem betartásával, sőt az új módszerek átvételével, fel­­használásával is. Pártszerve­zeteink felvilágosító munkával álljanak a gazdasági vezetők mögé, segítsék, lelkesítsék az üzem minden dolgozóját nagy céljaink megvalósításában. Szűrőházak! Itt „készül" majd a lábatlani ivóvíz! Ez a két, különös alakú épület az új lábatlani vízműhöz tartozik. Az 1-es számú Mélyépítő Vállalat dolgozói építik. Szűrőházak. A Duna vi­zét a házakba épített berendezésekkel szűrik, tisztítják, amíg egészen kristálytiszta nem lesz. Ez a vízmű közel 10 ezer köbméter vizet szol­gáltat majd naponta az ipari üzemeknek és a lakótelepeknek Több mint 100 ezer pár tatai cipő külföldön A Tatai Cipőgyárat úgy em­legetik, mint ahol az ország legjobb minőségű cipőit ké­szítik. A tatai cipő jó márka, szívesen vásárolják külföldön. Az év első háromnegyedében több mint 100 ezer pár cipőt szállítottak külföldre. A ne­gyedik negyedévben, decem­ber 24-ig újabb 26 000 párat szállítanak. Ebből a mennyi­ségből már november 3-ig 10 ezer párat átadtak. A jövő évi exportszállításokról is ér­deklődtünk. — 1961-ben — válaszolták a gyár vezetői — 190 ezer pár cipőt szállítunk külföldre. Két termelőszalagunk közül az egyiken s egész évben export­cipőt készítünk. S hogy mennyire jó minő­ségű cipőt szállítanak ebből a gyárból, ezt igazolja az az adat, hogy reklamáció miatt a több mint 100 000 pár cipő­ből alig 10 pár érkezett vissza. A külföldre szállított cipőkhöz a legjobb minőségű bőrt hasz­nálják fel. Ma már ott tart a gyár, hogy az első osztályú vagy ennél jobb minőségű ci­pő mennyisége a gyártott ci­pők összmennyiségének 90—92 százaléka, így már érthető, hogy miért vásárolják külföl­dön, például a Szovjetunióban, Angliában és Nyugat-Német­­országban is szívesen a tatai cipőt. Több ezer tonna timföld terven felül exportra Az utóbbi két esztendőben Kínába, Indiába, Spanyolor­szágba, Ausztriába és a kör­nyező, baráti, szocialista or­szágokba szállított timföldet az Almásfüzitői Timföldgyár. Az exportált timfölddel a vá­sárlók meg voltak elégedve. A gyár az év első háromne­gyedében a tervezettnél 1288 tonnával több timföldet szállí­tott külföldre. Az utolsó ne­gyed tervét is teljesítik. A szállítások körül nincs baj, a gyár vezetői mégis kedvet­lenül beszélnek az exportálás­ról. A „Minerálimpex” külkeres­kedelmi vállalat vezetője ugyanis néhány hónapja Al­másfüzitőre látogatott és több timföldet kért a gyár vezetői­től. Hogy kecsegtetőbb legyen a többtermelés, megígérte, a terven felül termelt timföld bizonyos százalékáért a gyár külföldi gépeket és berendezé­seket vásárolhat. A timföldgyár vezetői évek Két darab egyenként 10 vagonos górét, egy 500 férőhelyes süldőszállást és 300 férőhelyes juhhodályt épít saját erőből az ácsi Jövő Tsz építőbrigádja. Az épít­kezés rövidesen befejeződik. TAR­TA­LOMBÓL: Nemzetközi szemle. 2. old. — Dömösről jelentjük. 3. old. — Minden nap két válóper. 4. old. — A tiara árnyékában. 5. old. — Jubileum. 6. old. —­­ Olvasóinké a szó. 7. old. — Asszonyoknak, lányok­­ nak. 7. old. — Sport. 8. old. A Hazafias Népfront tatai járási bizottságának el­nöksége az október 27-én meg­tartott ülésén új elnököt vá­lasztott. A bizottság tagjai egy­hangúlag bizalmukkal aján­dékozták meg dr. Muzslai Fe­renc elnökségi tagot, a járási tanács egészségügyi osztályá­nak vezetőjét. Az elnökség a továbbiakban megvitatta a legközelebbi járási bizottsági ülés elé kerülő beszámolót, valamint az őszi-téli időszak munka­terv-javaslatát. Híradás az export­tervek teljesítéséről Minden üzem dolgozói számára jó érzés, hogy kezük munkájának gyümölcsét nemcsak idehaza fogadják szíve­sen, hanem külföldön is. A mi megyénkben több üzem ex­portál. Ezek közül hármat kerestünk fel, s az exportterv tel­jesítéséről érdeklődtünk. óta törekednek a gépesített,­­ műszerekkel vezérelt, auto­­­matizált termelésre. Érthető,­­ hogy kedvező visszhangot vál­­­­tott ki a külkereskedelmi vál­­­­lalat vezetőjének a bejelenté­­­­se. Figyelembe véve az összes­­ lehetőségeket, a timföldgyár J nagyobb export-szállítást vál­lalt. A felajánlást elfogadták­­ a felsőbb szervek, a gyár tel­­j­­esíti is — de a gépek megvá­sárlását most már nem említi­­ senki. Ülést tartott az MSZBT elnöksége mertetésénél arra utalt, hogy a szovjet tapasztalatok tárhá­zát hazánkban a szocializmus alapjainak mielőbbi lerakásá­hoz alkalmazzák. A baráti társaság soron kö­­vetkező tervei is ezt célozzák. A nagyobb ipari és mezőgaz­dasági üzemekben például brigádok szemlélik meg, ho­gyan hasznosították a szovjet tapasztalatokat. A szocializ­mus országának még közeleb­bi megismerésére lehetővé te­szik a szakmánkénti turista­utazásokat. Az eddig elért si­kerek közül a szovjet nyelv­tanfolyamok szervezését emel­te ki Somogyvári elvtárs, hangsúlyozva, hogy továbbra is nagy gondot kívánnak for­dítani e tanfolyamok műkö­désére. A hozzászólók közül Sinka László elmondotta, hogy a ta­nuló ifjúság ebben az évben több mint ezer orosz nyelvű újságot rendelt meg. Egyúttal­­ javasolta: az orosz nyelv és­­ irodalom elsajátításában leg­­­­jobb eredményt elért fiatalt­­ jutalmazzák egy szovjetunió­beli utazással. Mészáros Jó­zsef elmondotta, hogy a do­rogi járásban nincs egyetlen iskola sem, ahol ne levelezné­nek szovjet diákokkal. Nagy érdeklődésre tarthat számot­­ Sóstai Gábor javaslata, aki­­ ajánlotta: kérje fel az elnök­­­­ség az üzemekben működő­­ fotószakköröket, tablókon­­ mutassák be a vállalat mun­káját, s ezil küldjék el hason­­l­ó­ló szovjet üzemekbe. Az elnökség az őszi-téli idő­­­­szak terveit az említett és a­­­­öbbi javaslatokkal kiegészít­­­­ve elfogadta. A Magyar—Szovjet Baráti Táraság megyei elnöksége október 31-én Tatabányán ülést tartott. Kollák Péter elvtárs, a megyei pártbizott­ság másodtitkára ismertette az időszerű kül- és belpoliti­kai kérdéseket. Somogyvári Gyula elvtárs, az MSZBT me­gyei titkára a feladatok is- Előkészületek november 7-re Megyénk dolgozói ebben az évben is készülnek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulója megünneplésére. A megye székhelyén november 5-én tartanak megemlékezést. Előbb a párt, valamint a társadalmi szervek megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet, majd a Népházban tartandó ün­nepségen emlékeznek meg a forradalom 43. évfordulójáról. Az ünnepi beszédet Nemeslaki Tivadar elvtárs, a megyei pártbi­zottság első titkára mondja. Lenin életét, a szovjet nép eredményeit kiállításon mutat­ják be a Népház Bartók-termében. A szovjet irodalom reme­keiből könyvkiállítást rendeznek. A város képzőművészei pedig legjobb alkotásaikat viszik a közönség elé az évforduló alkal­mával. A községekben is megtették az előkészületeket az ünnepsé­gek megtartására. Máriahalmon például az úttörők virágokkal ékesítik a községben eltemetett szovjet hősi halottak sírjait. Vértessomlón a művelődési házban rendezendő nagygyűlésen emlékeznek meg a forradalom győzelméről. Az általános isko­lások pedig kultúrműsorral szerepelnek az ünnepségen. A köz­ség társadalmi szervei szovjet elvtársakat hívtak meg, hogy az évforduló alkalmával baráti beszélgetésen idézzék a nagy har­cok emlékeit. Épül a naszályi művelődési ház Naszályon a tanácsházával szemben új épület falai maga­sodnak, készül a község új, korszerű művelődési otthona. Jól halad az építkezés ebben az esztendőben. Főként azért, mert a társadalmi munkások egész csapata dolgozik vasár­naponként az építkezésen. Az év végéig 150 ezer forint érté­kű munkát végeznek el a köz­ség lakói és a patronáló szer­vek dolgozói. Különösen nagy segítséget nyújt az építésnél az Almásfüzitői Timföldgyár. Nemcsak anyaggal, munkaerő­vel is segíti az építkezés gyors előrehaladását. Legutóbb tatabányai MTH-iskola kőmű­­­vesipari tanulói is kint jártak Naszályon, hogy munkájukkal segítsék a falusi kulturális élet alapjainak lerakását. A falak már állnak. Év vé­gére tető alá kerül a művelő­dési ház,­­s elkészül a belső va­kolás is. Úgy tervezik, még a télen berendezkednek az épü­letben és a különböző rendez­vényeket is itt tartják már. A kétszázötven férőhelyes nagyterem mellett többek közt klubszoba, könyvtár, olvasó, korszerű színpad, öltözők ta­lálhatók az épületben. A köz­ségi tanács jól gazdálkodott a kivitelezésnél. Ennek köszön­hető, hogy társadalmi munká­val, olcsóbb helyi anyaggal, fu­varköltségek megtakarításával a korszerű, másfélmillió forint értékű létesítményt alig több mint fele költséggel építik fel. Az épület homlokzata

Next